A tüzérség fogatolása, szállítása | A hódoltság kora. Magyarország törökkori története

A tüzérség fogatolása, szállítása

A tüzérségi anyagok szállítása hatalmas vonóerőt és nagy mennyiségű szállítóeszközt kívánt. Ezen belül a lövegek, illetve a lövegcsövek mozgatása az egyik legkritikusabb tevékenységet jelentette, mindenekelőtt hatalmas súlyuk miatt. A XV. század közepéig, a kerekes lafetta bevezetéséig valamennyi, később többnyire már csak a nehezebb csöveket, speciális, megerősített szerkezetű szekereken (Sattelwagen, nyergesszekér167) szállították hosszabb távra (3. ábra).168 A kassai jegyzékekben többször is előfordulnak, tartalék alkatrészeikkel együtt, sőt egy helyütt még a csöveket a szekérhez rögzítő köteleket is jegyzékbe vették.169 Értelemszerűen a különböző méretű lövegcsövekhez különböző méretű (és ebből következően különböző erősségű) szekereket készítettek, amire az 1662. évi összeírásból lehet következtetni. Ott feles Karthaunékhoz, Quartierschlangékhoz és egy két 60 fontos mozsár egyidejű szállítására való nyergesszekereket vettek leltárba.170

167 Magyar nevére l.: „Harmincz fontos Algyukhoz valo vasas Rudas szeker niergeuel egiöt”, „Nyerges rudas szeker”. Patak, 1642. MOL MKA E 211 Lymbus, Ser. II. 30. t. fol. 174.

168 Wagner 1980. 141. o. Ő Zugwagennek nevezi a nyergesszekeret. Iványinál a Plochwagen kifejezés szerepel. Iványi 1927. 354-355. o.

169 „Satlwagen Vndter die stuckh”, „Beschlagene sattlwagen gestöll”, „Ein beschlagene Hinter achß Zu ainen Sattlwagen”, „Bind seil Zum Stuckhen”. MOL MKA E 211 Lymbus, Ser. II. 28. t. fol. 49., 50.

170 Uo. E 156 U et C, Fasc. 76. No. 3. 1662. fol. 7.

A XV. század közepétől a könnyebb lövegeket már lafettájukon vontatták. Súlyuktól függően fogatolták közvetlenül, vagy böröck (Protze - 4. ábra/a) segítségével.171 Ez utóbbi a lafettához kapcsolt, a fogatoláshoz szükséges rúddal vagy villával, és lószerszámmal ellátott kétkerekű vontató eszköz. A böröck kerekei, akárcsak az ágyútalpéi, erős 701vasalást kaptak, hogy a korabeli utak viszontagságait elviseljék. A böröck a tengely fölötti felmagasított párnafára (Gestell?172 - 4. ábra/b) rögzített böröckszeggel (Protzennagel - 4. ábra/c) kapcsolódott az ágyútalp hátsó összekötő deszkájába (Schwanzriegel, farokhevederfa - 4. ábra/d) fúrt lyukba. E kötésmód, egyszerűsége mellett, egyben biztosította az így létrejött tulajdonképpeni szekérszerkezet fordulékonyságát is. Ugyanakkor szükség volt a böröck és az ágyútalp tengelyét összekötő böröcklánc („Prozen Ketheln”, „auffprotz Khetten”173) használatára is. Ez megakadályozta, hogy a nehéz útviszonyok túlterheljék a hátsó tengelyt, és az kiszakadjon, vagy eltörjön. Ezt a célt szolgálta a lafetta végétől (Schwanz) a tengelyvégekig vezetett csatlás (Streifstange) is. A böröcknek fogatolás szempontjából két változata létezett. A nehezebb, több ló vonta lövegekhez rúddal (Deichsel - 4. ábra/e), fölhérccel, vagy bókonnyal (Waage - 4. ábra/f),174 valamint hámfákkal vagy kisefákkal (Drittel - 4. ábra/g)175 ellátott (5. ábra/a), a könnyű, egy ló vonta lövegekhez pedig villával (Gabeldeichsel) szerelt böröcköt (5. ábra/b) használtak. Az egészen könnyű lövegeket nem böröckkel fogatolták, hanem a villát a lövegtalp végére kapcsolták (5. ábra/c). A kassai összeírásokban szereplő böröckökről nem derül ki, hogy milyen szerkezetűek, de egy helyütt böröckhöz való előcsínről olvashatunk („Newe Vnbeschlagene Vorder gestell Zu Protzwägn”),176 másutt pedig külön említik a fölhércet (vagy bókonyt – „Zug Hocken Wogen”).177 Mindez nagy valószínűséggel az utoljára említett fogatolási módot takarja.178 Kiderül az is, hogy a lovakat milyen szerszámmal fogták be az ágyúk elé, a felsorolásban ugyanis ott találjuk a kumethámot („Teutsche Roß Khumbter”179), amely a ló nyakára húzott, fából készült, bőrrel bélelt, párnázott hámtípus (5 ábra/d). A kumethám nagy felületen feküdt fel a ló nyakára, ezáltal nagy terhek (málhás kocsik, nehéz lövegek) rossz minőségű úton történő vontatását tette lehetővé, de csak kis sebességgel. A könnyebb szállítmányokat a lovak a mellhám („Vorder geraith”180) segítségével húzták. A lejtőn a lovak a farhám („Hinder gerait oder Riemen Zum Pferdten”181) segítségével fékezték a kocsit, de megtalálható a listákban a féklánc és a féksaru („Hemb Ketten”, „Hembschuch”182) is, amelyet meredek lejtőn a kerék alá rögzítettek, meggátolva, hogy a szerelvény túlzott lendületbe jöjjön.

