Károli Gáspár
Károli Gáspár
A teljes magyar bibliának dicsősége mégsem a Heltai nevéhez fűződik, hanem a KÁROLI GÁSPÁRéhoz, a kinek megadatott, hogy az ő munkája vélják a reformáció magyar bibliájává, hogy az ő fordításában keressenek századok áhitatot és megnyugvást, találjanak nemzedékek vigasztalást és okulást. Károlit nem csupán önérdeme juttatta e nagy dicsőséghez, hanem részben a véletlen szerencse is. Heltai bibliája az ó-szövetség egy-két jelentéktelenebb könyvének kivételével már húsz-harminc évvel előbb készen állott, mielőtt Károli munkához fogott volna. De éppen azon években, a legutolsó rész, az újtestamentom megjelenése idején Heltai nagy változáson megy át, Dávid Ferenchez hajlik, ezzel együtt megtagadja a szentháromságot. A magyar protestáns felekezetek, kivált az unitárizmustól létében fenyegetett kálvinista egyház, hogyan fogadhatta volna el a szentháromságtagadó Heltai bibliáját, a maga szent könyvéül? Alig várta, hogy egy új fordító álljon elő, a kinek munkájával kiszoríthassa Heltainak úgyis töredékes szentirását.
Azonban igaz érdem sem kevés járúlt hozzá, hogy Károli legyen a magyar biblia lutherévé. Nem oly jártas ugyan a héberben mint Melius, kiválóbb írói tehetséggel, finomabb stilista érzékkel sincs megáldva, de megtudja találni a mindennapi használatra szánt, a köznépnek is érthető kifejezéseket; a körűlírásokat sem kerűli, de azért elég világos; az idegenszerűségektől sem ment, de azért elég magyaros: szóval nyelve az az egyszerű, magyar stílus, mely sem magasra nem tört, sem alant nem maradt, s így legalkalmasabb lett Károli művét a legszélesebb körökben, az összes kortársak között meggyökereztetni, a kikről aztán hagyománykép szállott a későbbi nemzedékekre a tisztelet és kegyelet e bibliának még hibái iránt is.
Károli élete és nagy munkájának előállása még a homályosabb irodalmi kérdésekhez tartozik. Gönci Károli Gáspárnak szokták nevezni, de a gönci predikátum nem illeti meg, mivel minden valószinűség szerint jobbágyfiúnak született a Károli grófok ősi fészkében, Nagy-Károlyban. A Károli nevet is kérdés, vajjon nem szülővárosáról vette-e, mert több jel arra mutat, hogy eredeti család-nevén Radicsnak hivták. Születése évét szintén csak hozzávetőleg tehetjük 1520-ra. Annyi bizonyos, hogy 1555–6-ban kint járt Wittenbergában, hol nemcsak az új hitben erősödik meg, hanem főkép tudományt gyűjt nagy munkájához. Hazatérte után alig nehány évvel 1561-ben már Göncön találjuk, mint lelkipásztort, a hol több mint három évtizedig viselte nyájának gondját. Munkás élete utolsó éveit pedig a teljes magyar biblia létrehozására és kinyomtatására szentelte, hogy századokra szóló művének befejezte után két évvel, 1592-ben megnyugodhassék az Úrban ez istenes vén ember.
A teljes magyar biblia 1590-ben, Vizsolyban, egy kis faluban jelent meg több protestáns főúr áldozatával; a nyomtatás helyéről vizsolyi bibliának nevezi az irodalomtörténet. Azóta e fordítás, mint teljes biblia, ötvennél, egyes részeiben pedig nyolcvannál is több kiadást ért hazánk és a külföld legkülönbözőbb helyein, miközben a protestáns tudósok, kivált Szenci Molnár Albert, Tótfalusi Kiss Miklós és többen folyton pótolgatták hiányait és javítgatták hibáit; a gyökeres javítás azonban még mindig a mi korunkra néz. De bármennyire elavult is, a magyar mívelődésre, a magyar nép- és irodalmi nyelv fejlődésére gyakorolt hatása soha sem évül el.
A munka címlapja. (1560.)
RÉSZLET KÁROLYI GÁSPÁR BIBLIA-FORDÍTÁSÁBÓL.
(Vizsoly, 1590.)
