229. Eszék, 1848 június 26. Freund Ferenc eszéki kincstári kerületi felügyelő jelentése Kossuthhoz a szerb mozgalmakról és a kinc…
229.
Eszék, 1848 június 26.
Freund Ferenc eszéki kincstári kerületi felügyelő jelentése Kossuthhoz a szerb mozgalmakról és a kincstári hivatalok helyzetéről.
Eszék, 1848 június 26.
Freund Ferenc eszéki kincstári kerületi felügyelő jelentése Kossuthhoz a szerb mozgalmakról és a kincstári hivatalok helyzetéről.
Pénzügyi Minister Úr!
Míg egy részről csak vonakodva veszem igénybe a Minister úr drága idejét kisebb fontosságú jelentésekkel, még sem mulaszthatom el más részről Május hó 13-án 545/p. ü. szám* alatt reám parancsolt kötelességemnek eleget teendő, Minister Urat kevésbbé fontos tárgyakról is folytonosan tudósítani.
Ld. a 110. számot.
1. Már több jelentésekkel érintém: miszerint a határvonal őrizete a péterváradi ezred mentében azon fokozat szerint, mint a nép a carloviczi felkelés érdekében jobban vagy kevésbbé felindul, hol egészen felbomlik s a szabad járásnak kelésnek nyílt ajtó engedtetik, hol pedig némi, névszerinti rendben megtartatik.* Ez most is úgy tart, ámbár a zimonyi és mitroviczi hivatalok annyiban megnyugtató jelentést tesznek, hogy az áruk és portéka félék még mindig csak a vámi járandóság lefizetése mellett be- és kivitetnek: az utóbbi hivatal pedig folyó hó 19-én 644-ik szám alatt azt is jelenti: hogy a péterváradi ezred a nép sürgetős kérésére veszteg intézeti* tekintetben a szabad átjövetelt olly módon, mind ez eddig csak a vesztegintézettel ellátott állomásokban szokás volt, megengedte. Az újvidéki hivatal pedig a cárloviczi tábor közelléte miatt azon engedelemért folyamodott hozzám: hogy szükség esetében a pénztárokkal s hivatalos könyvekkel Péterváradra menekülhessen. – Ámbár ezen hivatal már utasítva vagyon, minden föles pénzeit folyvást a péterváradi hadi pénztárba szállítani, megengedém neki azt is, hogy a legnagyobb szükség esetére Péterváradra vissza vonulhasson, azt egyszersmind a főhadi kormányzó ótalmába ajánlván.
A péterváradi ezred határvonala a Száva alsó folyásánál és a Dunánál volt, itt jöttek át Szerbiából önkéntes katonák a Magyarországon lakó szerbek felkeltésére és segítségére. A szervezkedés élén a karlócai gyűlés által május közepén választott állandó főbizottság (főodbor) állott. A főodbor május 27-én arra hivatkozva, hogy a király Innsbruckba menekült és nem tud védelmet adni a magyar kormánnyal szemben, fegyverbe hívta a szerbeket. Június 10-én megalakult a karlócai tábor.
A péterváradi ezred területén Zimonyban veszteglő ház (veszteglőintézet) volt, ahol a járványok megakadályozására a Törökország felől érkezett kereskedőket áruikkal együtt meghatározott ideig vesztegzár alatt tartották és csak azután engedték tovább az országba, miután bizonyossá vált, hogy nincsenek járványokkal fertőzve. Az eszéki felügyelő jelentése arra utal, hogy ugyanazokkal a feltételekkel, ahogyan a veszteglőintézeteknél szokás volt, máshol is megnyitották a határt.
