178. Buda, 1848 június 8. Kossuth fogalmazványtervezetei István nádor és királyi helytartó hatáskörének kiszélesítéséről.
178.
Buda, 1848 június 8.
Kossuth fogalmazványtervezetei István nádor és királyi helytartó hatáskörének kiszélesítéséről.
Buda, 1848 június 8.
Kossuth fogalmazványtervezetei István nádor és királyi helytartó hatáskörének kiszélesítéséről.
A június 6-i minisztertanács úgy határozott, hogy amíg a király Innsbruckban van, a Magyarországon tartózkodó katonaság fölötti rendelkezés teljes jogát ruházza a nádorra (ld. a 168. számot). Kossuth el is készítette az erről szóló iratok tervezetét. Kossuth tervezetei a következők voltak:
a) István nádor előterjesztése a királyhoz: tegye át székhelyét Budára és intézzen királyi kéziratot a főhadparancsnokságokhoz.
Felséges Császár és Király,
Legkegyelmesebb Uram!
Legkegyelmesebb Uram!
Minél inkább zavarodnak Európa körülményei, minél inkább bomladozik az austriai birodalomban a rend, s tágul a kapocs, melly a birodalmi tartományok egységét képezé, a magyar nemzet annál lelkesebb indulattal érzi a Felséged iránti hála, hűség, és ragaszkodás kedves kötelességét.
Ezen kötelesség érzete adja a magyar nemzetnek azon meggyőződését, hogy ő van hivatva Felséged királyi székének rendíthetlen támaszpontot nyújtani.
Ezen meggyőződés a nemzet büszkesége, melly őt Felséged királyi székének ótalma végett minden áldozatra képes fellelkesíteni.
Én s Felséged magyar ministeriuma ezen hivatás dicsőségére figyelmeztetők a hű magyar nemzetet, midőn a bécsi szomorú események* Felségedet császári várából távozni indították.
A bécsi májusi megmozdulásokra utal, ezek miatt az udvar Innsbruckba menekült.
Mi nem kételkednénk, hogy ezen szomorú esemény hírére a magyar nemzet egy szívvel lélekkel azt kiáltandja: „Jöjjön közinkbe Urunk Királyunk, mi őrködni fogunk királyi székének fénye, dísze, nyugalma felett rendíthetlenül.”
És úgy történt Felséges Uram. – És nekem, s a ministeriumnak elég volt a magyar nemzetet arra figyelmeztetni, mikint most van ideje, zavartalan rendet tartva, azon komoly férfias érettséget tanusítani, melly egy nemzetet méltóvá teszen arra, hogy Fejedelme magát s királyi családját, hű karjai közzé vesse.
E figyelmeztetés elég volt arra, hogy épen akkor, midőn a szomszédban a rendnek kötelékei mind felbomlottak, hazánkban, a merre csak magyar faj lakik, mindenütt megszilárdult a rend, s még azon nyugtalanságok is elcsillapultak, mellyeknek jeleit e mozgalmas kor viszontagságai itt ott előbb eléidézték.
S én örömmel, s nemes önérzettel erősíthetem Felséged előtt, hogy ez idő szerint nincs ország Európában, melly rendezettebb állapot képét mutatná, mint Magyarország belseje; különösen azon rész, mellyen a magyar népfaj lakik.
A magyar nemzet már is tiszteletet vívott ki magának ezen érettségével Európa előtt.
Tiszteletet annyival inkább, mert ezen érettséget ép akkor tanusította, midőn a szláv mozgalmak, báró Jellasich körül Horvátországban a nyílt pártütésig öszpontosulva s a szerb ajkú népfaj felbujtása által elősegítve, a Magyar Koronát veszéllyel fenyegetik.
A magyar nemzet még e veszélynek is férfias határozottsággal néz szemébe; lelkesült készséggel hozza az áldozatokat, mellyekre, a hon védelme, s Felséged királyi koronájának épsége végett felszóllíttatik, s legkisebb kétsége sincs, hogy e vészt is elhárítandja, mihelyt Felségednek az országbani kegyelmes jelenléte által Felséged nyílt bizalmas csatlakozásának erkölcsi súlyával gyámolíttatik.
