VII.
VII.
A mérkőzés. Amadé nádor halála. Özvegye és fiai a királylyal kötött egyességet megszegik. Ez előzmények után kitör a háború. A király hívei. Csák Máté az Amadéfiak segítségére siet. Sáros vár eredménytelen ostroma után Károly király a Szepességbe vonul vissza, honnét serege meggyarapodván a szepesi szászokkal, Kassa fölmentésére indul. A rozgonyi csata és következményei. Kölcsönös kegyetlenségek. Egy szolga hűsége. A szepesi történeti nagy falfestmény.
AZ ÖREG Aba Amadé* nádor ekkor (1311. év második felében már nem élt. A kassai polgárok ölték meg véletlenűl, mint állíták, de ez állítás sok hitelt nem érdemel.
A cégi levelekben «Omode»-nak írják.
Amadé, ki húsz éven át szinte szakadatlanúl viselte a nádori hivatalt, hatalmas dynasta volt, nagy jószágokat és várakat bírt (Aba-) Ujvár, Sáros, Zemplén, Ung, Szepes és Szabolcs vármegyékben. Viselkedésére csak úgy hasonlított Csák Mátéhoz, mint ez a Német-Ujváriakhoz, csakhogy – mint ma mondanók – dynastikus érzelmű főúr volt. Elfoglalta ugyan a királyi várakat a városokat, harminczadokat, vámokat és adókat; hasonlóképen cselekedett mások (Thökölyek, Balog-Semjének) jószágaival is; várakat építtetett, hogy féken tarthassa a vidékbeli nemességet, melyet szintén szolgálatára kötelezett , és minden egyéb, akkor dívott törvénytelenséget elkövetett ő is: de e mellett híve maradt a királyoknak, a mint egymásután következtek, s ezek is hagyták e hűségeért a hatalmas urat, hogy tovább folytassa hatalmaskodását, melyet bizonyos tapintattal vitt, mert nemes rokonait, barátait, kikre biztosan számíthatott, kímélte, pártolta, segítette, s ezek viszont odaadó hűséggel voltak iránta.
27. ABA AMADÉ NÁDOR PECSÉTJE.*
+ S(igillum) . OMODEI . PALATINI DE . GENERE . OBA . (Lásd bővebben Nyáry: Heraldika 49. l.)
Rendesen Gönczön lakott hat fiával és Gönczczel szemben emelkedett az Amadé-vár. Egy hő vágya volt mégis, mely nem akart beteljesedni. Kassát szerette volna bírni, e már akkor gazdagodó kulcsos várost, melynek kereskedése sok jövedelmet biztosított volna neki. De Kassa királyi város volt és polgárai vitéz szászok, kik nem azért hagyták el német hazájokat, hogy a vendégszerető magyar földön is zsarnok urak kényét tűrjék. De Amadé nádor nem pihent, hanem titkon és nyiltan, közvetve és közvetlenűl arra iparkodott bírni a kassaiakat, hogy védelme alá adják magokat. Hol a Kassára menő vásárosokat hátráltatták útjokban; hol szokatlan vámokat szedtek a kassai kereskedőktől vagy lecsaptak rájok holmi kalandorok; hol megzálogolták őket, ha a fekete erdőt vagy a nagy erdőt, melyek voltaképen királyi erdők valának, használni akarták. Mindez másként lehetne, ha Amadé nádor ótalmazná őket! Egyre számított különösen Amadé, hogy e réven czélt ér: a kassai polgárság egyenetlenkedésére, mely régóta izzott a városban, s melyet ő valószinűleg táplált is. 1305-ben a király őt nevezte ki teljes hatalmú békebíróvá, hogy az egyetértést a kassaiak közt helyreállítsa. Meg is szűntette a kölcsönös veszekedéseket, de nem tartós sikerrel, s midőn ezek íjra kitörtek, a király két főpapot küldött a béke helyállítására. Amadé nádor és két fia ez alkalommal az egymással szemben álló pártok élén állottak. Az öreg úr vita közben oly keményen korholta se királynak, se törvénynek nem engedő fiait és pártjokat, hogy a szóváltás dulakodássá fajúlt, melyben a nádor megöletett, fiai: János és Dávid mesterek elfogattak, azonképen más nemes urak és asszonyok, kiknek házait a polgárok kirabolták.
Károly király Tamás esztergami érseket és István veszprémi püspököt bízta meg, hogy a kitörendő országháborításnak elejét vegyék, a kassaiak és Amadé-fiak közt a békét helyreállítsák s ezenfölűl egyességet kössenek velök az atyjok által törvénytelenűl elfoglalt királyi javak részleges visszaadása és részleges visszahagyása iránt, mely utóbbiakért az Amadé-fiak királypárti hűsége biztosíttassék.
Az egyesség 1311 october 7-én létre jött. Az egyezkedő felek Károly király és Kassa városa voltak egyrészről, másrészről Amadé nádor özvegye, annak hat fia János, Miklós, Dávid, László, Amadé és Domokos, továbbá rokonaik és barátaik, számra mintegy negyven előkelő úr, kik közűl mint már ismerősöket Miklósfia Demetert és Domokosfia Dancsot említjük. A közvetítő a nevezett két főpap volt.
