A KÁPTALANOK KÉPVISELTESSENEK-E AZ AUTONOMIÁT SZERVEZŐ GYŰLÉSBEN?
A KÁPTALANOK KÉPVISELTESSENEK-E AZ AUTONOMIÁT SZERVEZŐ GYŰLÉSBEN?
A katholikus autonomiát előkészítő gyűlés 1869. október 8-dikán tartott VI. ülésének napirendjén volt «a magyarországi katholikus egyház autonomiáját szervező gyűlés tagjainak választási módozata tárgyában» előterjesztett bizottsági javaslat részletes tárgyalása. A 4. §., mely a) pontjában 232arról rendelkezett, hogy az egyházrend a szervező gyűlésben képviselve leend a négy érsek, húsz püspök és a pannonhalmi főapát által, b) pontjában így szólott: «az összes káptalanoknak a négy érseki tartomány szerint saját keblükből választott egy-egy küldöttje által.»
Kuti Márton nem tartotta helyesnek külön választó-testületek fölállítását, s ezért a b) pont kihagyását indítványozta. Ugyanígy vélekedett az ezután tárgyalás alá kerülendő c) pontra nézve, mely a tanügygyel foglalkozó öt szerzetes rendnek külön képviseltetéséről szól, s ellenezte a 11. §. azon rendelkezését is, hogy a kegyurak szintén külön képviseltetésben részesíttessenek.
Tóth Bálint tagadta a gyűlés illetékességét arra nézve, hogy az egyházi kormányzat létező tényezőit a szervező gyűlésből kivoksolja. Az előző év október 1-sején tartott értekezlet elhatározta, hogy a mostani gyűlés ne bocsátkozzék érdemleg az autonomia szervezetének kérdésébe, hanem egyedül választási szabályokat dolgozzon ki, s hogy a világiak képviselete a szervező gyűlésnek kétharmadát, az egyháziaké pedig egy harmadát tegye. A mostani gyűlésnek tehát csak az lehet a föladata, hogy először a képviselőknek az egyháziakra eső egyharmadát az egyházi kormányzat tényezői közt aránylag föloszsza, mivel pedig ily tényező gyanánt szerepelnek a káptalanok is, ezeket ignorálnia nem szabad; másodszor, hogy a szervező gyűlés tagjainak a világiak képviseletére eső kétharmadát illetőleg czélszerű, szabad és igazságos választásról gondoskodjék. A mostani gyűlés tehát nagyon helytelenül cselekednék, ha az egyházi kormányzatnak bármely jogosult tényezőjét a szervező gyűlésből kihagyná. A közbeszólásokra, hogy: «Miféle jogosultságuk van a káptalanoknak külön képviseletre?» Tóth Bálint így felelt: «Én e jogosultságot csak az október 1-sején tartott értekezleten kimondott elvekből következtetem, hol éppen Deák Ferencz igen t. képviselőtársunk tette azon megnyugtató nyilatkozatot, hogy ezen gyűlés nem bocsátkozhatik másba, mint a választási szabályzat megállapításába, a választások rendezése tekintetéből pedig legkevésbbé sem szükséges, hogy a jogosítottakat a szervező gyűlésből kizárjuk.» A közbeszólásokra, hogy: «Miféle jogosítottakat?» Tóth így válaszolt: «A jogosítottak alatt az egyházi kormányzatnak tényleges factorait értem, melyeket, miután nem vagyunk anarchiában, ignorálnunk nem szabad. Én tehát éppen ezért Deák Ferencz t. tagtársunkra hivatkozva, azt mondom: observa legem, quam tulisti».
233Deák Ferencz: De hiszen a jogosítottakat senki sem akarja kizárni.
Tóth Bálint áttérve a káptalani képviselők számára, azt hitte, a kénytelenség vitte rá a bizottságot, hogy a káptalani képviselők számát a négy érseki tartomány szerint oszsza föl, minek következtében az összes káptalanoknak csak négy szavazatuk lesz a szervező gyűlésen, noha a létező egyházi fokozat azt kivánta volna, hogy a bizottság a szavazatoknak rendelkezésére állott egyharmadát azon sorrend szerint oszsza föl, mely az egyház kormányzatának factorai közt fontosságuk szerint létezik. E sorrend szerint a püspökök után következnek a káptalanok, s a káptalanok után az alpapság. A fölhangzó nagy zajra és ellenmondásokra Tóth türelmet kért, «mert hiszen maga is méltányosnak tartja, hogy az alpapság képviselőinek összege az egyházmegyék számáéval egyenlő legyen, és mivel a bizottság ezen fölosztást szintén igazságosnak találta, a káptalanoknak csak a fönmaradt négy szavazatot adhatta, mi csakugyan már a minimumnak is minimuma.»