Csak ez az Felséges Uram, a mire szükségünk van, csak arra van szükségünk, hogy a magyar nemzet ne legyen kénytelen magát Felségedtől elhagyatva érezni; a magyar nemzet ellenségei pedig a bujtogatók által ne hitegettethessenek azon álnok hírrel, hogy Felséged a magyar nemzettől királyi akaratában különbözik – és Magyarország Felséged királyi székének olly támaszt nyújt, mellyet semmi vihar meg nem ingathat.
Egész erőmből támogatom tehát Felséged előtt a magyar ministeriumnak azon alázatos kérelmét, hogy a magyar nemzet tántoríthatlanul hű körébeni kegyelmes megjelenését siettetni méltóztassék.
Ez által a siker biztossá válik, e nélkül a birodalom bomladozásának következményei kiszámíthatlanok.
Csaknem mindennap tapasztalása mutatja, hogy most alig lehet valamelly politica kártékonyabb, mint a késlekedés olly óhajtások teljesítésében, mellyeknek megadása a dolgok természetében feküszik.
Most, midőn senki sem mondhatja meg, egy hét mit hozand Európában, a legnagyobb bölcseség abban áll, megragadni a perczet, melly a jövendőt biztosíthatja.
Most illy becsesek Magyarország perczei. Az ország belseje nyugodt, s Felségedhez pietással ragaszkodik, de az ország délkeleti határán az illir-szerb forrongás pártütésben van; a ministerium minden lehetőt megtőn, hogy a nemzet készen legyen Fenséged Sz. Koronáját ezen pártütés ellen megvédeni, de az országbani katonaság száma nem elegendő, szelleme egy részben bizonytalan, sőt ellenséges; a Felséged által az országba visza parancsolt ezredek* rendkívül sokáig tartóztattak előbbi állomásukon, érkezésük lassú és késedelmes, az önkéntes sereg kiállítása, a nemzet őrség felfegyvezése időt kíván, s még ezen bajok között is, bár Felségednek némelly rendelete az illir pártütés lecsillapítására vonatkozólag nem mindenhol találtak gyors és buzgó teljesítőkre: sikerült mégis a horvátországi pártütést, mellynek bujtogatói előbb Magyarország megtámadásával kérkedtek – a Dráván túlra védelmi állapotba szorítni.
Esterházy P. külügyminiszter május 13-án jelentette, hogy a király beleegyezett a Miklós és a Nádor huszárezred és egy gyalogezred hazaindítására. (Hadt. Int. lt. 1848/49. 1/129a.) A magyar ezredek visszatérését a bécsi kormány továbbra is vontatottan intézte. Egyes alakulatok, mivel a parancsot hiába várták, engedély nélkül jöttek haza, hogy részt vegyenek az ország védelmében.
Így állván a dolog, ha én s a ministerium midőn egy részt az ország védelmére mindent elkövetünk, más részről Felséged az országbani kegyelmes jelenlétének hatalmas ereje által támogattatunk, nemcsak az bizonyos, hogy Magyarországban a felállított rend meg nem bomlik, az illir pártütés szelleme a felföldi szláv vidékeket fel nem lázíthatja,* s maga a horvátországi pártütés is védelmi állásba szoríttatik, s terjedésében meggátoltatik; de még az is igen valószínű, hogy a Felséged kegyelmes ittléte által támogatott országos erő kifejtés ezen pártütő mozgalomnak polgárvér ontás nélkül véget vethet.
A magyar kormány a szlovák területek mozgalmait összefüggésbe hozta a délvidéki horvát és szerb mozgalmakkal, és az általános pánszláv megmozdulás részének számította. Holott a szlovákok májusban még nem tekintették céljuknak elszakadásukat a magyar államtól és nem Bécstől várták kívánságaik teljesítését. A liptószentmiklósi május 10-i gyűlés széleskörű autonomiát kívánt a szlovák nyelv egyenjogúságával és egyúttal a parasztság általános követeléseit fogalmazta meg. A magyar kormány nem ismerte el a szlovákok programjában a megegyezés lehetőségét, a liberális vezetőkkel való tárgyalás helyett a szlovák mozgalmak elnémítására törekedett. I. Tóth Z.. i. m. 274–278. l.
