Nadrág.
Nadrág.
A lábravaló most is, mint az Anjouk korában, szük nadrágból vagy harisnyából állt, gatya csak a kunokat ábrázoló képeken fordul elő, mint a háromszékmegyei killyéni falfestményen (32. 2.) s a bécsi egyetem magyar tanulóinak régi anyakönyvében, a «Liber Nationis Hungaricć»-ben levő s Sz. Lászlónak a kunnal való birkózását ábrázoló miniature-ön (32. 1.); ez utóbbi 1453 körül készült, ezen évvel kezdődik ugyanis az anyakönyv s ugyanezen időtájból való a killyéni falfestmény is. A harisnya két szára a nyugoti népeknél még most is rendszerint külön darabból állt, csak ha finomabb anyagból készült, akkor varrták össze fönt a két szárat s elől gombbal, meg szalaggal kötötték az inghez vagy kabáthoz. Nincsenek rá egyenes adataink – a képekből egyáltalában nem vehető ki – hogy tökéletesen ilyen volt-e a XV. századbeli magyar nadrág vagy pedig már ekkor is összevarrták a két szárát s a derékon, úgy, mint a későbbi időkből tudjuk, szíjjal kötötték össze; de úgy tetszik nekünk, hogy a ruha összeállítás módjában e téren is megelőzte a keleties viseletmód a nyugatit, az ősrégi gatya szárait már a régi időkben is összevarrták, már pedig a gatya, meg a nadrág közt tulajdonkép az a különbség, hogy az egyiknek bő, másiknak meg szűk a szára s amazt vászonból, emezt bőrből vagy posztóból készítették, máskülönben pedig a nadrág szárait is összevarrták; ha nem igy történt volna, akkor a tulajdonképeni nadrágra vagy egy új keletű magyar szót alkalmaztak volna, vagy a nyugoti szomszédaink, olaszok vagy németek elnevezését vették volna át őseink. A nyugoti divat befolyása alatt kétségkivül használatban volt a lábfejet is takaró és czombig, vagy azon fölül terjedő külön szárú harisnya is, mint p. az Anjouk korában, a has eltakarásának olyan módja azonban, a mik a XV. században a nyugoti népeknél voltak szokásban, vagy a nemi részeknél alkalmazott zacskóféle nálunk fölöslegesek voltak, mert a harisnyát ép úgy, mint a nadrágot, a gatyára huzták föl s nyilván ez a magyarázata, hogy régi emlékeinken oly kevés nyoma van ezen utóbbi régi keleti ruhadarabnak. Nyugoton szokásban volt még a XV. században is, hogy a harisnya két szára különböző színü volt; málunk egyszinű szövetből készült a nadrág, a felemás szinre csak a szmrecsányi templom falfestményein találunk példát. (37. 7, 8.) Hunyady János gyulafehérvári siremlékén a nadrág felső szára bő s kissé buggyos, egészen törökös a maksai Sz. László legenda kunjának nadrágja (30. 1.) más emlékeken azonban, a hol t. i. a mente nem takarja el, ez a rész is szűk és testhez álló. (46. 6. XVII. 4.)*
A bécsi anyakönyvről l. M. Könyvszemle. Új foly. I. k. 1892/93. 22. l. – A nadrágról l. Hottenroth id. m. 85. l. Heyden id. m. 107. l. – Beszt. sz. caliga = nadrag. V. Erdélyi végrend. (1472.): «Item parvulo meo Blasko… caligam meam lego.» Tel. Okl. II. 114.
