A lőpor
A lőpor
Az inventáriumok, többnyire még a kevésbé akkurátus latin nyelvűek is, fajtánként adták meg a lőpor mennyiséget. E megkülönböztetés eredete a XV. század elejére nyúlik vissza. A lőport ekkor még csak lisztfinomságú alakban gyártották. Ez azonban érzékeny volt a nedvességre, lassan égett, sok lőporcsapadékot hagyott, s ha túl erősen ledöngölték, csak égett és nem robbant. Ráadásul a három alapanyag a szállításkor fellépő rázkódástól a hordókban, zsákokban fajsúly szerint szétvált, s emiatt külön kellett szállítani és a helyszínen összekeverni az elemeket.183 Ám 1420 körül véletlenül felfigyeltek arra, 703hogy lisztporban a nedvesség hatására részben feloldódó salétrom, a másik két alkotórésszel megfelelő arányban keveredve, csomókká állt össze. Száradás után ezeket széttörve szabálytalan szemcséket kaptak, amelyek sokkal hevesebben égtek (vagyis sokkal gyorsabban fejlődött a lőporból gáz), mivel az égés a szemcsék között, nem pedig a szemcséken belül történt.184 A tűzmesterek ezután már tudatosan állították elő a nedvességnek is jobban ellenálló szemcsés lőport. A szemcsék mérete alapján már a XV. század közepén elkülönítettek lőporfajtákat, úgymint a lisztport, a szemcsés port és a gyúlyukba való, adalékanyagokkal éghetőbbé tett, finom gyújtóport. A XVI. századra pedig kialakultak a lőpor alapfajtái: a tüzes szerszámokba való szertári lőpor, a lövegekbe töltött ágyúpor, a katonai kézi lőfegyverekhez használt muskétapor és a vadászpuskákba, illetve felporzásra való gyújtópor. Mint az alábbi táblázatból látható, a kassai jegyzékekben az utóbbi csak kétszer fordul elő, viszont megkülönböztették a szakállasport és a puskaport.
183 Hogg 1963. 43-45. o.
184 A lőporban levő faszén kötött formában oxigént tartalmaz, a salétromhoz hasonlóan. A kálisalétrom (KNO3) hő hatására hajlamos a nitrogénhez kapcsolódó oxigén leadására. Ebből következően a faszén és salétrom elegye robbanóanyag. Az égésükkor felszabaduló gázok (szénsav és nitrogén), a keletkező hő folytán, kiterjedve, mechanikai munkát tudnak végezni. A lőpor harmadik alkotóeleme, a kén, az égés során keletkező káliummal káliumszulfidot alkot (K2S) és megakadályozza, hogy a káliumból és a szénsavból nagy mennyiségű hamuzsír (káliumkarbonát, K2CO3) keletkezzen, ami a gáznyomást jelentősen csökkentené. Így lényegesen több gáz marad a munkavégzésre, bár a füstképződés nagyobb. A káliumszulfid keletkezése hőt is termel, ami további energiát biztosít. A lőpor kémiájának alapjait a XVIII. század végén kezdték megismerni, amikor felfedezték az oxidáló anyagokat, s azok szerepét a lőpor működésében. Schmidtchen 1977. 116. o.
Az alapanyagok tisztasága és a keverési aránya is befolyásolta a lőpor minőségét. Már korán kísérleteket folytattak a hatóerő növelésére, az ideális keverési arány elérésére, hogy csökkentsék a lőporfogyasztást. A legjobb hatásfokú lőpor 75% salétromot, 13% faszenet és 12% ként tartalmazott. Ennek használatát azonban a salétrom magas ára, illetve a lövegek anyagának teherbíró képessége korlátozta. A kísérletek során számos csőrobbanás történt, ami sok tüzér életébe került. A szemcsés lőpor megjelenésével pedig szükségtelenné vált a magasabb salétromtartalmú finom lőpor alkalmazása, mivel az mintegy háromszor erősebbnek bizonyult az utóbbinál.185
185 A lőporra vonatkozóan l.: Dolleczek 1887. 20-26., 98-100., 172-178. o., Hogg 1963. 42-45., Schmidtchen 1977. 114-116. o., Rogers 1995. 73. o. A török vonatkozásokra l.: Ágoston 1992.
Az előbb említett lőporfajták mindegyike megtalálható a kassai inventáriumokban is. Sőt, időnként még a tönkrement lőport is beleltározták. A lőport a ún. tonnákban,186 azaz hordókban (latinul vascula, tunella, vas) tárolták. Az 1552. évi német jegyzék – talán túlzott akkurátussággal – még hordónként adta meg a lőpor súlyát és fajtáját, a későbbiekben azonban már csak tárolóhely szerint és fajtánként összesítették. A mérésnél figyelembe vették a fa tartóedény súlyát és csak a lőpor nettó súlya szerepel a jegyzékben.187
186 „... hordó, űrmérték jelentésekkel ...”, mondja róla Bogdán, a történeti-etimológiai szótárra hivatkozva, majd hozzáteszi: „Elsőnek a 15. sz.-i pozsonyi vámnaplóban találkozunk vele, tételként, ...”. Bogdán 1991. 485. o. L. még: uo. 178-187. o. Az 1561-es leltárban „Tuna oder Vessel” szerepel. ÖStA KA AFA 1562/1/1. fol. 2.