Amadéék kötelezték magokat, hogy a kassai polgároktól Amadé nádor véletlen halálaért, fiainak s a többi nemes uraságoknak elfogatásaért, károsításáért se törvény előtt, sem azonkívül elégtételt nem vesznek; hogy Kassa városát ezentúl soha se fogják kérni a királytól hű szolgálataik jutalmáúl; hogy a polgárságnak a királyi erdőkhez való jogát nem fogják csorbítani; hogy a szepesi, göllniczi és kassai harminczadot, adót és vámot kiadják kezökből, azonképen eltörlik az időközben törvénytelenűl fölállított vámsorompókat és a kassai vásárt nem zavarják, de elősegítik. – Kötelezték továbbá magokat, hogy viszszaadják a királynak Zemplén és Ujvár megyéket, és nem akadályozzák a nemességet, hogy a vármegye ispánja előtt keresse igazát; visszaadják Lubló és Munkács várát is, új várat a király engedelme nélkül nem épitenek, a nemességet pedig szabadjára hagyják, hogy szolgáljon, a kinek akar; kötelezik végre magokat, hogy örök hűséggel lesznek a király iránt, parancsait hathatósan teljesítik, mire valamennyien eskűt tesznek, és a kiközösítésnek, ha esküjöket meg nem tartanák, önként alávetik magokat; kezeseket állítanak, kik a jövő husvétkor tartandó országgyűlésig Kassán tartózkodnak, s ez országgyűlésen a király fogja meghatározni, kiadhatók-e, nem-e?* Ha pedig az Amadé-fiak mindamellett nem tartanák meg a kötést, ez esetben tartoznak a szavatos urak (amaz érintett negyven) elhagyni pártjokat, s a király hűségén megmaradni – különbeni hűtlenség terhe alatt, mely alól csak a pápa oldhatná fel őket.
E kezesekűl ki valának szemelve: Jakab, Aba János ha, Amadé nádor unokája, Domokos, az Amadé fia, Dancs mester valamely rokona, Demeter mester nővére gyermeke és György fia János egyik fia. Mihály Örs nemzetségéből Jakab és Aladár nevű fiait adta kezesekűl, kik közől ez a Kis-Várday, amaz a Daróczy család hőse. (FEJÉR, CD. VIII/I. 410. VIII/V. 78.)
Azonban daczára e kemény kötésnek, meg nem tartották azt sem Amadé nádor fiai, sem az érettök szavatosságot vállalt urak. Bizonyára megbánták engedékenységöket. De hathatott rájok Csák Máté példája is, ki ugyan azon időben oly könnyedén bánt el ellenségeivel és ígérete, hogy minden hatalmával segíteni fogja őket azon esetben, ha a király haddal támadná meg őket.*
FEJÉR: CD. VIII/I. 405. 442. 582. – KATONA: Hist. Crit. VIII. 213.
28. KÁROLY KIRÁLY PECSÉTJE. ELŐLAP.*
+ KAROLUS . DEI GRACIA . UNGARIE. DALMACIE . CROACIE . RAME.
Ezen előzmények után Károly király kora tavaszszal egybegyűjté híveit, hogy megmérkőzhessék a hűtlenek hatalmával».
Hozzá csatlakozának az országnagyok közűl: Tamás esztergami érsek, az egri, váczi, váradi és veszprémi püspökök, Kopasz nádor, Csák János országbíró, Máté öcscse fia, kinek jelenlétét alább magyarázzuk meg, Miklós erdélyi vajda és mások.* Oldalán valának leghívebb barátai:
Ezek képezték nagyrészint az országos tanácsot közvetlen a rozgonyi csata után (Anjouskori Okmt. I. 277. vesd össze FEJÉR: CD. VIII/I. 240.), tehát igen valószinű, hogy dandáraikkal kísérték a királyt, miből azonban nem következik, hogy más főpapok és főurak nem vettek részt a hadjáratban.
DEBRECZENI DÓZSA, az országba jöttekor már híve, hadnagya, később erdélyi vajda, aztán nádor; SZÉCSÉNYI TAMÁS, Farkas nógrádi vármegye-ispán fia, ki «deli ifjusága virágjában»* szegődött melléje és hűséggel kitartott mind halálaig. Ő is utóbb erdélyi vajda, végre országbíró volt. APULIAI vagy DRUGETTI FÜLÖP, a Homonnai Drugethek őse, ki Olaszországból jött a királylyal, hol játszótársa volt. Ez is utóbb a nádorságig vitte. NEKCSEI SÁNDOR Lipolcsi Sándor gróf fia, az Abák nemzetsége azon ágából, mely déli Magyarországon Baranya és Pozsega vármegyékben Nekcsén, másként Nassiczán volt birtokos. Sándor mester is Károly-Róbert bejövetelétől fogva ragaszkodott hozzá, és nem hajtván némely hűtlen uraknak se csalogatására, se fenyegetésére, páratlan odaadással tartott ki mellette.* Valamint testvére Demeter, utóbb a király hű tárnokmestere is. Hozzájok adhatjuk a két GYÜRKI-t, azaz a Csákok nemzetsége Gyürki- vagyis György-ágának két hős tagját: Györgyöt és Míhályt, kik közűl György a király dandárának zászlótartója volt. Továbbá Petönye vagy Petne hasonnevű fiát Péter zempléni urat,* később vármegye-ispánt, kit megkülönböztetésűl birtokáról (Gál-) Szécsről SZÉCSI PÉTER-nek fogunk nevezni. Nemkülönben NAGY-MIHÁLY GERGELY-t, a Lőrincz fiát, bihari nemest a TURUL nemzetségből. Ivánka mestert Kozma gróf fiát a GUTHKELED nemzetségből.* Ugyanezen nemzetségből János mestert a Berecz fiát, a Báthoryak ősét. Tamásfia Miklóst a CSANÁD nemzetségből, Istvánfia Jánost a BALOG-SEMJÉN nemzetségből a Kállayak ősét és APRÓD MIKLÓS-t, János küküllei főesperesnek, Lajos király történetírójának atyját.* – A keresztesek zászlóalja, azaz a jeruzsálemi szent János ispotályáról elnevezett lovagrendnek magyarországi tagjai szintén a király kíséretében voltak.* – A szepesi szász urak is szép számmal gyülekeztek köréje, kik közűl kiemelendők: Gargovi vagyis GÖRGEI Illyés fiai: István a szepesi szászok ispánja, és testvérei: Arnold és Jordán mesterek és rokonuk Gyula a Hanus (János) fia; azonképen RIKALF mester, a Berzeviczyekkel egy tőből eredt, de már kihalt Tárczay család őse; nemkülönben Péter és Pál testvérek a THÖKÖLY nemzetségből.*
«In inventutis suć fragrantia,» mondja róla Károly király. Némelyeket e Szécsényi Tamásról és fiairól l. ily czímű értekezésemben: Érdekes per a XIV. századból. Pozsony, 1885.
