XII. A FEJEDELEMASSZONY KÜLDETÉSE.
XII.
A FEJEDELEMASSZONY KÜLDETÉSE.
A FEJEDELEMASSZONY KÜLDETÉSE.
A FEJEDELEM Erdély függetlenségében, Horvátország csatlakozásában s a nemzetiségek megnyerésében kereste Magyarország önállóságának legfőbb biztosítékait; de mindenkor készen állt a becsületes békére, a mely a haza szabadságát és alkotmányát helyreállítja. Rechteren már 1706 márczius 3-ikán jelentette a császárnak, hogy Rákóczi kész megkezdeni a békealkut, de fegyverszünet kötése nélkül ez az alku megakad, mert a főbb emberek minduntalan kénytelenek lesznek a hadsereghez távozni.* Az udvar elő is terjesztette a fegyverszünet föltételeit, de a magyarok azokat nem fogadhatták el.* «Ha ők beszélnek, mi cselekedjünk», fakadt ki a fejedelem.* Ha négyfelől támadnak is a császáriak, ő Isten kegyelméből csak beleűl a borbélyszékbe s forgatja azt, a mint lehet. Mert régen átlátta s látja most is, hogy csak piszmogás a dolgunk és az Aesopus kuvaszával a konczhoz kapdosunk, kénytelenség nélkűl békességet várván a némettől. Ő azonban már megunta az okoskodó mulatságot. Bercsényi, a magyar békebizottság feje is váltig intette: ne vesse reménységét másba mint a fegyverbe; nem boldogít bennünket sem a levelezés, sem a közbenjárás, sem a pártfogás, sem semmiféle elmélkedés, ha fegyverünk csonkúl; ebből álljon minden reménységünk. A hogy kezdette, a fejedelem fegyverrel folytassa a dolgot.* Azonban «a tengeri csodák»* (az angol és holland közbenjárók) másképpen gondolkoztak. Stepney márczius 26-ikán újabb emlékírattal fordúlt az udvarhoz, Okolicsányi is tett egy javaslatot, de Rákóczi nem bízott az udvar őszinteségében és ragaszkodott a miskolczi föltételekhez.* Úgy találta, hogy az alkudozások iránt mindakét részről nagy a bizalmatlanság, pedig ő ezt többször tiszta szívből szerette volna kigyomlálni. A fegyverszünet eddigi tárgyalása arról győzte meg, hogy megvetik a békességet, hacsak valami reménységecskéje is fénylik a fegyvernek; de a bécsi udvar akárhogyan gondolkozik is róla, ő semmiképp sem mulasztja el, hogy hazánk állandó szerencséjét és boldogúlását keresse.*
Simonyi, II. 560.
Stepney márczius 10. és 20. U. o. II. 565., 575.
Rákóczi Bercsényihez márczius 20. Arch. R. 493.
Bercsényi Rákóczihoz 1706 márczius 17. Arch. R. V. 58.
U.-o. április 29. U. o. 112.
Rákóczi Károlyihoz április 9. U. o. I. 513.
Rákóczi Okolicsányihoz április 12. U. o. t. 522.
Április 13-ikán helybenhagyta, hogy Bercsényi kétheti előleges fegyverszünetet kötött, sőt a rendes fegyverszünet határidejét Szent Mihály napig szerette volna kiterjeszteni.* Maga mondja,* hogy a höchstädti csatavesztés óta nem bízott többé a külföldi segítségben; hajlott tehát a békére, a melyet csak a közbenjáró hatalmak útján remélt elérni. Ezért szánta el magát a rendszeres alkudozásokra.
Rákóczi Bercsényihez április 13. U. o. 524–5. Április 17-iki levele u. o. I. 528–9.
Rákóczi emlékíratai, 178.
