AZ IGAZSÁGÜGYMINISZTER FÖLÜGYELETI JOGÁRÓL.
AZ IGAZSÁGÜGYMINISZTER FÖLÜGYELETI JOGÁRÓL.
A képviselőház 1869. október 27-dikén tartott űlésének napirendjén volt a birák és birósági hivatalnokok felelősségéről szóló törvényjavaslat részletes tárgyalása. Az 5. §. a központi bizottság szövegében így szólott: «Az igazságügyminiszter fölügyeleti joga, melynél fogva a biróságok pontos és szabályszerű ügykezelése fölött őrködik, e részben a tapasztalt hiányok orvoslásáról gondoskodik, az igazságügy átalános érdekében, vagy egyes panaszok esetében a szükséges adatok fölterjesztését elrendeli, a visszaélések megvizsgálása és megtorlása iránt intézkedik, jövőre is érintetlenül marad; azonban bármely hivatali bűntett vagy vétség megfenyítése csak a jelen törvényben szabályozott úton és módon eszközölhető.»
Várady Gábor kijelentette, hogy a szakasz szerkezetét még azon esetben sem fogadhatná el, ha meg tudna barátkozni azon elvvel, hogy az igazságszolgáltatás, különösen az ügykezelés eljárására vonatkozólag, az igazságügyminisztert illeti a főfelügyeleti jog. Nem fogadhatná el ezen szakaszt azért, mert e szerint az igazságügyminiszter «az igazságügy átalános érdekében» is bocsáthat ki rendeleteket, s elrendelheti az iratoknak s okmányoknak 252maga elé terjesztését. Az igazságügyminiszter ezen §. rendelete szerint csak akkor nem avatkozik be a birói körbe, mikor éppen nem akar. Nem fogadhatná el a szakaszt még azért sem, mert azt mondja, hogy az igazságügyminiszternek főfelügyeleti joga érintetlenül hagyatik. Midőn az igazságügyminiszter jogkörének törvény útján való szabályozásáról van szó, akkor nem hivatkozhatni a multból oly gyakorlatra, mely törvény által formulázva nincs.
De a szakaszt még akkor sem fogadhatná el, ha ki is javíttatnék, mert nem osztozik a benne foglalt elvben, minthogy meggyőződése és jogi fogalmai szerint az ezen §-ban elősorolt esetekben a felügyeleti jog az illető felső biróságokat illeti.
Mindezeknél fogva az 5. §. helyébe a következő szerkezetet indítványozta: «A pontos és szabályszerű ügykezelés érdekéből az első folyamodású biróságok biráira és hivatal-személyzetére nézve a királyi tábla tagjaiból, a másod folyamodású biróságok biráira és hivatalszemélyzetére nézve pedig a királyi kuria tagjaiból alakult bizottság gyakorolja a főfelügyeleti jogot, melynél fogva az ezen körben tapasztalt hiányok orvoslásáról gondoskodik, egyes panaszok esetében a szükséges adatok fölterjesztését elrendeli, a visszaélések megvizsgálása és megtorlása iránt a jelen törvényben megszabott úton és módon intézkedik. Ezen bizottság az elnökön kívül hat tagból áll; határozathozatalra az elnökkel együtt öt tag jelenléte szükséges. Az elnökséget a királyi tábla, illetőleg a legfőbb törvényszék elnöke, akadályoztatás esetében pedig az illető egyik tanácselnök gyakorolja.»
Miután még Horváth Boldizsár igazságügyminiszter és Tisza Kálmán szólottak a tárgyhoz, s Horváth szemére vetette az ellenzéknek, hogy valahányszor a miniszterium Á-t ajánl, az oppositio B-t mond, valahányszor pedig B-t proponál, az ellenzék Á-t mond, s Tisza tagadta, hogy a tények igazolják a miniszternek ezen állítását, fölszólalt Deák Ferencz.
Deák Ferencz: T. ház! Tisztán és egyedül objective akarok a dologhoz szólni; nem szeretem személyhez és személyre intézni szavaimat. Midőn törvényhozásról vagy egyes törvényről van szó, nincs párt, nincs ellenzék, hanem azon tárgynak igazsága vagy helyessége. (Helyeslés.) Az előttünk levő törvényben éppen nem látok pártkérdést, szólok tehát, a mint kezdtem, tisztán objective.