Zichy Okmt. I. 173. – Anjoukori Okmt. I. 261, 446.
A KÓCH nemzetségből, mint Szirmay (Szatmár vm. 188.) állítja.
E Kozma kis Kozmának is neveztetik, mert atyját is Kozmának hívták. V. István király híve volt, a miért Nyéket az Érmelléken Biharban, Harangot Szabolcsban és Ragáldot Szatmárban kapta. (FEJÉR: CD, VI/II. 389, 391, 405.) Ugy látszik, a szabolcsi Harang-család őse.
Valóban megérdemlik e hősök, kik akkor a királyságnak és vele a magyar hazának megmentői valának, hogy emléköket fentartsuk. A föntebbiekhez sorolandók még: Fábián gróf hasonnevű fia, Chehafia Miklós, Pálfia Benedek hevesi nemes urak; Lampertfia Mihály mester, Ujfalu ura Ujvármegyében a Ronyva vize mellett; Egyedfia Iván és Simon, úgy tetszik, szintén Balog-Semjének; Tamás gróf fiai: László és Dancs zempléni urak; Füzéri Mihály; Pálfia Benedek s egy másik Pál fiai: Imre és László, mely utóbbi mint a király szállásmestere, elűljárván, Kassa előtt Györkénél meglepetett ellenséges portyások által és megöletett; Mersefia Benedek fiai: Miklós és Péter; Terenyei Jákó fiai: Péter és György nógrádi urak; Kavasi Mátyás fiai: Miklós és Péter, ki Sáros ostrománál esett el. (Lásd Bécsi képes krónika W. Florianus kiadásában: FONTES DOMESTICI SS. vol. II. pag. 235. – Anjoukori Okmt. I. 236. 259. II. 332. – FEJÉR: CD. VIII/Ir. 404. 440. 444. 450 486. 536. VIII/II. 297. 397 – Zichy Okmmánytár, I. 231. – Sztáray Oklevéltár. I. 40. 53. 55. – KATONA: Hist. Crit. VIII. 255. – SZIRMAY: Notitia Com. Zemplén 12.)
Mert kétséget nem szenved, hogy ezeket kell értenünk a krónika puszta «cruciferi» nevezete alatt és nem a templáriusokat. kiket V. Kelemen pápa épen akkortájban eltörűlt volt, és kiknek némely jószágát Károly király közvetlen a rozgonyi csata után el is ajándékozta «propter offendiculum ipsorum cruciferorum ecclesia militiae templi ubique in suis utilitatibus, possessionibus ac prouentibus est spoliata seu denudata» (Anjoukori Okmt. I. 278.) mit nem teendett, ha a keresztesek alatt, kiknek a rozgonyi győzelem jórészint köszönhető volt, ők és nem az ispitályosok volnának értendők.
KATONA: Hist. Crit. VIII. 248. 252. 294 Ezek András fiai. FEJÉR: CD. VIII/I. 542. VIII/II. 44.
20. KÁROLY KIRÁLY PECSÉTJE. HÁTLAP.*
SERUTE , GALICIE . LODOMERIE . COMANIE . BOLGARIEQ(ue) – REX.
)
A király együtt látván híveit, kik közűl bizonyára még sokakat kellene megneveznünk, ha kútfőink bővebben csörgedeznének, – eszélyesnek találta nem egyenesen támadni Csák Mátéra, hanem előbb néhai Amadé nádor fiait és szövetségeseiket fékezni meg. Erre közvetlen és teljes joga is volt, mert Amadé fiai, mint előadók, a megkötött és föntebb érintett egyesség pontjait megtartani vonakodtak s az abban kikötött várak és vármegyék kiadását megtagadták. Károly király tehát legelóbb is e várak elfoglalására indúlt el. Vállalata szerencsés sikerét remélhette. Bízhatott a nádorfiakéval szemben hatalmasb seregében, remélhette nemcsak a győzelmet, hanem azt is, hogy a netán legyőzendők a mondott kötés alapján visszatérnek hűségére. Azután hogy mi történhetik? azt aligha kötötte a nagyharangra.
Azonban Trencsényi Csák Máté szeme is átlátott a szitán. Könnyű volt átlátnia, hogy a verést, melyet Amadé fiainak szántak a királyiak, ugyancsak ő is megérzi, és mihelyt elbántak ezekkel, reá kerűl a súlyos sor, s ekkor – úgy lehet – nemcsak Károly eddigi hívei, de a részleges győzelme esetén megtérendők is ellene szövetkeznek. – Hogy ezt elkerűlje, minden erejével* segítségére sietett közvetlen veszélyben forgó barátainak. Mihez képest a kevésbbé tehetős birtokosok várait átvette, hogy azokat megerősítse, saját népével megszállva tartsa, onnét híveit bátorítsa, ellenségeit pedig megfélemlítse. Így megszállotta a nógrádmegyei rimóczi uraknak Somoskő; Hollókő, Baglyas és Sztrahora nevő várait, azonképen a Balogok Balogvárát, honnét «ez országos rabló, sokak lelke ostora és halálos ellensége – ahogy Károly király mondja – végnélküli pusztításokat követett el az országban, falvakat borított lángba, sokakat kegyetlenűl kifosztott, másokat meggyilkolt, monostorokat és templomokat feltört; felgyújtott és porrá égetett».*
«Omne penitus suum posse.» (Bécsi krónika.)
