247.
Buda, 1848 július 1.
Duschek Ferencz pénzügyminisztériumi államtitkár átirata Esterházy Pál külügyminiszterhez a monostori szőlőbirtokosok 1809. évi kárának megtérítéséről.
Ő Felsége 832-dik évi Sept: 3-kán 38575/1369 udvari szám alatt a volt magyar kir. udva. kamarához leérkezett k. k. leiratánál fogva, több rendbéli Komárom körüli földbirtokosoknak, kik az 1808., 809. és 813. évi háborúban szükségessé vált várvédelmi munkálatok által károsodtak, az illető kárbecslési öszleteket kamatostúl kifizettetni legkegyelmesen megengedte, de ezen kir. kegyelemben azon komáromi lakosok, kiknek monostori szőlőik szinte 809-ik évben elpusztultak, nem részesülvén, ők nyerendő kárpótlás végett a fiscust 843-dik évben perbe idéztették.
Ezen kárpótlási pernek a fiscusra nézve kedvetlen kimenetelétől tartva, a volt magyar kir. udv. kamara, a kir. ügyigazgatósággal egyetértőleg, tanácsosabbnak vélte, hogy e peres ügy az illető felperesekkel barátságos úton kiegyenlítessék, és illy értelembeni javaslatát 845-dik évi April 30-kán 16014 szám alatt legfelsőbb helyre felterjesztvén, ezen javaslatot Ő Felsége 846-ik évi Nov: 11-én 44923/783 udvari szám alatt olly kijelentéssel legkegyelmesebben jóváhagyni méltóztatott, hogy az adandó kárpótlás a mennyire lehetséges a kincstári számvevőség által 16,176 ft 41 3/5 pkr. megállapított kárbecslési öszletet felül ne haladja.
Ennek következtében a kárvallott monostori szőlőbirtokosok és a fiscus közt az egyezkedési alkudozások tovább folytatván, a kárvallottak végre oda nyilatkoztak, hogy ők a fennemlített kárbecslési öszvegen felül még 12,132 ft és 32 kr, vagy is az érintett kárbecslési öszvegnek 165 évre esendő kamatjait is követelik, mi együttvéve 28,309 ft 13 3/5 kr p. tenne, a kir ügyigazgató azonban a kívánt egyességi öszletek kerek sommában 25,000 pftra leszállítandónak vélte reménylvén, hogy a kárvallottak ezen ajánlaton is meg fognak nyugodni.
A volt magyar kir. udvari kamara a kir. ügyigazgatóságnak ebeli javaslatát pártolva, a közbejött újabb tárgyalási irományokat f. é. Február 3-án 3833 kincstári szám alatt legfelsőbb helyre jóvá hagyás végett felterjesztette; de azok a közönséges udvari kamarának elnöksége által Martius 2-ik napján 7306/139 szám alatt kelt hivatalos levelével olly végre visszaküldetvén, hogy a hiányzott egyébb tárgyalási előiratok is pótolólagosan terjesztessenek Ő Felsége elébe, a magyar pénzügyi ministerium hatásköréhez tartozónak ismerte, ezen egyezkedési ügyet újabb tárgyalás alá venni, és ez alkalommal minden előbbeni tárgyalási irományok bővebb meghányása után meggyőződött a felől, hogy, miután minden egyébb a kérdéses háborúban Komárom körül károsodott földbirtokosok Ő Felsége kegyelméből már régen kármentesíttettek, és hasonló kárpótlás a szóbanlévő monostori szőlőbirtokosokra nézve is a fennemlített 846. évbeni k. k. leiratban elvileg már el van ismérve, egyszersmind a méltányosságot szintúgy, valamint azon súlyos nyomatékú jogi szempontokat tekintve, mellyekre a kárpótlást követelő felperesek az illető peres irományokban hivatkoznak, az egyezkedés útján javaslatba hozott kárpótlást nekik ez úttal megtagadni alig lehet.
Annál fogva az illető kárpótlási pernek visszaküldetése mellett a kir. ügyigazgatónak egy úttal meghagyatik: hogy a követelő felperesekkel, és illetőleg azoknak felhatalmazottjaikkal saját javaslata alapján 25.000 ftnyi öszveg erejéig még egyszer barátságos egyezkedést kísértsen, és ha ebbe bocsátkoznának, a szerződést velök, fensőbb jóváhagyás fentartása mellett kösse meg, ide felterjesztendőt.
Midőn a magyar pénzügyi ministerium az előrebocsájtottak szerint egy részről teljesen meg van győződve a felől, hogy a kérdéses szerződés által, ha az mint reménylhető, csak ugyan létre jő, a kárvallott monostori szőlőbirtokosok csak azt nyerendik meg, mit jog és méltányosság szerint nekik már régen kiadni kelletett volna, más részt kénytelen kinyilatkoztatni, hogy az egyezkedési öszvegnek kifizettetését, a magyar kincstár terheltetésével magára nem vállalhatja azért, mivel a kérdéses károsodás a franczia háború által vévén eredetét, annak pótlása azon pénzbeli öszvegekből megadandó, melyeket a Frankhon az okozott hadi költségeknek megtéríttetése fejében 815-dik évben az austriai birodalomnak megfizetett; a magyar kincstárnak tehát, melly jelenleg más számtalan rendkívüli költségekkel különben is szerfelett terhelve van, ezen őt semmi tekintetben nem érdeklő újabb tehertől felmentve kell maradnia.
Ezeknek folytában mind a kívánt tárgyalási előiratok közlése mellett Herczegségedet bizodalmasan felszólítom, hogy e tárgyra nézve magát az austriai pénzügyi ministeriummal érintkezésbe tegye, és hathatósan oda közre munkálni törekedjék, hogy a czélba vett szerződés legfelsőbb helyen jóváhagyatván, a kívánt 25.000 pftnyi egyeségi öszvegnek kifizettetésére nézve egy előre a szükséges intézkedések megtétessenek. Ha kívántatnék, az egész érintett öszveg, leendő betudás mellett a magyar kincstárból is előlegeztetni fog.
a pénzügyi minister helyett
Tisztázat. O. Lt. Külügymin. Elnöki
487/1848. – (Pü. sz.: 3492 P. M./1492. P. O.)
A 25 ezer forintban történt megállapodás egyezséglevelét a magyar pénzügyminisztérium július 28-án küldte meg a külügyminisztériumnak, kérve jóváhagyásának kieszközlését és értesítést a kifizetés módjáról (O. Lt. Külügymin. Elnöki 762/1848.)