188. Budapest, 1848. június 14. Kossuth kiegészítése Szemere Bertalan belügyminiszternek Erdély népéhez intézett felhívásához.
188.
Budapest, 1848. június 14.
Kossuth kiegészítése Szemere Bertalan belügyminiszternek Erdély népéhez intézett felhívásához.
Budapest, 1848. június 14.
Kossuth kiegészítése Szemere Bertalan belügyminiszternek Erdély népéhez intézett felhívásához.
A király június 10-én szentesítette a „Magyarország és Erdély egygyé alakulásáról” szóló erdélyi törvényt. Ennek hírére Szemere B. a következő felhívást fogalmazta:
Erdély Magyarországgali egyesülése forró örömmel tölté lelkünket.* Boldogítóbb és egyúttal fontosabb eseménynek híre nem juthatott hozzánk!
A magyar országgyűlés 1848: VII. tc.-e április elején kimondta „a magyar koronához tartozó Erdélynek Magyarországgal egy kormányzás alatti teljes egyesültét”, május 30-án pedig a kolozsvári országgyűlésen az erdélyi három nemzet alkotott törvényt Erdély és Magyarország egyesítéséről (erdélyi 1848: I. tc.).
Meg voltunk lepetve nem az örömnek véletlenségétűl – mert teljes hittel reményltük a két testvér nemzet egygyé ölelkezését; – de meg voltunk lepetve azon büszke öntudat nagyságától, hogy egyesülten e hazát többé sem ármány, sem erőszak nem leend képes megbuktatni!
S nem késsünk mindent elkövetni, hogy az egyesülés iránti törvény a fejedelem által is szentesítessék. A minister-elnök rögtön utazott az országos küldöttekkel koronás királyunkhoz, hogy fejedelmi szavát és áldását sietve kikérje a testvéri frigyre. És nem tért előbb visza, mint a bevégzett viszaegyesülésben meghozta jövendő nagyságunk örök alapját.* Míg hajdan e két hon egy vala, mindnyájunkat nagyság, fény s nemzeti dicsősség környezett. – A mely nap elszakadtunk egymástól, azon nap kezdtünk gyengülni, aljasulni, s szolgaságba jutni. Egyesült erőnkön megtört a hódítók hatalma, szétválasztatva egyenként rabokká lettünk, s eltűntünk az önálló nemzetek sorából.*
Az uniót kimondó erdélyi törvény ügye június elején került tárgyalásra Innsbruckban Batthyány Lajos jelenlétében. Batthyány az udvar hívására a Jellacsiccsal kiéleződött ellentétek lecsendesítésére ment Innsbruckba és személyes közbelépésével meggyorsította a törvény szentesítését. Az udvar és az osztrák minisztérium feltételeket akart kicsikarni és a törvény szentesítését Batthyány távozása utánra igyekezett halasztani, azt állítva, hogy az eredeti törvényszöveg még nem érkezett meg. Batthyány azonban látva az udvar mesterkedését, azt a példányt vétette elő, amelyet az erdélyi országgyűlés Pestre a nádorhoz és a magyar minisztériumhoz küldött. Így a király az erdélyi tc-et június 10-én szentesítette. Pálffy J.: Magyarországi és erdélyi urak. Budapest, 1940. 51. s. köv. l., Károlyi Á.: Törvénycikkek. 155. s. köv. l.
Ez az álláspont a saját korabeli helyzetet vetíti vissza három évszázadra és kétségbe vonja az önálló Erdély történeti szerepét. Erdély a török és a Habsburg-hódítás idején történeti szükségesség volt. Nem Erdély és Magyarország különválása okozta az ország hanyatlását, hanem a török és a Habsburg-terjeszkedés, ennek volt a következménye az ország részekre szakadása is. Az önálló Erdély biztosította a keleti országrészek fejlődését és fékje volt a Habsburgok Magyarország elleni támadásának. Szemere megállapítása nem illik a XVI–XVII. századi Erdélyre, amely az önálló magyar állam folytatása volt és amely segítette az idegen uralom alá kényszerített országrészek harcát. II. Rákóczi Ferenc nyomatékosan kiemelte annak a jelentőségét, hogy Erdély és a Részek a Habsburg-hódításkor megmaradtak külön országnak, „melyben megőrizték a nemzetnek a törvényesen megadott szabadság mintáját”. „Ez a fejedelemség… – írta róla találóan – táplálta a szabadságszeretet és időnként lángragyújtotta ezt a vágyat a magyarok szívében.” II. Rákóczi Ferenc Emlékiratai. Budapest, 1951. 66. l.