Zichy Nándor gr. higgadt tárgyalást óhajtott, s mellőzni kivánta az indulatoskodást. Jogokra e pontnál nem igen lehet hivatkozni; de még ha ez alkalommal a választási szabályok úgy fogadtatnának is el, hogy a káptalanok a jövő szervező gyűlésen nem képviseltetnek, ezzel sem præjudicáltatnék azon szerepnek, mely e tényezőt a szervezendő autonomiában megilletné. Mivel azonban a káptalanok az egyházi javak és alapítványok kezelésében részt vesznek, nagyon kivánatosnak tartotta, hogy már a legközelebbi szervező gyűlésen képviseltessenek, ha nem is kételkedett benne, hogy ha a káptalanok onnan ki is maradnak, a szervező gyűlés azon tárgyakban elég tájékozottsággal fog intézkedhetni.
Fábián János utalt arra, hogy az iskolai és egyéb közalapítványokat, némely városban pedig az ott létező kegyes alapítványokat is, a káptalanok kezelik, s azokat kezökből ki sem adhatnák a nélkül, hogy az alapítók szándékát meg ne hiusítsák. Minthogy tehát a káptalanok ily ügyekben érdekelve vannak, igen kivánatos, hogy ez érdekeket a szervező gyűlésen képviselhessék.
Palásthy Pál fejtegette, hogy a választási szabályok megállapításánál nem szabad «az egyházat egyszerűen papi és világi elemre osztani; mert a papi elem már történetileg erősen kifejlett, elkülönített, az egyház előtt 234joggal, tekintélylyel fölruházott tényezőket mutat föl, mint a káptalanok s tanító szerzetes rendek; a világi elem pedig az egyszerű hívek mellett a kanoni törvényhozás által elismert és védett, a katholikus élet nagy tényezőjét mutatja föl: az egyházi kegyurakat». «Erőszakot tennénk – folytatta – körünkben az egyház szervezetén, ha ezen tényezőket mellőzve, a katholikus egyházat egyszerűen papi és világi elemre osztva vennők, és a minek az egyetemesen érvényes katholikus egyházi fegyelemben elismert külön testületi állása van, azt intézkedéseinkben átalános fogalomba olvasztanánk, elvetvén az intézményt, esetleg elfogadva a személyt, holott az egyház előtt nem a személy, hanem az intézmény a fő, fő, nem pedig esetleges a katholikus életben. Ismerem, mert napjainknak terheit öntudattal viselem, a rejtélyes, de keresett rejtélyességében sem rejtélyes ellenszenvet a világban a káptalanok és a szerzetes rendek ellen; igen károsan jellemzené kezdeményünket, ha mi, a katholikus egyház hívei, ezen ellenszenvnek végrehajtói lennénk e körben.» A választási szabályokkal be kell bizonyítani, hogy a létrehozandó autonomiának éle nem az egyházra, hanem kifelé lesz fordítva, s hogy az nem egyházi reformokra czéloz, melyek egyedül az egyházi törvényhozás tárgyai, hanem hogy némely egyházi ügyek vitelére, az államhatalom irányában jogainak, érdekeinek képviseletére indul. A katholikus életet és szervezetet úgy kell elfogadni, a mint van, «hogy az autonomia eleven idegekkel és erekkel az egyházi szervezet minden főtényezőihez hozzácsatolva, s úgyszintén minden főtényező az ő képviseltetésével itten központosítva legyen. Így lüktethet az egész egyházi vér az autonomiában és viszont; ha egy tényezőnél fönakad a lüktetés, aléltság áll be a tagban, mely a mozgó tagokat is bénítja.» Hogy katholikus legyen a czélba vett autonomia, elkerülhetetlenül szükséges, hogy az egyetemes egyházi fegyelmi törvények, úgy a mint vannak, zsinormértékül elfogadtassanak.