Miért akarom én ezen 5. §-t megtartani? Azért, mert egyenes kifolyása egyik alaptörvényünknek, az 1848: III. t.-cz.-nek. Ezen III. t.-cz. azt mondja: «Ő felsége s az ő távollétében a nádor és királyi 253helytartó gyakorolja a végrehajtó hatalmat.» Kérdem: az igazságszolgáltatás legfőbb felügyelete nem egyik tetemes része-e a végrehajtó hatalomnak, s nem ő felségét illeti-e az a jog, azt a fejedelmet, kit a végrehajtó hatalom illet? De megmondja a törvény, hogy ezen jogot, mint minden jogot, az egész végrehajtó hatalmat, a törvény értelmében, magyar független miniszterium által gyakorolja. Már kérem, az igazságszolgáltatásra való felügyelet nemcsak abban áll, hogy czélszerű törvényt terjeszszen elő a miniszterium; hanem abban is, hogy ügyeljen, vajjon rendes és pontos-e az igazságszolgáltatás. Vegyük a gyakorlatot. Panaszok esetében lehetne Várady módosítványát használni; de nemcsak abban áll a felügyeleti jog, mert könnyen megtörténhetik, és fájdalom, sokszor megtörtént, hogy valamely törvényszéknél, még pedig a főbb törvényszéknél is, annyira megszaporodik a tárgyak restantiája, hogy az igazságszolgáltatás megakad. Erre nézve egyes ember nem fog pört kezdeni, vagy panaszolkodni, hanem az országgyűlés kit von feleletre? Azt fogja mondani, ugyan az 1848-diki törvény értelmében, a miniszterium minden cselekvéséért, mulasztásáért felelős; az igazságszolgáltatás hanyag, lassú, ezrek számára van restantia, feleljen érte. Hogy felelhessen, meg kell a miniszteriumnak azon jogának lenni, hogy mihelyt észre veszi, hogy összetorlódott a munka, hogy hanyagok a birák az ellátásban, megvizsgálja az ügyet, kérdést tesz: miért? és intézkedik, hogy vagy szorgalmasabban dolgozzanak, vagy pl. azért lassú, azért akadt meg az igazság kiszolgáltatása, mert nincs elég segédegyén a biróságokban, nincs elegendő számú irnok, segédszemélyzet stb., s ekkor, ha valamit törvény által kell megállapíttatni, erre nézve javaslatot terjeszt elő. Egyik alapelve az alkotmányosságnak az, hogy minden cselekvés, mely a kormány végrehajtási körében történik, felelősség alatt történjék, hogy az országgyűlés tudja: kitől kérhessen számot? Ha már az igazságszolgáltatásra a felügyeleti jog a biróságra bizatik, akkor vagy azt kell kimondani, hogy a biróság felelős azért, vagy pedig nem lesz felelősség, mert a biróság in principio azért, mint határozott, végzett, nem felelős. Ellenben a miniszterium azért, ha az igazságszolgáltatás hanyag, felelős az országgyűlés előtt, s őt a legszélsőbb esetben e miatt még perbe is lehet vonni.
Ha tehát – összevonom egész okoskodásomat – ő felségét illeti a végrehajtó hatalom; ha ő felsége ezen végrehajtó hatalmat a törvények értelmében a miniszterium által gyakorolja; ha az igazságszolgáltatási felügyelet is a fejedelmi jogok közé tartozik és így a 254végrehajtó hatalom teendői közé: a fejedelem ezt is a miniszterium által kell hogy gyakorolja. Ha a miniszterium felelős minden cselekvéseért, mulasztásaért: lehetetlen azt mondanom, hogy éppen az igazságszolgáltatási felügyelet másképp történjék, mint azon a módon, mely a felelősségi törvény természetes eredménye.
Ha ezen törvény a miniszternek hatalmat adna, a birót fölfüggeszteni, megbüntetni, azonnal arra szavaznék, hogy vettessék el; de azt mondja, hogy ott, hol hiányt lát, segíteni igyekezzék, és hol vétkes mulasztás vagy törvénybe ütköző cselekvés történt a törvény irányában, ő nem itél, hanem csak fölügyel. Ezt a szakaszt nemcsak helyesnek, czélszerűnek, hanem a törvényjavaslatban mulhatatlanul szükségesnek találom. (Zajos éljenzés a jobb oldalon.)
A képviselőház az 5. §-t a központi bizottság szerkezetében fogadta el.
