Szív és ész.
Szív és ész.
„Országlási rendszerem alapja – mond a’ gróf a’ 156-ik lapon – hogy az észnek is külön működési köre van, a’ szívnek is, és hogy országlásban egyedül az észnek szabad működni, a’ szívnek ellenben jóra nemesre gerjesztésen kivűl még motszanni sem. – Ebbül áll az egész.” – És „ezzel már rég eléállott volna a’ gróf (153 l.), ha szinte bizonyos volt volna, hogy illy okoskodásra a’ magyar nem érett még;” – (154 l.) „általánosan most sem hiszi, hogy illy tárgyrul hidegvérreli surlódásra megértünk volna” (szegény éretlen magyar!): tehát „korálja is e’ tekintetben fellépését;” de mivel „attul tart, hogy majd igen is késő jő, ám tehát isten nevében (155 l.) egyenesen megmondja, miben hibáz a’ Pesti Hirlap szerkesztője, egyedül abban, hogy a’ szívhez szól, a’ helyett hogy az észhez szólana” (153 l.).
És itt a’ nemes gróf egy szép lélektani értekezést tart, megmutatandó: mikint van külön köre az észnek, és külön köre a’ szívnek is; s’ egyik a’ másiknak körébe ép’ olly kevéssé vághat, mint szem és fül egymáséba (160 l.). – Illy általános elméletek fölött vitázni, alkalmasint henye dolog volna; mert nem egy uj bölcselkedési oskola alapitásáról van szó, hanem arról: valljon a’ Pesti Hirlapnak akármellyik czikke kiállja e jogszerüség, igazság és józan politica szempontjából a’ birálatot? – Ha igen: ugy jó, ’s gondolom, hiába fognók ellene vetni, hogy a’ szívhez, észhez, vagy akár a hátgerinchez szól; ha pedig ki nem állja, azaz vagy jogtalan, vagy igazságtalan, vagy legalább politicátlan: ugy rosz, és haszontalanul mentenők azzal, hogy egyenesen csak az észhez szól. – Igy van a’ dolog országlási rendszerrel is. Mind ezt pedig csak specialis tárgyakra vagy vezérelvekre alkalmazva birálhatni meg, ’s nem lélektani abstract bölcsészetekkel; ’s ha gróf Széchenyi e’ helyett egy általános criteriont állitott volna fel, mint példaul Bentham, melly minden egyes politicai tan helyességének megbirálásában mértékül szolgálhatandott: ez nekem alkalmasint biztosabb utmutatásul szolgált volna, megismerhetni a’ hirlapszerkesztésben eddig elkövetett hibáimat ’s tévedéseimet, mellyek – fájdalom! – bizonyosan igen bőven vannak, következőleg azon hibákat jövendőre kikerülhetni is, mint a’ minő utmutatásul szolgál a’ szív- ’s észrőli philosophema. Azonban kulcsul hozaték fel, ’s igy nem lehet hagynom észrevétlenül.
