179. Innsbruck, 1848 június 10. Kossuth fogalmazványtervezetei: a király Jellacsicsot megfosztja a báni tisztségtől.
179.
Innsbruck, 1848 június 10.
Kossuth fogalmazványtervezetei: a király Jellacsicsot megfosztja a báni tisztségtől.
Innsbruck, 1848 június 10.
Kossuth fogalmazványtervezetei: a király Jellacsicsot megfosztja a báni tisztségtől.
Innsbruckban a május 28–29-i megbeszélésen (ld. a 129. számot) még egy kísérlet történt a megegyezésre: Jellacsicsot és Batthyányt Innsbruckba rendelték. Batthyány a parancs vétele után azonnal indult, Jellacsics azonban levélben jelentette be, hogy a (különben törvénytelenül hirdetett) tartományi gyűlés előtt nem mehet Innsbruckba. A Jellacsics távollétében tartott megbeszélésen Batthyány feltárta Jellacsics sorozatos törvényszegéseit és követelte Jellacsics megfosztását a báni tisztségtől. Bemutatta azt a két proklamációt, amelyben a király egyrészt Horvátország és Szlavónia lakossága, másrészt a határőrvidék népe előtt feltárja a bán letételének okait és biztosítja nyelvük, nemzetiségük és vallásuk védelmét. Ezt a két proklamációt a magyar minisztertanács megbízásából Kossuth fogalmazta és június elején gyorsfutárral küldte Innsbruckba. Az innsbrucki értekezlet a két proklamációt változtatásokkal elfogadta. Az értekezleten megbízást szövegeztek Hrabovszky részére, hogy a bán ellen eljárjon és megfogalmazták a választ, amit a király szóban fog adni Jellacsicsnak, ha utólag megjelennék Innsbruckban. A horvátokhoz és szlavónokhoz intézett felhívás Kossuth által írt fogalmazatát, a lényeget megtartva, de a kifejezéseket enyhítve átszövegezték és ez a javított szöveg jelent meg a Közlöny 1848. június 18-i számában. Az érdemleges fogalmazási különbségeket a jegyzetek feltüntetik. (A kérdés részletes elemzését adja Károlyi Á.: Batthyány. I. 131. s. köv. l.)
a) Királyi felhívás tervezete Horvátország és Szlavónia népéhez.
Proclamatio
Ferdinand Isten kegyelméből Austriai Császár, Magyar, Horvát, Tót, Dalmát Országok e néven 5-dik Királya, Erdély Nagy Fejedelme stb. stb.
Horvát és Tót Országi híveinknek Cs: Kir: Kegyelmünket:
Horvátok és Slavoniaiak!!
Minél megnyugtatóbb örömére szolgált atyai szívünknek azon hiedelem, – hogy midőn hű népeink óhajtásait kegyelmesen meghalgatva, az alkotmányos szabadság kincseit közönségessé tettük; ezzel egyszersmind az Isteni gondviselés által kormányunkra bízott népeket irántunkki háladatosságra, s királyi székünk iránti tántoríthatlan hűségre köteleztük, hű népeinket a közös jogok, közös szabadság által testvéri egyetértésre ösztönöztük, s nekik boldogságuknak előmozdítására tág tért nyitottunk:
Annál érzékenyebb fájdalommal illette atyai szívünket annak tapasztalása, hogy ezen méltó reményünkben s várakozásunkban, épen Ti nállatok csalatkoznánk.
Ti nállatok, kik nyolcz század viszonyai által Magyar Szent Koronánkhoz csatolva; ezen kapcsolatnak köszönhetitek, hogy e hosszú századokon át – a szláv ajkú népek és nemzetek között egyedül – folyvást alkotmányos szabadsággal bírtatok.
Ti nállatok csalatkoznánk, kik nem csak a magyar alkotmány, minden jogaiban és szabadságaiban mindig osztoztatok, hanem még – mind ekkorig szeplőtelen hűségtök jutalmául – királyi elődeink kegyelméből, s a törvény jóvoltából – különös jogokkal, mentességekkel és szabadságokkal is fel voltatok ruházva; – s több kiváltsággal bírtatok, mint Magyar Szent Koronánk bármelly más alattvalója.
Ti nállatok csalatkozánk, kiket kedvelt Magyar Országunk s hozzá kapcsolt országaink közelebb múlt országgyűlése, királyi kegyelmünk hozzájárultával, az alkotmányos szabadságnak s jogegyenlőségnek minden jóvoltaiban testvérileg részesített.
