III-ik jelenet
III-ik jelenet
Fenyér. Dörög. 3 boszorkány.
1. BOSZORKÁNY: Néne mondd el, hol valál?
2. BOSZORKÁNY: Disznótoron. Hát te?*
H. Kiss Géza közlésében is így! A modern Shakespeare kiadásokban: Második boszorkány: Killing swine. Harmadik boszorkány: Sister, where thou? Első boszorkány: A sailor’s wife had chestnuts in her lap stb.
3. BOSZORKÁNY: Én?
Gesztenyét tartott ölében
Egy hajósné s csámcsogott
S csámcsogott és csámcsogott.
„Adj nekem” – mondék. – „Boszorkány
Oszolj!” – kiált a moslékon
Hízlalt rühes czondra rám,
Férje, gályagazda, most
Aleppoba utazott,
De mint farka-metszett patkány
Elvitorlázék egy szitán
S jaj neki!* Ni mim van ni?!
Gesztenyét tartott ölében
Egy hajósné s csámcsogott
S csámcsogott és csámcsogott.
„Adj nekem” – mondék. – „Boszorkány
Oszolj!” – kiált a moslékon
Hízlalt rühes czondra rám,
Férje, gályagazda, most
Aleppoba utazott,
De mint farka-metszett patkány
Elvitorlázék egy szitán
S jaj neki!* Ni mim van ni?!
H. Kiss Géza közlésében is hiányzik a jelenet 11. sorától (Második boszorkány: I’ll give thee a wind) a 25. sorig (Első boszorkány: Yet it shall be tempest tost) terjedő rész fordítása.
2. BOSZORKÁNY: Hadd lám, hadd lám, hihihi!
1. BOSZORKÁNY: Révkalauz hüvelykujja,
Ki jöttében vízbe fúla.
Ki jöttében vízbe fúla.
(Dobszó közelg.)
3. BOSZORKÁNY: Dobszót hallok. Macbeth jő.
MINDNYÁJAN: Bűvarázsos három nő
Vízen-földön szökdelő
Kört karöltve lép.
Itt a három, ott a három
Csitt! A bűbáj ép!
Vízen-földön szökdelő
Kört karöltve lép.
Itt a három, ott a három
Csitt! A bűbáj ép!
(Macbeth és Banquo föllépnek.)
MACBETH: Nem értem még illy szép s illy rút napot.
BANQUO: Mennyire van még ide Fores? Mi ez?
Fonnyadt alakjuk s vad idomtalan
Öltönyük másvilági lényt mutat,
S mégis a földön vannak. Éltek-e?
Vagy értitek, ha kérdlek? Óh igen,
Ők értenek, mert aszott újjait
Bőr ajakára teszi mindenik.
Hogyha szakáluk nem tévesztene,
Némber fajúknak hinném.
Fonnyadt alakjuk s vad idomtalan
Öltönyük másvilági lényt mutat,
S mégis a földön vannak. Éltek-e?
Vagy értitek, ha kérdlek? Óh igen,
Ők értenek, mert aszott újjait
Bőr ajakára teszi mindenik.
Hogyha szakáluk nem tévesztene,
Némber fajúknak hinném.
MACBETH: Szóljatok,
Ha szólni tudtok, kik vagytok, vagy mik?
Ha szólni tudtok, kik vagytok, vagy mik?
1. BOSZORKÁNY: Glamisnak thánja, Macbeth, üdvezlégy!
2. BOSZORKÁNY: Üdv Cawdor thánja, Macbeth üdvezlégy!
3. BOSZORKÁNY: Macbeth, király ki lészesz, üdvözlégy!
BANQUO: Miért döbbensz meg, uram? Miért szül
E szépen hangzó jóslat rettegést?
Igazság szent nevére kérdelek:
Agyrémek vagytok-e, vagy igazán
Olly lények, aminőknek látszatok?
Gazdag jelen s még sokkal szebb jövő
S királyi remény biztatásival
Üdvezlitek nemes bajtársamat,
Hogy magánkívülre ragadtaték.
