246. [Budapest, 1848 július 1. körül.] A magyar minisztérium jelentése a képviselőkhöz a minisztérium eddigi munkájáról és az ors… | KOSSUTH LAJOS ÖSSZES MUNKÁI

Teljes szövegű keresés

246.
[Budapest, 1848 július 1. körül.]
A magyar minisztérium jelentése a képviselőkhöz a minisztérium eddigi munkájáról és az ország helyzetéről.

Uraim, hazánk képviselői!

Midőn képviseleti joguk gyakorlatához fognak, szükség, hogy azon állapotról jelentést tegyünk, mellyben újjáalakulásunk után a ministerium találta az országot, és a mellyben jelenleg a hongyűlés találja hazánkat.

Az utólsó országgyűlés Aprilis 11-kén eloszolván, mi azonnal hazánk kormányzását a törvények értelmében átalvettük, átalvettük a közkormányzat különféle egybekevert ágait a kanczellariától, a helytartó, és a haditanácstól, a kamarától pedig az üres pénztárakat. – Nem öröklöttünk kész közigazgatási gépet, mindent magunknak kelletett rendeznünk, elkülönözött alakot adunk a formátlan tömegnek és e mellett intéznünk az ország nagy ügyeit.

Hazánk felső vidékén egy részről az ínségek aggasztó jelei mutatkoztak, más részről a panszlavismust hirdető egyes féktelenkedők ellen intézkedés kívántatott; több városokban az izraeliták elleni lázongás a szabadság és jogosság szégyenére rablói merényekben tört ki; a mezei helységekben a földbirtokosok tulajdona támadtatott meg azok által, kiknek panaszait az úrbéri tartozások megszüntetése által örökre véltünk elnémítani, – a vagyonviszonyaikban megrendített földbirtokosok seregestől bocsátották el tisztjeiket és szolgáikat, mi által sok ezer ember kenyerétől megfosztatván az elégedetlenség csírája tápláltatott, – a bécsi főhadi kormány a magyar országi és kapcsolt-részekbeli katonai parancsnokságokkal *hol nyíltan, hol mellékutakon még mindig rendelkezvén, a hazánkban tanyázó, különben is csekély számú katonaság a ministerium parancsainak hódolni késedelmezett; – a nemzetőrsereg kellő felfegyverkezésére szükséges fegyver nem létezett, – és végtére Horvát országban báró Jellachich József, ki a ministerium alkotása előtt hírem tudtom nélkül Martius 23-kán bánnak kineveztetett, a reactio égő fáklyáját tartva kezében, az óhajtott békét, és egyetértést száműzte nem csak határaiból, de ellenséges érdekben is izgatta a szerb ajkú lakosokat.

Kossuth (K.) betoldása fekete irónnal (f. i-nal) a félhasábos szöveg üres féloldalán (ü. féloldalon).

Ezen aggasztó jelenetek mellett a szomszéd tartományokban, különösen Bécs városában napról napra növekedő zavarok, a kereskedés felakadása, a hitel fölzavarása, a takarékpénztárak megrohanása a társaság minden rétegeit súlyosan érték, és az egész országra, főleg fővárosunkra nyomasztó hatással voltak. –

A ministerium tehát mindenekelőtt a rend fenntartása és illetőleg helyreállításáról gondoskodván a legújabbi törvényeket a lehető legrövidebb üdő alatt, hazánkban divatozó minden nyelven közhírré tétette, azoknak foganatba vételét kellő utasítások mellett elrendelte, – a megyei és városi hatóságokat haladék nélkül elrendeztette, a becsempésztetett administratorok helyébe a törvényes főispánokat kinevezte, és a rendbontók ellen rögtön intézkedvén a közigazgatási gépet újjá teremtette.