Ezen törvényhozás az úrbéri szolgálatokat és adózásokat Ti nállatok is ép úgy, mint Magyar Országon megszüntette, s a kik köztetek úrbéri jobbágyok voltak, azokat minden terheltetésök nélkül szabad földbirtokosokká tette.*
Az 1848: IX. tc.
A kik köztetek földesurak voltak, azoknak kármentesítését – mit Ti magatok súlyos áldozattal is alig bírnátok, ismét minden terheltetéstök nélkül – kincstári javaink terhére – kegyelmes megegyezésünkkel fektette, s a nemzet becsületével biztosította.*
Az 1848: IX. tc. 3. §-a.
Az alkotmányos képviseltetés jogát – a népre – köztetek is úgy, mikint egyebütt kiterjesztette, minél fogva jövendőben már nem csak a nemesség, hanem a többi lakosok s a határőrvidéki ezredek is követjeik által, úgy a közös törvényhozásban, mint saját municipalis közgyűléseitekben részt vehetnek, s boldogságtok eszközlésére Ön magatok kellő befolyással fel vagytok ruházva.*
Az 1848: V. tc. 53., 54. §-a.
A közös teherviselésnek elvállalásával, népetök súlyos terheit megenyhítette.*
Az 1848: VIII. tc.
Nemzetiségtöket, s municipalis jogaitokat nemcsak semmiben nem sértette, sőt inkább terjesztette s megszilárdította.*
Az 1848: XVI. tc.
Édes anyai nyelvetöknek köztanácskozásaitokbani használhatását – saját szabályotokra hivatkozva testvérileg elismerte; magától azon rágalmat, mellyet köztetek nehány hűtelen bujtogatók terjeszteni nem iszonyodtak – mintha a magyar nemzet a Ti nemzetiségtöket vagy elnyomni, vagy kifejlődésében akadályozni akarná – határozottan visza utasította, – s örömét nyilvánítá a felett, ha édes anyai nyelvetöket szeretitek és mívelitek; – s arra is előkészületeket tőn, hogy a Ti lelki üdvösségtökkel, s gyermekeitek vallásos nevelésével foglalatoskodó egyházi férfiak a status költségén illőleg ellátassanak.*
Az 1848: XIII. tc. a papi tized megszüntetéséről rendelkezve kimondja, hogy a minisztérium a legközelebbi országgyűlés elé törvényjavaslatot fog terjeszteni a bármely felekezetén lévő alsó papság ellátásának rendezésére.
És még is a helyett, hogy köztetek, nemzetiségtök biztosítása, alkotmányos jogaitoknak, szabadságaitoknak ezen kiterjesztése hálával, elismeréssel, testvéri szeretettel fogadtatnék, épen Ti köztetek akadtak vétkes bujtogatók, kik a hála, szeretet s irántunkki hűség kötelességének teljesítése helyett, a vakbuzgó lázítás zászlóját felütni, saját nemtelen czéljaik elérése végett Titeket álnok hazugságokkal elámítani, békes téreiteket a polgár háború iszonyainak szélére sodorni, köztetek a rettegtetés eszközeivel a személy és vagyon bátorságot megsemmisíteni, s a vakbuzgó szenvedélyt, az irántunki hűség, s törvények iránti engedelmesség megszaggatásaig fellázítani nem iszonyodtak.*
A Közlönyben megjelent hivatalos szöveg ezt a részt határozottabban fogalmazta meg: „a magyarokról azt állítják, hogy ellenségeitek, s kik e két nemzet közt, minden kigondolható eszközökkel meghasonlást igyekeznek előidézni; ollyan emberek, kik polgártársaitok közül azokat, kik benneteket felvilágosítani akartak, üldözőbe vették, s megrettentés által, a személybátorságot veszélyeztetve, lakhelyöket oda hagyni kényszerítették”.