„Ha emberek végett nem, ugy nem tudom, mi végett van a’ társaság” – mond egykor Sieyes, ’s ez bár franczia, mégis sokkal inkább értelmi szó, mintsem a’ gróf is ne helyeslené. – Az országlási tudomány tehát nem ollyan, mint a’ számtan, melly a’ mennyiség eszméjének puszta jeleivel foglalkodik. Az országlási tan számvető részében emberek a’ számok; ép’ azon emberek, kik a’ számvetésnek egyszersmind czéljai is. A’ status egy adott mennyiség, mellynek factorait, az embereket, vennünk kell a’ minők, vennünk kell egészben, a’ nélkül hogy e’ vagy ama’ ténytöredéket kedvünk szerint a’ számvetésből kitörölhetnők. Már pedig (távol a’ tudományos szabatosság igényeitől) az, a’ mit a’ gróf szívnek nevez, ép’ ugy lényeges része az emberegésznek, mint az ész; ’s igy minden országtani számvető, ki a’ szívet számolásából kifelejti, vagy épen ki akarja törölni, mondhatni, szám nélkül számol, és czél nélkül is. – Igenis, az ember egy öszhangzó egész, mellyet individualitásában ugy valamint statust-alkotó összeségében önmagával öszhangzásban kell tartani, nem pedig egyes részeit egymástól elválasztani, vagy épen ellentétbe hozni egymással. ’S igy, midőn emberről van szó, jónak csak azon tant vélhetem, mi szerint az ész javalja (helyesli), mit a’ szív akar, ’s a’ szív akarja, mit az ész javal. Én tehát, a’ gróf – szívet észtől elválasztó – rendszerének ellenében, bátor vagyok tisztelettel kérdezni: valljon nem biztosabb lélektani alapokra lenne e azon rendszer épitve, melly a’ szívet az észszel egybeolvasztani, ’s emberi viszonyokat illetőleg bármiről szóljon, mindig olly modorban szólani ohajtana, hogy észt és szívet egyaránt megnyerjen állításának? Mert, mint mondám, az ember egy egész: jónak és okosnak kell lennie, hogy tökéletes legyen. Ezért áll a’ morál elválaszthatlan kapcsolatban a’ politicával; ezért igazak Berzsenyinknek a’ gróf által is (Hitelében) idézett bölcs szavai: „Minden országok támasza, talpköve a’ tiszta erkölcs.” – Lám! ez csak a’ szív körébe tartozik, ’s az ész körében csak a’ jog lakik; de bár nem következik, hogy minden, a’ mi erkölcs, egyszersmind jog is legyen: annyi bizonyos, hogy jog nem lehet, a’ mi magában erkölcstelen.
Nem tudom, mit tart a’ nemes gróf a’ status végczéljának; de bármellyikét kövesse az eddig ismert iskoláknak, vagy tűzzön ki magas lelki tehetségeinél fogva valami ujat, jobbat minden eddiginél: csekély értelemmel is magamra merném vállalni, hogy végczélját az emberi lélekharmonia eme’ rendszerével öszhangba hozom; ellenben azt is megmutathatnám, hogy akármit tartson bár a’ status czéljának, azt szív nélkül el teljességgel nem érhetni. – De olly gyakran fordul elő a’ gróf munkájában némi szójárás, hasonló ahoz, mi Bentham tanjának alapját teszi: „a’ lehető legnagyobb számnak lehető legnagyobb jóléte”, miszerint valóban csudálkoznom kell, hogy midőn politica és erkölcstan között a’ legszorosabb kapcsolat van, a’ nemes gróf Bentham Deontologiáját nem fogadta el, holott politica criterionát elfogadta. Pedig bizony Deontologiája igen alkalmas kulcsot nyujt a’ lehető legnagyobb szám lehető legnagyobb jóléte rendszeréhez. Okosság és jóakarat (prudence et bienveillance) a’ két ikercsillag, mellyet embernek minden tényben követni kellene, ’s mellyre véganalysisben minden jó cselekedet visszavihető, legyen bár az magános emberi vagy közpolgári viszonyt illető; és bizonynyal félszegnek, hiányosnak, sőt igazságtalannak fog