A mutatkozó ínségnek, különösen a földek vetetlen maradásának elhárítása végett 150,000 pftal ellátott biztost küldöttünk ki Árva, Trencsin, Liptó és Turócz megyékbe;* – a tót ajkú lakosok közt a panslavismust hirdető lázítók ellen tiszti nyomozást rendelvén el a mozgalmakat csírájukban elfojtottuk;* – az izraeliták személy s vagyon bátorságát kellő eréllyel vissza állítottuk, a takarék pénztárakat a közpénztárból ideiglenesen kölcsönözött sommákkal elősegítettük,* – az úrbéri szolgálatok megszüntetése folytán méltatlan követelésekre csábított, és a nemzetőrsereg felállítása által megdöbbent falusi lakosokat a dolgok valódi állásáról felvilágosítván, csak kevés helységekben kéntelenítettünk az elkövetett erőszakosságok megtorlására katonai erőt használni;* – mindazonáltal a közbátorság fenntartása tekintetiből addig is, míg a külföldön lévő öszszes katonaságunk, megszűnvén az Austria monarchia jelenlegi kényes állapota, – behozathatnék, Ő Felségénél három magyar ezrednek behozatalát kieszközöltük, – abbeli kérelmünk, hogy Cseh, Morva, és Gallíczia országokból minden magyar hadak visszahívassanak, eddig siker nélkül maradván, a mint egy általjában bajunk növekedett, mihelyt az Austrai hadügyministeriummal érintkezésbe jönni kelletett, melly a Magyar országi fő hadi parancsnokságoknak az iránt, hogy jövőre parancsaikat kizárólag a magyar hadügy-ministertől veendik, hat hétig nem csak semmi utasítást nem adott, de Ő Felségéhez az iránt ismételve intézett felírásaink teljesítését is megakadályoztatta úgy, hogy még Aprilis 16-kán az említett parancsnokságokhoz kibocsátott rendeletünk csak Junius hó elején, miután az Insbruck városából Ő Felsége legkegyelmesebb saját aláírásával ellátott parancs által megerősítetett volna, foganatba vétethetett, melly alkalom egyszersmind a magyar katona tisztek kineveztetésének hadügyministerünk ellenőrködése alá rendeltetése sükerült.* – Nem akarom a ministeriumnak e tekintetbeni fáradozásait bővebben említeni, azon észrevételt azonban el nem hallgathatom: miszerint tekintve a dolog valódi fekvését, tudni illik az austriai hatóságoknak a magyar hadügyminiszterium iránti ellenszenvét, igen kétkednem kelletik, hogy más, vagy rögtönzött eljárással czélunkat hamarább elérhettük volna.

Ld. a 10. számot.

Vö. a 44. számot.

Vö. a 28. számmal.

A kormány rendeletére az újjáalakult megyeszervezet irányításával járási küldöttségek járták a vidéket, magyarázták a jobbágyfelszabadító törvényeket és igyekeztek leszerelni a nép elégedetlenségét, nem annyira a meggyőződés, mint a megfélemlítés eszközeivel. A parasztmozgalmak ellen felhasználta a kormány a nemzetőrsereget és a katonaságot. Ember Gy.: Magyar parasztmozgalmak 1848-ban. Forradalom és szabadságharc. Budapest, 1848. 253. s köv. l.

A királyi rendelet június 10-én kelt. Közli Pap D.: Okmánytár I. XC. sz.

A rendnek támaszát főleg a nemzetőrseregben keresvén, annak összeszerkezése és képezése leginkább foglalkodtatá a hadügy ministeriumot, azonban sajnálva jelentenünk kell, hogy egyrészről elegendő fegyvert nem kaphatván sem a haladéktalanul kötött szerződések, sem a külföldöni kutatások nyomán fegyvert teremteni eddig nem tudtunk; – más részről több helyeken e polgári kötelesség iránt idegenkedés mutatkozván a nemzeti őrsereg csak lassan szaporodhatott.* – Egyébiránt a fennálló nemzeti őrsereg rendfenntartó, – élet s vagyonvédő tisztét kellő eréllyel teljesítette, kivévén Pozsony városában, hol a rabló vadsággal károsított izraeliták irányában a polgári őrsereg kötelessége bűnös elmulasztását tanusította.

A nép több helyen húzódozott a nemzetőrseregtől, újfajta katonai szolgálatot látott benne.

Ellenben most jutok működéseink fénypontjára: A három százados eldaraboltságból velünk összeforrott Erdély uniójára, melly Erdélyhez hazánkat a vér és szívrokonság legforróbb gerjedelmi és századok vágyai kötik, és hódítják. – Büszkének vallja magát a ministerium, hogy az unio királyi szentesítését haladék nélkül kieszközölhette, hogy mély háláját legkegyelmesebb fejedelmünk iránt kifejezheti, – ki minden ellenkező ügyekezetek daczára a halasztás veszélyét bölcsen átlátván, hív magyarjainak legforróbb kívánatát azonnal teljesíteni méltóztatott.*

Vö. a 188. számmal.

