Dolmány.
Dolmány.
A mente, suba vagy palást alatt viselt felöltő volt a dolmány, mely az Anjoukortól kezdve rendszerint rövidebb volt a sarkig vagy térden alul érő felső kabátnál, mindamellett az Árpádkori viseletmód hagyománya sem tünt el végképpen, különösen Erdélyből, hol az 1445-iki nagyszebeni oltárkép térdelő alakjának (37. 5.) lelóggó hasított újju felső kabátja vagy mentéje csupán a felső czombig ér s itt a csipőre csusztatott ékköves övben végződik, míg az alatta viselt dolmány térdig ér; ugyanilyen kettős felöltő, rövid felső mente és hosszú alsó dolmány látható Hunyady János aranyainak Sz. László képén (34. 6.), melynél a derékba szabott s a derékig sürü gombsorral ellátott felöltőn a csipő alatt apró körök vehetők ki, ezek pedig az egykorú nagyszebeni kép tanusága szerint csakis az övet jelölhetik, melyet ifjabb Hunyady János szörényi bán a bátyja által emelt gyulafehérvári sirmeléken szintén a csipőre csusztatva visel. (XIV. 3.) Mivel pedig ez a viseletmód közvetve vagy közvetlenül Erdélyre utal, holott Magyarországban sem a dolmánynál rövidebb mentére, sem az övviselés ezen Anjoukori módjára nincsen adatunk, azt hiszszük, ebből a Hunyady János korabeli erdélyi divatra nem alaptalanul következtethetünk. A XV. századbeli dolmány hosszabb és bővebb, mint az Anjoukori. Rendszerint térdig ért s az övön alul redőkben folyt le. Az 1419-iki derzsi falképen (31. 1.) vágott nyaku, míg Hunyady János aranyain Sz. László dolmánya ép úgy, mint Hunyady Jánosé a gyulafehérvári siremléken felálló nyakkal van ellátva (34. 6. XIV. 10.) s a hasítéknál alsó széle kissé ki van hajtva, sőt mintha elől valamivel rövidebb lett volna, mint hátul Elől a derékig sürü gombsort látunk s Hunyady János dolmánya a derékon egyszerü háromsoron zsinóros övvel van átkötve. Újja a kézfejig ér, se nem bő, se nem szük, vége szegélyezve van, míg az Anjoukor vége felé és Zsigmond uralkodásának elején a dolmányújj alsó része fel volt hasítva s gombsorral ellátva. (XIV. 7. 30. 3. 32. 5.) A derzsi kun dolmányának újja bő és csak a könyökig ér (31. 1.), az alsó s amannál rövidebb dolmány újja azonban rendes alaku. Egyébként a XV. századbeli viseletben szabályszerünek látszik nemcsak nálunk, hanem nyugoton is, hogy a felső kabát, különösen ha hosszabb az alsónál, vagy rövidebb, vagy hasított újju, vagy épen újjatlan, de az alsó felöltőbül ha egyéb nem is, a ruhaújj mindig látható. A XV. század utolsó harmadából a dolmánynak egy eredeti példánya is fenmaradt. Ez a rendkivül becses emlék a hg. Esterházy család birtokában van s hagyomány szerint magáé Mátyás királyé volt (XVI. 1–2.), mely Oláh Miklós esztergomi érsek dolmányával együtt nyilván az Oláh család hagyatékából került az Eszterházyakhoz. Arany virágos vörös selyemből készült, a háta közepén és lehajtott széles négyszögü gallérján szintén hátul koronával; bő szabásu, nem testhez álló, alja felé fokozatosan bővül s két szárnyát egymásra hajtva az öv fölött 3–3-ból álló, összesen 9 sujtásos gombbal foglalták össze; hátul hosszabb, mint elől, a kivágás egyenes, nem pedig rézsutos, a szük dolmányújj végig fel van hasítva. Nem olyan hosszú, mint a korábbi dolmányok, bár hosszabb, mint a későbbiek, minő p. Haller Pál dolmánya (XVII. 7.), mely csak a czomig ért, rendszerint azonban a XV. század végéről s a XVI. század elejéről származó képeken a mente vagy suba annyira eltakarja, hogy a dolmányújjnál egyéb alig látható. Kivételt képez egy az udvari hitbizományi könyvtárban levő s XV. századbeli magyar nemest ábrázoló fametszet (46. 6.), mely a Hunyady Jánoséhoz hasonló galléros palástnál fogva sokkal inkább a Mátyás-, mint a Jagelló-kori viseletet tünteti föl s valószinü, hogy a dolmány formája korábbi a Mátyás dolmányáénál; erre mutat a Hunyady János dolmányára emlékeztető magas nyak, míg Mátyásé már a Jagellók korában divatozó lehajtott négyszögü széles gallérral van ellátva, a mi azonban Thuróczi krónikája szerint (XVII. 6.) Mátyás végévei felé is szokásos volt. A dolmány az említett képen szintén csak czombig ér és derékban széles selyem kendővel van övezve, alatta a dolmány redőkben foly alá, az öv fölött sújtásos gombsor foglalja össze.*
A magyar aranyak Sz. László-képére nézve l. még XIV. tábla, 2. sz. a. magyarázatot. – Nemes M. úr lánczokról csüngő csörgőknek tartja azt, a mit én ővnek gondolok. Ez a felfogás is igaz lehet; V. ö. Viollett le Duc id. m. IV. 49. – Arch. Ért. XIX. 1899. 31–32. 103–104. l.
A dolmánynak egy különleges alakját, mely az Anjoukori úri viseletre megy vissza, a Zsigmond korabeli népies viseletben találjuk. Ez a vattázott vagy levarrt felöltő, mely azonban nem az a rövid és szük ruha volt, a minőt Nagy Lajos uralkodásának vége felé viseltek, hanem bő és hosszú, mely szabására nézve megfelelt a rendes dolmányformának, mint ez, sürü gombsorral volt összefoglalva és csupán a vizszintes levarrás különböztette meg emettől. Ilyen alakban fordul elő azon a bécsi udvari könyvtárban levő s a Sachsenhausen nevü kolostorbul származó XV. századbeli képen (33.), mely Zsigmond királyt ábrázolja két alakkal s az ott feltüntetett jelenetet egy Reichental Ulrik krónikájából vett idézet magyarázza, melynek az az értelme, hogy Zsigmond a nem nemes származású magyaroknak is adott hübéri birtokot s azok tojással, viaszszal, borsóval és más egyéb terménynyel kedveskednek neki. Világos, hogy a német felső itt a népies magyar viseletet akarta feltüntetni, mely a tojást adó térdelő alaknál bő újju, levarrt s hosszú zöld dolmányból, vörös lábravalóból és kék kalapból (XIII. 4.), a hátrább álló és zacskót tartó alaknál pedig rózsaszinü és szintén bő, amannál is bővebb és a kézfejet is eltakaró közönséges dolmányból, hasonló szinü kalapból, meg világos zöld lábravalóból áll. (XIII. 5.). Hasonló levarrt felöltőnek látszik a sepsi-bessenyei Sz. László-legenda kunjának dolmánya is. (32. 9.)*
Rómer Fl. Arch. Közl. VIII. 199.
