II-ik jelenet
II-ik jelenet
Mező Fores közelében.
Harczi zaj távolban. Duncan király, Malcom, Donalbain, Lenox kísérettel föllépnek, s egy vérző katonával találkoznak.
DUNCAN: Mi vérborított ember ez? talán
– Tekintete ha nem csal – hirnökűl
Lehet: mi karban áll a lázadás?
– Tekintete ha nem csal – hirnökűl
Lehet: mi karban áll a lázadás?
MALCOM: Az őrmester, ki olly bajnokúl
Harczolt fogságom ellen. Idvez légy
Vitéz barátom! Imhol a király
Kivánja tudni, hogy mi karban állt
Az ütközet, midőn azt elhagyád?
Harczolt fogságom ellen. Idvez légy
Vitéz barátom! Imhol a király
Kivánja tudni, hogy mi karban állt
Az ütközet, midőn azt elhagyád?
KATONA: Kétségesen. Mikint egy pár úszók
Feszült versenyben rúgják a habot
S egymásnak útját vágni küzdenek.
A szigetlakók nyugotról nehéz
Gyalogság s könnyű csapatok hada
Segélni jöttek az irgalmatlan
Macdonwaldot, a czímeres kalózt,
Kit a sok gazság rajban fog körül
És a szerencse mint egy szemtelen
Ringyó már kedvezőn mosolyga rá
S pártos ügyére. De mind gyönge gát
Macbethnek. Őt a hőst (igen, e név
Övé s jól érdemlett tulajdona)
A szerencsének arcza vissza nem
Rettenti. Fenjen villog az aczél
Markában s róla véres aratás
Füstölög, s mint a bátorság s erő
Kedvencze tör és tör előre, míg
Az átkozottal nem találkozik,
S ekkor búcsúzni nem nyújtá kezét,
Sem Isten hozzád sem zeng ajkiról,
Míg a kemény ágyúnak homlokát
Kardjával ketté nem hasítja, le
Egész torkáig s táborsánczunknak
Pártázatira nem tűzi fejét.
Feszült versenyben rúgják a habot
S egymásnak útját vágni küzdenek.
A szigetlakók nyugotról nehéz
Gyalogság s könnyű csapatok hada
Segélni jöttek az irgalmatlan
Macdonwaldot, a czímeres kalózt,
Kit a sok gazság rajban fog körül
És a szerencse mint egy szemtelen
Ringyó már kedvezőn mosolyga rá
S pártos ügyére. De mind gyönge gát
Macbethnek. Őt a hőst (igen, e név
Övé s jól érdemlett tulajdona)
A szerencsének arcza vissza nem
Rettenti. Fenjen villog az aczél
Markában s róla véres aratás
Füstölög, s mint a bátorság s erő
Kedvencze tör és tör előre, míg
Az átkozottal nem találkozik,
S ekkor búcsúzni nem nyújtá kezét,
Sem Isten hozzád sem zeng ajkiról,
Míg a kemény ágyúnak homlokát
Kardjával ketté nem hasítja, le
Egész torkáig s táborsánczunknak
Pártázatira nem tűzi fejét.
DUNCAN: Hah vitéz rokonom!
KATONA: De valamint
Ép onnan, hol az áldásteli nap
Kél, néha vész és fergeteg kerül,
Így a győzelmes tettre új vihar,
De nyugalom még nem következett.
Alig, hogy – halljad óh király – alig
Hogy az iramló kernek* hadát
Az igaz ügynek megfutamtatá
Fegyvere, s ím időt és kedvező
Alkalmat lesten jő Norvégia,
S friss seregének rohanót fúvat.
Ép onnan, hol az áldásteli nap
Kél, néha vész és fergeteg kerül,
Így a győzelmes tettre új vihar,
De nyugalom még nem következett.
Alig, hogy – halljad óh király – alig
Hogy az iramló kernek* hadát
Az igaz ügynek megfutamtatá
Fegyvere, s ím időt és kedvező
Alkalmat lesten jő Norvégia,
S friss seregének rohanót fúvat.