Uraim! – Magyar országot most a magunkénak mondhatjuk valahára; mi sok csomót oldánk, de nehéz művünk jutalmát e pillanatban találjuk, hol harmadfél* rövid hónap lefolyta után a visszaállított rend és szabadság élő tanúit az itten egybegyűlt népképviselőkben tisztelhetjük. – Megmutatta e nemzet, hogy míg egész Európa bomladozik, és nem egy trón van dülőfélben, mi magyarok nem csak nem vagyunk rendbontók, vagy épen a fejedelem hűtlenei, de mi alkotjuk a trón legbiztosb támaszát, midőn az igazi szabadságnak mi szolgálunk alapul. – A ministerium nyíltan elismeri, hogy eljárásban a magyar nép, azon megbecsülhetlen előnye által támogattatott, mellyel bírunk nem egy népcsalád fölött, tudni illik, hogy mi már megszoktuk az alkotmányos formákbani mozgást, midőn másoknak ebben még okulniok kell, el kell ismernünk, hogy meg lévén alapítva a magyar felelős kormány, ez Magyar ország minden törvényhatóságai által lelkesedéssel pártoltatott, és ez által forradalmi veszélyek nélkül érhettünk czélt, míg alkotmánytalan népek illy sima úton alig rázhatják magukról le az önkénynek hervasztó bilincseit. – A pártviszályok megszűntek és a magyar őszintén szorítja a magyarnak kezét, – a forradalomból az alkotmányos életre azon elvek megtagadtatása nélkül mentünk át, mellyek mellett életünk zsengéjétől fogva küzdöttünk; a szabadságba rendet hoztunk, de a rendért nem áldoztuk fel elveinket, az anyaországot magát bántatlan erőben fenntartottuk; nincs ország Európában, mellynek új viszonyai a lefolyt három hónap alatt annyira megszilárdultak volna, mint nállunk, egy gyönyörű reggel tűnt fel olly sokáig eltaposodott hazánk felett, és még is, mintha a magyar égboltozatot egész tisztaságában szemlélni csillagunk nem engedné, nem örülhetünk a reggeli nap jóltevő sugárinak, mert átellenben vastag homály közt fekete felhők tornyosulnak, kék egünket béborítandók.

Eredetiben: három. K. javítása f.i.-nal az ü. féloldalon.

Uraim! rövidebb voltam eddig, mert a tettek eredménye szerint ítélhetnek eljárásunk felett, hosszabb szemlét kell tartanunk a horvát mozgalmak fölött, mellyeknek eligazításával eddig nem boldogulhattunk.

Az utolsó országgyűlés a loyalitás, és méltányosság alapján mindent tett Horvát ország irányában, hogy az ottani kedélyeket megnyugtassa, és a ministerium egyetértésre, testvéri szeretetre hívta fel horvát polgártársait, egyebet nem kívánván, csak, hogy a törvényes kapocs, melly őket Magyar országgal egybeköti, magyar legyen, külön küldöttséget rendelt megvíendő azon biztosítékokat, mellyek még a legtúlcsigázottabb szenvedélyeket is a mérsékeltség és nyugalom medrébe téríthetik. – Történtek is némi előlépések az alkotmányos horvátok, és az illyr párt közti kibékülésre, de az ármány nem aludt, és az illyr pártnak akkori vezére a Kollovrath-féle iskola* kibérelt tanítványa Gaj, ki Horvát ország békéjét, nyugalmát évek óta büntetlenül zavarta, egybegyűjté maga körül pártját és nyilván, leplezetlenül egy nagy hatalmas szláv birodalomról beszélvén a fenséges dynastiánk nevében ellenforradalomra hívá fel Horvát ország polgárait. – E vakmerő merényletre, az alkotmányos horvátok az illyrek fenyegetései folytán elhagyják a helyet, hol a magyar nemzet ellen az ármány nyíltan szövetett, – Gáj vezérlete mellett egy mindenféle egyénekből öszveszedegetett küldöttség Ő Felsége elébe egy petitiót terjesztett, mellynek csak nem minden pontja bűnös merénnyel tör a sok százados kapocs széttépésére, Ő Felségétől azonban olly választ nyertek, hogy horvát nyelvök, nemzetiségök, és municipalis jogaik épen fognak tartatni, de Ő Felsége minden ollyan irányt, és törekvést, melly a Magyar országgali kapocs gyöngítésére czélozna mint fejedelmi esküjével is ellenkezőt, határozottan rosszal.*

Fr. Kollowrath államminiszter volt, aki a magyar nemzeti törekvéseket a Habsburg-birodalom szláv népeivel akarta ellensúlyozni. L. Gajt, az illyrizmus eszmei megalapozóját Apponyi György kancellár nyerte meg azzal, hogy az udvar jelentős anyagi támogatásban részesítette. Miskolczy Gy.: A horvát kérdés története és irományai a rendi állam korában. J. Budapest, 1927. 413–414. l.

A március 25-i zágrábi tartományi gyűlésre utal. A gyűlésen az illyr párt túlsúlya érvényesült. Jellacsicsot bánnak kiáltották ki, a horvátok kéréseit harminc pontban foglalták össze és küldöttség által juttatták el a királyhoz. A mintegy 100 tagú küldöttség március 29-én érkezett Bécsbe, ahol előterjesztésére látszólag elutasító választ kapott, a valóságban azonban Jellacsics kinevezése március 23-án az illyr párt győzelmét jelentette. Horvát M.: Huszonöt év Magyarország történelméből. III. Pest, 1868. 471. s köv. l. Jellacsics kinevezése Bécsben és megválasztása Zágrábban közel egy időben történt, ami azt mutatja, hogy a bécsi udvar és az illyr párt törekvése lényeges kérdésekben találkozott.