Így áll a dolog ma Felséges Uram! s ha Buda vára Felségedet már ma falai között hódolva tisztelni szerencsés volna, nem lehet semmi kétség, hogy Magyarország Felséged királyi székének biztosítva van; – de ha Felséged kegyelmes jelenlétének jótékony támaszát hétről hétre a nemzet nélkülözni kénytelen, – hová fog egy hét alatt az illir-szerb pártütés fejlődni? nem veszen-e vakmerőn támadó alakot, s nem vélné-e magát akkor a magyar nemzet Felséged atyai szívétől eltaszítva magára hagyatva, s az illir-szerb támadás ezen elhagyatás érzetének keserűségével egybe kötve, nem hozná-e a nemzetet lázas forrongásba, s nem döntené-e rakásra azon rendet és nyugalmat, mellyet 6 héten át nehéz munkával teremtettünk? – ezt senki sem mondhatja meg.
Illy fontosak a perczek Felséges Úr! illy roppant fontosságú érdekek javasolják azt, hogy Felséged – hű magyarországábani megjelenésének jótéteményét, mire nézve már csak kegyelmes ígérete is kimagyarázhatlan jó hatással volt, a siettetés által sokszorozni méltóztassék.
Javasolja ezt azon tekintet is Felséges Úr, hogy Innsbruck sokkal távolabb van, mint sem hogy onnan a birodalom sorsát sikeresen vezérelni lehessen. Egy lépés, mellynek sikerét Felséged legmagasb parancsa biztosítja; királyi akaratának egy nyilatkozata, egy rendelet, minőnek kiadhatását Felséged magának kegyelmesen fentartani méltóztatott; igen, egyetlen alkalmatos egyénnek, egy bizonyos katonai rangra kineveztetése, Felséged királyi háza számára országokat menthet, ha alkalmas perczben történik, míg ha későn történik, meglehet, minden hatását már előre elveszté. – Magyarország épségbeni megtartásában fekszik kulcsa a dynastia jövendőjének, itt a béke és rend consolidálva többet nyom, mint másutt talán tíz nyert ütközet. Magyarország sorsát pedig a távol Innsbruckból szerencsésen intézni lehetetlen.
Hallgassa meg tehát Felséged kegyelmesen esdeklésünket, mellyet a magyar ministeri tanács ismételni, én pedig tőlem kitelhetőleg gyámolítani meg nem szűnhetünk, kérvén, méltóztassék Fejedelmi székét haladéktalanul Budára áttenni, hol azt egy férfiasan érett erős nemzetnek imádással határos hódolata veendi körül, s olly erőt nyújthat a királyi szék politicájának, minőre most sürgető szükség van, de minőt másutt – fájdalom – hasztalan keresne Felséged. –
A ministerium – az én megegyezésemmel szükségesnek vélte intézkedni, hogy egy tekintélyes tábor lent Szegednél, egy másik pedig a Dráva közelében össze vonúljon. Ennek czélja nem támadás, hanem védelem, czélja az erőkifejtéssel a védelmi harczot is eltávolítani, s a vérontás kénytelenségét elhárítani. – Ez, s általában az ország állapota, különösen pedig a katonai fegyelem tágulásának itt ott mutatkozó jelei, itt ott rögtönös kinevezéseket, s olly intézkedéseket tesznek nélkülözhetlenül szükségessé, mellyeknek sikerét csak Felséged saját legmagasb parancsa biztosíthatja; mert a pietást, melly a királyi szóhoz kötve van, nálunk semmi erély, semmi átruházás nem pótolhatja. Ez a monarchiai hűség természetében fekszik. – A távol Innsbruckból e kegyelmes rendelkezéseket minden előforduló alkalommal kérni, s megadni veszélyesen késedelmes. Az elveszett időt pedig helyre hozni lehetetlen.
A magyar ministerium távol van azon gondolattól, hogy Felségedet reservált legfelsőbb jogainak megszorítására kérné, én pedig éltem legboldogabb peczének azt tartandom, midőn Felségednek, budai várában legmagasb kezeibe adhatom át mind azon hatóságot* is, mellyet távolléte idejére kegyelmesen reám ruházni méltóztatott, sőt hűségem érzete kényszerít kimondani, mikint a reám ruházott helytartói hatóság körében is gyakran akadnak momentumok, mellyeknek sikerét csak Felséged saját legmagasab különös parancsai tehetik bizonyosokká.
