A technikai adatok és a mértékegységek
A technikai adatok és a mértékegységek
A XVI-XVII. századi inventáriumokban a leggyakrabban megadott paraméter a löveg kalibere. A méterrendszer bevezetését megelőzően ezt a kilőtt kő-, ólom-, vagy vasgolyó súlyával, fontban (libra, Pfund),131 a kisebb lövegeknél és a kézi lőfegyvereknél pedig latban (= 1/32 font)132 határozták meg. A tipizálás mellett azonban a korban alkalmazott mértékegységek bizonytalansága a legnagyobb probléma. Az esetek döntő többségében ugyanis nem állapítható meg, hogy az összeíró éppen mely területen érvényes súlymértéket használta, így ezen értékeket sem tudjuk pontosan átváltani kilogrammra. A helyzeten az sem segít, ha ismerjük az adott várat övező területen használt helyi súlymértékek értékét, 692hisz többnyire semmi sem bizonyítja, hogy az összeíró, aki netán más vidékről, esetleg külhonból érkezett, épp azt használta. Ezért, magyarországi viszonylatban, általánosságban a bécsi font tekinthető alapértéknek (0,56006 kg). Bizonytalanságunkat tovább növelik az olyan megjegyzések, mint amit az 1552. évi latin inventáriumban olvashatunk, mely szerint a lövegeket „a mérleg hiánya miatt nem tudták megmérni, de mindkét részről segítségül hívott hozzáértő személyek becslése alapján eképp határozták meg [ti. a lövegek súlyát]”.133
131 A különböző font-fajtákra l.: Bogdán, 1991. 442-448. o.
132 Uo. 451-453. o.
133 „... propter defectum librae non potuerunt ponderari, sed iuxta estimationem hominum peritorum ab utraque parte adhibitorum estimatae sunt hoc modo.” ÖStA FHKA HKA HFU RN. 3. 1552. Konv. März, fol. 11. Ez a bizonytalanság más esetekben is fennáll: „Sex vascula sulphuris ciuitatis incerti ponderis.” [kiemelés tőlem – D. Gy.] MOL MKA E 156 U et C, Fasc. 76. No. 3. 1557. fol. 2
A fontban megismert kaliberadatokból elvileg és matematikailag egyszerűen ki lehet számítani a csőfurat átmérőjét centiméterben. Minthogy azonban az öntési technológia hiányosságai miatt a korabeli eljárásokkal a mai pontosságot még megközelíteni sem lehetett, a golyó és a csőfurat átmérője között – s így az ehhez tartozó fontértékek között is – meghatározott eltérés keletkezett, s csak igen ritkán lehet következtetni arra, hogy a kettő közül melyiket adták meg az összeírásban.134 Többek között ezen eltérés miatt kellett az ágyúcsőbe, a lőpor fölé, fojtást helyezni.
134 L. erre pl. Szatmár 1600 körül készült inventáriumát, ahol a szöveg mellé berajzolták mindkét méretet. MOL MKA E 211 Lymbus, Ser. II. 28. t. fol. 30-36. Szövegét kiadta: Domokos 1988. 546-551. o. (A cím utóbb tévesnek bizonyult, ugyanis nem Kanizsa inventáriumáról, hanem egy Kanizsáról Komárba irányuló lőszerszállítmány jegyzékéről van szó.) Az eltérésekről adatokat közölt: Dolleczek 1887. 153. o.
A lövegcső hosszának megadására kétféle módszer létezett. Használták a szokásos hosszmértékek valamelyikét (Elle, rőf, sing135), vagy a golyóhosszt (Kugellang). Ez utóbbi igazi tüzérségi mértékegység, amely a löveg hosszát a csőfuratban egymás mellé helyezhető golyók számával határozza meg. Az ebből kiszámítható hosszérték azonban, a golyók kaliberénél elmondottak mellett, azért bizonytalan, mert szinte sosem tudható, hogy a megadott golyóhossz magában foglalja-e a csőfenék vastagságát is, ami szintén éppen egy golyóátmérőnyi. Épp ezért az első módszer megbízhatóbb méreteket adhat a számunkra.