Hozzám nem szóltok. Hogyha tárva van
Előttetek a jövendő, ha hogy
Tudjátok az időknek vetemény-
Földjén mellyik mag kél ki, mellyik nem,
Ám szóljatok én nekem is, aki
Sem kedvezést nem kérek tőletek,
Sem gyűlöltségtöket nem rettegem.
E szépen hangzó jóslat rettegést?
Igazság szent nevére kérdelek:
Agyrémek vagytok-e, vagy igazán
Olly lények, aminőknek látszatok?
Gazdag jelen s még sokkal szebb jövő
S királyi remény biztatásival
Üdvezlitek nemes bajtársamat,
Hogy magánkívülre ragadtaték.
Hozzám nem szóltok. Hogyha tárva van
Előttetek a jövendő, ha hogy
Tudjátok az időknek vetemény-
Földjén mellyik mag kél ki, mellyik nem,
Ám szóljatok én nekem is, aki
Sem kedvezést nem kérek tőletek,
Sem gyűlöltségtöket nem rettegem.
1. BOSZORKÁNY: Üdv!
2. BOSZORKÁNY: Üdv!
3. BOSZORKÁNY: Üdv!
1. BOSZORKÁNY: Kisebb, mint Macbeth, de mégis nagyobb.
2. BOSZORKÁNY: Nem olly boldog, de mégis boldogabb.
3. BOSZORKÁNY: Királyokat fogsz nemzeni, habár
Magad viselni nem fogsz koronát,
S így Macbeth és Banquo, áldás veletek!
Magad viselni nem fogsz koronát,
S így Macbeth és Banquo, áldás veletek!
1. BOSZORKÁNY: Veletek áldás Macbeth és Banquo.
MACBETH: Megálljatok, ti félbeszédűek,
Mondjatok nékem többet. Azt tudom,
Atyám után, hogy Glamis thán vagyok,
De Cawdor! Hogyan Cawdor? Cawdor él,
S jó szerencsében él. Király pedig,
Király hogy legyek, kívül fekszik ez
A legmerészebb hit határain,
Nem kevésbé mint a Cawdor czím.
Honnan tinéktek e csodálatos
Tudomás? Avagy mért álljátok el
Utunkat itt e sivatag fenyér
Vadonjain jós üdvezléstekkel?
Szóljatok, akarom, hogy szóljatok.
Mondjatok nékem többet. Azt tudom,
Atyám után, hogy Glamis thán vagyok,
De Cawdor! Hogyan Cawdor? Cawdor él,
S jó szerencsében él. Király pedig,
Király hogy legyek, kívül fekszik ez
A legmerészebb hit határain,
Nem kevésbé mint a Cawdor czím.
Honnan tinéktek e csodálatos
Tudomás? Avagy mért álljátok el
Utunkat itt e sivatag fenyér
Vadonjain jós üdvezléstekkel?
Szóljatok, akarom, hogy szóljatok.
(Boszorkányok eltűnnek.)
BANQUO: A földnek is van buboréka mint
A víznek vagyon s ez illyesmi volt,
Földbuborék volt. Hová tűntek el?
A víznek vagyon s ez illyesmi volt,
Földbuborék volt. Hová tűntek el?
MACBETH: A levegőbe, s ami testnek
Látszott, eloszlék, mint a pára s a gőz.
Óhajtanám, maradtak volna még.
Látszott, eloszlék, mint a pára s a gőz.
Óhajtanám, maradtak volna még.
BANQUO: Valóság volt hát ez? Avagy talán
Bolond gombából ettünk, amitől
Ember értelme rabigába dől;
Bolond gombából ettünk, amitől
Ember értelme rabigába dől;
MACBETH: Királyok atyja lészesz.
BANQUO: Te király.
MACBETH: És Cawdor thán is, nem úgy hangzott-é?
BANQUO: Egészen. Szóról szóra. Ki ez itt?