Anjoukori Okmt. II. 65, 134
Csák Máté számítása messzebb is elágazott. János országbírót, imént említett unokaöcscsét, ki a király kegyeibe úgy be tudta magát hízelegni, hogy bizalmasa, «különösen titkos tanácsosa» volt, csak azért tartotta a király oldala mellett, hogy ez elárulja urát s élete ellen törjön. Czélja az árulónak nem volt kisebb, mint Károly személyét tőrbe ejteni, elfogni és kiszolgáltatni Csák Máténak. «De a mindenható Isten irgalma, – úgy beszéli maga Károly király, – mely nemcsak nyilván küzd mellettünk, s a kevélyek nyakát hatalmunk sarka alá teperi, lelkünket is kiszabadította e bizalmasunk áruló keze közzől.» János pedig, miután terve nem sikerűle, de azt semmiképen el nem palástolhatá, titkon Mátéhoz menekűlt és vele együtt felbecsűlhetetlen kárt tett a király hívei életében és jószágában, és mind végig megmaradván hűtelenségében, nem sokkal később mint Máté, «nyomorultan végzé földi pályáját».*
Aujoukori Okmt. II. 115. Hanem ezek elmondásával az események sorrendét zavartuk meg, minthogy 1313. augusztus 8-án még János, az országbíró és csak ugyanazon évi szeptember 29-én találjuk helyén Lampertet ez országos méltóságban. (Anjoukori Okmt. I. 322, 325.)
Az ellenségeskedést Amadé fiai kezdették meg, midőn 1312. évi márczius vége felé czinkostársaikkal (Sáros-) Patakra törtek, a király ottani hű vendégeit (hospites) fosztogatandók.
Hanem szembe kerűlt velök Szécsi Péter,* ki kemény összeütközésben, noha jó maga is súlyos sebet kapott, megvagdosta a rablókat és zsákmányokat elszedte. Ezek pedig boszút lihegve a védtelen (Gál-) Szécsre vetették magokat, és Péter úr lakóházát, melyben felesége tartózkodék, lerombolván, a helységet fölpörzsölvén, a templomot is kifosztván, Sáros várába menekűltek. Hasonlóképen bántak el Tamás gróf László és Dancs atyja birtokával, Zemplénnel, ezer márkányi kárt okozván benne.
És a már nevezett László és Dancs, zempléni urak, kik közől László ekkor fogságba is esett. (Zichy Okmt, I. 232.)
Mindez 1312. évi április 10-edike előtt történt, mikorra a király is az ország főpapjaival és főnemeseivel Sáros alá érkezett, s e vár föladását hasztalan kérte.* Sáros-vár parancsnoka a hadértő Miklósfia Demeter (régi ösmerőnk) volt, ki vitézül védte a várat, míg lelkes őrsége az ostromló királyi hadból sokakat megsebesített. A várvédők, nevezetesen: Iroslófia Dénes és Miklós, Utefia Lukács és Domokos és Rikalffia Henrik vitézségéről Károly király maga teszen tanúságot.
Anjoukori Okmt. I. 254. – Zichy Okmt. I. 232.
31. SÁROS VÁRA
Az ostrom, noha nagy erővel folytatták, s minthogy Károly király még május 12-én is Sáros-vár alól keltezi leveleit, egy hónapnál tovább tartott, ez alkalommal eredménynyel nem végződött, mert Csák Máté minden hadi népét, köztök ezerhétszáz lándzsás zsoldost, jórészint cseheket, küldötte Sáros fölmentésére, mely túlnyomó hatalom elől a király a Szepességbe húzódott vissza, s ez által lehetővé tette a lázadó seregek egyesülését. Ezek most szervezkedtek és vezéreikűl megválasztották Demeter mestert, a sárosi várparancsnokot, nemkülönben Semptei Abát, Galgócz, Ujlak, Udvarnok, Ság, Lócz* és Diós birtokosát, kit közönségesen Nagy Abának vagy Szép Abának is neveztek és Csák Máté rokon; volt.* Aztán Kassa alá vonúltak, hogy közben, míg a királylyal megmérkőzniök alkalom adatik, ezen immár királypárti várost elfoglalják és boszút álljanak Amadé nádor ártatlan halálaért. Ezen diversiót az Amadéfiak sürgethették, kik Kassa birtokára áhitoztak.
Lásd a 11. függeléket e füzet végén.
Ugy látszik, hogy Demeter az Amadé fiai és szövetségesei seregeinek, Nagy Aba pedig a Csák Máté segítő hadainak volt vezére. Hogy Máté maga is reszt vett e hadjáratban, mely a rozgonyi ütközetben kulminált, följegyezve sehol sem találom. Ellenben a királyi okmányok, nevezetesen azok, melyek közvetlen a rozgonyi csata után keltek, úgy említik ezt, mint a mely Amadé fiai és Demeter mester ellen vívatott, kik «potentiam Mathei magistri de Trenchen et complures Bohemos contra nostram adduxerunt potestatem». Vagy másutt: «Dum Demetrius . . . cum suis omnibus et adducta sibi potentia Mathei etc.u Vannak ugyan egyes okmányok (példáúl FEJÉR: CD. VIII/I. 490.), melyekben ez áll; «Cum Matheus de Tr. aggregata sibi suorum complicum nefanda caterva, contra nostram regiam Maiestatem veniens, prope civitatem Kassa belli discrimina nobiscum habere non formidasset», de ezen és hasonló stilaris alakok későbbi keletűek.