Egerből, a hol nagy munkásságot fejtett ki,* április 22-ikén megindúlt Kistapolcsányra; de csak könnyű szerrel; még podgyászát is ott hagyva, hogy visszajöhessen, ha a béketárgyalások és a hadiműveletek nem kivánják ottmaradását.* 22-ikén Ballára ment hálni,* másnap Szécsénybe,* a hol a fegyverszünet fejében a Rábántúl átengedését kívánóknak azt izente, hogy hitét se feleségéért, se gyermekeiért meg nem szegi és a szövetség rovására nem enged oda földet.* Április 25-ikén érkezett Kistapolcsányra, s némi megszakítással május 16-ikáig maradt ottan.* Nem kevés csodálkozással értesűlt róla, hogy az udvar idáig nem tapasztalt hajlandóságot mutat a fegyverszünet megkötésére,* sőt hozzá engedi Bécsből feleségét is, hogy mint a béke angyala jelenjék meg nála. 1701 november hetedike óta nem látták egymást. Ura szökése után az udvar a fejedelemasszonyt Bécsbe belebbezte s még gyermekeit is elvette tőle. Nagy riadalom volt Bécsben 1703 április 3-ikán, a mikor báró Kintzichné «látta az ablakon keresztül», hogy elszökött a fővárosból s bizonyosan Felső-Magyarországba ment, «lázadó» ura elé.* Azonban nem volt benne ekkora elszántság. Sokat írt és szólt ura érdekében,* a mikor csak tehette, levelezett is vele; de sohasem írta azt, a mit anyósa, Zrínyi Ilona írt Thökölynek: «Vagy élet, vagy halál, – semminemű félelem, sem nyomorúság engemet kegyelmedtől el nem rekeszt. Csak éppen kegyelmed el ne hagyjon! Én, ha gyalog is, kész vagyok elmenni, valahol hallom kegyelmedet lenni … Vajmi nagy dolog volt minden időben az igaz szeretet!» Úgy hitték, német létére jobban érzi magát a németek közt. Mikor Szőcs János ezeres kapitány szidta az esztergomi labanczokat, hogy nem igaz magyarok, mert német vér van bennök, ezek azt felelték,* hogy ez iránt a kuruczok is tapogassák meg a fejüket, «mivel ezen két nemzetség régen conjungáltatott még Géza vezér idejében és a mikor a kuruczok fejedelme (Rákóczi) megházasodott.» Ausztriában a kuruczok betöreseikor a fejedelem csak azokat kímélte, a kiknél, mint felesége jóakaróinál, pl. Zinzendorf Tivadarnál, az ő pecsétje van.* Az új császárné már 1705 nyarán megkérte őt, hogy az alkudozások gyorsítása végett látogassa meg az urát.* Majdnem egy esztendő múlva, 1706 április 10-kén, Bercsényi azzal az izenettel küldte Hubert a fejedelemasszonyhoz, hogy fegyvernyugvás lévén, a maga jószántából jöjjön le Bécsből hajón vagy kocsin Fischamendig, honnan kurucz sereg kísérné be az országba.* De abba már nem egyezett bele, hogy elraboltassa magát. «Ebből semmi sem lesz» – mondta*; nem látja hasznát az eféle óvatosságnak; hacsak maga nem jön; a véletlenre nem lehet a dolgot bízni.» A fejedelem azonban 24-ikén Dőry Lászlótól már megtudta, hogy teljesítik még Lipót idejében hangoztatott kívánságát: látogatóba hozzáengedik feleségét,* ha írást ad róla, hogy az udvar első felszólítására visszaküldi Bécsbe. Ezt a föltételt, Stepneyhez írt levelében, Rákóczi el is fogadta.* A császár már 27-ikén megengedte a leutazást, de Rákóczi levelét magánál tartotta,* másnap pedig öt nappal meghosszabbította a fegyvernyugvást. Remélte, hogy «ezen cselszövésekre alkalmas asszony egyenetlenséget okoz a fölkelők vezérei közt». Mint előbb Wratislawnak a fejedelemnőnél tett látogatásai, most a fejedelemnő lemenetele azt a látszatot kelthetnék, hogy Rákóczi az ő megkerülésökkel tárgyal.*
Hornyik, Kecskemét, IV. 389., 390. Vasárnapi Újság 1863., 37. sz. Mihálik, 113. Simonyi, II. 571. Történelmi Tár, 1882. 351. Századok, 1874. 255–7., 274.; 1875. 62. Arch. R. 442., 478–535. Rákóczi emlék. íratai, 178. stb.
Rákóczi Károlyihoz április 21. Arch. R. I. 534.
Onnan írt Bercsényinek u. o. 535.
U. o. és 536. Simonyi, II. 619., III. 21.
Rákóczi Bercsényihez április 24. Arch. R. 536.
Arch. R. I. 537–9., 540–7. Simonyi, III 18.