A méltó s keserű fájdalmat és királyi neheztelést, mellyet ezen tapasztalás szívünkben gerjesztett, különösen növelte még az: hogy ezen vétkes merények vezérét, ép azon férfiúban szemléljük, kit mi királyi kegyeinkkel halmozva, hazátokban a rend és törvény őrjévé rendelénk,* – s ki azon állásával, mellyet királyi kegyelmünknek köszönhetett, arra élt visza, hogy a bőszült indulatokat felizgatva, a törvényt, s alattvalói hűséget lábbal tapodja, őrültten vakmerő kezeit Szent Koronánk épségének s királyi jogainknak, királyi tekintélyünknek szentségtelen illetésére ki terjesztve, annyira vetemedett, hogy őt ezennel hűtelen pártütővé s megátalkodott felségsértővé bélyegezni királyi sérthetlenségünk érzetében kénytelenítetnénk.*
J. Jellacsics horvát bán.
Az utolsó két sor a Közlönyben nem szerepel.
Ekkorig mi Magyarországban s a hozzá kapcsolt országokban a végre hajtó hatalmat, udvari Cancelláriánk, s Kir. Helytartó Tanácsunk által gyakoroltuk.* – S ez úton kibocsátott rendeleteink iránt Horvát, Tót és Dalmát Országunk bánjai engedelmességgel tartoztak, – ép úgy, mint régibb időkben engedelmességgel tartoztak, a más alakban fenállott kormány formák iránt. – A kormány alakját megállapítani, módosítani, változtatni, királyi akaratunk hozzá járultával a törvényhozáshoz tartozik. –
A Közlöny hozzáteszi, hogy katonai ügyekben a végrehajtó hatalmat a király az udvari haditanács útján gyakorolta.
Ekkint történt az újabb változtatás, minél fogva hű Karaink és Rendeink alázatos esedezésére, királyi szabad kegyelmes akaratunkból törvénybe iktattuk: hogy Magyar s ahoz kapcsolt Országainkban kedves Öcsénk Fenséges István főherczeg Nádor – az országbóli távollétünkben telj hatalmú Királyi Helytartónk legyen, s mint illyen a végreható hatalmat felelős magyar ministeriumunk által gyakorolja.*
Az 1848: III. tc. 3. §-a.
Horvát, Dalmát és Tót Országaink bánja tehát Királyi Helytartónk, s magyar ministeriumunk útján gyakorlott királyi hatalmunknak – ha csak a pártütés bélyegét magára vonni nem akarja – ép úgy engedelmeskedni tartozik; – mint tartoztak hivatalbeli minden elődei engedelmeskedni azon királyi végrehajtó hatalmunknak, mellyet ezelőtt Udvari Cancelláriánk s Királyi Helytartó Tanácsunk útján gyakoroltunk.
Báró Jellasich Jósef még is, kit mi Horvát, Dalmát és Tót Országaink bánjává nevezni méltóztattuk, ezen köteles engedelmességet megtagadni elég vakmerő volt.
Mi, a Király mondjuk Ti néktek, Horvátok és Slavoniták, hogy a törvény szent! – a törvénynek szentnek kell lenni.
Mi a nagy Istenre megkesküvénk, hogy Magyar Koronánk épségét, az alkotmányt, s törvényt mind magunk megtartjuk, mind mások által megtartatjuk.
Mi ez esküt meg fogjuk tartani, s hű alattvalóink iránt mindenkor kegyelmesek, a megtérők iránt bocsánatra hajlandók, de a megátalkodott pártütők iránt királyi haragunkban kérlelhetlenül szigorúk, a büntető igazság pallosával sújtandjuk azokat, a kik királyi eskünkkel vakmerő játékot űzni nem iszonyodnak.
A ki a törvény ellen fellázad, királyi székünk ellen lázad el, mert ez a törvényen nyugoszik. A törvény sérthetlenül szent, mikint mi Isten kegyelméből felkent királytok, az vagyunk.
És báró Jellasich Jósef, és az oldala mellett lévő vétkes bujtogatók, a törvény s királyi székünk ellen nem csak fellázadtak, hanem megvetve atyai intéseinket – miket hozzá kedves alattvalóink vérének megkiméllése tekintetéből intézénk – pártütésökben átalkodottan megmaradtanak.*
A Közlöny szerint ez a vád Jellacsics ellen.
Kedves Öcsénk Fenséges István fő Herczeg Nádor Királyi Helytartónk, s a magyar ministeriumunk első gondja volt, báró Jellasich Jósefet felszóllítani, hogy a Ti szabadságtoknak, nemzetiségtöknek, jogaitoknak biztosítása végett magát érintkezésbe tegye, miszerint többek között tartományi gyűléstők is mihamarébb öszehívathassék, s ott a jótékony törvények kihirdettetvén, azoknak áldásait élvezhessétek – saját boldogságtok előmozdításán munkálkodhassatok, s ő maga is a báni hatóságba beiktattathassék; melly beiktatás nélkül törvényes tisztviselőnknek nem tekintethetik.*
Jellacsics ünnepélyes beiktatása és eskütétele a június 5-i zágrábi tartományi gyűlésen történt, amelyet Jellacsics törvénytelenül hívott össze és a királyi parancs ellenére tartott meg.