2. A jakovai* 30-dos, ki folyó hó 19-én 72. szám alatt felterjesztett jelentésem* szerint 13-án Zimonyba menekült, egy újabb jelentése után 20-án pénzeivel együtt (803 ft) megint vissza ment, „mivel az ottani óhítű plebános Vlasics mint helybeli parancsnok s bizottmányi elnök a kincstári pénzekért s a harminczadosnak személyes bátorságaért kezeskedni ígérkezett”. Hanem már az ·/· alá csatolt jelentése* bizonyítja a dolgoknak csakhamar bekövetkezett újabb fordulatát: a cordon egészen felbomlott; marha és portékák szabadon hozatnak be és vitetnek Carloviczra; a pénztárnak katonai őrizete egyetlen egy emberre a helybeli strázsától, s az is csak éjszaka idején, leolvadt; kincstári őröknek nem szabad fegyveresen s az addig szokásban volt mellczimerrel (Magyarország czímere sárga rézből) a vonalon megjelenni, a 30-di jövedelmek, mellyek azonban a jakovai hivatalnál a kiadásokat sem födözték, egészen megszűntek; a nép a harminczados ellen fel vagyon ingerelve; mit ő az ottani Kopics nevezetű felvigyázónak tulajdonít, s kit ezért áttétetni sürget; átaljában pedig illy kritikus állapotban utasításért könyörögvén.
Jakova (Jakovo) falu Szerém megyében, a zimonyi járásban volt.
Ez a jelentés nincsen meg.
A jelentés június 22-én kelt, száma 261. Eredetiben megvan.
Hogy ezen 30-dos, habár kevés pénzeit is többé a zimonyi pénztárba, mellyet a nép sequiestrum alatt tart, ne vigye, hanem vagy Péterváradra vagy ide Eszékre; ha t. i. Jakovát újra elhagyni kénytelenítetnék, arra már vagyon utasítása. Most pedig meghagyom neki; hogy szükség esetében az Inspectoratushoz* térjen vissza, s ha ezt csakugyan tenni kénytelen volna, hivatala területének jobb szárnyát, melly a kupinovai* fő-őr vigyázata alatt áll, minden felvigyázókkal együtt adja át a klenáki hivatalnak,* bal szárnyát pedig Thubics amúgy is Zimonyban állomásozó fő-őr alatt a zimonyinak Kopics felvigyázó áttételéről vagy megbüntetéséről pedig (mivel egyébbiránt még meg sem halgattatott) épen most szó sem lehet: mivel ezáltal a 30-dosnak az élete is a veszedelemnek kitétetnék s a nevezett felvigyázó Jullachich Sándor felvigyázó példájára, nyíltan a lázítókhoz csatlakozhatnék, s könyen többi társait is magával ragadhatná.
Az eszéki felügyelőséghez.
Kupinova falu Szerém megyében, a zimonyi járásban volt.
Klenák falu Szerém megyében, a rumai járásban feküdt. Klenákon harmincadhivatal volt.
3. 72-ik számú jelentésemnek 5-ik pontjában érintém: hogy a felkelő nép által őrszemmel tartott klenáki hivatal írni, sem nem tudván, sem nem mervén, ellenőre által személyes jelentést tett a cordon teljes felbomlásáról s a szerbek folyvásti átkeléséről. Ugyan ez történt folyó hó 22-én egy hű s biztos Odabassich nevű felvigyázó által, ki szinte jelenté: hogy a szerbek még mindig fegyveresen átkelnek és pedig éjszaka idején, s nem többé szerb nemzeti, hanem e földi parasztöltözetben; mellyekben faluról falura kocsikon a cárloviczi táborba vitetnek.
4. Az ó-gradiskai* hivatalnak folyó hó 21-én felterjesztett jelentése szerint nem zavartatott még meg az ottani Bosniávali kereskedés; valamint a cordon is fenáll, az egész ezred pedig rendben s békével vagyon. Ámbár az ezred székhelyének lakósai állítólag az öregebb puskákat Luksetich táborőrnagy által kiadatni kérék. Mi történt erre, még nem tudhatni. Egyébbiránt élénken kérdezősködnek az ottani törökök Oroszország állása iránt. Milly nagy szerencsének lehetne veszedelmes állapotunkban tekinteni, ha a törökök csak színre is erős hadsereget a szerb határszélekre küldenének, ha egyúttal arról nem kellene tartanunk: hogy az orosz mind védő hatalom ezen alkalmat venne, maga seregeit is a szerb és oláh szélekre küldeni; a mint ezt Moldvaországra nézve a hírlapok után már tevé.*
Ó-Gradiska falu Pozsega megyében, a gradiskai járásban, a török uralom alatt álló Bosznia szomszédságában volt. Gradiskán harmincadhivatal és sóbeszedő működött.
