249. [Budapest], 1848 július 1. Kossuth bevezető vezércikke a Kossuth Hírlapja első számában.
249.
[Budapest], 1848 július 1.
Kossuth bevezető vezércikke a Kossuth Hírlapja első számában.
[Budapest], 1848 július 1.
Kossuth bevezető vezércikke a Kossuth Hírlapja első számában.
BEVEZETÉSÜL.
Midőn hírlapunk* első száma megjelenik, előnapját éljük az első nemzetgyűlésnek,* mellyre a nép képviselői egybegyűltenek, hogy ítéletet mondjanak az első magyar felelős ministerium sáfárkodása felett.
Kossuth Hírlapja. Kossuth felhívása az előfizetésre a 119. szám alatt.
István nádor július 2-kára hívta össze az országgyűlést. Az országgyűlés július 5-én nyílt meg.
Ez ítélet irányt fog szabni az ország kormányzatának s ez irány a nemzet jövendője felett határozand.
Legyen szerencsés e hármas találkozás. – Legyen annak jósjele, hogy a nemzet képviselői, a végrehajtó hatalom, s a szabad sajtónak minden becsületes orgánuma, kivetkőzve személyes gyarlóságukból, egyetlen gondolatban forrandnak össze. S e gondolat a haza megmentése.
A mi a ministeriumot illeti: annyit mondhatok, hogy rá nézve a hivatalban maradás nem személyes érdek kérdése.
Én legalább minden vészszel, minden fáradsággal, minden felelősséggel szembe szállani kész, ha polgári kötelességem úgy parancsolja; a melly perczben szívem vonzalmára hallgatnom szabad leszen, jutalmul nemzetemtől nem kívánandok mást, mint azt, hogy engedje nekem a mindenkitől felejtett magány nyugalmát.
Én nem küzdök ministeri tárczám megtartásaért.* Nekem nem kell kevesebbségben maradnom, hogy lelépve másnak engedjek helyet; vegyen bár körül a nemzet egyetemes helyeslése, még is lelépek, mihelyt gyaníthatom, hogy utódomat is hasonló támogatás fogja kísérni.
A Kossuth lemondásáról terjedő hírekre ld. Kossuth Hírlapja, 1848. július 1. (1. szám), 3. l. (Ld. a 250 b) számot). Alföldi Hírlap, július 5. (2. szám) 6. l.
Talán lelépek e nélkül is. De ez nem ide, nem e lapra tartozik. Csak annyit akarék nyilatkozatommal kifejezni, hogy nem a hivatalhozi ragaszkodás vágyával lépek a nemzet képviselői elé.
És így van – gondolom – az egész ministerium.
Ha tehát volnának gyönge emberek, kik a hon nagyszerű perczeit kicsi szenvedélykék mérlegén mérve azon szándok előérzetében kéjelegnek, hogy az első magyar nemzetgyűlésen ministeri tárcza-harczjátékkal mulattatandják a közönséget, számításukban csodálatosan csalatkoznak.
A hazát védendem oktalan fogalmak, s a valóság béklyóit feledő légvár-ábrándok ellen: de ministeri tárczámat nem.
Elannyira nem, hogy hírlapom első számát arra kívánnám használni, miszerint rövid hivatalom fogyatkozásait magam elmondjam.