(Rosse és Angus jőnek.)
ROSSE: Macbeth! Győzelmed hírét a király
Örvendezéssel vette s amidőn
Olvasná, hogy a pártos harczmezőn
Tennen személyed mint koczkáztatád,
Magasztalás és bámulat között
Haboz, mi légyen övé, mi tied.
S míg így habozva hallgat és tovább
Nézi, mi történt ugyanaznap még,
Csakhamar ismét téged lát, mikint
Bajnok norvégok sorai közé
Halált szórsz bátran, kérlelhetlenül.
S mint rege foly a szónok ajkiról,
Hírnök után jött hírnök s mindenik
Téged dicsőít s a hős tetteket,
Minket országa védletére től.
Örvendezéssel vette s amidőn
Olvasná, hogy a pártos harczmezőn
Tennen személyed mint koczkáztatád,
Magasztalás és bámulat között
Haboz, mi légyen övé, mi tied.
S míg így habozva hallgat és tovább
Nézi, mi történt ugyanaznap még,
Csakhamar ismét téged lát, mikint
Bajnok norvégok sorai közé
Halált szórsz bátran, kérlelhetlenül.
S mint rege foly a szónok ajkiról,
Hírnök után jött hírnök s mindenik
Téged dicsőít s a hős tetteket,
Minket országa védletére től.
ANGUS: Urunk királyunk nevében jövünk
Köszönetét jelenteni neked,
S hogy elvezessünk ünnepélyesen
Hozzá, nem pedig mint jutalmazók.
Köszönetét jelenteni neked,
S hogy elvezessünk ünnepélyesen
Hozzá, nem pedig mint jutalmazók.
ROSSE: S csak mint egy foglaló gyanánt nagyobb
Kegyelmekig, még parancsunk vagyon:
Hogy Cawdor czímmel üdvezeljelek.
Ezt hát fogadjad mint sajátodat.
Légy idvezelve vitéz Cawdor thán!
Kegyelmekig, még parancsunk vagyon:
Hogy Cawdor czímmel üdvezeljelek.
Ezt hát fogadjad mint sajátodat.
Légy idvezelve vitéz Cawdor thán!
BANQUO (félre): S mondhat a sátán igazat?
MACBETH: Hogyan?
Nem él-e Cawdor thán? Miért, urak,
Idegen köntöst miért ruháztok rám?
Nem él-e Cawdor thán? Miért, urak,
Idegen köntöst miért ruháztok rám?
ANGUS: Aki Cawdor volt, él ugyan, de csak
Nehéz ítélet alatt viseli
Az életet, mit vesztni érdemel.
Norvégiával volt a czimbora
Vagy segélyt nyújtva s titkos ápolást
A pártütőnek, vagy mindkét úton
Hazája végromlásán dolgozott
Nem mondhatom – elég, hogy bűnei
Honárulásnak rábizonyodott,
S elismert bűne eltiporta őt.
Nehéz ítélet alatt viseli
Az életet, mit vesztni érdemel.
Norvégiával volt a czimbora
Vagy segélyt nyújtva s titkos ápolást
A pártütőnek, vagy mindkét úton
Hazája végromlásán dolgozott
Nem mondhatom – elég, hogy bűnei
Honárulásnak rábizonyodott,
S elismert bűne eltiporta őt.
MACBETH (félre): Glamis és Cawdor thán! A legnagyobb
Hátra van. – Urak, fáradtságtokat
Köszönöm. (Banquohoz félre):
Banquo nem remélled-e
Gyermekidet királyokká, midőn
Rajtam a jóslat immár teljesül?
Hátra van. – Urak, fáradtságtokat
Köszönöm. (Banquohoz félre):
Banquo nem remélled-e
Gyermekidet királyokká, midőn
Rajtam a jóslat immár teljesül?
BANQUO: Illy bizalom tenéked ingerül
Lehetne még, hogy koronára vágyj.