Ezen törvényes és méltányos válasznak elég ereje lett volna megfékezni a kicsapongókat, ha nem sokára ezután Martius 23-kán mintegy ama válasz ellentétben, báró Jellachich József horvátországi bánnak ki nem neveztetett volna, ki még mint az első báni ezred ezredese az egész ezredet illyrisálta, és a magyarok ellen írt gúnydalokkal gazdagítá az illyr irodalmat, melly kinevezéssel – ha sejtelmim nem csalnak – a bécsi absolutismus emberei, végvonaglásaik között kinyújtván utólsó legmérgesebb fullánkjokat, a magyar szabadság megdöntésére czéloztak. –

A ministerium e báni kinevezésben, melly mint említém, alakulása előtt történt, a rend és béke helyreállításának legkisebb biztosítékát sem láthatván, fájdalommal tapasztalta, hogy ezt többé meg nem semmisítheti, és így nehogy mulasztása által azon kifogásnak adjon alkalmat, mintha személyes antipathiának feláldozta volna az ország nyugalmát, még Aprilis első napjaiban Ő Fenségét az ország nádorát arra kérte meg, hogy a bánt, mint Magyarország zászlósát* Pozsonyba hívná meg, hol a kapcsolt részek kívánatai, és jövendő igazgatása iránt a ministeriummal bővebben tanácskozhatik. – Bécsből tehát egyenesen Zágrábba indulván, oda Aprilis 18-kán érkezett, és érkezése után első nap, Aprilis 19-kén Zágráb megye első alispánjához intézett levele által a Turopolyiakat maga eleibe állíttatta, és a rögtönítélő bíróságot azok ellen hirdette ki, kik akármi módon az ő értelmében vett király,* haza és nemzetiség pártolói ellen lázítani merészelnének.*

Zászlósurak nevezték az országos főtisztségek és főméltóságú viselőit. Közéjük tartozott a horvát bán is.

Eredetileg: a király K. javítása f. i-nal az ü. féloldalon.

Jellacsics levelét közli Pap D.: Okmánytár. I. XXVI. sz.

Ez volt a bánnak első hivatalos föllépése, ki Gáj által környezve, az alkotmányos horvátok, mint állítólag a nemzetiség ellenségei ellen fellépett, és így az illír párt élére állott. – A ministerium ügyének igazságában bízván, és a magyar és horvát országok közti százados testvéri kapocs tekintetéből, a kölcsönös capacitatio útját még egyszer megkísérteni akarván, a bánnak Aprilis 25-kén hivatalosan tudtára adta, hogy mivel erős szándoka és törekvése mindenben, mit a törvény, méltányosság, és igazság megenged, oda munkálódni, hogy a kölcsönös bizodalom Magyar és Horvát ország között erősödjék, a bán kölcsönös értekezése és tanácskozás végett Majus 10-kéig Pesten jelenjen meg. – A bán e felszóllításnak nem engedett, sőt az arra adott feleletében azt nyilatkoztatta, hogy Magyar ország nádorát, mint királyi helytartót el nem ismerheti, nem ismer magyar ministeriumot, nem az arról szólló törvényt, melly előtte érvénytelen; – egyúttal a Horvát és Tót országokbeli minden törvényhatóságokhoz olly értelmű körlevelet bocsátott széjjel, miszerint a Magyar ország és kapcsolt részek közt századok óta fennálló alkotmányszerű viszonyt megváltozottnak nyilvánítván, megparancsolá, hogy kívüle senki mástól sem parancsot elfogadni, sem annak engedelmeskedni, sem senkinek hivatalos jelentést tenni ne merészeljenek. Időközben a Pestről Horvát országba küldött, a magyarok testvéri érzelmeit élő szóval is tolmácsolandó követség tagjait – Brodanovich és Pásztory urakat a nemzeti őrsereg által fegyver alatt a városházhoz kísértette, és több órákig fogva tartatta. – Ezen merények után a Fenséges nádor s királyi helytartó úr a ministerium előterjesztésére az említett körrendelet visszavonását Majus 11-kén megparancsolta, és báró Hrabovszky Jánost a Péterváradi had főparancsnokot mint királyi biztost küldötte ki a végett, hogy maga mellé veendő polgári egyénekkel egyetemben a köz-rend és csendre felügyelvén, különösen őrködjék, hogy a néhol már nyilván is mutatkozó tettleges elszakadási törekvés sikeresen meggátoltassék, indítói, elősegítői kinyomoztassanak, és törvény szerint megfenyíttessenek,* – egyszersmind látván a ministerium, hogy reactióval párosult féktelenség nagyobb katonai erő nélkül meg nem zaboláztathatik, a toborzást megindította, és az önkéntesek kiállítása és felfegyverzésétől semmi költséget nem kímélt.*

A nádor kéziratát közli Pap D.: Okmánytár. I. L. sz.

A kormány május 16-i felhívására utal. Pesti Hírlap, 1848. május 17. (58. szám) 443. l.