István nádor, királyi helytartó az 1848. március 17-én kelt királyi kéziratban és az 1848: III. tc-ben teljes felhatalmazást nyert, hogy a király távollétében Magyarországot és a hozzákapcsolt részeket kormányozza. Ha a király Budára teszi át a székhelyét, ez a rendkívüli meghatalmazás természetszerűen megszűnik.
Illyen ez idő szerint az országban tanyázó katonaság elhelyezése körüli intézkedés, s ennek körében különösen a hadi osztályoknak s váraknak parancsnokságai körül itt ott gyakran rögtön szükségelt rendelkezések, mellyekre nézve a nem csak gyors, de egyszersmind habozás nélkül örömest nyújtott engedelmesség Felséged királyi székére nézve is a legnagyobb fontossággal bír.
Az elhelyezéssel az országbani katonaság minden osztályaira nézve kivétel nélkül Felséged kegyelméből a törvény által ugyan fel vagyok ruházva, de ezen felruházás Felséged saját királyi szavának súlyát nem pótolhatja.
Ezen oknak méltóztassék Felséged kegyelmesen tulajdonítani, hogy Felséged hű magyar ministeriumának előterjesztése folytán a magyar hadügyministernek, némelly nagy fontosságú katonai állomásokra, a körülmények által sürgetőleg igényelt alkalmazások iránti alázatos javaslatait, kegyelmes királyi megerősítés alá terjeszteni,* egyszersmind az országban főhadi parancsnokságokhoz, az alázatosan ide rekesztett formábani legmagasb kir. kéziratának azonnali kibocsátásaért esedezni, Felséged királyi széke iránt viseltető örök hűségemnél fogva bátorkodom, semmit sem óhajtván inkább, mint azt, hogy az országlás minden részeinek Felséged legmagasb királyi személyébeni gyakorlását budai hű várában mihamarébb kezeibe venni méltóztassék.
Mészáros Lázár hadügyminiszter május 29-én érkezett haza az itáliai hadszíntérről. Távollétében Batthyány Lajos miniszterelnök és Ottinger Ferenc budai dandárparancsnok helyettesítette. Ez a késedelem kiesést jelentett a hadügyminisztérium szervezésében és a honvédelem előkészítésében. A hadügyminisztériumban több kinevezésre csak július elején került sor. Vö. Gelich R.: i. m. 21–22., 70–73. l.
Hódoló örök hűséggel maradván császári kir. Felségednek stb. Budán Jun. 8. 1848.
István fő herczeg aláírása
Helyettes minister elnök ellenjegyzése
b) Királyi kézirat tervezete István nádorhoz: értesíti a főhadparancsnokságokhoz intézett királyi parancsról.
Legfelsőbb kéziratok!
1. István fő Herczeg Ő fenségének
Kedves Öcsénk István fő Herczeg Nádor Királyi Helytartónk! Kedves Magyarországunk s a hozzá kapcsolt országoknak jelen körülményei sürgetőleg megkívánván, hogy az országban tanyázó katonaság minden rangú tisztjeinek s minden osztályainak elhelyezése körül mindazon rendelkezések, mellyeket Kedvességed mint az országbóli távollétem idejében teljhatalmú Királyi Helytartóm a törvény által reá ruházott hatóságnál fogva, magyar ministeriumunk útján, elrendelni jónak és szükségesnek lát, az országban és kapcsolt Részeiben, a határőrvidékeket is ide értve, minden hadi fő s vár parancsnokságoknál, s más katonai hatóságoknál, bár melly rangú tiszteknél, s bár melly osztályú seregeknél feltétlen engedelmességgel s gyors végrehajtással találkozzanak, szükségesnek láttam Magyar s Erdély Országom, s a hozzá Kapcsolt Országok minden főhadi parancsnokságaihoz, idezárt legfelsőbb kéziratú saját királyi parancsomat olly meghagyással intézni, hogy azt az illető hadi fő parancsnokságok, a vezérletök alatt álló hadosztályok minden seregeinek, a vár parancsnokságokat is különösen ide értve, napi parancsban azonnal tudatni s annak szorosan engedelmeskedni elengedhetlen kötelességöknek ismerjék.