Ő ezen felhívást – bár ismételve – legfelsőbb királyi parancsunkkal is köteleztetett – vakmerően megvetette, s ekkép Titeket anarchiába süllyesztett.
És nem elég, hogy maga engedetlenné, pártütővé vált, még a törvényes hatóságokat is engedetlenségre kötelezte, s rettegtetésével úgy a hatóságokat, mint a lakosságot, pártütésben osztozni kényszerítette.
Árulásának minden tettei köztetek szemeitek előtt folynak le.
Láttátok, mikint terjeszté, s terjeszteté álnok hitegetéseivel a gyűlölséget azon törvényes kapocs ellen, mellyben nyolcz századon át nemzetiségtök fenmaradását, szabadságot, s különös kiváltságokat élveztetek.*
Vö. a 79. számmal.
Láttátok, mikint hatalmat bitorolva, minőt fejedelem sem, hanem csak zsarnok gyakorolhat, rettegtetésével bűnné keresztelte a törvényt s alkotmány iránti hűséget – s halállal fenyegeté az ő bujtogatásaival ellenkező törvényszerű véleményt.*
Arra utal, hogy Jellacsics rögtönítélőbíróságot hirdetett, látszólag a parasztfelkelések ellen, valóban pedig azzal a céllal, hogy politikai ellenfeleit elnémítsa.
Láttátok, mikint akkor, midőn az általunk kegyelmesen szentesített törvény a szabadságot terjeszté; – az ő rettegtetései miatt számos véreitek, rokonaitok hazájokból kibujdosni kényszerítettek, hogy éltöket az üldöztetés elől meg mentsék.*
Vö. a 206. számmal.
Láttátok, mikint a kibujdosottak lakai s vagyona rabló dúlongás martalékja lőn.
Láttátok, mikint a törvényes tisztviselőket állásukból erőszakosan kivetkőztetve, a hatóságok jogát, magának s gyülevész czinkosainak eltulajdonította.
Láttátok, mikint a megyéknek törvényesen nevezett főispányait hatóságuk betöltésében gátolta, s bitorolt hatalommal főispányok nevezésébe bocsátkozott.*
A megyei tisztviselők közül azokat, akik Magyarországhoz ragaszkodtak, katonai hatalommal elkergette és helyükbe saját embereit nevezte ki. Szuvics zágrábi alispánt halálra ítéltette, Josipovicsot, a turopoljei kerület főispánját menekülésre kényszerítette, a turopoljei kiváltságos lakosságot lefegyverezte.
Láttátok, mikint lázították emissariussai* Magyar Szent Koronánk ellen a népet mindenfelé, – mikint terjeszték czinkossai e lázítást, be magába Magyarországba – láttátok, mikint történnek lépések Sz. Koronánk épsége elleni szövetkezésre, még azon népek közt is, mellyeknek berohanásai ellen Ti a hazának véd falai voltatok századokon át.
Emissarius = ügynök, kém.
Láttátok, mikint szóratik a vak szenvedély ingere a határ őrvidék vitéz népei közé, épen most, midőn az általunk szentesített törvény őket az alkotmány sánczaiba bevezeté; s késleltetnek azon engedélyek, mellyeket kedves Öcsénk István fő Herczeg Királyi Helytartónk s magyar ministeriumunk a Mi atyai szándokunkkal meg egyezőleg, a határ őrvidékek boldogítására munkába vőn.*
Az 1848: V. tc. a határőrvidékre is kiterjesztette a népképviseletet, a magyar kormány pedig igyekezett megtartani a képviselőválasztásokat. Vö. Thim J.: i. m. I. 151. s. köv. l.
Tudjátok, mikint kincstárunk jövedelmeit, azon czéloktól, mellyekre törvény által rendelvék, elvonni királyi tisztünkkel is ellenkeznék, s még is láttátok, mikint a pártütő Jellasich Jósef kir. kincstárunk pénztárait erőszakkal lefoglalni s erre még – az irántunkki hűségre különösebben kötelezett – katonaságot is alkalmazni vakmerősködött.*
Vö. a 156. számmal.