A kiküldött királyi biztos Verőce megyében sükerrel működött, de midőn Zágrábba indulni akart, Horvát ország határainál a bántól levelet kapott, mellyben kijelenti, hogy őtet, miután kiküldetése iránt Ő Felségétől semmi rendeletet nem vett, királyi biztosnak el nem ismeri, sőt útjának további folytatását is nem javasolja, azon erőszakosságokról nem felelhetvén, mellyek főleg kísérői ellen törhetnek ki. – Ezen levél vételével a királyi biztos tapasztalván, hogy számos katonaság nélkül előre nem nyomulhat, visszatért, a bán pedig hatalom-bitorlását folytatván, a kincstári közjövedelmeket lefoglalta, az Olasz országba rendelt határőri csapatokat Zágrábban visszatartóztatván a turopolyai kerület elleni erőszakosságra használta, Horvát ország szabatosait fegyverfogásra felhívta, a varasdi hídhoz és Magyar ország egyéb határaihoz katona őröket rendelt, – egy szóval mint ellenség a Magyar Koronával szembe szállt, és Junius 5-kére a kapcsolt részek közgyűlését saját hatalmával összehíni bátorkodott. – Mind ezek következtében a ministerium báró Hrabovszky kiküldetésének legkegyelmesebb jóváhagyását Ő Felségének saját aláírása mellett kibocsátott rendelet által kieszközölvén, egyszersmind intézkedett, miszerint a kihirdetett tartományi gyűlés Ő Felsége által eltiltassék.* – Ez alkalommal Ő Cs: Kir: Apostoli Felsége mind engemet, mind a bánt Insbruckba a végett legkegyelmesebben meghívni méltóztatott, hogy a polgári háború elhárítása végett a békés kiegyenlítés kölcsönös értekezés útján még egyszer megkísértessék. – Én Ő Felsége legfelsőbb parancsa szerint Insbruckban azonnal megjelentem, és Junius 6-kától ugyanazon hó 10-kéig a bánra várakoztam, ki Ő Felségének azt jelentette, hogy miután zendülés veszélye nélkül a kihirdetett tartományi gyűlés napja el nem halasztathatik, ő pedig a banalis conferentia végzéséből katona erő nélkül nem távozhatik, udvarlását megteendi. – Nem jött Junius 10-kéig, a tartományi gyűlésen pedig a Magyar Korona ellen hozott törvénytelen végzésekhez mint elnök hozzájárult, és így mint ellenszegülésben átalkodottan megmaradott hivatalnok ellen Ő Cs. kir. apostoli Felsége azon manifestumot bocsátotta ki, melly által báró Jellachich József mindennemű polgári és katonai tisztségétől s hivatalaitól mind addig, míg a törvény útján eljárásáról megfelelhet, felfüggesztetett, báró Hrabovszkynak pedig megparancsoltatott, hogy saját elnöksége alatt a tartományi gyűlést megtartván, az utólsó országgyűlésen hozott törvényeket hajtsa végre.* –

A király május 29-i kézirata. Közli Pejaković, St.: i. m. 21. l.

Ld. a 179. számot.

Míg ezek Insbruckban történtek, Karloviczon a szerb lázadás kitört, mellynek előljáróját az Ó-Becsei kicsapongások képezték, és a mellyeknek a zágrábi eseményekkeli összeköttetését csak az tagadhatja, ki azt meri állítani, hogy Obrenovics Milos, a volt szerb fejedelem, nem a mostani szerb uralkodó érdekében tartóztatott le Zágrábban.* – A ministerium készen állott a harcra és a szerb lázítókkal a magyar hadak vas kezeit éreztette, – egyszersmind azonban érezvén azt, hogy a polgári háborút, mellynek küszöbén állunk, és pedig olly, még eddig példátlan sajátságú polgári háborút, mellyben mindenik párt ugyanazon királynak nevére és akaratjára hivatkozik, semmi nem távolíthatja el olly könnyen, mint Ő Felségének hazánkbani megjelenése, egy külön felírás által Ő Felségét Budára való lejövetelre kérte meg, és ha ez nem sükerülne, Fenséges főherczeg Jánost szólította fel, hogy a határőröknéli népszerűségét használva, az illyr-horvátokat a helyszínén Ő Felségének akaratjáról és az újabbi törvények üdvös voltáról világosítaná fel, egyszersmind a létező viszálkodásoknak méltányos kiegyenlítésére való kézségét nyilatkoztassa ki. – Ezen felírás ugyanazon nap, midőn én Insbruckban a manifestumot kieszközöltem, tudni illik Junius 10-kén készült el, s Junius 15-kén érkezett Insbruckba.* – A külügy minister a felírást azonnal bényújtotta. – Ő Felsége gyengélkedő állapota miatt kívánságunknak nem engedhetett, de minélelébbi megjelenését megígérni méltóztatott, – Főherczeg János pedig azon nyilatkozással, hogy a helyszínére ugyan nem mehet, de Magyar ország és az öszves monarchia érdekében a békés kiegyenlítést kieszközölni kívánja, az említett felszólítást olly értelemben vette, mintha valamelly tractatusra lépni kívánnánk, holott közbenjárását egyedül az illyr-horvátok kellő felvilágosítása, és a támadt félreértések elhárítása végett kérte ki a ministerium. –

Obrenović Miloš Jellacsics beiktatására ment Zágrábba, de május 22-től június 9-ig őrizet alatt tartották. Thim J.: i. m. I. 139. s köv. l.