135 Pontos átszámításukat l.: Bogdán 1990. 172. skk., 189. skk.
A leírásokban nem mindig szerepel a csősúly, pedig ez is nagyon fontos a pontos tipizáláshoz. Ezt a jellemzőt mázsában (Centner) és fontban adták meg. A mázsára ugyanazok a megállapítások vonatkoznak, mint az előbb említett fontra. További átszámítási probléma keletkezik abból, hogy léteztek 100, illetve 120 fontos mázsák is.136
136 Bogdán, 1991. 454-458. o.
A Kassán összeírt lövegekkel kapcsolatban az tűnik fel, hogy a XVI. századi inventáriumokban csak a csövek súlyát adták meg. Sőt, az 1552. évi latin jegyzékbe az Izabella királyné által hátrahagyott lövegek összsúlyát is beírták.137 Ez, véleményem szerint, azért történt így, mert a kortársakra is mély benyomást tett a nagy ágyúk hatalmas tömege, de méginkább azért, mert az ágyúöntéshez használt fém rendkívül drága volt.
137 ÖStA FHKA HKA HFU RN. 3. 1552. Konv. März, fol. 11.
Az 1647. évi kassai inventárium ritka lehetőséget szolgáltat az adott esetben használt mértékegységek megállapítására, ugyanis a lövegcső hosszát kétféleképpen is megadták: 693golyóhosszban és rőfben (Elle).138 Ha a jegyzékben megadott golyósúlyból kiszámítjuk annak átmérőjét, összehasonlíthatjuk a kétféle hosszmegadás eredményét. A kassai fontból és ölből nyert adatok közti csekély különbség alapján egyértelműnek tűnik a kassai mértékek alkalmazása, annak ellenére, hogy a harmadik lövegnél az eltérés a másik kettőhöz képest jelentős. Ha pedig az 1647. évi jegyzéknél elfogadom a kassai mértékek használatát, akkor ugyanez történt a többi XVII. századi összeírásban is, lévén az értékek mindenütt majdnem teljesen megegyezőek. Az adatokból az is kiderül, hogy az itt szereplő kaliberhosszak magukban foglalják a csőfenék vastagságát is, tehát közelítőleg meghatározható a csőfurat hossza is. Mindezeket mutatja a következő táblázat.139
138 MOL MKA E 211 Lymbus, Ser. II. 28. t. fol. 44.
139 A táblázat esetében nem jelentett problémát a csőfurat-golyóátmérő közti differencia, mivel a szövegben egyértelműen a kilőtt golyó súlya szerepel (schiesst 40 lb Eißen). Az átszámításoknál használt mértékek: 1 bécsi font = 0,56006 kg, 1 kassai font = 0,5 kg, 1 bécsi rőf = 77,75 cm, 1 kassai rőf = 60,31 cm. Bogdán 1991. 443-444., 446. o., Bogdán 1990. 190-192., 196-197. o.
löveg
|
Pawren Tantz
|
Wildte Mann
|
Stier oder Ochß
|
|---|---|---|---|
kaliber
|
40 font
|
38 font
|
38 font
|
golyóhossz
|
22,5
|
20
|
21
|
rőf (Elle)
|
6,25
|
5,5
|
6,125
|
golyósúly bécsi fontból számítva
|
22,4 kg
|
21,3 kg
|
21,3 kg
|
golyósúly kassai fontból számítva
|
20 kg
|
19 kg
|
19 kg
|
átmérő bécsi fontból számítva
|
17,59 cm
|
17,3 cm
|
17,3 cm
|
átmérő kassai fontból számítva
|
16,94 cm
|
16,64 cm
|
16,64 cm
|
hossz bécsi fontból számítva
|
396 cm
|
346 cm
|
363 cm
|
hossz kassai fontból számítva
|
381 cm
|
333 cm
|
349 cm
|
hossz bécsi ölre számítva
|
486 cm
|
428 cm
|
476 cm
|
hossz kassai ölre számítva
|
377 cm
|
332 cm
|
369 cm
|
A kassai jegyzékben használatos mázsa azonosítását az 1647-es és az 1669-es inventárium tette lehetővé, mert a lőporok súlyának összesítéséből, ki lehet számítani, hogy a 120 fontos kassai mázsát és a kassai fontot használták.140 Ebből kiszámítható, hogy a Pórtánc 5580, a Vadember 4800, a Bika pedig 4680 kg-ot nyomott.
140 Ugyanezt írja Pálffy is. Pálffy 1995. 218. o. 139. jegyzet. Bogdán 1991. 456-457. o.