Tudjátok, mikint a törvényhatóságok pénztárai alkotmányszerűleg a hatóságok kezelése alatt állanak – s láttátok, mikint ő ezeket is, az adozó nép véres verejtékéből gyűjtötteket lefoglalá.
Tudjátok, mikint új adót az országgyűlés megegyezésén kívül reátok még Mi magunk sem róhatunk, és láttátok, mikint a pártütő Jellasich reátok kényszerített adót vetni merészlett.*
Jellacsics május 16-án felhívta a hatóságokat, hogy írják össze a hadsereg tartására felhasználható pénztári készleteket, fegyvereket, lőport, ónt. A készletekkel önhatalmúlag rendelkezett, adót vetett ki.
Tudjátok, mikint a népet fegyverfogásra önkényleg kényszeríteni még a királyi hatalom körét is haladja; s ő, a mi alattvalónk Titeket erre is mert kényszeríteni.*
Jellacsics május 15-én elrendelte önkéntesek toborzását és felszerelését.
Látták azon személyes sértést, mellyel királyi házunknak egyik fenséges tagja, a Mi teljhatamú Királyi Helytartónk – a vétkes merénylek gyűlpontjává fajult Zágráb város piaczán a bán szemeláttára felségsértőleg illettetett.
Láttátok végre, mikint a törvényes rendek helyreállítására kinevezett Királyi Biztosunknak, Báró Hrabovszky János altábornagy kedves hívünknek a köteles engedelmességet megtagadá, – s annyira vetemedett, hogy a hatóságokat rettegtetőleg még arra is bujtogatná, miszerint ők a körükbei bemeneteltől s királyi akaratunknak előttetek hirdetésétől erőszakkal is távol tartsák.*
Amikor Hrabovszky Belovárra akart menni, ahová Jellacsicsot találkozásra rendelte, az őrvonal parancsnokától értesült, hogy csak mint királyi altábornagy léphet be, mint királyi biztost és kiséretét azonban – Jellacsics parancsa értelmében – nem engedheti be. Így azután Hrabovszky belovári és gradiskai tárgyalásai Jellacsiccsal teljes eredménytelenséggel végződtek.
És a mi mindezeknél iszonyatosabb, a mi atyai szívünket legérzékenyebben sebzi, királyi haragunkat egész mértékben felköti, s engesztelhetlen büntetést követel: ez azon alávalóság, miszerint a pártütő Jellasich Titeket azzal mer hitegetni, mint ha vétkes merényeit irántunkki hűségből tenné, mintha Mi azokat helyeselnők, mintha azokra kedves Öcsénk Fenséges Ferencz Károly Főherczeg, koronánk törvényes örököse őt felhatalmazta volna s azok tudtával, megegyezésével történnének.* *
A Ferenc Károlyra vonatkozó részt a Közlönyben nem szerepel.
Ferenc Károly főherczeg valóban felhatalmazta Jellacsicsot. Károlyi Á.: Batthyány. I. 138., továbbá 150–151. l.
Illy felségsértő rágalommal illetni sérthetetlen szent személyünket, a Királyi Felséget illy kétszínűség hiresztelésével megfertőztetni, királyi házunk iránt, hű népeink szeretetének elidegenítése végett, illy ocsmány gyanút gerjeszteni, a hűség szent nevét arra használni, hogy ezen országaink lakossai az ő hűtelenségeinek támogatására szédítessenek, olly bűn, minőhöz hasonlót évkönyveitek a legféktelenebb korból sem mutatnak fel.
Horvátok és Slavoniaiak!
mi Királyi szent szavunkkal adjuk tudtotokra, hogy ezen hitegetés alávaló rágalom, mellyel a hűtelen Jellasich pártütését az aljasságig megbélyegezte; olly szeny, mellyet királyi székünk fényére vetett, mellyel magára a büntető törvénynek, s királyi haragunknak legnagyobb terhét vonta.
Vonta pedig annyival inkább, mivel nem ő iránta, ki magát kegyelmünkre érdemtelenné tette – hanem ezen országainknak álnokul elvakított lakosai iránt érzett atyai sajnálkozásunknál fogva, az utolsó lépést sem hagytuk kísérletlenül, miszerint őt a pártütés ösvényéről viszatérítsük; s ez által fejetekről a polgárháború iszonyatosságát a méltó büntetés keserűségét elhárítsuk.