A magyar minisztérium itt említett felterjesztésének, amelyet a nádor és a helyettes miniszterelnök írt alá, megvan a fogalmazványa. A fogalmazványt nem Kossuth írása és a szövegben fekete irónnal történt javításokról (többnyire áthúzások) nem állapítható meg, hogy kitől valók. (O. Lt. Miniszterelnökség 478/1848.) Ezért nem vettem be Kossuth iratai közé, annak ellenére, hogy Széchenyi I. június 11-én a következőket jegyezte fel erről a felterjesztésről naplójában: Ich expediere Estafette an Paul E[sterházy] nach Innspruck mit einem Vezérczikk von Kossuth, – dass „der Kaiser komme!” In Namen des Ministeriums. Sz. I. Ö. M. VII. 333. l. A naplót közzétevő Károlyi Á. szerint Széchenyi I. megjegyzése a hivatalos Közlönyben levő cikkre vonatkozik. Károlyi Á. nyilván a kormány június 12-i felhívására gondol, amely a Ceccopieri-ezred pünkösdi zavargása után nyugalomra szólította fel a főváros lakosságát. (Közlöny, 1848. június 14., 6. szám.) A Széchenyi által említett „vezércikk” és a június 12-i felhívás tárgya azonban nem egyezik, és keletük sem azonos. A kormány összefoglaló jelentése a képviselőkhöz pedig kétségtelenné teszi, hogy nem ezt az újságcikket, de a június 10-i előterjesztést küldték ki. Széchenyi I. egyébként Kossuth előterjesztését máskor is nevezte vezércikknek. Sz. I. Ö. M. VII. 329. l.

Junius 16-kán báró Jellachich József Insbruckban érkezett meg több illyr-horvátok kíséretében; melly nehézségekkel küzdött belügyministerünk, hogy mindent eltávolíthasson, mi az Ő Felsége által kibocsátott rendeletekkel némű ellentétben állhatna, – jelentései mutatják, de miután főherczeg János tartván a polgári háborútól, a közbenjárást azonnal megkezdette, sőt a austriai ministerek is a horvátok mellett felszólaltak, azoknak elfogadtatását nem akadályoztathatta, – megnyugtatásunkra csak az szolgálván, hogy Ő Felsége hív magyarjai iránti tántoríthatatlan kegyessége folytán mind báró Jellachichnak, mind a többi illyr-horvátoknak eddigi eljárását szóval is rosszalta, a királyi biztos kiküldetését megerősítette, és őket egyedül azért hogy a Magyar országgali kapocs polgár vér nélkül fenntarthassék, főherczeg János közbenjárására utasította. – Köszönettel tartozunk külügyminiszterünk herczeg Eszterházynak, ki ez alkalommal is őszinte hazafiságát bizonyította be, és érdemeinek ezen nyílt elismerésében bő elégtételt találhat a koholmányokkal megtöltött horvát újságokban ellene szórt kifakadásokért.

A fellázadt szerb ajkúak iránti történetek közhírré tétetvén bővebb tudósítás végett csak azt jelenthetem, hogy Ő Felsége a karloviczi gyülekezet végzéseit kárhoztatva a kiküldötteket a törvény iránti engedelmességre utasította, minden esetre Szegedtől lefelé a Tisza mindkét partján hatalmas sereg áll egybegyűlve, hogy ha nem engednek, azonnal sújtsa le a lázítókat az igaz ügy győzhetetlen erejével.

Legújabban főherczeg János a ministeriumot azon eszközök kijelölésére szólította, mellyek által a fennlévő viszálkodásokat kiegyenlíteni gondolná. – Mi Ő Cs. kir. Fenségének feleltük: hogy tartsanak a kapcsolt országok a ministerium által kijelölt helyen és időben törvényes tartományi gyűlést, rendezzék ott el törvény értelmében az országgyűlési követválasztást, küldjék követeiket az országgyűlésre, adják ott elő kívánataikat, s a mennyiben azok a Korona egységével és a törvényes kapocs természetével nem ellenkeznek, a ministerium minden igazságos, és méltányos kívánatnak pártolására nyilatkozik s ha Horvát ország az engedelmességre visszatér, örömest veti a nemzet a feledés fátyolát a múltakra, de pártütőkkel nem alkuszik; *s a magyar korona egységét és épségét szintúgy, mint a nemzet önállását, jogait és szabadságát sértetlenül feltartani szoros kötelességének ismeri* – Ő Cs. királyi Fenségét egyszersmind arra kérvén, hogy a ministerium jogszerű* kívánságának teljesítését Horvát országban előmozdítani méltóztatnék.* – Ugyan ez alkalommal az austriai ministerium is olly felszólítást intézett hozzánk, hogy ha a horvát viszonyokat minél elébb ki nem egyenlítjük, felmondja irányunkban a neutralitást, az az fellép ellenünk az illyr horvátok ótalmára.

