XIII. «NE HIGYJ, MAGYAR A NÉMETNEK!» (1706.)
XIII.
«NE HIGYJ, MAGYAR A NÉMETNEK!»
(1706.)
«NE HIGYJ, MAGYAR A NÉMETNEK!»
(1706.)
SAROLTA fejedelemasszony a fegyverszünet megkötésekor befejezettnek tartotta küldetését. Emlékeztette az udvart a bécsi orvosok nyilatkozatára, hogy neki júniusban a karlsbadi fürdőbe kell mennie, mert a nélkül meg nem gyógyúlhat.* A császár azonban nem engedte meg, hogy ősznél előbb menjen oda, mert jelenléte javára válhatik a békekötésnek, a mennyiben ura is hajlandóbb a békére, mint Bercsényi. S a herczegnének akármilyen szüksége van egészségére, a közjót – Wratislaw szerint – mindig eléje kell tennie a magánérdeknek.* Rákóczit magát is bántotta ez a halogatás. Félt, hogy felesége, Wratislaw látogatására várakozva, kifogy a fürdőzés idejéből. Könnyen átlátja ugyan, hogy ezt azért teszik vele, mert azt hiszik, más okai is lehetnek a karlsbadi útnak; de – úgymond – sokszor az emberek szokták magukat megcsalni az olyan vélekedésekkel.*
Rákóczi Szirmaynak május 13. Arch. R. I. 543. Rákóczi emlékíratai, 181.
Wratislaw Rechterennek május 22. Simonyi, III. 41.
Rákóczi Szirmaynak június 15. Arch. R. I. 551. A fejedelemasszony lejövetelét is utóbb oly oknak tulajdonították, mely «a szép asszony» hitvesi becsületét mélyen sértette. Stepney Bruyninxhoz 1706 november 24. Simonyi, III. 265.
Legalább kellemessé akarta tenni felesége érsekújvári tartózkodását. Ebeczky Imre brigadérost és várparancsnokot azonnal újabb utasításokkal látta el, egyrészt azért, mivel «a hadirendnek jó folytatása a jórendet és vigyázást leginkább akkoron kivánja, a midőn legkevesebbet tarthatni az ellenségtől»; másrészt azért, mert udvarával maga is Érsekújváron lakik s így az összezsúfolt házak közt a tűztől jobban kell óvakodni s a kapukat is szigorúbban őrízni.* A városban
Érsekújvári rendtartás, Arch. R. I. 547–8.
«A fejdelem háza szép épületekkel
Vagyon északfelé, rakva szép kövekkel.»*
Vagyon északfelé, rakva szép kövekkel.»*
D. Veress Gerzson verse. Thaly, Adalékok, II. 358.
Ez a ház mostan nagy élénkségnek, vigadozásnak helye volt. Váltig panaszkodott Ottlyk György főudvarmester, hogy a fejedelemasszony «nagy galibára jött ki Bécsből, mert tékozló és pompát űző természete véghetetlen volt»* A fejedelem gondoskodott ugyan jó tokaji borokról, de feleségének Stepney Becsből, orvosság gyanánt, pezsgővel is kedveskedett.* A fejedelem utóbb maga is bosszankodva írta, hogy Újvárt a szenátus vadászott, tánczolt, mulatott, koczódott.* Feleségének tetszett az a katonai és diplomatiai sürgés-forgás, a mely ura hatalmát jelentette. A fejedelem, a ki Esztergom ostromára készűlt, ágyú- és mozsárütegeit a piacz közepén állíttatta fel. A vár alatt 12.000 főnyi idegen módra szervezett lovasságot és gyalogságot vont össze gróf Forgách Simon vezetése alatt.* Június 6-ikán a fejedelem a tatárországi követségökből hazatérő Bay Mihályt és Pápay Gáspárt fogadta.* De kivált az újból megindúlt békealkudozások okoztak nagy járást, kelést.