Azért is, midőn az általa törvénytelen önkénnyel Junius 5-kére kihirdetett tartományi gyűlésnek tartásától őt eltiltók, egyszersmind legfelsőbb királyi hatalmunkkal megparancsoltuk neki, hogy parancsunk vételétől számított 24 óra alatt, ide Inspruck városunkba Cs. kir. színünk elé megjelenés végett útnak indulni szoros kötelességének ismerje.* *
A Közlöny csak általában hivatkozik arra, hogy a király Innsbruckba rendelte Jellacsicsot.
Az 1790–91: LVIII. tc. Horvátországra, Dalmáciára és Szlavóniára kimondta, hogy tartományi gyűlést csak „előleges királyi jóváhagyással” tarthatnak. Jellacsics törvényszegést követett el, amikor előzetes királyi engedély nélkül hirdetett tartományi gyűlést és a törvénytelenséget még tetézte, amikor a tartományi gyűlést megtartotta a király május 29-i parancsa ellenére, amely megtiltotta a gyűlés megtartását és elrendelte, hogy a parancs vétele után 24 órán belül induljon Innsbruckba.
De ő úgy ezen szigorú parancsunknak, mint minden eddigi rendeleteinknek vakmerőn ellene szegült, s magát jobbíthatlan rebellisnek; királyi személyünk, s királyi székünk és Szent Koronánk ellen feltámadt pártütőnek újabban is bizonyította.* *
A Közlöny csak annyit állapít meg, hogy Jellacsics nem jelent meg a kiszabott határidőre az udvarnál. Teljesen kimaradtak a Közlönyből a Jellacsics ellen hozott intézkedések. Helyette a Közlöny elmondja: Hrabovszky János belső titkos tanácsost és altábornagyot királyi biztosként küldték ki, hogy a törvényellenes eljárásokat megvizsgálja. Jellacsicsot és esetleges bűntársait a vádnak megfelelően perbe fogja és amíg magát a vádak alól nem tisztázza, báni méltóságától és minden katonai tisztségétől fossza meg, egyúttal hívja fel a törvényhatóságokat, hogy Jellacsiccsal és társaival minden érintkezést szakítsanak meg és királyi rendeleteknek engedelmeskedjenek.
Jellacsics a parancsot nem teljesítette. Arra hivatkozott, hogy a tartományi gyűlést, minthogy a küldöttek jó része már összejött, nem lehetett elhalasztani; a gyűlés megtartását azzal is indokolta: a gyűlésen le kell tennie a báni eskűt, a gyűlés határozatait pedig szeretné Innsbruckba vinni, hogy az udvar nyomban tudomást szerezhessen róluk.
Illy sokszerű vétkek után nincs egyéb hátra, mint királyi tekintélyünk szentségének helyreállítása, Koronánk épségének fentartására s a törvény óltalma végett, királyi jobbunk büntető ostorát emelni fel kérlelhetlenül a pártütőknek fejére.
Nehogy azonban a kérlelhetlen fenyíték súlya ártatlanokat is érjen, – hogy közöttetek is, az álnok hitegetésekkel elcsábítottak, a hűség, és törvény ösvényére visza térhessenek, mielőtt e viszatérés késő volna, – hogy Ti magatoknak alkalom nyújtassék hazátokról végtelen szerencsétlenséget eltávolítni.
Ezennel királyi legfelsőbb hatalmunkkal tudtotokra adjuk a mint következik:
1. Báró Jellasich Jósef úgy a báni méltóságból, mint minden katonai tisztségéből – mint kegyelmünkre méltatlan – ezennel királyi akaratunk által kivetkeztetik.
2. Vétkes merényeiért, felségsértési, és hűtlenségi kereset alá vonatni rendeltetik.
3. Hasonlólag felségsértési s illetőleg hűtlenségi kereset alá vonandók mind azon lázítók, s bujtogatók, kik ezen országok lakosait az ő vétkes merényeiknek támogatására, akár rettegtetéssel kényszerítették, akár ármánnyal, s hitegetésekkel elszédítették.
