Atya
Atya (apa) 1. H. 'áb, g. patér. További alkalmazásai az ÓSZ-ben az alapjelentésen kívül: a) Nagyapa (1Móz 28,13 vö. a b) és c) alattiakkal). b) Ős, ősapa. A dinasztiáé (1Kir 15,11; 2Kir 14,3; 18,3), törzsé, népé (1Móz 10,21; 19,37k; Ézs 43,27). Ábrahám a zsidó nép atyja (1Móz 17,4; Ézs 51,2; Mt 3,9; vö. Jn 8,33; Róm 4,1.11). Ábrahám, Izsák, Jákób a nép atyjai (2Móz 3,15; 5Móz 1,8). c) Többes számban: ősök, az előző nemzedékek (1Kir 14,15; Jer 7,22; 16,11k; Zsolt 44,2; Zak 1,4). d) Egy mesterség föltalálója, a mesterséget folytatók őse, egy irányzat alapítója (1Móz 4,20k; Jer 35,6.8). Reális alapja, hogy a fiúk az apa mesterségét folytatták. e) Megtisztelő megszólítás (1Sám 24,12; 2Kir 2,12; 6,21; még ifjú emberé is: Bír 17,10; 18,19). f) Segítő, oltalmazó (Jób 29,16; Zsolt 68,6; Ezs 22,21 h. szöveg). Tanácsadó (1Móz 45,8 h. szöveg).
2. Az apa volt a CSALÁDFŐ, tiszteletét isteni törvény védi, de együtt az anyáéval (vö. CSALÁD 7.8). Jézus itt is az ÓSZ eredeti szellemében utasítja el a törvényességbe burkolt kijátszási kísérleteket (Mk 7,10-13). Rendkívüli esetekben megtörténhetett, hogy lányát rabszolgának adja el (2Móz 21,7), vagy fogadalmát érvénytelenítse (4Móz 30,2-16), az apától mégis gyermekeinek védelmét várták el, mint ez kiderül a negatív példából: a bolond fiait nem védi (Jób 5,3k). Az istenfélő menedék fiai számára (Péld 14,26). Az apának fegyelmeznie kell gyermekeit (Péld 13,24; 29,15-17), de ez azok érdekében történik. A jó apa irgalmas is (vö. CSALÁD 10).
A római világban, törvényadásban igen nagy volt a patria potestas, az apai hatalom. Az apa még gyermekei élete fölött is rendelkezett. Behatolt ez a g. világba és a zsidó családokba is, elsősorban azokba, melyek római polgárjoggal bírtak. A visszaélés ellen óv az Ef 6,1-4 és Kol 3,20k.
3. A nemzedékek egymásbafonódásáról, a régi és mai nemzet, vallási közösség azonosságáról beszél egy sor szép kifejezés. Aki meghal, pihenni tér őseihez (szó szerint: atyáihoz, 1Móz 47,30; 5Móz 31,16; 2Sám 7,12), atyái mellé tétetik (Bír 2,10; 2Kir 22,20).
A jelenlegi nemzedék Istene azonos az atyák Istenével (2Móz 3,15). Lehet elhagyni azt a szövetséget, melyet atyáik Istene kötött velük (5Móz 29,24), vagy lehet hűségesnek maradni hozzá (2Krón 34,33). A kifejezés számtalanszor ismétlődik. Az atyák iránti szeretet az utódok kiválasztásában nyilvánul meg, az atyákkal kötött szövetséget a jelenleg élőkkel is kötötte (5Móz 4,37; 5,3). A nekik tett ígéret és az általuk vállalt kötelezettség érvényes ma is. Később a hűtlenség, fogság, majd megtérés és hazatérés után újból az atyáknak adott országban lakhatnak (Ez 36,27k).
Ebből fakad a hitbeli nevelés kötelezettsége (5Móz 6,7; Zsolt 78,3kk).