Ottlyk önéletírása. MHH. Script. XXVII. 100.
Stepney Rákóczinéhoz június 20. Simonyi, III. 85–6.
Rákóczi Károlyihoz október 15. Arch. R. I. 637.
Rákóczi emlékíratai, 181.
Századok, 1873. 618.
A király már május 26-ikán kinevezte a békebizottságot, melynek elnöke Károly lotharingiai herczeg, osnabrücki és olmützi érsek lett, alelnöke pedig Wratislaw Venczel gróf. A bizottság többi tagjai: Széchenyi Pál, Illésházy Miklós, Lamberg Zsigmond és (utóbb) Wolkra Ottó grófok, kik mellett, kisegítők gyanánt, Szirmay báró, Viza püspök és Okolicsányi álltak.* A fejedelemnek oly kevés reménysége volt a békességhez, hogy az alkudozásoknak inkább csaknem bizonyos felbomlását, mintsem folytatását várta.* Június 6-ikán azonban, a szenátus megkérdezésével, ő is kinevezte a békebizottságot,* melynek tagjai, Bercsényi elnöklete alatt, Károlyi Sándor, Csáky István, Sennyey István, Petes András püspök és egri nagyprépost, Galambos Ferencz és Jánoky Zsigmond udv. kanczellárok, Gerhard György, Kajali Pál szenátorok és Labsánszky János, a szenátus kanczelláriájának igazgatója lettek. Másnap Stepney és Rechteren tiszteletöket tették a fejedelemasszonynál s ott «mint egy véletlenűl» találkoztak a fejedelemmel. Rákóczi tudatta velök, hogy az erdélyi követek megérkeztek s kivánságaikat a magyarokkal együtt adják be a nagyszombati congressuson. Ő az erdélyi fejedelemségről nem mondhat le s reméli, a császár is elösmeri a szabad választás jogát. Hiában kérték ők is, a fejedelemasszony is, hogy Erdély helyett a német birodalomban fogadjon el kárpótlást; hiában hivatkoztak a magukkal hozott Onstein báróra, ki szemtanúja volt május 23-ikán Brabantban a francziák ramilliesi vereségének; hiában hagyták nála a brabanti és spanyolországi eseményekről érkezett lapokat, a mik a francziák helyzete reménytelenségéről tanúskodtak.
Az oklevél: Hist, des rév. IV. 3–5. Katona, XXXVII. 184–7.
Rákóczi Károlyihoz június 2. Arch. R. I. 550.
Az oklevél: Hist, des rév. IV. 19–20. Katona, XXXVII. 190–192.
Des Alleurs franczia követ, a ki éppen akkor érkezett oda, más tudósításokkal szolgált a fejedelemnek, a kit másnap is hiában ijesztgettek a francziák állhatatlanságával, a mit a kölni és bajor választók, az anjoui herczeg s maga Thököly fejedelem eléggé tapasztaltak. Erdély kérdésében semmiképpen sem tudták meggyőzni; s egyetlen sikerök az volt, hogy az örökös királyság dolgát, a közbenjárók februárius 19-iki nyilatkozata után, egyelőre mindamellett sem kivánta bolygatni, hogy azt Bercsényi nagyon sürgette. Június 8-ikán délután a fejedelem hadiszemlét tartott s távozása után Bercsényi is bemutatta a sereget a közbenjáróknak,* a kik még aznap a keresztényi szeretet nevében kérték Wratislawot, járja ki a császárnál, hogy a beteg fejedelemasszony Karlsbadba mehesssen. Ittmaradásával úgy sem igen használ a császárnak.* Másnap kedvetlenűl tértek vissza Nagyszombatba.* Ott hallották, hogy Salm herczeg nem pártolja Rákócziné elutazását, mert neheztelt rá római és velenczei fondorlatai miatt.* Attól tartott, hogy ennek az útjának is politikai czéljai vannak. A császár úgy hitte, hogy már elmúlt a karlsbadi fürdőzés ideje; azonban nem akarta gátolni, hogy, ha betegsége miatt okvetlenűl mennie kell, Morvaországon át odamehessen.* Azonban ezt mégis a béketárgyalások alakúlásától tette függővé.