higgadt taglalat után minden emberi tény, minden polgári institutio és minden törvény bizonyodni, mellyből akár az okosság, akár a’ jóakarat (emberszeretet), vagyis másképen: az ész, vagy a’ szív, hiányzik; és az országlási tan mestersége tán ép’ abban áll: e’ kettőt összeegyeztetni, nem pedig különszakítani; miből aztán természetesen következni vélem, hogy ki a’ közvéleményre hatni kiván, mind a’ két kútfőből kell merítenie: emberszeretetbe mártott tollal kell az okosság javaslatait szavakba foglalnia; más szóval (mint nem tudom ki mondá): gondolatait a’ szíven kell keresztüleresztenie. –
Midőn e’ szerint elmondám az alapnézetet, mellyet a’ pesti Hirlap szerkesztésében követni jónak véltem, távol vagyok a’ csalhatatlansági igényektől, távol a’ hiedelemtől, hogy minden, a’ mit irtam, e’ nézetnek megfelel tökéletesen: ügyekezendem mégis megmutatni, hogy a’ miket a’ gróf általános vádjai támogatásaul kiszemelt, bár a’ szívhez szóló hangon írvák, mégsem félhetnek a’ ész taglalásától, csak taglaljon az ész, ’s ne a’ rémlátó hevült képzelet; vagy ha egyik másik állitásom ki nem állhatná az ész taglalatát: legfölebb is ollyannak bizonyodnék, hogy elmondhatnók róla, mit a’ nemes gróf maga is mond: „rosz ember, a’ ki többet tesz, mintsem bir;” de országfelforgatónak, nemzetgyilkolónak bizonyára nem; – ezekről azonban alább leszen szó; itt csak az iránt akartam véleményemet megmondani, hogy talán nem a’ legbiztosabb alapon épül azon „országlási rendszer”, melly a’ szívet számolásából kifelejti, sőt hogy még csak ezen kifelejtés lehetségének hiedelme is a’ legszembetünőbb önmystificatio, a’ mint ezt gróf Széchenyi kézzelfoghatólag igazolja.
De minő bizonytalan mértéket is nyújt az illy általános, magában vagy semmit sem jelentő, vagy ha jelent, az emberi természettel össze nem hangzó theoria, azt épen a’ nemes gróf mutatja meg, midőn elméletének gyámolául példákra hivatkozik. – Felhozza Angliát, ’s ellentétbe helyezi a’ francziákat. „Nézzük az angolt – ugy mond a’ 180-ik lapon – miért olly nagy? egyedül azon gyökérek következtében, hogy habár nem is rendszerezve, s’ üdvre egyedülileg vezető elv szerint, legalább valami nemzeti köztapintatnál vagy bizonyos szerencsés véletlennél fogva, jobbadán az értelem köréből kormányozza magát.” – „A’ gallus ellenben, lehető legfényesb ’s annyira csábitó tulajdoninak daczára, a’ szabadságba örökleg ujoncz, aránylag ahoz, a’ mi lehetne, vajmi alárendelt utakon botorkál (184 l.); mert országlási tekintetben jobbadán az érzelem és képzelet körében forog” (185 l.). – Nem akarom ez utóbbi állítással ellentétbe hozni ama’ korábbit, miszerint csaknem minden civilisált népek (pedig, gondolom, a’ franciák is csak ezek közé tartoznak) már kifejlődésük tetőpontjára eljutottaknak mondvák; még kevésbé van szándékomban a’ nemes gróf angol sympathiáiban gáncsoskodni, sőt ezen sympathiáit édes hazánkra nézve nagy szerencsének tartom; – csak azt akarnám némileg kitüntetni, hogy az angolnak általam is bámult nagyságát az értelem körébőli kormányozás elve nem fejti meg, sem a’ francziák állását az ellenkező. Huzzunk egy kis egyenvonalt, ha ugy tetszik, ’s maradjunk csak azon eseményeknél, mellyek ezen nemzetek állapotjára a’ leghatározóbb befolyással voltak. – Ezek közé tartoznak főképen a’ vallásos surlódások és a’ revolutio. – Irtózatosak Franciaország történeteiben a’ vallásos belháborúkról szóló lapok, az értelem kormányát rajtok