A fegyverszünet 13 pontját az udvar április 12-ikén adta át a közbenjáróknak. Közli Hist, des rév. IV. 219. és Katona, XXXVII., 139–147.
Tört. Tár, 1895. 29.
Bécsben legtöbbször Wratislaw cseh kanczellárral és Szirmayval tárgyalt ura érdekében. Stepney levele 1705 deczember 23. Simonyi II. 298.
1703 október 2. Arch. R. IX. 122.
Rákóczi Károlyihoz 1704 márczius I. Szalay, VI 156.
Rákóczi Bercsényihez 1705 július 3. Arch. R. I. 371.
Bercsényi Rákóczinak 1706 április 10. Arch. R. V. 87.
U.-o. április 16. U. o. V. 99.
Rákóczi Bercsényinek április 24. U. o. I. 536.
Rákóczi Stepneynek április 24. Simonyi, II. 619.
Bruyninx Stepneynek április 27. U. o. 631.
Stepney Harleynak május I. U. o. 639–641.
A kistapolcsányi kastély belseje.*
Újabb felvételek, rajzok és metszetek után Richter Aurél rajzolta.
II. Rákóczi Ferencz.*
II. Rákóczi Ferencz arczképe. A Történelmi Képcsarnokban levő XVIII. századbeli festmény után. (Műtárgyak leíró lajstroma 66. l.) Id. Weinwurm Antal eredeti felvétele.
Stepney mégbotránkozott rajta, hogy a bécsi miniszterek Horatiusnak azt a tanácsát követik: «intézd a dolgot becsületesen, ha lehet; akárhogy, ha nem lehet.» De Bercsényi megnyugtatta, hogy ezek a pókhálószerű cselszövések (these cobweb intrigues) jelentéktelenek; a fejedelem már észrevette a kifeszített hálót, de sokkal jobb hazafi, hogy hazája javát a maga hasznáért föláldozná.*
U. o. II. 642
A fejedelemné április 28-ikán elbucsúzott a két császárnétól s 30-án örökre elvált két szép fiától; de ha őket nem vihette, legalább arczképeiket vitte el édes apjukhoz.* Bécset sem látta többé. Éjfélben érkezett Pozsonyba ura díszhintaján nagy udvari kisérettel és két svadrony dragonyossal. A császári tábornokok és a labancz főurak nagy díszszel fogadták. Gróf Erdődy György országbíró venturútczai palotájában, hol urával valaha boldog napokat töltött, újra igazi fejedelemnének érezhette magát. Kivált mikor május elsején maga a várparancsnok, Zinzendorf cs. ezredes, vezette eléje a kurucz huszárokat, a kiknek élén Szalay Pál huszárezredes őt a fejedelem és az országtanács, Szögyényi Ferencz hadsegéd pedig a kurucz-sereg nevében üdvözölte.*
Thaly, Bercsényi, III. 668., 673. Lásd itt a 165. és 166. képet.
A fejedelemné egész fogadtatásának bő és szép leírása u. o. 662–682.
II. Rákóczi Ferencz fia, György.*
II. Rákóczi Ferencz fia, György. Az eredeti olajfestmények báró Radvánszky Albert zólyomradványi kastélyában.
II. Rákóczi Ferencz fia, József.*
II. Rákóczi Ferencz fia, József. Az eredeti olajfestmények báró Radvánszky Albert zólyomradványi kastélyában.
Május elsején d. u. 5 órakor a fejedelemasszony hermelines biborruhában szállt hatlovas hintajába, a mely mellett gr. Starhemberg Guidó tábornagy fővezér, gr. Pálffy János bán lovassági tábornok s még nyolcz császári tábornok lovagolt, ötven kurucz huszár fedezete alatt. A fellobogózott város utczáin, ahogy koronázáskor szokás, Bercsényi tikára, Orbán Pál, telemarokkal szórta a nép közé az újveretű körmöczi ezüstpénzeket. A récsei kapu külső sorompójánál Ocskay László farkasbőrös deli huszárai fogadták a fejedelemasszonyt, s a mint elbúcsúzott a császári tábornokoktól, tárogatók hangjai közt vágtatva kísérték tovább.