Az állodalmi kincstár minden ágaiban tömérdek reformokra van szükség. – A sóárulási kezelést egészen át kell alakítani; az állodalmi javak gazdálkodását legnagyobb részben bérrendszerre kell átváltoztatni; a bányászat viszonyaiban gyökeres javításra van szükség; magának a pénzügyi ministerium központi organismusának sokkal gyorsabban, sokkal pontosabban kell forogni; a pénzügyi kezelés külső mozgásában még nem minden bonyodalom van egyszerűsítve, nem minden haszontalan költség megkímélve; nem minden visszaélés eltávolítva, nem minden panasz elintézve; nem minden méltányos kívánság teljesítve. Maga az adórendszer is, mellyet az országgyűlés elébe terjesztek, nincs minden részleteiben kellő szabatossággal formulázva; sokat bíz az életre, sokat föltételez a tapasztalástól, és számvetései igen sokban önkényesek.* Sőt többet mondok: a pénzügyministernek, midőn üres kincstárt veszen át, s minden éjjel azon gond kíséri ágyába, honnan fogja a legközelebbi hetek rendes költségeit fedezni, talán az volt volna kötelessége, hogy minden új kiadás ellen kézzel lábbal szabadkozzék. Én ezt nem tevém, sőt ellenkezőleg magam unszoltam az illetőket, hogy minél több honvédet állítsunk, minél erősebb sereget vonjunk össze Szegedhez, s Bácsban, Bánátban; s amott a Drávánál az igényeiben szint olly sürgető, mint erélyében kimeríthetlen Csányinak rendelkezése alá; nem szabadkoztam a lázadások elnyomására alkalmazott hadsereg zsoldjának nevelésétől, nem a tábori ellátás költségeitől; magam unszoltam az ágyútelepek költséges fölszerelését, a várak élelmezésének elrendelését. Fegyverért szívesen odaadtam volna a kincstár utolsó fillérét; fizettem előre, itt fegyvergyár alakítására,* amott ágyúsgőzösök megszerzésére;* fölemeltem a salétrom árát, hogy a puskaporkészítés gyorsabban menjen; nem gondoltam egy kis kárral, hogy nagyobb mennyiségben kiteremtsem az ónt, melly golyóalakban repüljön a hálátlan pártütők felé; nem kíméltem a költséget a rendeletek gyors küldeményezésétől, fegyverek, töltések, pénzek, katonák drágább, de gyorsabb szállításaitól; szóval, ha pénzt kértek, a hon védelmére, a nemzet becsületének, a törvény szentségének fentartására; ha kérdeztek, bírom-e fedezni a kiadást? Csak azt fontoltam meg, mellyik út-mód jobb, mellyik czélszerűbb; de feleletem mindig az vala: „Csak rajta! rajta!! a haza védelmére van pénz, lesz pénz, nem hagy el a nemzet, s ha elhagyna, teremtünk az egekből, s ha az ég elhagy, a poklokból is.” – És mégis, midőn a tömérdek költség, s kevés jövedelem irtózatos gondjai közt, a bécsi bank 12 1/2 millió ft kölcsönt ajánlott bankjegyekben kamat nélkül; visszautasítottam ajánlatát, mert azt kívánta bérül, hogy tiszteletben tartsam a bécsi bank privilégiumát, miszerint 1866-ig kirekesztő jogot igényel bankjegyek kibocsátására, az austriai császár – s magyar király minden tartományaiban;* és ajánlatát visszautasítva, nyakrafőre csináltatom a magyar pénzjegyeket; de csináltatom olly alapon, mellynek vezérelve nem az, hogy minél több legyen, hanem az, hogy minél szilárdabban alapított legyen, úgy hogy a bécsi bankárok azt vetik szememre, miként financz munkálatim szerfelett szilárdak s azért nem korszerűek.*
A pénzügyminisztérium az 1848: VIII. tc. értelmében dolgozta ki az új adózási rendszert az országgyűlésre.
Vö. a 68. számmal.
Vö. a 196. számmal.
Az Osztrák Nemzeti Bank, hogy meghiúsítsa a magyar kormány önálló bankjegykibocsátását, 12 1/2 millió forintot, vagyis akkor összeget ajánlott fel kamatnélküli kölcsönként, amennyi bankjegy kiadását Kossuth tervezte. De ennek ellenében azt követelte, hogy az Osztrák Nemzeti Bank kiváltsága a magyarországi bankjegykibocsátásra érintetlenül maradjon 1866-ig. Az Osztrák Nemzeti Bank kiváltságára ld. Faragó M.: i. m. 85. s köv. l. Vö. a 309. számmal.
Hogy a magyar bankjegyek hitelét biztosítsa a várható támadásokkal szemben és a bankjegyek iránt mutatkozó általános bizalmatlanságot leszerelje, Kossuth az Európában általában szokásos 40%-os ércfedezettel tervezte a magyar bankjegyek kibocsátását. Vö. a 203. számmal.