bizonyosan hiába keressük; s’ ha van e’ közben történet, mellyről borzadással kell elmondanunk: ezt nem a’ szív, hanem a’ szívtelen hideg politicai számolás, ördögi lélekkel művelé, – bizonyosan illyen a’ Bertalan-éj. – Ellenben nézzük az angolokat: nekik ördögi észszel kiszámolt Bertalan-éjök nem volt; de mit mondanánk azon önmagát olly bölcsen kormányozó népről, melly keleti rabszolgasággal hódolt VIII. Henrik szultánszeszélyeinek; melly négy kormány alatt vallását négyszer változtatá; mellynél a’ fanatismus kitürőbb dühös szenvedélylyel ’s hoszabb ideig szaggatá legvéresebb harczokban a’ nemzet kebelét, mint bármelly más népnél; melly nyolcz millió lakost vallása miatt – mondhatnók, még csak tegnapig – minden politicai jogokból kitagadott, ’s nyolc millió polgár helyett nyolc millió ellenséget nevelt; mellynek országlási rendszerében a’ vakbugzó türelmetlenség és fanatismus érzelme még ma is nagyobb szerepet játszik, és ép’ e’ pillanatban még nagyobbat játszani készül, mint más akárhol? – Mind ezekben annyi szenvedélyt látunk, hogy azt kellene hinnünk, egy illy nemzetből számüzve minden értelem. – Vegyük a’ másik eseményt: a’ revolutiót. A’ nemes gróf méltó iszonynyal fordul el a’ franczia revolutio borzalmaitól, azt egészen a’ szenvedély és érzelem tulcsapongásainak tulajdonitja, sőt annyira megy, hogy tért, időt, helyzetet, akaratot, dolgot, elveket és embereket és mindent felejtve, a’ mi egy nemzet állapotjára befolyással lehet, saját békes polgártársait is illyesmiről gyanusitaná; azonban az angol sympathiák miatt nem jut eszébe, mikint az értelem-kormányozta angolok a’ franczia revolutio drámáját másfél századdal előbb egész a’ királygyilkolásig dühöngve végigjátszották, csak azon különbséggel, hogy a’ franczia koronás martyr legalább nyilvános védelmet nyert: ellenben a’ szerencsétlen Károly, a’ nélkül hogy csak védelmezője volt volna is, zárt ajtóknál halálra itéltetett; és azzal a’ különbséggel, hogy az angoloknál a’ politicai fanatismushoz még a’ vallásos fanatismus is hozzá csatlakozott; a’ francziáknál pedig ép’ ellenkezőn. – És mind a’ kettő örökre eltörlé a’ királyságot, mind a’ kettő respublicát kiálta ki, mind a’ kettőnél támadt a’ népből despota, mind a’ kettőnél elkövetkezett a’ restauratio, és elkövetkezett király-számüzés és elkövetkezett egy uj dynastia: – és a’ gróf mégis azt mondja, hogy a’ franczia az érzelem körében forog, az angol ellenben jobbadán az értelem köréből kormányozza magát; pedig lám! ha általános állitását a’ történetekre alkalmazzuk, ép’ azon két eseménynél, melly az angol nemzet állapotjára a’ leghatározóbb befolyással volt, a’ nagy angolok épen csak ugy (ha tán nem jobban) forogtak az érzelem körében, mint a’ francziák. De nézzük tovább, mikép az olly igen uj reform-bill előtt a’ lélekvásárlás volt, közelismerés szerint, az angol kormányrendszer valóságos alapja; mikép még most is apáról fiúra száll az egyik vagy másik párthoz tartozás; mikép néhány „véletlen” szó többség a’ whig-rendszert tory-kormánynyá, néhány hét mulva pedig ismét néhány szó többség a’ tory-rendszert whig-országlássá változtatja; mellyek közül ha egyik jó, a’ másikat – amannak ellentétét – okvetlenül rosznak kell állitanunk. – Nézzük Irland állapotját, ’s ennek ellenében emlékezzünk meg, hogy az angolok – merő szívsugalásból – a’ négerek emancipatiójára 20 millió font sterlinget áldoztak, ’s a’ rabszolgakereskedés