Mennyire hatalmas volt az Amadéfiak és Csák Máté egyesűlt ereje, hozzá vethetjük azon nemes urak sorozatából, kikről tudomásunk van, hogy e hadjáratban részt vettek. Ott voltak az Amadéfiak négyen: János, Miklós, Dávid és László, azonképen Demeter és Dancs mesterek a zempléni, sárosi, aba- és heves-ujvári, ungi nemesekkel, némely szepesiekkel, míg a honti, nógrádi, liptai és zólyomi nemesek valószinűleg Csák Máté csapataihoz tartoztak. Névszerint ott találjuk az Ilyésfi Kachich Péter fiait: Mihály, Péter, Lesták, Mikos és Jákó urakat a nógrád vármegyei Kimócz és Lapujtó birtokosait, kik míg Mátéra bízták említett váraikat, Máté seregét kalauzolták, rettenthetlen vitézek, «az ország fő megrontói valának»; a nógrádi Draái Tamás fiait: Albertet, Petőt és Miklóst, e hatalmas családot, melynek nemcsak Nógrádban voltak nagy kiterjedésű birtokai, hanem Krasznában és Belszolnokban is. Ott vannak ugyancsak Nógrádból a Poghi (ma Paty) Endere fiai, kik Nógrádon kívül Bars és Várad (Bihar) vármegyékben is nagy jószágokat bírtak; nemkülönben Varbói Mihály, Varbó és Trázs birtokosa; Simonfia István Kap (ma talán Kaparó) tulajdonosa, mind nógrádiak. Továbbá ott találjuk a helmeczi uradalom birtokosait, Bodon fiait Dénes, Dancs, Mátyus, János, Mihály, György és Miklós urakat; Lászlófia Pongráczot és Miklóst, a Csepán fiát, bodrog-melléki bozchyai vagy baztai urakat. Ott találjuk a varsányi nemes urakat Nógrádból: Fekete Isvánt és fiait, Mihály fiait: Cserép Miklóst, Andrást, Pétert és rokonaikat. Hevesből Csobánka unokái Sámuel, Dávid és Pál mesterek, Gyöngyös, Bene, Halász és Nagyut urai szintén igen tevékeny részt vettek a király ellen intézett fölkelésben; épúgy a kichi nemesek egész sora: Detrefia Simon és Lang, Herbortfia István, Beke és Herbort, Detkfia János, Mikó és Miklós, Detborfia János, kik mint az Amadéfiak csatlósai és szolgái Tarkőn és Veres-Almán voltak közbirtokosok; nem különben Miklósfia Demeter csatlósai: Fülöpfia Lőrincz és Mátéfia, kocsi, hevesi nemesek. Hogy Csák Máté csatlósai, a tulajdonképeni Mátyusföld nemesei, kiknek neveit az előbbi fejezetből ismerjük, szintén ott voltak, valószinű, noha névszerint csak Zách Felicián; Csobánka, Miklós a Gyürkefia említtetnek, meg Nagy Hón szelei és nagy-szombati birtokos. (FEJÉR: CD. VIII/I. 447. 450 486. VIII/II. 397 VIII/IV. 498. 656. IX/I. 596. – Anjoukori Okmt. I. 261. 290. 385. 528. 640. II. 99. 134. 280. 294. V. 340. – Zichy Okmt. I. 231. – KATONA: Hist. Crit. VIII. 325.
A ROZGONYI TÁBORHELY.
Dörre Tivadar eredeti felvétele.
32. DEMETER PECSÉTJE*
S . MAG [I(stri) D] EMETRI . COMITIS . POSONIENSI[S . DE . ZOL]VM . ET . DE SARVS . (Lásd bővebben Nyáry Heraldika 49. l. )
Azonban a Szepességben se járt hiába a múlt őszön és télen Tamás esztergami érsek, ki noha maga volt a legnagyobb kárvallott, mindenütt kegyelmeket osztogatott.*
KNAUZ: Monum. eccl. Strigon. II. 653. és következő lapok.
A szepesiek grófjok, Görgey István buzdítására, most oly bőven kiegészíték a király seregét lovasokkal és gyalogosokkal,* hogy ez bátran szembe mert szállani hűtleneivel. Ellenök is indúlt Kassát az ostrom alól fölszabadítandó. Jöttét a portyások jókor jelenték az ostromlóknak, kik abba hagyván Kassa vívását, mohón a királyi sereg elé sietének, hogy az előnyösb helyet, a Furcsa hegyet Kassa fölött elfoglalhassák, a mi nekik sikerűlt is, míg a király serege ama hegy alatt a Hernád völgyében, a rozgonyi mezőn foglalt állást.
«Comes Stephanus (Görgey) per suas admonitiones quam plures homines, tam pedestres quam equites armatos de terra Scepusiensi ad nostrum subsidium adduxit, et cum omnibus proximis et cognatis. ipsius . . . personaliter et viriliter dimicavit in eonspectu nostrae Maiestatis,» mondja Károly király (FEJÉR, CD. VIII/V. 79.).
A király és serege a sorsdöntő ütközet előtt a kereszteseknek meggyónt és megáldozott, mialatt «a béke ádáz ellenségei» magokra ölték fegyvereiket, hogy a hegyről lerohanva támadjanak. Az összeütközés a vad ügetéssel leszáguldó és a rohamnak eléje siető hadak közt oly kemény, az összecsapás oly heves volt, milyenre Magyarországon a tatárjárás óta nem emlékeztek. A főrohamot a királyi zászlóaljnak kellett kiállania; reá vetette magát főleg az ellenség, hogy a király személyét élve vagy holtan megejtse.
A ROZGONYI CSATATÉR.
Dörre Tivadar eredeti felvétele.
