ERDÉLYRŐL.
ERDÉLYRŐL.
Erdély nincs abban a helyzetben, melyben Horvátország. A nemzetiségek szempontjából nem képez tömör és magában elzárt nemzetet. Területi és történeti szempontból sem mutatja föl magát, mint különvált és mellékelt ország. Elenkezőleg, Erdély Magyarországnak egy része; bizonyos ideig el volt tőle szakasztva, de újból egyesíttetett vele 1848-ban, még pedig egyhangú akarattal.
Erdélyi nemzetiség nem létezik. E szerint itt nem lehet arról szó, hogy biztosítékokat keressünk az erdélyi nemzetiség számára Magyarországgal szemben, hanem arról, hogy az Erdélyben lakó nemzetiségek kölcsönös jogait megoltalmazzuk.
Különösen a szászok és oláhokról van sok mondani valónk.
A szász nemzetre vonatkozólag meg kell jegyeznem, hogy az általam javaslott szervezet mellett a nemzet nemcsak megtartaná székeit (közigazgatási területeit) egész önhatóságukkal egyetemben, a mint ezt a «megyék szervezete» czimű fejezetben leirtam, (a megye szót csak rövidsége miatt használtam, s nem akartam neki kizárólagos régi értelmét tulajdonítani). Mindaz, a mit a megyékről mondtam, a szász és székely székekre is alkalmazandó, valamint a Jászok, Kunok és Hajduk kerületére s a Vidékekre. Azt mondom tehát, hogy a szász nemzet nemcsak megtartaná székeit és vidékeit, hanem még azon szorosabb nemzeti egységét, azon közigazgatási 36egységet és önhatóságot is, melyet hajdan élvezett. De sőt ezt az autonomiát és egységet a szász területeken lakó valamennyi lakosok jogegyenlősége és az átalános szavazatjog alapján szabadon fejleszthetné és legfőbb tisztviselőjét, teljes függetlenséggel, maga választhatná.
Azonkívül az országgyűlés két házába képviselőket és senátorokat a méltányosságra fektetett számban választana.
Hasonló autonomiában és képviseletben részesülne a székely nemzet is.
A mi az oláhokat illeti, meg vagyok győződve, hogy az általam javaslatba hozott alkotmány uralma alatt, melynek alapjai: az átalános szavazat, a jogegyenlőség, az önkormányzat a községben s a megyében és az országgyűlésen való képviseltetés, erdélyi oláh testvéreink mind a nemzetiség, mind a polgári és politikai viszonyok szempontjából maguk is óhajtanák Erdély és Magyarország közigazgatási unióját, a mint 1848-ban kimondatott; meg vagyok győződve, hogy lehetetlen nem óhajtaniok ezt az uniót, ha saját érdekeiket komoly megfontolás alá veszik.