Rákóczi emlékiratai, 182–4.
Stepney és Rechteren Wratislawnak június 8. Simonyi, III. 66–7.
Stepney Harleynak június 14. U. o. 73–8.
Bruyninx Stepneynek és Rechterennek június 12. U. o. 67.
U. ő. Ugyanazoknak június 13. U. o 70. és Wratislav ugyanazoknak június 13. U. o. 71–2.
)
A szövetséges rendek tanácsában készűlt békepontokat a magyarok Nagyszombatban, a békecongresszus alakuló űlésén, június 13-ikán mutatták be.* Nagy figyelmet érdemelnek, mert a magyarok ötödfél éven át szívósan ragaszkodtak hozzájuk, s még 1711-ben a salánki szenátus-űlésen, majdnem a végső veszedelem pillanatában is, fontolóra vették, engedhetnek-e belőle valamit?* Föltételeik szerint a békéért annak idején, Anglián és Hollandián kívül, Svéd-, Porosz- és Lengyelországok, valamint Velencze is kezeskedjenek. Erdély szabadon válaszsza fejedelmét. Az 1687. évi kierőszakolt tőrvényezikkelyeket, minden baj forrásait, semmisítsék meg; az ellenállásról szóló záradékot állítsák helyre; a trónörökösödés kérdés tárgya maradjon. Minden idegen katonaságot vigyenek ki az országból. Az alkotmányos főméltóságok és az országtanács hatáskörét állítsák helyre. Újítsák föl a főkapitányságokat, a törvényes kincstartóságot. A koronát hozzák vissza s Murány várában őrizzék. Az újszerzeményi (török- vagy fegyverjogot) örökre eltöröljék. Az udv. haditanács és kamara ne avatkozzanak az udv. kanczellárhoz tartozó magyar ügyekbe. A hazai tisztségeket valláskülönbség nélkül érdemes hazafiak kapják. A vallás szabad gyakorlatát a szécsényi barátságos egyezség alapján biztosítsák. A jezsuitákat űzzék ki az országból. Az igazságot a magyar törvények értelmében szolgáltassák ki. Az udvar, a kamara és kincstár a károsúltaknak teljes elégtételt adjanak. A volt császár törvénytelen adományai, kiváltságai stb. semmisek. A kurucz rézpénz forgalomban maradjon, míg a bányák felejövedelméből beválthatják. A király ezentúl róluk nélkülök ne köthessen békét. Az ország lakosai ugyan, hazájuk, szabadságuk igazságos védelmére fogván fegyvert, nem vétkeztek, sőt dicséretes dolgot cselekedtek; de hogy dicső tettöket rosszra ne magyarázzák, a soraikban harczoló idegenekkel együtt teljes kegyelmet kapjanak. A nemesi előjogok érzékeny sérelmet szenvedvén, a Rákóczi fejedelem és Bercsényi főtábornok ellen hozott törvénytelen itéleteket semmisítsék meg s őket érdemökhöz képest elégtételben részesítsék. A nemesek, jászkunok, hajdúk kiváltságait hagyják meg. Országgyűlést legalább háromévenkint tartsanak. Szent és sérthetetlen legyen minden törvény, szabadság, intézmény, szerződés, királyi hitlevél. Országgyűlési határozat nélkül törvénytelen adókkal senkit se zaklassanak. Mindezeket a szövetséges rendek összesége erősítse meg s a teljes hatalmú kezesek jelenlétében hajtsák végre. Az ellenfélen állók mondjanak le tisztségeikről s azokat az országgyűlés töltse be, mely ekként a törvényes kormányt helyreállítván, a többi számtalan sérelmet is orvosolja.*
Stepney Harleynak június 15. Simonyi, III. 81.