Azonban mégis különös. – Saját
Vesztünkre néha igazat és valót
Mond a pokol s holmi becsületes
Apróságokkal édesít, hogy így
Nagy s fontosakban megkeríthessen.
– Urak! Egy szóra.
Lehetne még, hogy koronára vágyj.
Azonban mégis különös. – Saját
Vesztünkre néha igazat és valót
Mond a pokol s holmi becsületes
Apróságokkal édesít, hogy így
Nagy s fontosakban megkeríthessen.
– Urak! Egy szóra.
MACBETH: (félre): Két mondás tehát
Igaz s úgy hangzik mint a bíboros
Tartalmú színmű szép előszava.
– Urak, köszönet mégegyszer.
Igaz s úgy hangzik mint a bíboros
Tartalmú színmű szép előszava.
– Urak, köszönet mégegyszer.
(Félre.) Eme
Természet rendén túli nógatás
Magában sem rossz, sem jó nem lehet.
Ha rossz, igazzal miért kezdődik? Mért
Nyújt a sikerre zálog foglalót?
Ha jó, miért vesz egy irtózatos
Gondolat erőt rajtam, aminek
Immár borzalmai képére hajam
Berzeng s keblemben ez a férfiszív
Oldalbordámhoz koczog hangosan?
A jelen bárgyú félelem nem olly
Gonosz, mint a minő iszonyúk a bősz
Képzelet szörnyű rém alakjai.
Gondolatim még csak ábrándilag
Gyilkosak, s máris ez a gondolat
Egész valómat megreszketteti,
Minden erőm egy sejdítésbe fúl
S ami van, mind nincs, csak az van, mi nincs.
Magában sem rossz, sem jó nem lehet.
Ha rossz, igazzal miért kezdődik? Mért
Nyújt a sikerre zálog foglalót?
Ha jó, miért vesz egy irtózatos
Gondolat erőt rajtam, aminek
Immár borzalmai képére hajam
Berzeng s keblemben ez a férfiszív
Oldalbordámhoz koczog hangosan?
A jelen bárgyú félelem nem olly
Gonosz, mint a minő iszonyúk a bősz
Képzelet szörnyű rém alakjai.
Gondolatim még csak ábrándilag
Gyilkosak, s máris ez a gondolat
Egész valómat megreszketteti,
Minden erőm egy sejdítésbe fúl
S ami van, mind nincs, csak az van, mi nincs.
BANQUO: A mi barátunk ugyan elmerült.
MACBETH: (félre:) A sors ha úgy akarja, hogy király
Legyek, keríthet koronát, habár
Magam keresni nem indulok is.
Legyek, keríthet koronát, habár
Magam keresni nem indulok is.
BANQUO: Új méltóságot, mint az új ruhát
Testhez csupán csak viselet simít.
Testhez csupán csak viselet simít.
MACBETH: (félre:) Hadd jőjjön, ami jönni fog, hiszen
Idő s jövendő a legzordonabb
Nap viharán is átrohan.
Idő s jövendő a legzordonabb
Nap viharán is átrohan.
BANQUO: Uram,
Intésed várjuk.
Intésed várjuk.
MACBETH: Ah bocsánatot,
Bocsánatot, e tompa agyvelőt
Felejtett dolgok izgaták. Urak,
Ti szívességtök fáradalmai
Lajstromozvák ott, hol a jegyzetek
Lapját naponta forgatom. Jerünk.
Bocsánatot, e tompa agyvelőt
Felejtett dolgok izgaták. Urak,
Ti szívességtök fáradalmai
Lajstromozvák ott, hol a jegyzetek
Lapját naponta forgatom. Jerünk.
(Banquóhoz külön.)
Vedd, ami történt, gondolóra, és
Ha több időnk lesz, s megfontolánk,
Beszéljünk együtt nyíltan.
Ha több időnk lesz, s megfontolánk,
Beszéljünk együtt nyíltan.
BANQUO: Örömest.
MACBETH: Addig elég. Jerünk barátaim. (Kimennek.)