Sok jeles vitéz pecsételte meg ekkor hűségét életével. Míg Nagy-Mihályi Gergely a királynak szánt csapásokat, melyeket Lászlófia János reá mért, élte koczkáztatásával föntartotta, addig Parcs Istvánfia Kakas mester* a Rátoltiak nemzetségéből, László a Tamás fia, Jakab az Aladár fia, Ivánka mester a Kis Kozma gróf fia a Gutkeled nemzetségből, Mihály a Péter fia, Görgei Jordán a szepesi szászok grófja öcscse, György és Mihály a Csákok Gyürki ágából, Péter a beregi várnagy, mind jeles . családokból származott nemes vitézek áldozatai lettek hősies önfeláldozásoknak. Már az ország zászlója a kettős kereszttel és tartójával Gyürki Györgygyel együtt elbukott. . . . . De Szécsényi Tamás, «a hadi borostyánnal koszorúzott, » Apuliai Drugeth Fülöp, «a hadértő» és Nekcsei Sándor «a hatalmas karú», kiváltképen e három ifjú hős tartotta még magát. Halált megvetve küzdöttek tovább, noha nem egy atyjokfia és szolgájok hullott el mellőlök, s önmagok a vértől áztak. Be-becsapva az ellenség harczi vonalába, többeket leverve föntarták ugyan a csatarendet még, de a harcz kezdett egyenetlen lenni, mivel a királyiak közűl számra többen estek el és csaknem valamennyien sebesek valának. E válságos perczekben jöttek segítségül a keresztes vitézek, kik fölvették soraikba a királyi dandár gyér maradványait és kiknek zászlója alatt küzdött tovább a király is. A küzdelem tovább folyt; az ellenség még nem vette számba kisebb veszteségeit. Azonban a keresztesek súlvos kardja megfordítá az esélyeket. A hűtlenek főbbjei, Demeter mester és Nagy Aba a vezérek, azonképen néhai Amadé nádor két fia, Miklós és Dávid elhullottak. A zavart, mely vezéreik elestéből az ellenségestáborban keletkezett, növelte az immár hűséges* kassai polgárok oldaltámadása. A vitéz szászok fölmentve látván városokat az ostrom alól, szorongatóik után indulának, és még jókor érkeztek, hogy a király győzelmét diadalra emeljék. A rozgonyi dicső nap 1312 junius 15-ike volt.
Károly király még 1323-ban sem engedte üldöztetni Kakas fiát, Jánost, azon kártevésekért, melyeket atyja valaha elkövetett, mert sokszoros vérhullatása és halála által bőven lemosta, a mit valamikor rosszat tett». FEJÉR: CD. VIII/II. 425.
Mert előbb Venczel királyhoz szítottak. (Hazai Okmt. VII. 374.)
33.KÁROLY KIRÁLY CSATÁJA OMODE FIAI ELLEN.
A mily váratlan lehetett e fordulat Károlyra nézve, oly szerényen tudja be Istennek, szent István, szent László királyoknak és szent Imre herczegnek, Magyarország védszentjeinek fegyverei győzelmét.*
«Deo auxiliante et sanctorum regum, nostrorum praedecessorum mediante victoriam laudabilem habuimus et triumphum» írja több ízben és kölönböző változatban Károly király. Hogy pedig e vallásos érzület, nem «Welche Wendung»-féle phrasis, arról Károly király mélyen vallásos érzelme kezeskedik. Valahányszor valamely szerencse érte vagy szerencsétlenség hárult el tőle, mindig személyesen végzendő fogadalmakat tett, melyek pontos betöltése körűl vette észre, hogy a sok fölvállalt imádkozás miatt, nem telik ideje királyi kötelességei, a kormányzás és igazságszolgáltatás betöltésére. V. Kelemen pápa tehát tizenötre mérsékli a végzendő imák számát, de lelkére köti a királynak, hogy tizenkét szegénynyel szaporítsa azok sorát, kiket naponkint «kegyesen táplálni szokott». (FEJÉR: CD. VIII/I. 370.) – A rozgonyi csata leírását első sorban a bécsi krónika, aztán Anjoukori Okmt. I. 262. 277. 290. 312. 460. 529. – Sztáray Oklt. I. 40. 53. 55. – FEJÉR CD. VIII/III. 407. – Magyar Történelmi Tár IX. 119. – KATONA: Hist. Crit. VIII. 247. – Századok II. 46. után állítottuk egybe
A rozgonyi csatavesztés az Amadéfiak hatalmát megtörte. Két testvérök, de kivált atyai barátjok, Miklósfia Demeter halála nagy csapás volt reájok. Futottak szanaszét és váraikba rejtőztek. De ezeket kezdették Károly király hívei bevenni. Lublót Szepesben, Tobolt (Tab?) és
34. LUBLÓ VÁRA.
Hollókőt Nógrádban, Regéczet Aba-Újvárban, Sirokot Heves-Ujvárban bevették Debreczeni Dózsa , Drugeth Fülöp és társaik, Fónyi Balázst, borsodi megyeispánt és füleki várnagyot különösen kiemeli a király. Sárost a Thököly nemzetség azon tagjai, kiknek védelmére volt bízva, adták föl. Lublót és Hollókőt Szécsényi Tamásra, Sárost Micskre, az Ákos nemzetségből származó s a történelemben röviddel utóbb jelentékeny szerepet vivő férfiúra bízta Károly király.
35. FÜLÖP TÁRNOKMESTER PECSÉTJE.*
S(igillum) MAGISTRI . PHILIPPI . COMITIS DE . ZYPS . ET . DE . VYVAR .