Rákóczi emlékíratai 181., 292.
Hist. des révol. III. 351–391. Vay, Egy lengyel kir. tanácsos levele Thalynál, Kalászok, 174–6. Horváth, VI. 436–8. A császáriaktól adott válaszszal együtt Katona, XXXVII. 206–237. Szalay VI. 332–348.
Salm herczeg arczképe.*
Salm herczeg arczképe. Arneth: «Prinz Eugen von Savoyen» cz. művéből vettük.
Stepney szerint* ezek a kivánságok három osztályba sorozhatók: 1. Olyanokra, a melyekre a császárt lelkiösmerete kötelezi, mert a józan észen, igazságon és tényeken alapúlnak; 2. olyanokra, a miket a császár atyai hajlandóságból megengedhet; 3. olyanokra, a mik szokatlanok és szemtelenek (impertinent), pl. a rézpénz forgalma és beváltása, valamint Rákóczi és Bercsényi megjutalmazása. A közbenjárók aligha titkolták ezt a felfogásukat, mikor a kivánatokat 17-ikén Bécsben átnyújtották a császárnak, ki mindent igért az alkudozások sikere érdekében.* Bécsbe mentek a cs. bizottság elnökei is (Lotharingiai Károly hg. és Wratislaw gr.) s pár nap mulva Széchényi Pál is, hogy a császár elnöklete alatt tanácskozzanak ebben az ügyben. Kedvező választ – a szövetségesek győzedelmei következtében – senki sem remélt;* a császár a fegyverszünetet is csak július 24-ikéig volt hajlandó meghosszahbítani.* Ezzel a fegyverszünetet épen száz napra kerekítették ki.
Stepney Harleynak június 15. Simonyi, III. 83–4.
Stepney Harleynak június 19. Simonyi, III. 86.
U. ő június 26. U. o. 93. és július 1. U. o. 104.
A lorraini hg. június 29. U. o. 94. A mediatorok június 30. U. o. 96. és 99.
Károly lotharingiai herczeg.*
Károly lotharingiai herczeg, egykorú metszet ő Felsége hitbizományi könyvtárában.
A válasz megadása előtt Wratislaw cseh kanczellár találkozni akart a fölkelés vezetőivel, a kikkel szemben a császárnak az volt a nézete,* hogy kárpótlásuk ugyan, vagy éppen megjutalmaztatásuk, az 1608: XXIII. t.-cz. példájára az országgyűlésre tartozik, de «ha a béke meglesz, a császárnak vele született kegyelmességétől, a melyben teljesen bízni kell, sokat várhatnak, kivált ha ennek a mostani kibékülésnek a művét őszintén előmozdítják». Bercsényi azonban a nála megjelent Wratislawot már június 29-ikén felvilágosította, hogy a mostani confoederatio alapelvénél fogva senki sem számíthat magánhaszonra s így nem történhetik meg, mint régebben, hogy a közjó érdekében kezdett békealkudozások magánérdekek kielégítésével végződjenek. A kanczellárral, ki a fejedelmet csak Rákóczinak nevezte, a fejedelemről külön egyáltalán nem beszélt; de figyelmeztette, hogy a közbenjárók ezt a dolgot nyilvánosan tárgyalják; a szövetkezett rendek ereje is nagy. Különérdekekről szólani még akkor sem lehetne, ha a fejedelem maga is akarná.*
Katona, XXXVII. 233.
Bercsényi Rákóczihoz június 29. Arch. R. V. 137–8.
Gróf Wratislaw névaláírása.