Igazi diadalmenetben érkezett a fejedelemasszony és fényes kísérete Vedrődre, hol gróf Bercsényi Miklósné vezetése alatt a főrangú hölgyek küldöttsége fogadta és Semptére, hol Bercsényi fővezér és «az úrfiak bandériuma» várta. Május 3-ikán, az eddiginél is fényesebb kisérettel, a fejedelemasszony, oldalán Bercsényivel, abban a hiszemben indúlt tovább, hogy Kistapolcsányban találkozik urával. Nyitra-Újlaknál d. u. 5 órakor egy lovas karabélyos csapat sortűzzel, tisztelgéssel üdvözölte. A csapat párduczkaczagányos deli kapitánya tisztelegve kérte a fővezér parancsát, a ki jól megvárakoztatta, de azután mosolyogva parancsolta meg, hogy rendelje ki a karabélyosokat. A kapitány pár pillanat mulva már az egész sereg élén, teljes fejedelmi díszben, minden kifejthető hadi pompával ugratott Deliája hátán a hintó mellé, előre hajolt s megcsókolta a fejedelemasszonyt: édes feleségét.* A zordon kuruczoknak kicsordúlt a könnye. Mindegyik érezte: «vajmi nagy dolog volt minden időben az igaz szeretet», s mi nagy a bánat, keserűség, a mely az ifjú, szép házaspárt már ötödfél esztendeje elszakítja egymástól. Teljesedett a fejedelem vágya: ha börtönében feleségét hétfőn látta utoljára, lássa először is hétfőn! Azért jött eléje idáig, hogy pár nappal előbb gyönyörködjék látásában. Erről a kedves meglepetésről csak Bercsényi tudott, a ki most a Delia hátára pattant, hogy a boldog pár egy hintóban folytathassa útját.
Fogarasy István levele 1706 május 24. Tört. Tár, 1882. 558.
Minden képzelhető hadi pompa közt, a nép és katonaság örömrivalgása közt, vonúltak be a nyitrai vár püspöki palotájába. És bizony eznap nem egy ifjú pöngette vidáman hangos cziteráját:*
Thaly, Adalékok, II. 107.
«Éltesse az Isten Rákóczi Ferenczet,
Mi édes urunkat s minden vezéreket:
Tovább is serényen a magyar nemzetet
Oltalmazzák s űzzék országból németet!»
Mi édes urunkat s minden vezéreket:
Tovább is serényen a magyar nemzetet
Oltalmazzák s űzzék országból németet!»
A fejedelem is jókedvűen írt Károlyinak: ne csodálkozzék, ha a fegyverszünet megkötéséig minden pontjára nem válaszol; de most az egyszer ő is hazakéredzett, a feleségéhez; úgyis látja, visszakéri a német, «mert megharagítom».* Még ez este is tanácskozást tartott a fegyverszünet dolgában. Már előbb is hitték róla, hogy Bercsényivel szemben a kisnemességre és a köznépre támaszkodva ő békét akar s a követekkel egyenesen tárgyal.* Május 5-ikén Stepney angol és Rechteren hollandi követek is megjelentek Nyitrán, hogy «tiszteletöket tegyék a fejedelemasszonynál». Nemsokára, «mintegy véletlenűl» a fejedelem is benyitott a szobába, mire hosszasan és ismételve tanácskoztak. Három nappal megtoldták a fegyvernyugvást s a kéthónapos fegyverszünet föltételeiben másnap megállapodtak.* A fejedelem ezeket a közbenjárók útján azzal az izenettel küldte a császáriakhoz, hogy vagy írják alá, vagy hagyjanak békét a színes tárgyalásnak.* Ő maga a törvény értelmében a szenátusnak tartotta fenn azok helybenhagyását és a békeföltételek megállapítását.* Hetedikén feleségét a sokkal kényelmesebb és kedvesebb kistapolcsányi kastélyba vitte át.
1706 május 3. Arch. R. I. 540.
Fürstenberg Egon a szász választó hoz május 20. Tört. Tár, 1882. 350.
Rechteren a hollandi kormánynak május 20. Simonyi III. 35.
Rákóczi Károlyihoz május 8. Arch. R. I. 540
U. o.
Nyitra vára.*
Nyitra vára fametszet Kubinyi és Vahot «Magyar- és Erdélyország képekben» III. kötete 11. lapján.