H. Kiss Géza közlésében: kernekek. Javítva az angol eredeti szöveggel (Mark, king of Scotland, mark / No sooner justice had with valour arm’d / Compell’d these skipping kerns to trust their heels) való egybevetés alapján.
DUNCAN: S vezéreinket Macbeth-t és Banquot
Nem zavará meg az új támadás?
Nem zavará meg az új támadás?
KATONA: Igen, mint sast a verebek, avagy
Nyúl az oroszlánt. Igazán, mikint
Túlterhelt ágyú pattanása, úgy
Kétszer kettőzött csapást szórtak ők
Az ellenségre. Talán párolgó
Vérben fürödni, vagy talán egy új
Golgothát vágytak emelni; biz én
Nem tudom. De én bágyadok, uram,
S orvosért rínak rajtam a sebek.
Nyúl az oroszlánt. Igazán, mikint
Túlterhelt ágyú pattanása, úgy
Kétszer kettőzött csapást szórtak ők
Az ellenségre. Talán párolgó
Vérben fürödni, vagy talán egy új
Golgothát vágytak emelni; biz én
Nem tudom. De én bágyadok, uram,
S orvosért rínak rajtam a sebek.
DUNCAN: Javadra váljék sebed úgy mint szíved,
Becsület ízű mindenik. Menj. – Hejh
Orvost neki!
Becsület ízű mindenik. Menj. – Hejh
Orvost neki!
(Katona kikísértetik.) Ki jő?
MALCOM: A rosse-i thán.
LENOX: Minő sietség ül tekintetén?
Így szokott nézni, aki különös
Hírt hoz.
Így szokott nézni, aki különös
Hírt hoz.
(Rosse föllép.)
ROSSE: Az Isten áldjon oh király!
DUNCAN: Honnan derék thán?
ROSSE: Fife-ról nagy király,
Hol a norvégi lobogók az ég
Szelével ingerkedve játszanak,
S hevült népünket hűsre legyezik.
Norvégia, kinek roppant hadát
Még Cawdor thán is, a hívségtelen
Gaz áruló, nevelni nem pirúlt,
Harczot, vészterhest kezde valamíg
Bellona vőlegénye csatatűnt
Fegyverzetében szembe száll vele
Kardélt kardélnek, karnak kart szegez,
S a vakmerészlet zabolázva lőn.
Egy szóval győztünk!
Hol a norvégi lobogók az ég
Szelével ingerkedve játszanak,
S hevült népünket hűsre legyezik.
Norvégia, kinek roppant hadát
Még Cawdor thán is, a hívségtelen
Gaz áruló, nevelni nem pirúlt,
Harczot, vészterhest kezde valamíg
Bellona vőlegénye csatatűnt
Fegyverzetében szembe száll vele
Kardélt kardélnek, karnak kart szegez,
S a vakmerészlet zabolázva lőn.
Egy szóval győztünk!
DUNCAN: Szerencsés eset.
ROSSE: S Norvégia királya Sweno most
Már alkudozni vágynék ám, de mi
Temetni sem engedtük holtjait,
Míg csak Szent-Columb szigetén nekünk
Tízezer tallért le nem fizetett.
Már alkudozni vágynék ám, de mi
Temetni sem engedtük holtjait,
Míg csak Szent-Columb szigetén nekünk
Tízezer tallért le nem fizetett.
DUNCAN: Nem, többé nem fog ez a Cawdor thán,
Legbecsesebb érdekinkben nem fog ő
Megcsalni minket. Menj és hirdettess
Halált fejére, czímjével pedig
Köszöntsed Macbethet.
Legbecsesebb érdekinkben nem fog ő
Megcsalni minket. Menj és hirdettess
Halált fejére, czímjével pedig
Köszöntsed Macbethet.
ROSSE: Meglesz uram.
DUNCAN: Mit ő veszít, hős Macbeth elnyeri.
(Kimennek.)