Kelt, Innsbruck városunkban Junius 1848.
c) Királyi parancs tervezete a főhadparancsnokságokhoz: a nádor és a magyar minisztérium rendelkezéseinek feltétlenül engedelmeskedjenek.
2. An alle General Commandos in Ungarn, Croatien, Slavonien, Siebenbürgen
und der Militair Gränze.
und der Militair Gränze.
Allergnädigester Tags Befehl oder handbillet.
Nachdem das durch Mich sanctionirte Gesetz, Meinen Vetter den Erzherzog Stephan Reichs Palatin: als Meinen für die Zeit Meiner Abwesenheit für Ungarn, und den dazu gehörigen Königreichen die Militair Gränze mit einbegriffen, so wie Siebenbürgen bevollmächtigten Königlichen Statthalter, mit der Macht beauftragt hat, durch Mein Ungarisches Ministerium über die Verwendung Meiner in besagten Königreichen und der Militair Gränze stationirten Armee Abtheilungen, Generalen, Festungs Commandanten, Officieren jeden Ranges, und allen Truppen zu verfügen, – und die gegenwärtigen Umstände dringend erfordern, dass seynen Befehlen, und Meines ungarischen Kriegsminister Verordnungen, mit dem pünctlichsten Gehorsam nachgekommen wird, so gebe Ich hiemit, allen in besagten Länden stationirten Generälen und Festungs Commandanten, Officieren und Truppen bekannt, dass mein Vetter der Erzherzog Stephan Reichspalatin und Königlicher Statthalter, und mein ungarisches Kriegsministerium, mit der Macht ausgerüstet, und von Mir auch besonders beauftragt sind; nicht nur über die Dislocirung, und Verwendung aller Meiner in besagten Ländern stationirten Armee Abtheilungen, sondern auch über die Dislocirung und Verwendung aller General, Regiments und Festungs Commandanten, sonstigen Generälle, und Officiere, ohne Ausnahme nach Gutdüncken, und Umständen zu disponiren.
Es ergeht demnach hiemit mein allerhöchster Kays. Königl. Befehl, an alle Meine in besagten Ländern stationirten Commandanten, Officiere und Truppen, – jeden Verfügung Meines König. Statthalters und Meines Ungar. Kriegsminister einzeln, und zusammen, ohne Widerrede, mit dem pünctlichsten Gehorsam nachzukommen; Ihrer Dislocation, Transferierung, Verwendung, Dientsposten Anweisung, oder Veränderung sich schleunigst zu fügen, und Meines Vetters des Erzherzog Stephan Reichspalatins, und Königlichen Statthalters Befehlen jenen unbedingten Gehorsam zu bethätigen, der Meinen eigenen Befehlen jenen unbedingten Gehorsam zu bethätigen, der Meinen eigenen Befehlen und Verordnungen pflichtschuldigst zu erweisen kommt.
Dieser Mein Wille ist in eigenen Tagsbefehlen zu verkünden, besonders auch den Festungs Commandanten zur Darnachachtung mitzutheilen, und darüber Meinem Ungar. Kriegsminister schleunigst Bericht zu erstatten.
Gegeben in Unserem Kays. Hoflager zu Innsbruck in Tyrol am Juni 1848.
Unterschrift Seiner Majestät.
Annyi példányban, a hány Generalcommando van Magyar Országban, a kapcsolt Részekben s Erdélyben.
A német szöveget idegen kéz fekete irónnal átjavította. A közlés a javított szöveget követi.
a)–c) Kossuth s. k. fogalm.
O. Lt. Miniszterelnökség 530/1848.
O. Lt. Miniszterelnökség 530/1848.
A minisztertanács megbízásából Széchenyi kereste fel a fogalmazványtervezetekkel a nádort, aki kifakadt Kossuth ellen és megtagadta a királyhoz szóló felterjesztés aláírását. Másnap azonban a minisztertanácsban Kossuthnak sikerült a nádor beleegyezését megszereznie, úgyhogy a 8-án futár vitte az irattervezeteket Innsbruckba. (Sz. I. Ö. M. VII. 328–329. l.).