Az 1829-ben kötött drinápolyi béke értelmében Moldva és Havasalföld a török szultán fennhatósága alatt maradt, Oroszország védnöksége alatt, Szerbiának pedig az oroszok kívánságára a szultán elismerte fejedelemválasztási jogát. 1848 elején Moldvában fejedelem-ellenes megmozdulás indult, amelyet azonban csírájában elfojtottak. A cár csapatokat küldött Moldva határába.
5. Eddig haladt ezen jelentésem, midőn a már Horvátországban fekvő jaszenováczi hivatalomnak ·/· alatti jelentés* beérkezett, melynek lényeges tartalma a következő: hogy t. i. a túlországi úgynevezett „morlákok” (római hitű bosnyákok, kik, ha üldözés miatt földünkre menekülnek, politicai jelentőséget nem igényelhetnek) seregenkint számra negyvenen és fegyveresen folyó hó 24-én Kossutaricza* alatt földünkre menekültek. Az oka ezen menekülésnek 24-én este még nem volt tudva a jelentést tevő 30-dos előtt; mivel azonban ígéri, hogy legközelebbi napokban tudosítani fog, reméllem, Minister Úrnak is legközelebben bővebb tudosítással szolgálhatni. – Mivel nem tudom, valljon engedelmeskednek-e a horvát határvidéki ezredek az insbrucki legfelsőbb manifestumnak* következtében Hrabovszky altábornagy úrnak, s kapott-e eziránt az első és második báni ezredtől tudosítást vagy nem; ezt pedig neki mint a tót-horvátország hadi működések főparancsnokának szükségképen tudnia kell, sietek őt ezekről egyúttal értesíteni.
Jaszenovácz (Jesenovác) falu Pozsega megyében, a novskai járásban volt. Jaszenováczon harmincadhivatal működött. A harmincadhivatal említett jelentése június 24-én kelt 497. sz. alatt. Eredetiben megvan.
Kossutaricza (Kosutarica) falu Pozsega megyében, a novskai járásban, Jaszenovácz közelében volt.
Ld. a 179. számot.
6. Tegnap este ide érkezett magán levelek szerint, itt híre jár, hogy a carloviczi felkelésnek vezérei: Stratimirovich, Joannovich, Nugent s a többi, kik állítólag a kir. manifestum előtt meghajolni hajlandók, nem bírnak már a felkelésben megmaradó lázító sereggel. Az ott tanyázó péterváradi ezredbeliekből 40–50-en a manifestum következtében elhagyván a tábort, haza mentek. Épen ma telik el Hrabovszky által a felkelőknek adott fegyver nyugvási határidő.* Mi fog már most történni, nem tudjuk, hanem a felkelők, kik köröskörül mindent magok részére requirálnak és felemésztenek, állítólag már Illokig* portáznak; melly hír már az itteni kedélyeket is keményen nyugtalanítja, mivel Illok ide csak 5–6 statióra fekszik; az itteni vár pedig sem elegendő katonasággal, sem tüzérekkel s e perczben várparancsnokkal sincs ellátva, mivel báró Jovich az újon kinevezett parancsnok még meg nem érkezett, s mint halljuk Bács megyében Csernovich kir. biztos oldala mellett a hadiműködéseket vezeti.
