III-ik jelenet
Gesztenyét tartott ölében
Egy hajósné s csámcsogott
S csámcsogott és csámcsogott.
„Adj nekem” – mondék. – „Boszorkány
Oszolj!” – kiált a moslékon
Hízlalt rühes czondra rám,
Férje, gályagazda, most
Aleppoba utazott,
De mint farka-metszett patkány
Elvitorlázék egy szitán
S jaj neki!* Ni mim van ni?!
Ki jöttében vízbe fúla.
Vízen-földön szökdelő
Kört karöltve lép.
Itt a három, ott a három
Csitt! A bűbáj ép!
Fonnyadt alakjuk s vad idomtalan
Öltönyük másvilági lényt mutat,
S mégis a földön vannak. Éltek-e?
Vagy értitek, ha kérdlek? Óh igen,
Ők értenek, mert aszott újjait
Bőr ajakára teszi mindenik.
Hogyha szakáluk nem tévesztene,
Némber fajúknak hinném.
Ha szólni tudtok, kik vagytok, vagy mik?
E szépen hangzó jóslat rettegést?
Igazság szent nevére kérdelek:
Agyrémek vagytok-e, vagy igazán
Olly lények, aminőknek látszatok?
Gazdag jelen s még sokkal szebb jövő
S királyi remény biztatásival
Üdvezlitek nemes bajtársamat,
Hogy magánkívülre ragadtaték.
Hozzám nem szóltok. Hogyha tárva van
Előttetek a jövendő, ha hogy
Tudjátok az időknek vetemény-
Földjén mellyik mag kél ki, mellyik nem,
Ám szóljatok én nekem is, aki
Sem kedvezést nem kérek tőletek,
Sem gyűlöltségtöket nem rettegem.
Magad viselni nem fogsz koronát,
S így Macbeth és Banquo, áldás veletek!
Mondjatok nékem többet. Azt tudom,
Atyám után, hogy Glamis thán vagyok,
De Cawdor! Hogyan Cawdor? Cawdor él,
S jó szerencsében él. Király pedig,
Király hogy legyek, kívül fekszik ez
A legmerészebb hit határain,
Nem kevésbé mint a Cawdor czím.
Honnan tinéktek e csodálatos
Tudomás? Avagy mért álljátok el
Utunkat itt e sivatag fenyér
Vadonjain jós üdvezléstekkel?
Szóljatok, akarom, hogy szóljatok.
A víznek vagyon s ez illyesmi volt,
Földbuborék volt. Hová tűntek el?
Látszott, eloszlék, mint a pára s a gőz.
Óhajtanám, maradtak volna még.
Bolond gombából ettünk, amitől
Ember értelme rabigába dől;
Örvendezéssel vette s amidőn
Olvasná, hogy a pártos harczmezőn
Tennen személyed mint koczkáztatád,
Magasztalás és bámulat között
Haboz, mi légyen övé, mi tied.
S míg így habozva hallgat és tovább
Nézi, mi történt ugyanaznap még,
Csakhamar ismét téged lát, mikint
Bajnok norvégok sorai közé
Halált szórsz bátran, kérlelhetlenül.
S mint rege foly a szónok ajkiról,
Hírnök után jött hírnök s mindenik
Téged dicsőít s a hős tetteket,
Minket országa védletére től.
Köszönetét jelenteni neked,
S hogy elvezessünk ünnepélyesen
Hozzá, nem pedig mint jutalmazók.
Kegyelmekig, még parancsunk vagyon:
Hogy Cawdor czímmel üdvezeljelek.
Ezt hát fogadjad mint sajátodat.
Légy idvezelve vitéz Cawdor thán!
Nem él-e Cawdor thán? Miért, urak,
Idegen köntöst miért ruháztok rám?
Nehéz ítélet alatt viseli
Az életet, mit vesztni érdemel.
Norvégiával volt a czimbora
Vagy segélyt nyújtva s titkos ápolást
A pártütőnek, vagy mindkét úton
Hazája végromlásán dolgozott
Nem mondhatom – elég, hogy bűnei
Honárulásnak rábizonyodott,
S elismert bűne eltiporta őt.
Hátra van. – Urak, fáradtságtokat
Köszönöm. (Banquohoz félre):
Banquo nem remélled-e
Gyermekidet királyokká, midőn
Rajtam a jóslat immár teljesül?
Lehetne még, hogy koronára vágyj.
Azonban mégis különös. – Saját
Vesztünkre néha igazat és valót
Mond a pokol s holmi becsületes
Apróságokkal édesít, hogy így
Nagy s fontosakban megkeríthessen.
– Urak! Egy szóra.
Igaz s úgy hangzik mint a bíboros
Tartalmú színmű szép előszava.
– Urak, köszönet mégegyszer.
Magában sem rossz, sem jó nem lehet.
Ha rossz, igazzal miért kezdődik? Mért
Nyújt a sikerre zálog foglalót?
Ha jó, miért vesz egy irtózatos
Gondolat erőt rajtam, aminek
Immár borzalmai képére hajam
Berzeng s keblemben ez a férfiszív
Oldalbordámhoz koczog hangosan?
A jelen bárgyú félelem nem olly
Gonosz, mint a minő iszonyúk a bősz
Képzelet szörnyű rém alakjai.
Gondolatim még csak ábrándilag
Gyilkosak, s máris ez a gondolat
Egész valómat megreszketteti,
Minden erőm egy sejdítésbe fúl
S ami van, mind nincs, csak az van, mi nincs.
Legyek, keríthet koronát, habár
Magam keresni nem indulok is.
Testhez csupán csak viselet simít.
Idő s jövendő a legzordonabb
Nap viharán is átrohan.
Intésed várjuk.
Bocsánatot, e tompa agyvelőt
Felejtett dolgok izgaták. Urak,
Ti szívességtök fáradalmai
Lajstromozvák ott, hol a jegyzetek
Lapját naponta forgatom. Jerünk.
Ha több időnk lesz, s megfontolánk,
Beszéljünk együtt nyíltan.