4. Ezen országoknak s határőrvidékeinek minden polgári s katonai hatóságait, tisztviselőit s lakosait a nevezett pártütő Jellasich Jósef és czinkos társai iránti minden engedelmességtől, pénz, fegyver, élelem, vagy akár minemű segítség nyújtástól eltiltjuk, egyszersmind Királyi legfelsőbb hatalmunkkal parancsoljuk, hogy a nevezett pártütőt, s lázító czinkos társait, közöttük különösen Gaj Lajost, minden ember, legyen polgár, legyen katona, ahol találja, elfogni, a legközelebbi polgári vagy katonai hatóságnak kezébe szolgáltatni, ez pedig az elfogottat, vagy báró Hrabovszky János altábornagyunk, mint ezen országainkba kirendelt kir. biztosunk, vagy Csányi László, mint Magyar Országunk dunántúli részeiben működő királyi biztosunk hatalmába adni, vagy pedig a legközelebb fekvő várparancsnoknak biztos őrizete alá helyezni, kemény felelet terhe alatt alattvalói kötelességének ismerje.
5. Aki ezt tehetné s nem tenné, vagy pedig a hűtelen Jellasich és czinkos társainak bár minemű segélyt nyújtani, őket a büntető igazság keze alúl elvonni s jelen királyi rendeletünknek ellenszegülni merészlene, hasonlólag a pártütés, felségsértés s illetőleg hűtelenség vétkébe esik.
6. Minden hatóságok István nádor Kir. Helytartónk, s magyar ministeriumunk iránti engedelmességre királyi parancsunkkal utasítatnak, különben a Jellasich pártütése czinkosainak tekintendők.
7. A kik a lázzítók s bujtogatók által elcsábítva a királyi székünk s Magyar Szent Koronánk iránti hűségre, s a törvény iránti engedelmességre folyó Junius 20-ik napjáig visza térnek, azoknak királyi kegyelmes bocsánatukat ígérjük – ellenkező esetben a pártütés átalkodott részesének fognak* tekintetni.
Az eredetiben: fog
8. Kedves Öcsénket István Nádor Királyi Helytartónkat különösebben felhívtuk, hogy ezen királyi akaratunkat magyar ministeriumunk által – fegyveres erővel is végrehajtassa, s minden hű alattvalóinknak különösen pedig Magyar, Erdély, Horvát, Tót, Dalmát országainkbani hadi parancsnokainknak, a határőrvidékbelieket is különösebben ide értve, s vitéz fegyveres népeinknek kegyelmesen parancsoljuk, hogy a Kir. Helytartó s magyar ministeriumunk s általunk kinevezett, vagy még általok kinevezendő kir. biztosainknak hű, elszánt s ernyedetlen közremunkálást nyújtsanak; miszerint a bűn büntetve, a törvény, s törvényes rend helyreállítva legyen.
Horvátok és Slavoniaiak!
Királyi szent szavunkkal biztosítunk mindnyájatokat, hogy a magyar nemzet sem nemzetiségtöket, sem nemzeti jogaitokat csorbítani nem akarja, sőt azoknak tökélletes tiszteletben tartása mellett, veletek minden jogát, minden szabadságát kész megosztani; s minden jogszerű és méltányos óhajtástokat testvérileg gyámolítani.
És Mi magunk is, azon atyai kegyelmünk szerint, mellyel Ti irántatok mindig viselteténk, mindenkor készek leszünk hű alattvalókhoz, s józan polgárokhoz illő kívánságaitokat kegyelmesen teljesíteni.
Megtettük a rendeléseket, hogy törvényszerűleg egybehívandó tartományi gyűlésre egybegyűlve, hűségtöket bebizonyíthassátok; s kívánataitokat tolmácsolhassátok* *
A Közlönyben nincsen szó új tartományi gyűlés összehívásáról.
Hrabovszky királyi biztos, amikor megbízatását és a Jellacsics elleni eljárást Horvátország tudomására hozta, egyúttal tartományi gyűlést hirdetett. Mégis a Jellacsics által kitűzött és a király által megtiltott tartományi gyűlést tartották meg június 5-én.
Az országgyűlés is közeleg,* * mellyen kedves Budapest városunkban legfelsőbb személyünkben jelen leszünk, ott törvényesen választandó követeitek által megjelenve, a béke és engesztelés munkáját atyai szívünk örömére berekeszthetitek.
Ez nem szerepel a Közlönyben közzétett szövegben.
A nádor május 19-én az országgyűlést július 2-ra, Pestre hívta össze.
Azért ne hidjetek a hitegető ámításoknak, mellyek saját nemtelen czéljaikra Titeket eszközül használva, hazátokat szolgaságba, s végtelen szerencsétlenségbe süllyeszteni nem iszonyodnak.