Hrabovszky altábornagy királyi biztos, miután a karlócai főodbor nem engedelmeskedett parancsainak, június 12-én fegyverrel akarta megfenyíteni. A váratlan támadás meglepte a szerbeket, de mégsem járt eredménnyel, mert Hrabovszky a szerb csapatok bekerítő mozdulata elől visszavonult. A karlócai főodborral 14 napi fegyverszünetet kötött. Pesti Hírlap, június 22. (88. szám) 577., június 24. (90. szám) 584. l. Ez a fegyverszünet 26-án járt le. De közben Hrabovszky és Csernovics egyezséget kötött a szerbekkel. (Vö. a 250. számmal.)
Illok (Újlak) mezőváros volt Szerém megyében.
7. Vissza tekintve folyó hó 22-én 81. szám alatt felterjesztett javaslatomra* jelentem: hogy Jánkovics főispán a neki Verőcze megye számára közvetlen megküldött kir. manifestum példányait folyó hó 24-én Szállopek alispánnak ugyan elküldé, mivel azonban ezen példányok, mint mondá, csak illir nyelvre cyrill betűkkel fordítva vannak s nem slavoniai nyelvre* is, mi itt okvetlen szükséges, azonkívül pedig Jánkovich főispán a hozzá intézett ministeri rendeletet magánál vissza tartotta, az alispánnak szólló rendelet pedig nincs, ezen kettős okból nem terjesztheti ezen manifestumot sem a megye tárgyalása alá, sem nem publicálhatja; mennyire szükséges volna ezen manifestumnak utólagos leküldése az itt divatozó nyelvekben, azt már abból is megítélhetni, mivel természetes következése ennek a törvényeknek kihirdetése, és a magyar országgyűlésre küldendő követek választására szükséges előmunkálatoknak megkezdése volna. Hanem hihetetlen jó sikere volna, ha ezen ministeri rendelet magyar s fractim tót nyelven is leküldetnék; főleg e szempillantásban, mellyben Jellachichnak s a horvát tartományi gyűlésnek legbuzgóbb követői is a vojvoda kérdés* miatt a zágrábi gyűlés ellen a legingerültebbeknek látszanak, s a manifestum előtt meghajolni hajlandók. Ezen fractim legalább civil-Salvoniát* egy csapással nyerné meg Magyarországnak, Horvátország elhagyásával. Valóban melly felelősség lehetne nagyobb azon nyereségnél, melly ebből e perczben Magyarországra háramolnék?
Ez a jelentés nincsen meg.
Verőce megyében – Fényes E. szerint – 568 szlavón élt, akiket az egykorúak tótnak neveztek. Leírása. I. 26. A szlavónok, mint a horvátok is latin betűket használtak. Az illyr nyelv viszont a L. Gaj által terjesztett délszláv irodalmi nyelv volt.
A május 13–15-én tartott karlócai gyűlés a Szerémséget a határvidékkel, és a csajkás zászlóaljjal, a Bánságot a határőrvidékkel szerb vajdasággá nyilvánította. A horvátok viszont maguknak követelték a Szerémséget. A júniusi zágrábi tartományi gyűlésen, ahol Rajačić érsek is részt vett, ebben a kérdésben komoly ellentétek voltak. Jellacsics közbelépésére a gyűlés elfogadta a karlócai határozatokat és így a vajdaságot is, a horvátok azonban a tartományi gyűlés után is ragaszkodtak a Szerémséghez. Thim J.: i. m. I. 94., 103–104. l.
Szlavóniát, a határőrvidék kivételével.
8. A választási választmány a magyarországi hongyűlésre küldendő követ miatt Eszék városában ma kezdé munkálódásait a választók beírásával. A választás maga folyó hó 30-án történik,* ugyan azon napon, mellyen Verőcze megye közgyűlést tart. Ez némelly tekintetben épen nem czélszerű, hanem az idő rövidsége miatt nem lehet másképen intézkedni.
Vö. a 244. számmal.
Eszék, Junius 26-án. 848.
Freund Ferencz
Tisztázat. O. Lt. Pénzügymin. Elnöki 1182/1848.