Ím, elszámláltam bűneimet; magam fedezém fel igazgatásom hiányait; s most ha valaki úgy vélekedik, hogy a hon védelmének szükségeire nézve is inkább féknek kellett volna lennem, mint sarkantyúnak, ha úgy vélekedik, hogy az összes kormányzat gondjaiban kevesebbet kellett volna osztoznom, s többet tennem az administrationalis javításokban: s hogy általában a pénzügy-ministeriumnak 6000 tárgynál többet kellett volna végeznie nyolcz hét alatt,* én még csak védeni sem fogom magamat a vádak ellen, hanem örvendeni fogok, ha akad ember, a ki fölemelt fővel elmondani kész, hogy ő hasonló körülmények között többet és jobban lesz képes tenni.
A pénzügyminisztérium önálló iktatása április 24-én kezdődött 1-től, és július 1-ig 6870 iktatószáma van.
Illy gondolatokkal lépek a hírlapi térre is, mellyet, – ha isten segít – tovább tartandok meg, mint a ministeri tárczát; s minden hibámat, minden tévedésemet, – mellytől ment sem nem valék, sem nem leszek – magam viendem első a nyilvánosság bíráló széke elé.
És ekként ismerem lelkesítve az egész ministeriumot. A perczek isolált befolyása sok emberrel azt hiteti el, hogy feltalálta a bölcsek kövét.* Állítsátok őt a komor valóság szövevényei közé; s nagyokat rendelend az első huszonnégy órában; s a másodikban megáll, nagy bámulással, hogy zavarnál nem teremtett egyebet.
Utal azokra a különféle tervekre, javaslatokra, amelyeket a pénzügyek megjavítására felvetettek. Pl. A Pesti Hírlap vitacikkei a bányászati bankról, 1848. május 27., június 2.; Jankó V.: Birtokbank, Pest, 1848.; Jerney Á.: Rendszeres elveken alapuló pénzügyi eszmék, törvényjavaslat a kármentesítésről, és a földbirtokosok hitelintézetének legegyszerűbb terve, június 19. O. Lt. 1848–49-es nyomtatványok; Financzrendszeri terv Magyarország számára (ismeretlen szerzők munkája) június 22. Uo.; Hegedűs Zs.: Honvédelem és pénzerő, július 3. Uo.: Ugyanebbe a csoportba tartozik Várady Á. később megjelent röpirata: Pénzügyünk három életkérdése, július 15., 28. Uo.
Országot kormányozni illy körülmények között nem gyermekjáték. Zavarni könnyű, csomót oldani nehéz; teremteni pedig és nem csatlakozni csak isten képes.
Mi nem kérkedünk istenség tulajdonával; de sok csomót oldánk; minek nehéz művére nemes önérzettel tekintünk vissza.
Nincs ország Európában, mellynek új viszonyai a lefolyt harmadfél hónap alatt szilárdulni indultak volna, – honunkban jóformán megszilárdultak. A reactióval párosult féktelenség a kör külső vonalán dühöng; a test maga bántatlan erőben áll; sőt erőben még növekedett; s ha isten is úgy akarja, talán polgárvér nélkül csillapodandnak le a szélek is. Ha máskép akarja, a nemzet készen áll vérfürdőn keresztül is megörökíteni a magyar szabadság diadalát.
A nemzet készen áll a harczra; s ez a békére leghatalmasabb lépés.
A nemzet lelkesülve van az áldozatra; s ez az erőnek kimeríthetlen forrása.
A nemzet lelkesedése közben rendet tart; s ez a magyarnak dicsősége, minővel most más nemzet nem dicsekedhetik.
A nemzet tömege fegyelmet ismer; s ez a győzelemnek záloga.
Bízzunk magunkban, s ha magunkhoz hívek leszünk; megtartjuk, a mit nyerénk; a mi még hátra van, azt megszerezzük; s a nemzet lelkesült erejével kivívandó béke szent ölén, a háromszázados eldaraboltságból összeforrott magyarhon szabad földe kevés évek alatt paradicsommá virul.
De a paradicsomért küzdeni kell. Isten a szabadság égi malasztját csak nehéz munkának adja bérül. Legyünk készen a küzdelemre! – Kossuth.
Kossuth Hírlapja, 1848. július 1. (1. szám)
1. l. Közli Kossuth Lajos Iratai (a követke-
zőkben K. L. I.) XIII. Budapest, 1911.
491–495. l.
1. l. Közli Kossuth Lajos Iratai (a követke-
zőkben K. L. I.) XIII. Budapest, 1911.
491–495. l.