187 „... wigt one das holz Lautter ...”. ÖStA FHKA HKA HFU RN. 3. 1552. Konv. Jänner-Februar. fol. 45. „... continent demptis lignis ...”. Uo. RN. 4. 1554. Konv. sine dato, fol. 17-18.
A kassai lőporgyártásra az inventáriumokban is számos utalást találunk. Az 1561. évi jegyzékben például a salétrom mennyiségének megállapításakor odaírták, hogy abból naponta elvesznek a lőporkészítéshez, az 1577-es összeírás pedig jól ellátott lőpormalomról 704szól,188 a XVII. századi jegyzékek végén pedig már részletesen felsorolják a lőpormalomban található eszközöket. Ebből megtudjuk, hogy a malomban tizenhat ún. kölyü (Stempel, portörő rúd) dolgozott,189 amelyeket feltehetően vízzel hajtottak.190 A szénégető kemence („KholPren offen”) említése arra utal, hogy a lőporhoz szükséges faszenet, vagy annak egy részét, helyben égették.191
188 „Vngeleiterter Saliter, daruon man täglich Zum Puluer machen Verbraucht, ... ”. ÖStA KA AFA 1562/1/1. fol. 2., uo. 1576/13/2. fol. 54.
189 „Jtem ist ein Pulffermüll mit Sehzehen StemPffen Vndt seinen Metallenen schuch Vndt Platen ...” MOL MKA E 211 Lymbus, Ser. II. 28. t. fol. 55. V. ö. Pálffy 1995. 192. o.
190 „Jtem in der Khirn Kamer, ein Newes ledernes Sieb sambt der ladt mit ein Rad so der wasser treibt” (kiemelés tőlem – D. Gy.). MOL MKA E 211 Lymbus, Ser. II. 28. t. fol. 55.
191 „Ein guter KholPren offen mit ein Newen dach”. Uo.
A lőporgyártás volumenéről az 1577-es felmérés alapján alkothatunk fogalmat. Itt utalást találunk arra, hogy a végvidék várainak ellátására külön tároltak 700 mázsa lőport, amit az összeírók keveselltek, s javasolták további 500 mázsa helyben történő készítését. Ehhez már rendelkezésre állt 700 mázsa salétrom (amit még meg kellett főzni) és 150 mázsa kén. Ennek összköltségét a biztosok 6175 forintban állapították meg.192
192 ÖStA KA AFA 1576/13/2. fol. 54.
A lőpor összmennyiségének változásából nehéz átfogó következtetést levonni, mivel egyrészt a jegyzékek többször nem adják meg, milyen fajtájú lőporról van éppen szó, másfelől ezek az adatok is csak egy pillanatnyi állapotot tükröznek.
Zeug- oder Stuckpulver,
pulveres bombardarum |
Hakenpulver, pulveres pixidum barbatarum
|
Handrohrpulver, pulveres pixidum manualium
|
Zündkrautpulver
|
Faulpulver
|
Pulver
|
összmennyiség
| ||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
mázsa193
193 1570-ben és 1577-ben bécsi, a többi esetben kassai mázsával számoltam.
|
tonna
| |||||||
1552. jan. 15.
|
60,98
|
9,06
|
8,28
|
65,00
|
42,00
|
185,32
|
9,266
| |
1552. jan. 17.
|
143,32
|
143,32
|
7,166
| |||||
1554
|
220,92
|
56,76
|
26,08
|
303,76
|
15,188
| |||
1555
|
213,24
|
56,76
|
13,28
|
283,28
|
14,164
| |||
1557
|
111,52
|
81,34
|
192,86
|
9,643
| ||||
1561
|
111,00
|
111,00
|
5,550
| |||||
1570
|
247,28
|
149,17
|
58,05
|
454,50
|
25,452
| |||
1577
|
727,28
|
(727,28)
|
727,28
|
40,728
| ||||
1640
|
299,00
|
14,950
| ||||||
1647
|
92,68
|
70,68
|
17,75
|
10,27
|
191,38
|
9,569
| ||
1650
|
156,27
|
156,27
|
7,814
| |||||
1662
|
38,57
|
79,57
|
12,86
|
1,00
|
16,37
|
148,37
|
7,418
| |
1669
|
134,56
|
74,07
|
31,95
|
240,58
|
12,029
| |||
Ha fajtánként vizsgáljuk a lőpor mennyiségének alakulását, akkor kitűnik, hogy a Haken- és a Handrohrpulver aránya és mennyisége folyamatosan növekedett az összmennyiségen belül. Ez pedig összecseng a kézi lőfegyverek számának emelkedésével.
