INDÍTVÁNY A KÖZÖS ÉRDEKŰ VISZONYOK TÁRGYÁBAN KIKÜLDÖTT BIZOTTSÁGI TÖBBSÉG VÉLEMÉNYE ELLEN, AZ 1848. III. TÖRVÉNY 13. §-A ÉPSÉGBEN…
INDÍTVÁNY
A KÖZÖS ÉRDEKŰ VISZONYOK TÁRGYÁBAN KIKÜLDÖTT BIZOTTSÁGI TÖBBSÉG VÉLEMÉNYE ELLEN, AZ 1848. III. TÖRVÉNY 13. §-A ÉPSÉGBEN TARTÁSÁVAL.
A KÖZÖS ÉRDEKŰ VISZONYOK TÁRGYÁBAN KIKÜLDÖTT BIZOTTSÁGI TÖBBSÉG VÉLEMÉNYE ELLEN, AZ 1848. III. TÖRVÉNY 13. §-A ÉPSÉGBEN TARTÁSÁVAL.
Tekintve azt, hogy Magyarország s hozzá kapcsolt részei és az osztrák örökös tartományok között az egyetlen törvényes kapocs a fejedelem ugyanazonossága, vagyis, hogy a törvényes föltételek teljesítésével ugyanaz Magyarország királya, a ki az osztrák örökös tartományok császárja;
Tekintve azt, hogy az 1723-diki 1., 2., 3. törvényczikkekből, vagyis úgy elnevezett sanctio pragmaticából, nemhogy az következnék, hogy Magyarország köteles az osztrák örökös tartományokat kül- és belellenség ellen védelmezni, de sőt mind az 1741-diki legelső, mind a későbbi védelem eseteiben, törvénybe igtatván a nemzet azt, hogy a védelmet csakis Magyarország és királyi jogaiért és szabad ajánlatkint teljesíti, és kikötvén azt is, hogy e szabad ajánlatokból utóbbra semmi kötelezettségi következtetés ne vonassék, a védelmi kötelezettség ellen mindenkor és már eleve is tiltakozott;
404Tekintve azt, hogy Magyarország, melynek az 1723-diki törvényekben is biztosítvák nemcsak bel-, de nemzetek közti (jura diplomatica) közjoga is és önkormányzata, mint független birodalom jogosítva van, úgy bel-, mint kül-, tehát egész hadi, pénz-, oktatási, kereskedelmi, közlekedési, államhiteli, s átalában mindazon ügyeit, mik független államot megilletnek, önállóan intézni és fejleszteni; és a magyar király jogait a törvények értelmében gyakorolhatja csak, és csakis a magyar független felelős miniszterium által;
Tekintve azt, hogy Magyarország véréről és vagyonáról jogosan más senki sem rendelkezhetik, mint törvényes önországgyűlése; tehát másokkal bárkikkel együtt, és bármi módon közös, és nem ezentúl is épp oly kizárólagos önrendelkezése, mint minővel ez ideig birt, Magyarország független állami életének legfőbb biztosítékait törné meg, és megsemmisítené az 1848-diki, 1790/1-diki, s több ide vonatkozó törvényczikkekkel az 1827-diki 4-dik törvényczikkelyt is, a mely ezt rendeli: «Az adónak és egyéb segélyezéseknek minden nemei pénzben vagy termékekben úgy, mint katonaállításban országgyűlési tárgyalás alá tartoznak; attól semmi szín alatt, sőt még rendkívüli esetekben sem vonathatnak el; az országgyűlés által megajánlott adót országgyűlésen kívül felemelni, vagy ujabb adót kivetni, vagy katonaállítást követelni nem szabad»;
Tekintve azt, hogy Magyarország államhitele nem azt követeli, hogy az osztrák örökös tartományok császárjának kormánya által tett adósságait közösen vállalja el azért, hogy általa Magyarország is tönkre jusson; de követeli azt, hogy miután az osztrák adósságok tételéhez soha sem járult, így azokból Magyarországot jogilag nem is terhelheti semmi: leszámíttatván az országnak jogos viszonkövetelései, térítsen meg minden kimutatható befektetéseket; és a mit ezenkívül tenne, azt csakis vagyonosságához, mért szabad ajánlat- és segélyezéskint tehetné;
