SZORGALMAS SZÁNHÚZÓK
SZORGALMAS SZÁNHÚZÓK
A malamutok a Kotzebue-öböl mentén élnek. Ezek e legnagyobb testű sarkvidéki kutyák a legalkalmasabbak nehéz terhek vontatására. Arról is nevezetesek, hogy tökéletes biztonsággal tájékozódnak a zord és végtelen tájakon - még vad hóviharban vagy teljes sötétségben is. Szinte elképzelhetetlen, hogy milyen jól bírják a hideget. A legnagyobb fagyban is nyugodtan leheverednek a hóba, farkuk alá dugják orrukat, és édesdeden elalszanak. Hajtóik előszeretettel kérkednek azzal, hogy kutyáik a szelídített farkas és házikutya kereszteződéséből születtek. Ezek a történetek csupán a fantázia szüleményei, annak ellenére, hogy a malamutok - mint valamennyi eb - valamikor régen valóban a vad farkasokból alakultak át szelíd és szeretetre méltó kutyákká.
A szibériai husky őshazája - mint ez a nevéből is egyértelműen kiderül - Szibéria, ahonnan 1909-ben került Alaszkába. Itt főleg szánhúzóversenyen használják, de jól bevált szinte mindenféle munkára, még rendőrkutyának is alkalmas. Ébersége, gyermekszeretete miatt világszerte hamar népszerű lett. Igénytelen, kevés gondozást kívánó, életerős fajta.
Eszkimókutya dala száll a végtelen hómezők felett
Ezek a kutyák mindig is falkában éltek, ezért kifejezetten társas lények. Gazdájukhoz hűségesen ragaszkodó, kedves, békés természetű állatok, ritkán kerülnek konfliktusba más kutyákkal. Jól alkalmazkodnak a mérsékelt éghajlathoz is Középtermetű, erőteljes, zömök testalkatú kutyák, bundájuk rendkívül szép: közepes hosszúságú, dús, selymes. Kis hegyes fülük, hátukra kunkorodó farkuk van.
A szamojéd a volt Szovjetunió távoli északkeleti területéről - az Ob és a Jenyiszej közötti vidékről - származik. Régi, 1779-ből való leírások szerint a szibériai szamojéd vadászok szánhúzásra használták ezeket a nagyon erős, meglehetősen vad, de szolgálatkész, munkaszerető, engedelmes állatokat. A neves sarkkutató, Nansen első expedíciójára (1893. június - 1896. augusztus) fehér és fekete-fehér szamojéd kutyákat vitt magával. Egy másik híres felfedező, Scott ugyancsak alkalmazta ezeket az állatokat - igaz, kevesebb sikerrel - a végtelen hó birodalmában. A szamojéd közeli rokona az eszkimó kutyának. Valamivel vastagabb csontozatú, és nagyobb súlyú, mint például a szibériai husky, ezért inkább állóképessége, mint gyorsasága teszi oly hasznossá. Napjainkban is népszerű munkakutya: kiváló nyáj- és házőrző. Hosszú szőrű, többnyire hófehér vagy sárgásfehér, közepes termetű, szép megjelenésű állat. Egyébként minden sarkvidéki kutyának úgynevezett "hócipős lába" van (vastag szőrzettel a lábujjak között), továbbá tömött bundája és dús szőrzetű farka - az egész kutya valóságos "eleven hálózsák"! Mancsuk kivételesen erőteljes, edzett. Ám a késpenge élességű jégkristályok ellen mégis kell a kutyák lábára cipőt varrni fókabőrből. A szánhajtók körében az a régi mondás járja, hogy "a kutya annyit ér, amennyit a lábai érnek". Nos, volt olyan eset, amikor egy 10 szukából álló csapatot három télen keresztül mintegy 3000 mérföldön át hajtottak, és az egész idő alatt mindössze egyetlen vérző lábat kellett ápolni...