Május 8-ikán Stepney és Rechteren már örömmel értesítette, hogy az udvar a fejedelem ajánlata értelmében fogadta el a fegyverszünetet.* A fejedelem biztosította őket, hogy mindig őszintén fog eljárni s nem kételkedil, hogy a császár is ezt teszi.* A május 8-iki fegyverszünetet mindkét részről csak 16-ikán hirdették ki,* de a fejedelem Ordódy György testőrlovasezredes és Pongrácz András útján már 12-én értesítette róla az Erdélyben szembenálló Károlyit és Rabutint.*
1706. május 8. Simonyi, III. 12–13. V. ö. III. 48.
Rákóczi Stepneyhez és Rechterenhez május 16. U. o. III. 28.
U. o. 41., 54.
Ifj. Biás István gyűjteménye Marosvásárhelyen.
A magyarokat a király s a két közbenjáró hatalom a május 8-iki fegyverszünetben ösmerte el először szövetséges rendeknek és hadviselő félnek. Nagy örömben voltak tehát és véghetetlen gyönyörű dolognak tartották, hogy igen becsületes, törvényes és igazságos hadakozással elértek annyit, hogy a császár ne úgy bánjék velök mint pártütőkkel és árulókkal, hanem az ő méltóságuk szerint, mint Magyarország szövetséges rendeivel.*
Vay Ádám röpírata Thalynál, Kalászok, 172–3.
Kistapolcsányban a fejedelem kissé nyugodtabban beszélgethetett feleségével. A beteges asszony, kinek gyógyulását a bécsi orvosok egyedül a karlsbadi fürdőtől remélték,* elmondotta urának, a császár milyen őszinte jóindulattal viseltetik iránta és családja iránt, melynek számára Burgau bajor grófságot, cserében Erdélyért, örökös birodalmi herczegséggé tenné. S kérte urát, gondolja meg, mivel tartozik királyának, hitvesének, gyermekeinek.* Rákóczi azonban csak államférfiakkal akart tárgyalni az államot érdeklő ügyekben. Ezért, több halogatás után, végre sem ellenezte,* hogy Wratislaw Nyitrán meglátogassa a fejedelemasszonyt, a kinél azután, a szertartás nehézségeinek elhárítása végett, mintegy váratlanúl találkozzanak. De «bizonyára idővesztésre jön, ha az Erdélyről való lemondásra akarja bírni».*
Rákóczi Szirmaynak május 13. Arch. R. I. 543.
Histoire du Prince Ragotzi (1707), 213–216.
Lawes angol követségi titkár szerint kivánta. Simonyi, III. 33. A fejedelemné már az év elején, januárius 4-ikén figyelmeztette őt, hogy Wratislaw meglátogatni akarja. Arch. R. I. 461.
Rákóczi Szirmaihoz május 13. U. o. I. 543.
A fejedelem május 16-án még Kistapolcsányban tűnődött, hogy nem lévén mellette a szenátus kanczellárja és titkárja, hogyan szentesítse a császár által már május 11-ikén aláírt fegyverszünetet. Ő egyedül nem írhatja alá, mert a szenátus neve is benne van; mivel pedig gondoskodnia kell a szenátus tekintélyéről, hirtelen nem tudta kitalálni, miként lehessen meg a dolog.* Azonban Érsekujváron, hová feleségével és egész udvarával átköltözött, 19-ikén már megtartotta a tanácsülést* és 20-ikán rendben volt «a dolog»: aláírta a fegyverszünetet, melyben az uralkodót először czímezte császári királyi felségnek.* Hanem azért eszébe jutott a csillagjós jövendölése, «kinek ha a mondását hinni kell: még csak négy esztendő mulva leszen szerencsés vége hadakozásunknak.*
Rákóczi Bercsényihez május 16. Arch. R. I. 546.
Lawes Lewisnak május 22. Simonyi, III. 42.
Rechteren Bruyninxnak május 22. U. o. 43. A magyar bizottságtól hiában kérvén a szerződés magyar szövegének kinyomatását, azt a császáriak Nagyszombatban és Pozsonyban eszközülték. V. ö. Szabó, Régi Magyar Könyvtár, I., 1717. és 1721. sz. Közli Hist, des rév. III. 245 327. Katona, XXXVII., 151–179.
Rákóczi Szirmayhoz május 13. Arch. R. I. 543.
Érsekújvár.*
Érsekújvár. XVII. századi metszetről készült.