Tekintve azt, hogy a fönjelölt bizottsági többség véleményében foglaltakból bebizonyult tény az, miként szavakban hangsulyoztatik ugyan az ország önállósága, függetlensége; de közös ügyek teremtésével a magyar birodalom önálló állami élete, közös delegatiók által az országgyűlés önrendelkezése, közös birodalmi miniszterek által az ország önkormányzata, az osztrák állam adósságainak közös elvállalásával a nemzet anyagi jólléte megsemmisíttetvén, ezeknek következtében az eddig egyetlen törvényes kapcsolat, a personal-unio helyett, szorosabb, valóságos, törvényeinkkel ellenkező real-unio kapcsolata teremtetvén, a bizottsági többség munkálatában foglalt elvek elfogadása által nemcsak eddigi önálló állami életünk adatnék föl, de az ország fejlődése is demokrat szellemű alkotmányosság 405helyett, az aristokratia és absolutismus elvei felé irányoztatnék; és a mily ellentétes volna ez irányzat Magyarország 1848-diki törvényeivel, épp oly károsan hatna az örökös tartományok szabad szellemű alkotmányos fejlődésére és önállóságára nézve is;
Tekintve az 1790/1. 12. törvényczikkely e rendeletét: «törvényeket hozni, eltörleni és magyarázni a törvényesen koronázott király és törvényes országgyűlés jogosítvák közösen»; Magyarországnak pedig jelenleg törvényesen koronázott királya és törvényesen kiegészített országgyűlése nincs; igy ez alkotmánydöntő kérdésekben csakis az alkotmány visszaállítása után, annak teljes élvezetében lesz jogos az 1848-diki törvények értelmében kiegészítve választott képviselőház tanácskozni, és a törvényesen koronázandott királylyal létező törvényeket törleni, s ujakat alkotni, a jelen képviselőház kötelessége az alkotmány nem névleges, de valóságos és teljes visszaállításának szorgolása lévén;
Mind e törvények- és indokoknál fogva határozza el a ház:
A fönjelölt bizottsági többség munkálatának, mint a melynek elvei törvényeinkkel és alkotmányunkkal ellenkeznek, elutasítását, annyival inkább, mert mindazon viszonyokra nézve, a melyek Magyarországot és az örökös tartományokat közösen érdeklik, az 1848:III. t.-cz. 13. §-a törvényszerűen rendelkezett.
Határozza el ezt a ház azért is, mert rendelkezett azon törvény, az alkotmányossági elv követelése szerint minden önálló állam felelős kormánya által intézkedvén más államok kormányaival; és azért is, mert az alkotmányos fejlődés nem a függetlenség biztosítékainak, a nemzet vére és vagyona fölötti kizárólagos önrendelkezésnek föladásait, de sőt az ország önállóságára nézve netán hiányzó biztosítékoknak, tehát külügyi miniszter és küludvaroknál az ország érdekeinek Magyarország követei által képviseltetése létesítését is követeli.
És ha mégis az absolut hatalom minden maradványainak teljes megszüntetése, ha az alkotmányosságnak az 1848-diki törvények szerinti teljes visszaállítása, ha az 1790/1:3., 10. és 12-dik törvényczikkelyek rendeleteinek teljesítése előtt a fönjelölt bizottság munkálata tanácskozásba vétetnék, alólirtak csak azért veendnek részt a tárgy megvitatásában, hogy a bizottság többsége munkálatának alkotmányunkat megrontó jellegét kimutatva, ellene szavazzanak, Isten és világ, választóik és Magyarország előtt, úgy az utókornál, ez által igazolván azt, hogy a sok jelesek vérével szerzett, s eddig szeplőtlenül megvédett független Magyarország állami életével, és az 1848-diki törvények rendelte alkotmányával, önállóságával ellenkező határozatoknak ellene nyilatkoznak.
406Pesten, 1867-dik évi márczius hó 9-dikén.
Madarász József Fehérmegye sárkereszturi választó-kerületének képviselője. Patay István Debreczen városa czegléd és varga-utczai képviselője. Csanády Sándor Biharmegye b.-ujfalusi kerülete képviselője. László Imre Közép-Szolnokmegye tasnádi kerülete képviselője. Bobory Károly Czegléd város képviselője. Vidacs János Torontálmegye t. hegyesi v. k. képviselője. Szluha Benedek Tolnamegye szegszárdi v. k. képviselője. Halász Boldizsár pest-dabasi képviselő. Vállyi János Szatmármegye fehérgyarmati ker. képviselője. Kállay Ödön szabolcsmegyei nádudvari képviselő. Csiky Sándor egri képviselő.