K. betoldása f. i-nal az ü. féloldalon.

Eredetileg: ebbeli K. javítása f. i-nal az ü. féloldalon.

Ld. a 257. számot.

Uraim! E közlés nem volt váratlan előttünk, már Insbruckban tapasztaltuk az austriai ministereknek az illyr mozgalmak iránti rokonszenvét *mellynek kulcsa több oldalróli jelenségek szerint, a magyar pénz- és hadügyek független kormányzatának kedvetlenül nézésében feküszik,* de hogy Urunk királyunknak az elszakadási törekvéseket rosszaló rendeletei után, ők legyenek azok, kik a pragmatica sanctio kapcsát szétszakítani akarják, ezt nem véltük* lehetségesnek. – Hisszük, hogy tévedésöket elesmerik, ha felvilágosító feleletünket* elolvasták. – A ministerium ez alkalommal nyíltan vallja, hogy a királyi szék egy részről az, melly körül egybeseregelve menthetjük meg vérfördőtől a hazát és felbomlástól az összes monarchiát, a német hatalom más részről az, *mellyben szabad nemzethez illő* rokonszenvvel loyalis és erélyes *szövetségünket keresni hajlandók vagyunk.* Austria népeivel* minket* több, mint három százados együttlét, annyi régi, kedves és szomorú emlékek s annyi közös érdek köt össze. A helyzet, mellyben a szomszéd tartományokkal eddig állottunk, *jog és igazság szerint* megváltozott. Hazánkat és az örökös tartományokat eddig tettleg, törvényeink ellenére, közös kormány, s a kormányszékek bureaucraticus láncza fűzte egybe, jövendőre *Fejedelmünk egysége mellett egyedül érdekeink barátságos találkozása s szabadságainknak és álladalmi jogainknak szövetséges védelme fűzheti egybe* és midőn mi azt hisszük, hogy ez hatalmasb eszköze lesz a szövetségnek köztünk és Austria között, mint voltak az eddigi kötelékek, az austriai ministereket bizonyosokká tesszük, hogy a mint mi magyarok ezen szorosabb *összetartást őszintén óhajtjuk, hazánk törvényes önállását és szabadságát sértetlenül megőrizni el vagyunk határozva, s ezt csorbítani semmi áron nem engedendjük; és ha* ők eljárásokban érdekeink elleni nézetek által hagyják magukat vezéreltetni, akkor nem csak elvétették a birodalmi ügyek megítélésében a valóságos szempontot, de minket is az austriai politicától eltérő utak követésére szorítanak.

K. betoldása az f. i-nal az üres féloldalon.

Eredetileg: hittük. K. javítása f. i-nal.

Ld. a 258. számot.

Eredetileg: mellyhez teljes. K. javítása a f. i-nal az ü. féloldalon.

Eredetileg: simulván abban keresi fel a magyar szövetségesét. K. javítását f. i-nal az ü. féloldalon.

Eredetileg: Austria testvéreinkkel. K. javítása f. i-nal.

Eredetileg: bennünket. K. javítása. f. i-nal.

K. betoldása f. -i-nal az ü. féloldalon.

Eredetileg: egyedül érdekeink közössége. K. javítása f. i-nal az ü. féloldalon.

Eredetileg: összetartás biztosítására minden méltányos áldozatokra készek vagyunk, úgy ha ellenben. K. javítása f. i-nal a szövegben és az ü. féloldalon.

A* ministerium nem titkolhatja el azon aggodalmát, hogy miután Horvátország a Magyar Koronátóli erőszakos elszakadás terére lépett; báró Jellasicchal, ki ezen pártütés élén áll, mind addig, míg a törvény iránti engedelmességre visszatérvén, Ő Felségének bocsánatra hajlandó kegyelme reá is kiterjesztethetnék, egyezkedési érintkezésbe bocsátkoznunk s őneki a báni hatóságba, mellyből Ő Felsége által felfüggesztetett, visszahelyezésében megegyeznünk nem lehet;* – ezen feltételen a kiegyenlítést kezdete is megtörhet, sőt elébb, mint gondolnánk, a polgári háború kiüthet. – A helyes politica a körülmények felfogásában fekszik. – Mi nem tűrhetőnek gondoljuk, hogy addig, míg ő a nemzet nyílt ellensége, – kezébe legyen letéve *erő és hatalom,* mellyet minden perczben az alkotmányos szabadság ellen használhat; *alkotmányos horvát barátaink* elvérezhetnének azon elvekért, mellyek mellett évek óta küzdöttek*, de sírjok fölött, ha *nemzetök első tisztviselője* is alkotmányos horváttá nem változik, nem fogna* a szabadság fája felnőni. Őket* illy állapotban hagynunk nem szabad, elhagyni menthetlen hanyagság, bűn volna; – *Ha valljon* a Jellachich ellen kibocsátott manifestumtól már most* elállván, polgár-vér nélkül lecsillapodnának-e* az illyrek és szerbek? *azt biztos ténynek nem tarthatjuk, azt ellenben tudjuk, hogy illy* visszalépés e perczben nem volna egyéb, mint a pártütés végképeni szentesítése. –