A kanczellár ezek után szomorúan ment Szirmay báró és Okolicsányi kiséretében «próbálni» a fejedelmet, a kivel másnap (június 30-ikán) a fejedelemasszony érsekújvári termeiben találkozott.* Ennek a fogadtatásnak részleteit már ösmerjük.* «Herczeg – szólt a kanczellár másnap,* – Ön Francziaországban bízik; pedig ez azoknak a fejedelmeknek kórháza, kiket igéreteinek és fogadásainak megszegése következtében szerencsétlenségbe döntött. Ön is ezeknek a számát fogja növelni s ottan hal meg.» «Nem Francziaországot tekintem – felelte Rákóczi – hanem kötelességemet.» Mindamellett Wratislaw, mikor július 2-ikán Nagyszombaton át visszatért Bécsbe, Stepneyvel szemben úgy mutatta, hogy meg van elégedve küldetésével;* de Rákócziról később nagyon tiszteletlenűl nyilatkozott. Viszont Stepney utóbb Wratislaw érsekújvári «szemtelen» (impertinent) magaviseletét okozta, hogy Rákóczi megváltozott és közönyös lett a béke iránt.* Július 5-ikén a fejedelem már meg is írta Bercsényinek, hogy a szenátus elé viszi azt a kérdést, az udvar merev magatartása következtében félbeszakítsák-e a tárgyalásokat?* Az udvar különben is rajta volt, hogy Rákóczi személyét állítsa oda a törés okának.*
Így javasolta ezt a fejedelemasszony már májusban. Lawes levele, május 19. Simonyi, III. 33•
L. e könyvben 582–3. 1.
Rákóczi emlékíratai, 181.
Stepney Harleynak július 2. Simonyi, III. 110.
Stepney július 13. és 23. U. a. 140. és 166.
Rákóczi Bercsényihez július 5. Arch. R. I. 559.
Bercsényi Rákóczinak július 6. U. o. v. 149–150.
Most már a fejedelemasszony sem halasztotta tovább karlsbadi útját. Ura gr. Forgách Simon vezetése alatt minden ott levő ezredből egy századot rendelt melléje kiséretűl, a kikhez Bercsényinek még két ezredet kellett adnia. Érsékújvárról július 7-ikén nagy katonai tisztelgések közt indúlt el; udvara egy részével maga a fejedelem is elkisérte őt Szeredig. Ott töltötték a másnapot: a szép, beteg asszony pihenve, a fejedelem pedig Bercsényivel és a szenátorokkal a béke ügyéről tanácskozva. 10-ikén Modorfalván búcsúztak el a házasok egymástól s a fejedelemasszony és fényes kisérete július 13-ikán reggel Hodolinnál ért a morva határra, hol Ritschan cs. tábornok vette magára útja biztosítását.* Hazajövet «kevesebb czeremóniával is beéri» – borongott a fejedelem.*
Thaly, Bercsényi, III. 761–4.
Rákóczi Bercsényihez deczember 15. Arch. R. I. 656.
Alig érkezett haza Érsekújvárra, július 16-ikán kedves nénje, Ilona, Aspremont őrgrófné örvendeztette meg látogatásával. A császárnak ő is olyan «magánkövete»* volt, mint a a fejedelemné, Wratislaw kanczellár s legutóbb gr. Kéry János főlovászmester. Ő is azzal biztatta, hogy a császár fehér lapot terjeszt eléje, minden lehetőt megad neki – az egy Erdélyen kívül. Rechteren Bécsből aznap szintén azzal az izenettel tért vissza Nagyszombatba, hogy az udvar még a fegyverszünetet sem hosszabbítja meg, ha Erdélyről le nem mond. «Ime – úgymond – a császár akarna békélni, de a miniszterek nem engedik; ime, küldte a fejedelemhez a nénjét, ha vehet bizodalmat.» Bercsényi előtt Rechteren is, Stepney is nagyon kikeltek az udvar ellen. «De hiszen – szóltak – Isten megsegíti az igazságos ügyet! A bécsiek a katonaságban bíznak, nagy készületeket tesznek, legalább három oldalról akarnak támadni egy csapással: innen is, onnan is, Horvátországból és Erdélyből. Nincs remény a békére. Isten segítse küzdelmeiteket! Tegyétek föl keményen a tiltakozást: a világ elébe terjesztjük ártatlanságtokat. Úgy látszik, Isten az Ausztriai Házat minisztereiben és azoknak kevélységében akarja megbüntetni. Ejh, uraim! fakadt ki Stepney – nincs dicsőségesebb mint a hazáért és a szabadságért meghalni; nincs nagyobb boldogság, mint az elösmert igaz ügyért harczolni!*
Stepney Harleynak julius 28. Simonyi, III. 173.