megakadályozására – ismét csak a’ legdicsőbb emberszeretetből – tengereken czirkáló hajókat tartanak; – végre pedig emlékezzünk meg, hogy midőn az angolok országlási rendszerét annyira bálványozó gróf a’ Pesti Hirlap ellen olly élesen kikel, mivelhogy ebben roszul számolt irgalomra buzditást, vagyis a’ szívhez ’s nem értelemhez szólást vélt észrevenni, – ámbár csalatkozik, mert ha nem csalatkoznék, e’ megrovását alaposnak ismerném el: akkor Angliában az alamizsna-rendszer rémitő kifejlődést nyer, ’s az országlásnak szívvéreig szíja magát. – És mind ezek után – remélem igazolva lesz állításom, miszerint azt hiszem, hogy országlási rendszert, pusztán olly szempontból, hogy a’ szívhez vagy az észhez szól, fölvenni lehetlen a’ nélkül, hogy a’ fölállitott elméleti szabályt az alkalmazás minden lépésnél meg ne czáfolná. – És megvallom, midőn az angol nemzet összes nagyságát mély hódolattal bámulom, beligazgatásában vagyis országlási rendszerében olly dolgokat találok, miket honomtól távol ohajtok mindörökre. – Nincs ország, nincs az egész világon, mellyben a’ mellett, hogy a’ vagyonosság a’ néposztályokba leebb elgyürűzött, mint más akárhol, a’ pauperismus hydrája olly borzasztó, olly fenyegető alakban mutatkoznék. És miben találjuk ennek okát? Azon országlási rendszerben, mellyet a’ nemes gróf, a’ mindenható angol szellem iránti méltó előszeretetből, tisztán az értelem emanatiójának hiszen. Agriculturalis törvényhozása feneketlenül rosz; és innen van, hogy a’ népesség aránytalanabbul tódul a’ néha vakító fénynyel igéző műipar mezejére, mintsem a’ statustest vérforgásának egészségtörvényei megengednék. Magának Ó-Angliának ’s Walesnek 15 milliónyi népességéből csak 1 millió 500 ezer földbirtokos van, ’s a’ földműveléssel foglalatoskodó osztály összesen csupán 4,800,000-re rug; míg a’ gyárnokok 2 millió 400 ezeret, a’ kézművesek 2,630,000-et, a’ boltosok (shopkeepers) 2,100,000-et, e’ három osztály tehát együtt 7 milliónál többet teszen: és mégis az adórendszernek egyenesen csak a’ nagy földbirtokosok vélt érdekét legyező fonáksága ezen fogyasztó hét milliónak élelmét ugy megdrágitja, hogy az innen eredő súlyos bajoknak némi palliativ orvoslása végett a’ magasztalt angol értelem alamizsna-rendszerhez folyamodnék, ’s a’ szegénység ügyét olly botorul rendelné el, minélfogva a’ henyeség (még a’ javított törvény után is) nagy részben joggal követelheti, hogy a’ munkás szorgalom rovására hizlaltassék; miből viszont olly laktörvény (Heimathsgesetz) következék, melly által a’ bünén kívűl elszegényedett ember alkalmas munkakör választásában gátoltatik. – Ezeket korán sem a’ végett hoztam fel, hogy vagy az angol nemzet nagyságát ócsároljam, vagy a’ francia országlási rendszernek elsőséget tulajdonitsak; mert hiszen, csekély nézetem szerint, a’ magyar polgári alkotmány alapvonásai a’ francziákéitól lényegesen különböznek, az angolokéihoz ellenben lényegesen hasonlítanak; minélfogva a’ nemes gróf sympathiáiban teljes lelkemből osztozom; hanem csak azért hoztam ezt fel, hogy megkisértsem a’ bizonyitást, miképen ha azt mondjuk: ez a’ nemzet nagy, mert nem az érzelem, hanem értelem köréből kormányozza magát; ez a’ hirlapszerkesztő zendülést okoz, nemzetet gyilkol, mivel a’ szívhez ’s nem az észhez szól: még tulajdonkép egyebet nem mondottunk, mint egy fennen hangzó phrasist, mellyet legelső vizsgálatnál üresnek mutat ép’ azon értelem, mellynek tekintélyére hivatkozánk.