4. A jogszolgáltatásban a fiú nem halhat meg az apa bűnéért (4Móz 14,26; 2Kir 14,6). Az Isten iránt való hűtlenség esetében azonban a generációk bűne összeolvad, ezért kell megbánni az atyák bűnét is, ha szabadulni akarnak a büntetéstől (3Móz 26,40kk). Innen érthető, hogy az Úr az atyák bűnéért a fiakat is bünteti. Az irgalom itt is nagyobb, mint a büntetés. Az irgalom ezerízig való (2Móz 20,5k). Semmiképen nem ítéli kilátástalanságra a megtérőt, az csak a megtérni nem akarókra vonatkozik (Ézs 65,7: a ti bűneitekért, de egyben atyáitok bűneiért is). Egyébként az isteni igazságszolgáltatásban is az érvényes, hogy nem bűnhődnek a fiak az apák bűnéért (Jer 31,29; Ez 18,2).
Így érvényesül ez a király megítélésében is. Ha őséhez (atyjához), Dávidhoz hasonlóan azt teszi, ami helyes, akkor jó megítélést kap (1Kir 15,11 stb.), vagy bűnös apjának (ősének) példáját követi (1Kir 15,3 stb.). A döntő tehát az, melyik ősének magatartásával azonosul.
5. Isten apa voltáról az ÓSZ keveset beszél, ui. környezetében voltak az istenek testi apaságáról szóló elképzelések. A király Isten fia (Zsolt 2,7; 2Sám 7,14), de csak örökbefogadás által, vö. ADOPCIÓS FORMULA.
Izráelt elsőszülött fiának nevezi Isten (2Móz 4,22), ezért szabadítja meg Egyiptomból. Megszereti a gyermek Izráelt (Hós 11,1k). Hasonlatokban szól Isten irgalmáról vagy fegyelmező szeretetéről (Zsolt 103,13; Péld 3,12). Az Istent apának nevező helyek két gondolat körül forognak: Szeretetet tanúsított, amire Izráel hálátlansággal válaszolt: Isten teremtő (5Móz 32,6 vö. 18), nevelő, növekedést adó (Jer 3,19 vö. Ézs 1,2), de nem kapta meg a köteles tiszteletet (Mal 1,6). Mint Teremtő és Atya nem tartozik számadással (Ézs 45,9-11; 64,7). Az egy atya gyermekeinek egymás iránti kötelessége a Mal 2,10 új gondolata.
A jövőre utaló helyek az apa irgalmára, oltalmazó mivoltára utalnak: megkönyörül a fogságban levőkön (Jer 31,9 vö. 2Móz 4,22), erre hivatkozva kérik (Ézs 64,7), örökkévaló Atya - állandó oltalmazó - lesz a Messiás (Ézs 9,5).
6. Az ÚSZ-ben Isten a minden további jelző nélküli abszolút atya (Mk 13,32; Mt 23,9; Jn 13,2k). Isten atyasága a világra kiterjedő gondoskodás (Mt 5,45). Gondviselő, imameghallgató, irgalmas (Mt 10,29-31; Lk 11,11-13; Lk 6,36). Vö. GONDVISELÉS.
7. Isten elsősorban Jézus atyja. Nincs szó semmiféle testi apaságról; testi mivoltában szűztől született, valóságosan pedig minden teremtmény előtt (Jn 17,24). Beszédeiben hangsúlyozza: az én Atyám és a ti Atyátok.
8. Az ÚSZ központi üzenete: Isten Jézus Krisztus által a tanítványok atyja lesz (Mt 11,25kk), akik HÁZába mehetnek (Jn 14,1-11), úgy szólíthatják, mint gyermek az apját. Vö. ABBÁ, ADOPCIÓ, FIÚSÁG, MEGVÁLTÁS.
9. Mivel Isten az igazi Atyánk és Jézus mindennél értékesebb a számunkra, ezért az ő követőinél az egyébként kötelező kegyelet, szeretet az értékrendben hátrább kerül (Mt 19,29; Lk 9,59k; 14,26). Jézus itt azt igényli tanítványaitól, amit Isten az ÓSZ-ben még a paptól sem (3Móz 21,1k), csak a főpaptól és a názírtól (3Móz 21,11; 4Móz 6,7). Végső esetben a Krisztus követése és az ellene tanúsított ellenállás szétbomlasztja a legszentebb földi kötöttségeket (Mk 13,12).
10. Az apostol, mint az élet (a megváltás) közvetítője (1Kor 4,15; Filem 10). Az apostolnak a fiatalabb tanítványához való viszonya (1Kor 4,17; Fil 2,22).
CP