Deák Ferencz: Ha a tanácskozásnak eddigi folyama arra vonatkozott volna, hogy helyes-e, czélszerű-e a káptalanoknak négy szavazatot adni, vagy nem, valóban igen szivesen szólottam volna részletesebben e tárgyhoz; de az eddigi vitatkozásoknak iránya nagyon sajátságos helyzetbe hozta e gyűlés világi tagjait, a mint ezt legalább magamról mondhatom, a mennyiben, ha egy vagy más tárgyban véleményünket nyilvánítjuk, mindjárt azzal állanak elő más oldalról, hogy ez hatáskörünket túlhaladja, hogy nekünk erről határoznunk nem szabad, hogy ezzel az egyház szervezetét fölforgatjuk; ezt pedig, úgy hiszem, sem én, sem más tagja e gyűlésnek nem akarja. Nem tagadom én azt, hogy mi laikusok az egyház szervezetében kevésbbé 235vagyunk jártasak, mint azok, kiknek ezt tudniok kell, részint mint tanároknak, részint mint lelkipásztoroknak; de éppen azért, mert járatlanabbak vagyunk, nem marad számunkra egyéb hátra, mint tekintély után indulni.
Ha a katholika egyház szervezete csakugyan tiltja a káptalanokat külön képviseltetés nélkül hagyni; ha azáltal, hogy kizárjuk a káptalanokat a külön képviseltetésből, fölforgatjuk az egyház szervezetét, túllépünk hatáskörünkön: akkor mi nagyon tévedtünk, midőn ezt indítványoztuk; de tévedtünk azért, mert oly auctoritas után indultunk, melyet vallási dolgokban én igen nagynak, és saját specialis egyházi viszonyaink tekintetében a legnagyobbnak tartok. Ezen auctoritas a püspöki kar, mely az általa készített választási törvényben a káptalanok képviseltetéséről egy szót sem szólott. Ha tehát oly nagyon szükséges volna a káptalanok képviseltetése egyházunk szervezeténél fogva, akkor a püspöki kar, mely bizonyosan nagyon jól ismeri a katholika egyház szervezetét, a káptalanok képviseltetéséről azon választási törvényben sem feledkezett volna meg, melynek alapján a legelső választás történt. (Élénk helyeslés.)
Egyébiránt én eddig azt hittem, hogy a katholika egyházban vannak püspökök, azaz a főpapok, és ezeken kívül van még az alklerus, melyek repræsentálva kell, hogy legyenek a jövendőben összeülendő szervező gyűlésben, és pedig amazok személyes megjelenés, ezek választott képviselők által; de azt eddig nem tudtam, hogy az egyházban a káptalanok úgyszólván egy középosztályt képeznek, melyet képviselet nélkül hagyni annyit tesz, mint fölforgatni az egyháznak szervezetét. Ezen eszme idegen volt előttem, de vigasztal e tekintetben azon körülmény, hogy nem tud arról semmit azon választási törvény sem, melyet maga a püspöki kar készített.
Azt mondta egyik képviselőtársunk, hogy mi az október 1-sején tartott értekezlet megállapodása szerint kizárólag csak a választási szabályokról tanácskozhatunk. Nem is szólunk egyébről. Azt mondta, hogy a szervező gyűlésből kizárni nem vagyunk hivatva semmiféle jogosult érdeket; ezért kérdeztem ismételve, mi jogosítja föl a káptalanokat præferenter arra, hogy ők nem az alpapsággal együtt választás útján, hanem külön képviseltessenek; erre azonban mindeddig még választ nem kaptam.
Tóth Bálint: Az autonomiában fekszik jogosultságuk.
236Deák Ferencz: Autonomiára nem lehet hivatkozni, mert ez ideig a főpapság kizárólag maga kezelte az egyház minden dolgait; autonomia alatt pedig nem azt értjük, hogy a világi elem mellőztessék, hanem, hogy tényleg közreműködjék bizonyos nagy fontosságú egyházi ügyek elintézésében. Az autonomia tehát, mely tényleg mind ez ideig nem létezett, nem adhatja meg a káptalanoknak azon jogosultságot, melyre Tóth Bálint képviselő úr oly gyakran hivatkozott. (Helyeslés.)
A mi a káptalanok külön képviseltetésének azon practikus hasznát illeti, hogy azok bizonyos ügyekben, például egyes fundatiók tárgyában, kimerítő fölvilágításokat adhatnak, részemről legkevésbbé sem aggódom a fölött, hogy a szervező gyűlés a káptalanok testületi képviseltetése nélkül is elegendő fölvilágosításokat fog tudni magának szerezni az ily fundatiók kérdésében.