Bercsényi Rákóczihoz julius 16. és Károlyihoz julius 26. Arch. R. V. 161–2. és Rákóczi-tár, II. 133–4.
Gróf Aspremontné, Rákóczi Juliánna.*
Gróf Aspremontné, Rákóczi Juliánna, mint Diana az Erdődy grófnő ónodi kastélyában őrzött eredeti vízfestményről rajzolta Cserna Károly.
A fejedelem éppen akkor értesült erről,* a mikor nénje arról biztosította, hogy a bécsi udvar őszinte s maga is kívánja a fegyverszünet meghosszabbítását; s hogy őutána még egy futárnak kell jönnie. Öcscse elkeseredve tette hozzá: Úgy látszik, a bécsiek most is egy bakot nyúznak, a melyet én is bőgetek a magam részéről. A rossz hírekre rögtön intézkedett, hogy a hadakat a fegyverszünet felbomlása készületlenül ne találja, de «mégis mind éltette benne az Aspremontné reménysége a bizodalmat.»* Jártak, keltek a futárok, 18-ikán Semptére kiment a szenátus, és a magyar békebizottság a meghívott közbenjárókkal együtt. Rákóczi Stepneyvel, Rechterennel és Bruyninxszal nénje lakosztályában találkozott. Nyugodtan értesítette őket, hogy a császárnak kívánságaikat illető július 12-iki feleletére* a válasz most készűl, azt a szenátus még ma tárgyalni kezdi, és ha legkésőbb 20-ikáig értesül a fegyverszünet meghosszabbításáról, 24-ikéig átadja a közbenjáróknak. Ellenkező esetben nem tárgyalnak tovább, hanem manifesztumban terjesztik ügyöket a világ elé.* A közbenjárók a fogadtatás friss hatása alatt értesítették a cs. bizottság elnökét, a lotharingiai herczeget, hogy ők ezt a nemzetet valóban hajlandónak találták a békére és sürgették a fegyverszünet meghoszszabbítását. Már előbb* megmondták neki, hogy a béke vagy háború felől a császár dönt. Ha békét akar adni népeinek, engedjen időt annak megkötésére.
Rákóczi Bercsényihez julius 16. Arch. R. VII. 214.
Bercsényi Károlyihoz július 26. Rákóczi-tár, II. 134.
Közli Hist, des révol. IV. 67–121.
A közbenjárók levele július 18. Simonyi, III. 148–9. Stepney Harleynak u. o. 153–160.
Július 16. U. o. 162.