Eredetileg: Végtére a K. tintával (t-val) kihúzta.

Eredetileg: Báró Jelachichal jelenleg semmi érintkezésbe jönni nem akarunk, és őtet, mint bánt addig, míg a ministerium hivatalába való visszahelyezését a Felségnél nem indítványoztatná, el nem esmerendjük. K. javítása t-val az ü. féloldalon.

Eredetileg: a teljes hatalom és erő. K. javítása f. i-nal.

Eredetileg: az alkotmányos horvátok. K. javítása t-val.

Eredetileg: rendületlenül küzdöttek.

Eredetileg: a bán. K. javítása t-val az ü. féloldalon.

Eredetileg: allig fog. K. javítása t-val.

Eredetileg: őket. K. javítása t-val.

Eredetileg: meglehet, hogy K. javítása t-val az ü. féloldalon.

Eredetileg: most már. K. javítása t-val.

Eredetileg: csillapodandnak le. K. javítása t-val.

Eredetileg: de ezen. K. javítása t-val az üres féloldalon.

Horvát ország életével, sorsával ön-életünk, sorsunk van némileg* egybekötve, míg* a fejedelmi szó, magyar törvény, a királyi helytartó, és független magyar kormány iránti kellő engedelmesség a Dráván túl hijányzik, alkotmányos szabadságunk fenntartása kétséges marad.

K. betoldása t-val.

Eredetileg: ha K. javítása t-val.

Mi a harczot nem idéztük elő, mi a béke méltányos áldozatait a harcz dicsőségénél elébbre becsüljük, mi horvát atyánkfiainak minden igazságos kívánatait teljesíteni készek vagyunk, de nyílt ellenséget a báni széken nem szenvedhetünk, *sem a magyar nemzet törvényes önállásából, jogainkból és szabadságából engedni nem fogunk.* –

K. betoldása t-val az ü. féloldalon.

*És most döntse el a nemzet maga,* – milly szellemben, és milly vágások közt akar a horvát viszonyokban eljárni, – a ministerium *számolt eddigi eljárásáról, a ministerium akkint van meggyőződve, hogy a horvát és szerb pártütéssel, a határ őrvidékeknek s a pénz és hadügyi tárczáknak a bécsi ministerium alá visszaszerzési törekvése van kapcsolatban. Következőleg nem csak a Korona területi épsége, hanem az ország törvényes önállása is fenyegetve. Hihető, hogy e combinált törekvés visszaverésében egynél több ellenséggel találkozandunk, s azért a ministerium azt mondja, hogy a haza veszélyben van s szükségesnek tartja, hogy a nemzet lelkesült egyetértéssel harczra készüljön,* mert ez a békének leghatalmasb lépése,* *ez a nemzet önállásának biztosítéka,* vajjon a nemzet lelkesülve van-e azon áldozatokra, mellyek a pénz- és hadügyministerek által *e czélra* kívántatni fognak? ezt a képviselők *fogják elhatározni.* A *ministerium a nemzet sorsát a képviselők kezeibe teszi le.*

Eredetileg: Uraim, A nemzet maga döntse el. K. javítása t-val.

Eredetileg: nyílt kérdésnek tekinti ez ügyet, eddigi eljárásról számolt, készülni akar a harczra. K. javítása és betoldása a szövegben és az ü. féloldalon.

Az eredetiben: lépés.

K. betoldása t-val.

Eredetileg: elhatározása alá bocsátja. K. javítása t-val.

K. betoldása t-val.

Az öszves ministerium nevében

Gr. Batthyány Lajos s. k.
Minister Elnök

Széchenyi s. k. látta

Deák F. fogalm. Kossuth s. k. javításaival és
kiegészítéseivel. O. Lt. 1526 utáni gyűjt.
106/1.
Közli Rapant, D.: Slovenské povstanie roku
1848–49. I. 2. Turčianský Sv. Martin, 1937.
126. szám.

Valószínűleg e beszámoló alapján tájékoztatta Kossuth a kormány nevében július 1-én a képviselőket. (Ld. a 248. számot.)

Arcanum Újságok

Kíváncsi, mit írtak az újságok erről a temáról az elmúlt 250 évben?

Megnézem