A petárda
A petárda
A petárda olyan akadályok leküzdésére szolgált, amelyeket a tüzérség nem tudott elérni, vagy amelyekre nem akart lőszert pazarolni. Ilyenformán kapuk (innen kapta német nevét: Thorbrecher), rohamgátak, vékonyabb falak áttörésére használták. Alapja egy bronz- vagy vasedény, amelybe a lőport töltötték, s ezt egy nagyméretű deszkalappal lefedték és egyben le is fojtották. Ennél fogva akasztották azután, rendszerint éjszaka, a kiszemelt célra, majd az edény aljába rögzített gyújtóval felrobbantották.85
85 Külön tanulmányt szentel a kérdésnek Kalmár János a Hadtörténelmi Közlemények 1939. 187–204. oldalain „A petárda a XVI. és XVII. század várostromainak szolgálatában” címmel. L. még Miethen 1683. IV. 38–41. o.; Mallet 1687. III. 164–167. o.
Magyarországon az egyik legnagyobb eredményt petárdával Győr 1598. évi visszafoglalásakor érték el, viszont a budai ostromban a városfal kapujának petárdával való berobbantása nem sikerült.