Minket Isten, közös vérkötelék s nemzeti múltunk testvérekké parancsol lenni, nemcsak szomszédokká, mint eddigelé voltunk. A szomszéd nem sokat törődik szomszéda sorsával. – Mi Erdélynek és Magyarországnak minden lakosai több vagyunk egymással. Testvérek vagyunk – kik szeretik egymást, közös boldogságot akarnak s egyik a másik javáért élni kíván – és halni tartozik.
Az unio e nemzeti testvériségnek újabb, nyilvános elismerése Európa színe előtt. Mit a vér egyesített, ezredéves közös történet örömei s fájdalmai szentesítettek – azt ma örökké megtartandónak nyíltan bevalljuk a világ előtt.
És e két honnak s minden népeinek egyesülése még többet is jelent. Jelenti azt, hogy mi ismét, mint egykoron közös erővel, közös kitűréssel és buzgósággal azon törekvendünk, hogy Magyarország nagy és boldog legyen; s népe hatalmassá és dicsővé váljék.
Ez legyen első és legszebb gyümölcse három százados elszakadásunk utáni testvéri egyesülésünknek.
Mi elválva is egyek valánk. A tettleges egyesülést most megszentesíté koronás királyunk fejedelmi szava. Nincs egyéb hátra, mint hogy Isten áldása koronázza meg a szövetséget, mely minden nyelvű s vallású népekre nézve a szabadság, egyenlőség és testvériség örökké szent elveit fogja kivívni, vallani és alkalmazni.
Budapest, Jun. 14. 1848.
Kossuth s. k. feljegyzése fekete irónnal:
István
és
minden minister
István
és
minden minister
A végére kellene valami megmarkolható – Talán az:
„És miután e szerint immár a testvér két ország egyé olvadott, miután a mai napon megerősített választási törvény által erdélyi testvéreinknek a közös törvényhozó hatalombai részvétre út nyittatott, a nemzetőrségi törvény által pedig, csak erélyesen végre hajtassék, a köz bátorság alapja letétetett;* – miután az egyesülésnek király és nemzet közös akaratávali kimondása a törvényhozó hatalmat az egyesült két országra nézve, egyé s oszthatlanná s külön többé nem gyakorolhatóvá tette; – nincs egyébb hátra, mint hogy Erdély Karai s Rendei minden további törvényhozási kérdéseket a Julius 2-kára Pestre egybehívott közös országgyűlésre* halasztva, minden igyekezettel azon legyenek, hogy a követ választások azonnal munkába vétetvén; a közelgő országgyűlésen közös hazánk javának a közös jog, szabadság és testvériség alapján kifejtésében közre dolgoz[hassanak]. Melly végre minden további ügynek tárgyalása az erdélyi országgyűlésről az egyesült országgyűlésre ezennel áttétetnek.”
Az erdélyi 1848: II. tc. (a legközelebbi közös hongyűlésre küldendő követek népképviselet alapjáni választásáról) és az erdélyi 1848: III. tc. (a nemzeti fegyveres erőről).
Az 1848: VII. tc. 2–3. §-a szerint Erdélyt a legközelebbi közös országgyűlésen 69 szavazat illette meg.
Fogalm. Szemere B. javításaival, Kossuth s. k.
kiegészítésével. O. Lt. Belügymin. Elnöki
362/1848.
kiegészítésével. O. Lt. Belügymin. Elnöki
362/1848.
Szemere felhívása (a Kossuth által javasolt kiegészítés nélkül) megjelent a Közlönyben az összes miniszterek aláírásával. Június 26. (17. szám) 65. l. (Közli Pap D.: Okmánytár I. CIV. sz.) Szemere egyúttal június 14-én felhívást intézett az egész minisztérium nevében Erdély törvényhatóságaihoz. Június 19-én István nádor Vay Miklós koronaőrt Erdélybe királyi biztosnak nevezte ki, Apor Lázárnak, az erdélyi kancellária helyettes elnökének pedig elrendelte, hogy az erdélyi kancellária azonnal szüntesse meg a működését. (Uo.)
