diaszpóra
diaszpóra: A ’szétszórtság, szórvány’ értelmű gör. szó a LXX-ban szépítő jellegű (eufemisztikus) megfelelője a sokkal keményebb és durvább héb. kifejezéseknek, amelyek elűzésre, kitaszítottságra (MTörv 30,3–4; Neh 1,9; Zsolt 147,2) utalnak, és a vele járó zaklatottságot, félelmet (MTörv 28,25; Jer 34,17; Dán 12,1) érzékeltetik. Ahol a héb.-ben golah v. galut szerepel (Ám 1,6–9; Jer 52,31; 24,5; 28,4), a LXX soha nem él a ~ szóval, hanem a ’fogság, börtön’, ill. ’száműzés’ értelmű szót használja. Lehetséges, hogy a gör. zsidók azért enyhítettek a héb. kifejezésen, mert kevésbé érezték keménynek az elhurcolást (az asszír és babiloni hódítók idején: Kr. e. 721, 597, 587), ill. a fogságot (Neh 1,9; 2Mak 1,27; Zsolt 147,2); így válhatott a ~ olyan kifejezőeszközzé, amely egyszerűen arra utal, hogy a zsidóság valahol a világon kisebbségben él a pogányok között. A későbbi zsidóság körében tovább módosult a ~ értelme, ill. értéke világtört.-i jelentőséget tulajdonítottak neki, s szinte jótéteménynek tekintették. Az ÚSz-ben, ha nem is mindig (vö. Jn 7,35: a szokásos értelemben), de olykor a keresztényekre vonatkozik, akiknek a mennyei Jeruzsálem a hazájuk, így a földön mintegy ~ban élnek. A ~ a salamoni birodalom bukásával kezdődött (vö. 2Krón 8,2–6), és még az első elhurcolás előtt voltak, akik – kereskedők lévén – kivándoroltak Palesztinából. E. Drioton szerint Amenemope bölcsességének héb. előzménye volt, s ez úgy magyarázható, hogy a Kr. e. 7. sz. végén Egyiptom középső részén élt egy izr. csoport. Az első jelentősebb izr. telepet Babilonból ismerjük: a zsidók többsége Cirusz rendelete után is Babilonban maradt; ez a telep egészen a középkorig fennmaradt. Jelentős izr. település volt Elephantinében is, de másutt is éltek még zsidók Egyiptomban (így Alexandriában) a hellenista róm. időkig (vö. 1Mak 15,16–23). Szíriában Antióchia volt a ~ központja. Az ap.-ok idején kb. 150 zsidó telepet tartottak számon: Görögországban, Rómában és Cirénétől a pártusok birodalmáig (vö. ApCsel 2,9 kk.). A kb. 4 500 000 zsidó a róm. birodalomban a lakosság 8 %-át tette ki. Rómában egyre nőtt a zsidók tekintélye, kivált Nero idején: a tkp.-i zsidó negyeden (Trastevere) kívül is sok felirat emlékeztet rájuk. Hamarosan ~k keletkeztek Galliában, Hispaniában és germán földön is (a 4. sz.-ban Köln is jelentős zsidó településnek számított). – A ~ban élő zsidóság arculatára – kivált Kr. u. 70: a jeruzsálemi templom elpusztulása utáni időben – leginkább a zsinagóga nyomta rá a bélyegét. Jeruzsálemmel a közös naptár, a zarándoklatok, a zsinagógák hasonló belső berendezése, a levelezés és a templomadó fizetése révén maradtak a ~k kapcsolatban. Ezen túlmenően a vezetők és ezek képviselői gyűjtöttek adományokat és látogatták a ~kat. A ~ban élő zsidók felfogásukban kevésbé voltak szűkkeblűek, mint a palesztinaiak (® judaizmus), így köreikben könnyebben gyökeret eresztett az a gondolat, hogy az egy Isten minden népnek az Istene. A ~ a kereszténység terjedését is előmozdította. A LXX szintén ~ban keletkezett. Ez került bele később a keresztény Bibliába, ezért a talmudista zsidóság el is vetette. De a prozeliták révén sok jó szándékú pogány számára is egyengette a ~ az utat az egyistenhit és ezen keresztül a kereszténység felé. Az ap.-ok először a ~ban élő zsidók zsinagógáiban hirdették Krisztus ev.-át.