Azonban Nagyszombatba hazatérve, már másnap megtudták, hogy nem engedett s hallani sem akart még a fegyverszünetről sem. A béke, mint már egy előbbi fejezetből ösmeretes, Erdély függetlensége vagy az Ausztriai Házhoz tartozása kérdésén hiúsúlt meg. «A fejszével így estek neki a fa gyökerének – írta Stepney.* – Annak, a ki szerencsére szabad kormányzat alatt él, nem kis fájdalommal kell látnia, hogy a szegény népnek (mely öthatod részben a reform. egyházhoz tartozik) egy csapásra elveszik a szabadságát és kiteszik a szolgaságnak, üldözésnek, nem törődve a közbenjáró hatalmakkal,» A közbenjárók 21-ikén délelőtt könyezve szorítottak kezet Kajaly Pál szenátorral, mikor a szövetkezett rendek nevében elbúcsúzott tőlük.* Délután kimentek a szeredi kastélyba, hogy elbúcsúzzanak a fejedelemtől, a ki keserű hangúlatban volt. Mindamellett megigérte, hogy egyelőre elkeseredésében sem szövetkezik a törökkel vagy más idegen hatalommal. Annyira szerette volna a békét, hogy már meg is íratta a vármegyékhez a meghívókat a szécsényi országgyűlésre, a mely eldöntötte volna, fentartsák-e vagy felbontsák az erdélyi rendekkel kötött szövetséget. Meg is mutatta nekik a már aláírt meghívókat. Ezeket azonban nem küldheti szét, mert többé nincs idő a tanácskozásra. A császár szentelt személyéről minden tisztelettel szólt s nagyon sajnálta, hogy megint fegyvert kell fognia.
Stepney Harleynak július 20. U. o. III. 159.
Stepney u.-annak, július 24. U. o. III. 168.
Nagyszombat.*
Nagyszombat látóképe, közelkorú metszet után.
Marlborough herczeg.*
Marlborough herczeg, újabbkori metszet után.
Az udvar makacsságán annálinkább csodálkozott, mivel nénje más biztatásokat hozott.* Megköszönte a közbenjárók fáradozásait, s külön levélben fejezte ki háláját az angol királyné és a hollandi rendek iránt;* de Marlborough herczegnek megírta, hogy Európa szabadságáért vívott diadalai nagyon ártanak Magyarország szabadságának, mert a bécsi minisztereket elbizakodottakká teszik,* Megkérte a közbenjárókat, hogy másnap vigyék magukkal Bécsbe nénjét, Ilonát. Ő maga érzékeny búcsút vett «szegény megkeseredett nénjétől,» a kit sohasem látott többé* s még 21-ikén este visszaindúlt Érsekújvárra, a hadakhoz. Másnap Kajaly a közbenjáróknak átadta a magyarok tiltakozását,* melyben «a bekövetkezendő újabb vérontásért Isten előtt felelőssé teszik azt, a ki féktelen nagyravágyásában rajtuk zsarnokoskodni akar. Azonban Magyarország szövetséges karai és rendei a hadviselés hullámzó tengerén az isteni gondviselés vezérlete alatt igazságos fegyvereikkel kifeszítik a vitorlákat és sérelmeik megbosszúlására felhívják a nemezist.» Ezzel a kilencz hónapja tartó béketárgyalások véget értek.
Stepney Harleynak július 24. Simonyi, III. 167–171. Beszéde a császárhoz augusztus 1. U. o. 181–3. és Thaly, Bercsényi, III. 790–2.
Hist. des révol. IV. 155–167.
Rákóczi Marlboroughhoz július 23. U. o. 165–7.
Rákóczi Bercsényinek július 22. Arch. R. VII. 215. V. ö. Thaly, Bercsényi, III. 787–8.
Szövege Hist. des révol. IV. 139–155. és Katona, XXXVII. 241–6.
Úgy hiszik, ennek a hatása alatt készült az a vers,* a melyet némelyek egyenesen a fejedelemnek tulajdonítanak:
Thaly, Adalékok, II. 114–116.
«Ne higyj, magyar, a németnek,
Akármivel hitegetnek;
Mert ha ád is nagy levelet,
Mint a kerek köpenyeged
S pecsétet üt olyat rája,
Mint a holdnak karimája;
Nincsen abban semmi virtus
Verje meg a Jézus Krisztus!»
Akármivel hitegetnek;
Mert ha ád is nagy levelet,
Mint a kerek köpenyeged
S pecsétet üt olyat rája,
Mint a holdnak karimája;
Nincsen abban semmi virtus
Verje meg a Jézus Krisztus!»
