Heltai Gáspár
Heltai Gáspár
A teljes magyar bibliát is a XVI. századnak köszönhetjük. E nagy, egy egész életet betöltő munkára HELTAI GÁSPÁR vállalkozott először, a kit több más idegen nemzetiségűvel együtt a reformáció tett szászból magyarrá, még pedig, a kornak legtermékenyebb, legsokoldalúbb magyar írójává, és a ki kolozsvári s más protestáns tudósok segítségével kevés híján az egész ó- és újszövetséget lefordította az 1551–65-ig terjedő években. Heltai, ki már érett ifjú korában kezdte tanúlni a magyar nyelvet, bámulatosan gazdag szókincsre és meglepően folyékony előadásra tett szert. Az alanyi és tárgyas ragozás elvetése és egy-egy germanizmus (az Énekek énekét a német das hohe Lied mintájára Salamon legfeljebb való énekének nevezi) késő vénségében is elárúlja Heltainak szász eredetét; minazáltal kiváló stíltehetsége, az erős, velős kifejezések, a népies fordulatok, sőt a költői dikció iránti érzéke majdnem minden kortársánál méltóbbá tették a bibliának magyar tolmácsolására. A fordítás természetesen nem mindenütt egyöntetű, mert többen osztoztak a munkában; átalában az ótestamentomot jobban sikerűlt megszólaltatnia, mint az újszövetséget; különösen kínos látni, mint vergődik Szent Pál levelének szimbolikus vonatkozásai, dogmatikus fejtegetései között, holott a történeti könyvekben elbeszélő stílusa nemcsak világos, hanem kedves, a zsoltárokban pedig sokhelyt a költői hangot is eltalálja. Általában Heltai, ha nem is tudatos és tudós műfordító, mindenesetre szerencsés utánzó, a ki bibliájának nem egy sajátságával múlja felül fordítótársait.
SYLVESTER MAGYAR-LATIN NYELVTANÁNAK CÍMLAPJA.
(Ujsziget, 1539.)
PESTI GÁBORFABULÁINAK CÍMLAPJA.
(Bécs, 1536.)