Fölemlíttetett Erdély és az ottani fundatiók, s elmondatott, hogy minő felvilágosításokat fog adhatni e tekintetben az ottani káptalan. De hiszen azon érseki tartományban, melyhez az erdélyi káptalan tartozik, vannak még más káptalanok is; hát ha azon káptalanok nem erdélyi kanonokot fognak képviselőjükké megválasztani? (Tetszés.)
Ezen esetben egy nem erdélyi kanonoknak kell adni fölvilágosítást az erdélyi alapítványok ügyében. Tehát a javaslat szerint is az erdélyi káptalannak eshetőleg egy idegen kanonokot kell megbíznia, hogy az általa kezelt alapítványok ügyében a szervező gyűlésen fölvilágosításokkal szolgáljon; ha pedig ezt megteheti egy más káptalanhoz tartozó kanonok, nem látom át, miért ne tehetné meg azon megye papságának választott képviselője, melyhez az illető káptalan tartozik. (Élénk helyeslés.)
Nem a világiak szavazati számviszonyának érdekében szólok; hanem az egyházi szavazatok kérdése lebeg szemem előtt. Ha az alpapság képviselete kétfelé oszlik, ha négy szavazatot adunk a káptalanoknak mint testületnek, akkor ezen négy szavazatot a lelki pásztorkodással foglalkozó papságtól vettük el, mely az egyházban oly fontos szerepet játszik. Én pedig nem akarok az autonomikus gyűlésben az alpapság közt különbséget tenni, mert azt hiszem, hogy a szavazatok első sorban a papságnak azon részét illetik meg, mely a lelkipásztorkodással foglalkozik, és mert a káptalanoknak mint testületeknek képviseltetését nem tartom szükségesnek. Egyébiránt azon négy szavazat nem nagy különbséget tesz, mivel az egyházi és világi 237szavazatok aránya ez által nem változik; azon calculust pedig, melyet itt egy képviselő úr fölemlített, hogy t. i. a bizottság azért adott négy szavazatot a káptalanoknak, mivel éppen ennyi maradt meg, nagyon nevetségesnek tartom; mert hiszen nem volt előzetesen megállapítva a szavazatoknak összege, és hogy megadhassa a káptalanoknak a négy szavazatot, ahhoz nem kellett restantia.
Ha arról volnék meggyőződve, hogy a káptalanok testületi képviseltetése szükséges és mellőzhetetlen, és ha arról volnék meggyőződve, hogy megtagadván a káptalanok testületi képviseltetését, fölforgatjuk az egyház szervezetét, Isten mentsen, hogy ahhoz valaha hozzájárulnék; de éppen erről nem vagyok mggyőződve, nem vagyok pedig, ismétlem, azért, mert maga a püspöki kar sem tartotta ezt első választási munkálatában mellőzhetetlenül szükségesnek.
A mi a patronusoknak és a tanítással foglalkozó egyházrendeknek külön képviseletét illeti, ennek megtagadását szintén nem tartom az egyház szervezetébe ütközőnek. Egyébiránt erről bővebben majd a részleteknél fogok szólani. Itt csak annyit mondok, hogy én valamint a káptalanoknak, úgy a patronusoknak sem adnám meg a testületi képviseletet.
Én tehát, mivel nem vagyok arról meggyőződve, hogy a káptalanok testületi képviseletének megtagadásával az egyház szervezetét támadnók meg, nem látom át, hogy az autonomiai gyűlés nem működhetnék a káptalanok külön képviseltetése nélkül; nem látom szükségét annak, hogy a fő- és alpapság közti különbséget még a káptalanok külön képviseltetése által szaporítsuk; ennélfogva elhagyatni kivánom e szakasznak azon részét, mely a káptalanok képviseltetésére vonatkozik.
Ne higyje különben senki, hogy azon határozat, melyet eshetőleg hozunk, örökös törvény lesz. Az élet és gyakorlat ki fogja mutatni annak hiányait; meglehet, hogy más elemeket fog abba fölvétetni; meglehet, hogy egyes elemeket teljesen ki fog abból szorítani. Jelenleg azonban a szerkezetet úgy, mint azt a bizottság előterjesztette, nem fogadhatom el. (Éljenzés.)
A gyűlés a 4. §. b) pontját eredeti szerkezetében fogadta el.