Csák Máté hatalma nem rendűlt meg annyira. Befolyása Nógrádra, Turóczra és Zólyomra csorbát szenvedett az igaz;* de a távolabbi Mátyusföldön mintha meg sem érezték volna a rozgonyi szerencsétlen napot. Hogy mégis kiköszörűlje e csorbát is és ha lehet, visszahódítsa a szerencsét fegyvereinek, sietett megtorolni szövetségesei kárvallását és becsapott a Szepességbe. De Drugeth Fülöp, immár Szepes és Aba-Újvár megyék ispánja bátran eléje állott és megmérkőzött vele; hanem végre engedni kényszerűlt. Csakis Thököly Miklós önfeláldozása s Éles (Elus) János, ki neki saját kitartóbb lovát engedte át, mentette meg az elfogatás veszélyétől a leendő nádort. Csák Máté aztán nagy pusztítást és csákmányolást követett el a Szepességben, Szepest fölégette; de Szepesvárt elfoglalni nem tudta.*
Innét pusztításai Zólyomban és Turóczban. FEJÉR: CD. VIII/III. 90. VIII/VI. 124. l.
Zichy Okmt. I. 219. 257. – Anjoukori Okmt. I. 290, 447 – FEJÉR: CD. VI/II. 342. VII/I. 478, 489. – KATONA: Hist. Crit. VIII. 258. 294. 302. 316.
A kölcsönös surlódások, támadások és kártevések azonban éveken át tartanak még. Nyomuk számos. Igy Károly király érdeműl tudja be regéczi és dédesi várnagyának, hogy a siroki és füleki várak alatt győzelmesen harczolt Csák Máté fegyverei ellen, s hogy Sirok alatt többeket foglyokká tett, kikért aztán Turmez Benedeket a Máté kegyetlen fogságából megszabadította.* Azonképen Perényi Miklósnak, hogy valamely hadivállalat alkalmával, melyet Drugeth Fülöp Máté és társai ellen indított, nehéz sebet kapott.*
Anjoukori Okmt. II. 53. 84
FEJÉR: CD. VIII/II. 207.
36. SZEPES VÁR ÉS DONJONJA.
Máskor maga a király indúlt sereggel Hontba, hogy Visk várát, a hűtlen Csák János birtokát elfoglalja. Nem sok sikerrel – úgy látszik, – mert mindössze Micsk úr azon hőstettéről van ez alkalommal említés, hogy egy vitézt elfogott.*
FEJÉR: CD. VIII/II. 470.
Károly király ily hadjáratoknál nem ritkán veszélyeztette életét, minthogy sokan voltak az ellenfél táborában, a kik élete ellen törekedtek. Igy egy bizonyos Péterfia Pál kétszernél többször lopódzott a király közelébe, hogy életét orvúl kioltsa. A király, miután hozzá fért, elvette jószágait és Imrének, a Györkénél elesett László bátyjának, Siráki várnagyának adta azért is, mert ennek jószágában sok kárt tett a nevezett Pál.*
FEJÉR: CD. VIII/II. 538.
Mások Nekcsei Sándor várát foglalták el, és megidéztetvén, sem az aba-ujvári, sem a zempléni vármegyei gyűlésen, melyeken Kopasz nádor elnökölt és nem-nemesek is részt vettek, meg nem jelentek, a miért őket mint hűtleneket Károly király makacsságban marasztalta és jószágaiktól megfosztotta.* A nógrádmegyei Draái nemesek pedig lerombolták és fölégették Szécsényt és Szécsényi Tamás mester egyéb jószágait, meggyaláztak sokakat, meggyilkoltak többeket. A miért viszont a király Tamásnak adta mindennemű birtokaikat, s ugyan nagy későre esett, hogy Tamás megkegyelmezett a Draáiaknak annyiból, hogy krasznai és belső szolnoki jószágaikat visszaadta ugyan, hanem a nógrádiakat megtartotta.*
Anjoukori Okmt I. 256.
Ugyanott I. 640.
A «borzasztó és fölbecsülhetetlen kártevések és pusztítások, szünet nélküli gyilkolások, temetők és templomok feltörése» iránt még sokáig sűrű a panasz. A marosiakat is (Visegrád átellenében) kárpótolnia kellett Károly királynak a pusztításokért, melyeket Máté cselvetései következtében szenvedtek. Kárpótolta pedig azzal, hogy őket Győrtől Visegrádig s innét Földvárig vízen és szárazon minden vámfizetéstől fölmentette.*
Anjoukori Okmt. II. 86, 280.
Rozgonyi győzelme után Károly király az ország éjszaki részében tartózkodott szinte őszig, hogy azt pacifikálja. Büntetett, jutalmazott s a megtérőknek kegyelmet osztogatott, melyet a hűtleneket ért vereség után többen elfogadtak, visszatérvén a korona hűségére. Azután pedig visszaküldte a főpapokat, hogy a békéltetés munkáját folytassák. Tamás esztergami érseket, Imre váradi, István veszprémi, Benedek erdélyi és Miklós győri püspököket egy év múlva is még Gönczön találjuk a békeszerzés áldásos művében elfoglalva.* Nincs kétség benne, hogy Domokosfia Dancs és az Amadefiak meghódolása az ő fáradozásoknak sikerűlt. – Károly király nem zárta ki kegyelméből az Amadefiak szolgáit sem, noha birtokaikat Tarkőt és Veres-Almát elajándékozta Rikalf mesternek, de azon feltétel alatt, hogyha a jószágaiktól megfosztottak megtérnének hűtlenségökből, birtokaikat visszakapnák, Rikalf mester pedig máshonnan nyerne kárpótlást.* Valaminthogv Konrádfia Máté, Boda és Tamás testvéreknek csakugyan megbocsájtotta ellene elkövetett vétségeiket és már elajándékozott jószágaikat visszaadatni rendelte.*
«In campo Gemch» 1313. aug. 8-án L. KNAUZ: Monum. eccl. Strig. II. 685. FEJÉR: CD. VIII/I. 511.