Hallgassatok Királyotok kegyelmes szavára, melly hozzátok e sorokból szól.
Királytok szavára, ki nemzetiségtöket, jogaitokat, szabadságtokat királyi hatalmával mindig meg fogja védeni, de ki ép olly erősen el van határozva Sz. Koronája épségét, királyi széke tekintélyét, s a törvény és alkotmány épségét királyi hatalmának minden erejével úgy külső támadás, mint belső pártütés ellen feltartani.
Térjetek visza a hűséghez, a törvényes engedelmességhez – ne tegyétek vétkes átalkodottsággal hazátokat, magatokat, gyermekeiteket szerencsétlenné.
Büntető királyi jobbom villáma fejetek felett lebeg, ne kényszerítsetek azt lesújtani.
Ezen királyi nyilatkozatunknak köz hírré tételét, s minden módoni terjesztését ezennel minden hatóságnak, tisztviselőnek, lelkészeknek, s hírlapkiadóknak kegyelmesen megparancsoljuk.
Legfelsőbb királyi neheztelésünk súlya alatt máskint ne cselekedjetek.
Költ, Tyroli Inspruk városunkban, Junius 10-kén Krisztus születése után 1848, uralkodásunk 14-ik évében.
Kossuth s. k. fogalm.
O. Lt. Miniszterelnökség 296/1848.
Közli (a Közlöny alapján) Pap D.: Ok-
mánytár I. XCII. sz.
O. Lt. Miniszterelnökség 296/1848.
Közli (a Közlöny alapján) Pap D.: Ok-
mánytár I. XCII. sz.
b) Királyi felhívás tervezete a határőrökhöz.
A „Szózat határőreimhez” című felhívásnak, amelyet szintén Kossuth fogalmazott, nincsen meg a Kossuth-féle szövege. A felhívás, minden valószínűség szerint szintén átalakított formában ugyancsak a Közlöny június 18-i számában jelent meg. A felhívás közli a magyar minisztérium kinevezését és hogy a jövőben az uralkodó minden parancsot István nádor helytartó és a magyar minisztérium útján fog küldeni. Felszólítja a határőröket, hogy engedelmeskedjenek a helytartó és a minisztérium rendeleteinek. A helytartónak és a minisztériumnak viszont feladatuk, hogy megadják mindazokat a könnyítéseket és kedvezményeket, amelyek az új törvényekkel és a határőrvidék katonai kormányzásával összeegyeztethetők. Gondoskodniok kell a határőrvidékiek papjairól és iskoláiról, a katonai községekkel és a határőrvidékeken lakó polgárokkal az alkotmányos szabadságokat meg kell osztani. A felhívás közli végül Hrabovszky királyi biztosi kinevezését, hogy Jellacsics cselekedeteit megvizsgálja. Miután Jellacsicsot a báni és minden katonai tisztség alól a vizsgálat tartamára az uralkodó felfüggesztette, felhívja a határőröket, hogy ne Jellacsicsnak, hanem Hrabovszkynak engedelmeskedjenek.
A két felhívást a június 10-i értekezlet elfogadta és elrendelte közzétételüket. Batthyány június 14-én érkezett vissza Pestre, és a másnap tartott minisztertanács megbízásából június 18-án a Közlönyben, június 19-én pedig a Wiener Zeitung-ban a proklamációkat közzétették. Közben június 16-án Jellacsics megérkezett Innsbruckba, az udvartól bocsánatot nyert. Ezért az udvar innsbrucki tartózkodása alatt hivatalos lapnak számító Tyroler Bothe-ban a proklamáció szövege nem is jelenthetett meg. Esterházy Pál június 15-i értesítése Innsbruckból, hogy János főherceg vállalta a közvetítést a magyarok és a horvátok között, és június 17-i értesítése Jellacsics Innsbruckba érkezéséről – a gyorspostának 48 órára volt szüksége Innsbrucktól Bécsig – csak a közzététel után érkezett Pestre. A proklamációk szövegének közzététele és a Jellacsics fogadtatása közti ellentét a bécsi udvar kétszínű magatartásának a következménye. Vö. Károlyi Á.: Batthyány. I. 157–159. l. A kiáltványt közli Pap D.: Okmánytár I. XCIV. sz., (német szövegét) Thim J.: i. m. II. 224. sz.
