Jog
Jog Az igazság, igazságosság érvényesülése ember és ember viszonylatában. Ezért: valakinek az őt megillető dolgot megadni, (peres) ügyét megfelelőképpen elintézni. A B-i jog forrása Isten. Ő adja a törvényt. Mózes könyveinek valamennyi törvénygyűjteménye a Sínai-hegyen történt kijelentésbe van beletagolva. Isten felügyeli a törvény megtartását, jutalmazza a megtartóit, bünteti a megszegőit. Prófétái által figyelmeztet, amikor - esetleg a törvény betűjét megtartva - népe eltér a törvény szellemétől (Ézs 1,21kk; Ám 2,6-8 stb.). A hívő számára Ő a végső fellebbezési fórum (Zsolt 26,1; 146,7; JerS 3,59). A pártatlan ítélkezést törvényében írja elő a bíráknak (5Móz 1,17).
2. A jog kiszolgáltatói a pátriarchák korában nyilván maguk a családfők (1Móz 38,24). A család feladata a VÉRBOSSZÚ, amit a törvény keretek közé szorít ( MENEDÉKVÁROSOK). A letelepedés után a számtalan apró város közélete a KAPUban folyt (Ruth 4,1; Zak 8,16). Itt intézték el azokat a jogi ügyeket, amelyekhez nem kellett más, csak megfelelő számú tanú (Ruth 4.1kk), itt ítélkeztek a VÉNEK. Sem az ő pontos hatáskörüket nem ismerjük, sem azokét a választott vagy kinevezett tisztségviselőkét, akikre a 2Móz 18,15k utal. Jelentős szerepe volt a jogi életben a PAPOKnak és a LÉVITÁKnak, akiknek dolga nemcsak a törvény tanítása, hanem bizonyos esetekben az alkalmazása is volt. Erre következtethetünk a Lévinek adott áldásból (5Móz 33,8-11) és abból, hogy a Krón szerint Dávid, majd később Jósáfát lévitákat tesz meg elöljárókká és bírákká vallási és polgári ügyekben (1Krón 26,29; 2Krón 19,8). Egyfajta fellebbviteli bíróság lévita papokból és egy bíróból állt (5Móz 17,8-13).
A KIRÁLY főbenjáró és fellebbviteli ügyekben ítélkezett (1Sám 8,20; 2Sám 14,4kk; 15,2-4; 1Kir 3,16kk; 7,7). Ebben a királyok a BÍRÁK KORA bíráinak örökébe léptek. Később ezt a szerepet a NAGYTANÁCS vette át, amelynek működését a római helytartók ellenőrizték.
3. Amikor a királyok megszegték Izráel népének örökölt normáit, jelentkezett a prófétai ellenállás (2Sám 12,1-14; 1Kir 21). A Kr. e. 8. szd. gazdasági fejlődése magával hozza a gazdag, befolyásos réteg kialakulását és fokozza a (királyi) hivatalnoki apparátus jelentőségét. Az eddigi normák megrendülnek. Rögtön élessé válik a próféták szociális üzenete. Ennek célja nem a múlt visszahozatala, hanem az Istentől kapott normák alkalmazása az új helyzetre (pl. Ézs 10,1k). Különös gondjuk volt a kiszolgáltatott helyzetben lévőkre (özvegy, árva, jövevény - vö. 5Móz 10,18). Ebben a szellemben avatkozik be Nehémiás a jogszolgáltatásba (Neh 5).
4. Vádiratra csak egy költői hasonlatban történik utalás (Jób 31,35). A hivatalból üldözendő bűnök felfedése mindenki kötelessége volt (3Móz 5,1), a hit tisztaságát illető vétkekben még a családé is (5Móz 13,7kk). Ilyen esetekben volt szerepe a spontán népítéletnek ( MEGKÖVEZÉS). A tanú és a vádló szerepe néha összeolvadt, viszont egy tanú vallomása alapján nem lehetett senkit elítélni (5Móz 17,6k; 19,15). Az ÚSZ-i korban voltak a nagytanácsnak megbízottai, akik gyanús személyeket hittani tisztaság szempontjából ellenőriztek (Mk 7,1; 12,13).
A rómaiak előtt való pereskedéssel kapcsolatban hallunk hivatásos ügyvédről (ApCsel 24,1). Pál többször él római polgárjogával (ApCsel 16,37; 25,11).
5. Jézus arra tanít, hogy őrizkedjünk a kapzsiságtól, ami a pereskedést szükségessé teszi (Lk 12,13.21). Ezt tanítja Pál is. A gyülekezet valamely bölcs tagja tegyen igazságot, ha már szükség van rá (1Kor 6,18). Filemontól azt kéri, fogadja vissza az őt megkárosító, szökött rabszolgáját, mint testvér.
CP
