Palást.
Palást.
A palást az egész időszak alatt használatban volt. Fejedelmi személyeket rendszerint palástosan ábrázolnak az egykoru emlékek, igy találjuk az érmeken Sz. Lászlót (XIV. 2. 34. 5–6.) s ugyanőt a nagyszebeni oltárképen (37. 6.) a XV. század derekáról, emitt széles hermelingallérral, amott keskeny prémes palástnyakkal: Hunyady János palástja szintén lehajtott gallérral van ellátva (XV. 10.), míg Hunyady Lászlóé (XIV. 1.) gallér és nyak helyett csak keskeny prémmel van szegélyezve; Mátyás király – úgy látszik – nem kedvelte a palástot, ellenben II. Lajosnak a Thun-Hohenstein család tescheni könyvtárában levő, Burgkmayr János által festett egykorú képén (46. 1.) ismét czobolyprémes nyaku palást látható. Ez volt a palást szokásos formája, míg Zsigmond király miseruha alaku palástot viselt, mely két oldalt nyitva volt, csak a vállnál foglalták össze; ilyen palásttal találjuk a Lochner István által 1444 körül festett kölni oltárképen, úgyszintén azon a XV. század első feléből származó képen (33. 1.), mely őt a trónon ülve ábrázolja, a mint két alsóbb néposztálybeli alak tojást és lisztet vagy borsót ajánl fel neki, a Domenico Bartolo által 1431 körül készített sienai mozaikon azonban ő is a szokott, kerek galléros és a mell közepén csattal összefoglalt palástban van ábrázolva. De nemcsak fejedelmek, hanem az előkelőbb osztályhoz tartozók is viseltek palástot. Igy az aacheni magyar zarándokokat ábrázoló képen (XIII. 1. 34. 1.) egy térdelő ifjut látunk széles prémes galléru és szalaggal összekötött palástban; a nagyszebeni oltárkép egyik lovas alakja (37. 4.) szintén palástot visel, mely a mell közepén csattal van összefoglalva s prémmel van ellátva a lehajtott ruhanyak; Szentgyörgyi György gróf is a szentgyörgyi templomban levő siremlékén rövid lánczczal vagy szalaggal összefoglalt vágott nyaku palásttal van ábrázolva. (XIV. 13.) Mindezek a XV. század második harmadából eredő emlékek; a későbbi időszakban az előkelő osztály – úgy látszik – felhagyott a palástviseléssel.*
Lochner J. képét l. Szalay-Baróti id. m. II. 155., a sienai mozaikot u. o. 143.