FEJÉR: CD. VIII/I. 447.
Ugyanott CD. VIII/I. 554.
Mások ellenben, mint Zách Feliczián, Györkefia Miklós és Csobánka nem akartak meghódolni, noha a király fölszólíttatta őket, kegyeit ajánlván.* Nehéz is volt azoknak, kik Csák Máténak – mint mondani szokás – torkában feküttek, megtérniök; kiken Máté akármiképen megboszulhatta magát, ha az engedelmességet fölmondották neki, mert az ellene elkövetett hűtlenséget ő, ki hű nem volt senki iránt, kegyetlenűl megboszulta. Például legyen felhozva, hogy egy Bogod nevű nemest, kit arról vádoltanak, hogy a koronához és a királyhoz szít, Máté fogságra vettette és megvakíttatta. Benedek fiai is Gömörmegyében az Erdőháton fekvő birtokaikon megosztozván, azon záradékkal végzik osztályos levelöket, hogyha testvérök, János, Trencsényi Máté fogságából «ép testtel» szabadulna meg, őt is illesse egy rész.*
KATONA: Hist. Crit. VIII. 302. – Anjonkori Okmt. I. 385.
Anjoukori Okmt. I. 456., II. 442.
Egyébiránt igazságtalanok volnánk, ha csak Mátéra hárítanánk minden kegyetlenséget. Károly hívei sem voltak különbek a «lázadók» iránt. Nem is említve javaik elkobzását, melyet a törvénynyel menthettek, nem egy embertelenséget követtek el. András, a nógrádi Poghi Endre unokája, testvérei s egyéb rokonai nevében, kikről tudjuk, hogy Csák Máté táborában vitézkedtek, még harmincz esztendő múlva is keservesen tiltakozik, hogy – az akkor már néhai – Szécsényi Tamás erdélyi vajda minden jószágát lefoglalta nemcsak, hanem ezen fölűl mindenökből kifosztott atyjafiait és rokonait, számszerint tizenegyet, agyon kínoztatott, halálra éheztetett, ő neki is szemeit kiszúratta s egyik kezét megcsonkíttatta. Kárát a nyomorult ötezermárkára becsülte.*
FEJÉR: CD. IX/I. 596. – V.ö. Anjukori Okmt. II. 294.
Ez idegrázó kegyetlenségek után mintha jól esnék egy szolgának gazdája iránti hűségét följegyeznünk, habár ez is embertelenséggel van megtoldva. Henrik mester Rikalf mesternek, a Berzeviczyek egyik ősének fia, Kakas, Rikalf és János mesterek mátépárti testvére, a rozgonyi csata után Tobol és Sáros váraknak – úgy látszik – kapitánya, ezen várak bevételekor fogságba kerűlt. Volt azonban József nevű hű szolgája, ki titkon megszabadította urát az által, hogy feláldózta magát érette, helyébe ült fogolynak, a miért mindkét kezén megcsonkították. Utóbb szabadon bocsájtatván, gazdájától és ezek testvérétől egy falut kapott a Szepességben «vérdíjul», mint szánakozva mondák.*
KATONA: Hist. Crit. VIII. 316.
A SZEPESI TEMPLOMBAN LEVŐ FALFESTÉS.
Rajzolta Forberger.
A szepesiek nem csekély érdemét a rozgonyi győzelem kivívása körűl Károly király szabadalmaik megerősítésével jutalmazta olyképen, hogy a szepesi összes szászok évi adóképen 1400. márkánál többet fizetni, a Szepesség határain túl katonáskodni ne tartozzanak, míg ítéletet fölöttök csak saját helyi hatóságaik mondhatnak.*
Ezen 1312-ben német nyelven adott s ismételve megerősített érdekes oklevelet l. FEJÉR: CD. VIII/I. 435
Viszont a szepesiek prépostságok templomában Károly király győzelmét nagy falfestménynyel örökítették meg.. A kép előállítása következő: fényes teremben, fejedelmi. trónon ül az istenanya, ölében szent fiával. Előtte térdel I. Károly király, a mint a koronát a szent szűztől elfogadja, másfelől Tamás esztergami érsek az ország szent koronáját fölajánlja. A király mögött Semsei Frankfia Tamás szepesi várnagy; az érsek mögött pedig az országalmát tartván Henrik szepesi prépost, ki ezen képet festeté. – Falfestészetünk ezen egyik legérdekesebb, sőt középkori történeti festészetünknek legkiválóbb emléke maig is fennáll e fölirattal:
Hozzád kegyes szüz fohászkodunk,
Ha nem vezetsz eltévedünk,
Oktass tehát, mit tegyünk.
Könyörülj, óh szüz, rajtunk!
Ha nem vezetsz eltévedünk,
Oktass tehát, mit tegyünk.
Könyörülj, óh szüz, rajtunk!
Az Urnak 1317. esztendejében.*
Vagyis az eredetiben:
Ad te pia suspiramus,
Si non ducis deviamus,
Ergo doce, quid agamus.
Virgo mei et meis miserearis!
Anno domini MCCC decimo septimo.
Si non ducis deviamus,
Ergo doce, quid agamus.
Virgo mei et meis miserearis!
Anno domini MCCC decimo septimo.
IPOLYI ARNOLD e szepes-váraljai XIV. századi történeti falfestményről, melylyel «őseink magas érzete nemzeti eseményeinket örökíté, kegyelete és műszeretete a nemzeti történetet illustrálja, buzgósága és hite egyházát díszesíté» a M. T. Akadémia 1864. évi ünnepélyes közülésén értekezést olvasott, mely megjelent Kisebb Művei I. kötetében is e czímen: «Magyarország középkori festészete emlékeiből.» 219 – 257 l.