171 Iványi 1927. 354-356. o.

172 MOL MKA E 156 U et C, Fasc. 76. No. 3. 1662. fol. 7.

173 ÖStA FHKA HKA HFU RN. 4. 1554 Konv. sine dato, fol. 21., MOL MKA E 211 Lymbus, Ser. II. 28. t. fol. 49. A szó ilyetén való értelmezésére az ötletet Wagner 1980. 148. o. szolgáltatta.

174 Inkább bókonnyal. Ennek előnye, hogy míg a fölhérc az előcsín tengelyével párhuzamosan a két ágasfához van rögzítve, addig a bókony a rúd és az ágasfák találkozásánál levő szögön (Waagnagel) el tud fordulni, s ezáltal a vontató lovaknak mindig azonos erővel kell húzniuk. Ennek akkor van igazi jelentősége, ha, mint háborúk idején, nincs elég jól idomított igásló, s kénytelenek a gyengébb vagy „lógós” lovakat is befogni. Elképzelhetőnek tartom, hogy a német Waage kifejezés is inkább a bókonyra vonatkozik, s nem a fölhércre, hiszen az előbbi egyetlen ponton van felfüggesztve, mint a mérleg karja, és felülnézetben valóban hasonlít egy mérlegre. Wagner 1980. 147-148. o. ábráin is bókony látható Waage néven, és nem fölhérc. A német elnevezésekre l.: Frecskay 1912. 149-151. o. Frecskay is leírja a bókonyt, de ő lógázó-fölhércnek (Spielwage) nevezi, szemben az álló fölhérccel (Sprengwage). Uo. 179. o. Itt szeretnék köszönetet mondani Malya Pálnak, az Állatorvostudományi Egyetem Lovas Tanüzeme munkatársának a munkámhoz nyújtott szíves segítségéért.

175 „Agyu eleiben valo Kisefa Vasas”. Tokaj, 1649. MOL MKA E 211 Lymbus, Ser. II. 30. t. fol. 194.

176 Uo. Fasc. 28. t. fol. 49.

177 MOL MKA E 156 U et C Fasc. 76. No. 3. 1662. fol. 7. Ezen inventárium általam kiadott fordításában nagy valószínűséggel félreértelmeztem e forráshelyet (Wogen = szekér). Domokos 1990. 123. o. A valószínűbb megoldásra az 1562-es grazi leltár vezetett rá, ahol a lövegek után felsorolták a vontatáshoz szükséges eszközöket, ahol a wag és Zugwag kifejezések, szövegkörnyezetükből adódóan is, csak a fölhércet jelenthetik (a Hocken szót továbbra sem értem, s feltételezem, hogy nem Hacke-ról, azaz horogról van szó). ÖStA KA AFA 1562/4/ad 6 a. fol. 2. Ugyanakkor az 1669-es leltárban már Zeüg und Haggen Waagen szerepel, ami nyilván elírás az 1662-eshez képest, jóllehet a Zeugwagen szó értelmezhető, szerkocsit jelent. MOL MKA E 156 U et C Fasc. 76. No. 3. 1669. fol. 11.

178 A fogatolásra l.: Wagner 1980. 147-148. o. ábráit. A fogat, illetve a szekér alkatrészeinek leírását l.: Frecskay 1912. 151-152., 178-181. o.

179 MOL MKA E 211 Lymbus, Ser. II. 28. t. fol.49. Német neve Kummetgeschirr. Dolleczek 1887. 117. o., Iványi 1927. 365-366. o., Wagner 1980. 181. o.

180 MOL MKA E 211 Lymbus, Ser. II. 28. t. fol. 50.

181 Uo., MOL MKA E 156 U et C, Fasc. 76. No. 3. 1662. fol. 9.

182 MOL MKA E 211 Lymbus, Ser. II. 28. t. fol. 48-49., Wagner 1980. 175. o.

6993. ábra