Sylvester János
Sylvester János
Az egész újszövetséget SYLVESTER JÁNOSnak köszönhetjük, a ki 1541-ben Sárvár-Újszigeten, Nádasdi Tamás költségén adta ki fordítását V˙ Testamentü Magyar nelveń címmel. Sylvester sokban hasonlít Pesti Mizsér Gáborhoz, nemcsak azért, mivel őt is többen a katholikus egyház hívének tartották, nem is azért, mivel életök végét mindketten Bécsben töltötték, talán egymással jó barátságban, hanem és sokkal inkább, mivel mindketten humanista míveltségben nevelkedtek és majdnem azonos irodalmi munkásságot folytattak. A XVI. század számtalan magyar írója között alig van érdekesebb és rokonszenvesebb alak Sylvesternél, a ki a szigorú vallásosságtól vezetett reformátorok és prédikátorok korában ugyanazon humanista szellemtől, a renaissancenak ugyanazon éltető lehelletéről volt ihletve mint Balassi Bálint. Joggal tekinthetjük úgy, hogy némi részben e nagy költőnk úttörőjét; mert mig e kornak minden tudósa és bármely felekezetű papja csak megvetéssel és gyűlölettel emlékezik a virágénekekről, addig Sylvester elég vakmerő a magyar nép e poësisét a bibliával állítani egy sorba és a kifejezéseit, költői nyelvét egyenlő magasztalásban részesíteni. Hánytvetett élete sem kevésbbé viszontagságos, mint az első magyar szerelmi lirikusé: csakhogy őt nem a katonáskodás és a fékezhetetlen szenvedély sodorják bajba és bújdosásba, mint Balassit, hanem a tudományszomj, a humanista vérmérséklet. Szinyérváralján született 1505 táján, 1526–27-ben a krakkói egyetem hallgatója. Élte legboldogabb és legmunkásabb éveit Sárvár-Újszigeten töltötte az ő híres maecenása, Nádasdi Tamás udvarában; itt írta 1539-ben az első magyar nyelvtant (Grămatica Hungaro-Latina in usum puerorü recës scripta), itt fordította le 1541-ben az egész újszövetséget. Humanista hajlamai azonban és kivált tudományszomja nem hagyták nyugton, hanem arra birták, hogy már meglett férfikorában, 1534-ben még egy külföldi egyetemet keressen föl, és pedig a wittenbergait, a hol az új hithez hajló lelke maguknak a nagy reformátoroknak, Luthernek és Melanchthonnak tanításában találhatott megerősítést. Humanista felfogása magyarázza meg, hogy Wittenbergából hazatérte után sem maradt sokáig az elszigetelt, félreeső Sárvárt, hanem Bécsbe, az egyetemre, a humanistáknak egyik székhelyére vágyott. Körülbelül tíz évet (1544–54) tölthetett a bécsi egyetemen, mint a héber nyelv tanára, de e közben is sok hányatás és szenvedés volt osztályrésze. Halála, mely ötvenedik éve körül érte utol, éppen oly kevéssé határozható meg idő szerint, mint születése.
Sylvester az első, a ki a bibliát az eredetiből fordítja, az újszövetséget t. i. görög nyelvből, de tekintettel volt a latin fordításokra, a Vulgátán kívül főkép az Erasmus magyarázataira. Sylvester nemcsak tudós, hanem a magyar nyelvnek tudatos ismerője. Ez a virágénekekre vonatkozó megjegyzésén kívül abból is kitűnik, hogy őt vette legelőször észre a magyar nyelvnek a klasszikus verselésre alkalmas voltát, midőn Az magyar népnek írott előszavát, valamint az újszövetség egyes részeinek tartalmát disztichonokba foglalta. A fordításon protestáns szellem vonúl végig, a mint azt Révész Imre kimutatta, kinek bizonyítékai ráillenek Komjáthi Benedekre és Pesti Mizsér Gáborra is.
