AZ ÍRÓ
AZ ÍRÓ
Than Károly valószínűleg kinevezése óta tudta, hogy kémia könyvet kell írnia. Modern, korszerű, magyar nyelvű reprezentatív tankönyvet, mert az ország ilyennel nem rendelkezett. 1870 táján csak Nendtvich könyvének különböző idejű kiadásai képviselték a kémiai szakirodalmat. Az pedig legelőször 1840-ben jelent meg, azóta csak kiegészítette, különben is Regnault francia nyelvű kémiai könyvének magyarra átültetését jelentette, mégpedig arra a magyar kémiai nyelvre, amelyet Nendtvich és Irinyi dolgoztak ki még a reformkorban. Élegről és büzenyről volt benne szó, meg hamvas kéklecsről. Ezt a nyelvet a kiegyezés után már egyre kevésbé értették a magyar kémikusok s ebben éppen Thannak volt szerepe.
Than kinevezése után első cikkeiben még használta Nendtvich nevezéktanát. Akkor vonult be újra a magyar nyelv az egyetemre és a folyóiratokba hosszú száműzetése után. Felbuzdult a nemzeti érzelem. Nendtvich volt a rangidős professzor, a 48-as események részese. Alkalmazkodni kellett hozzá. Ez valószínűleg nem volt könnyű. Hiszen Than német kémiát tanult. Neki valószínűleg szinte le kellett fordítania cikkeit a nendtvichi magyar nyelvre, Than járt a világban. Tudta milyen előny az elemek és vegyületek internacionális nevezéktana. A kiegyezés után nem volt szükség a magyar nyelv különleges támogatására, magától is elfoglalta a körülmények megszabta uralkodó helyét az országban. Ettől kezdve Than tudatosan visszatért a nemzetközi nomenklatúrához és az élenyből újra oxygen lett, a könenyből pedig megint hydrogen. Hatására – és szerencsénkre – a magyar kémiai műnyelv elenyészett. Így legalább a kémiai neveket nem kell idegen nyelveken külön megtanulnunk, az elnevezések azonossága alapján idegen kémiai szövegeket is többé-kevésbé meg tudunk érteni, még akkor is, ha a nyelvet nem egészen értjük.
Than hamarosan vezéralakja lett a magyar kémiai tudománynak, ő épített reprezentatív intézetet, rá várt a reprezentatív könyv megírása. Erre a Magyar Tudományos Akadémia már 1872-ben felszólította. Ekkor nekikezdett. Közben a kémia egyre fejlődött, változott. Az ő társadalmi elfoglaltsága egyre nőtt, egyre több dolga lett. Így csak gyűjtötte az anyagot, gyűjtötte, az évek Pedig teltek. 25 év telt el, amire 1897/98-ban megjelent a nagy mű első, további 10 év, amikor 1906-ban második kötete. Talán az is közrejátszott az elkészülésben, hogy a hajdani barát, s későbbi rivális, Lengyel Béla megelőzte 1889-ben megjelent Chemia c. könyvével. Lehet, hogy úgy érezte, most már igazán neki is meg kell csinálnia azt, amiről olyan régóta szót ejt.
A kísérleti chemia elemei c. könyv valóban reprezentatív mű lett, amelyik saját korához képest nagyon modern volt, és tartalmában verte legtöbb nyugati kortársát.
Ha ez a könyv nem magyarul, hanem egy világnyelven íródott volna, biztosra veszem, hogy a kémiatörténet az egészen nagy könyvek között tartaná számon. Így viszont azt kell Than érdemének felróni, hogy ezt a nagy munkát egy magyar nyelvű, tehát eleve limitált hatású és sikerű munkába fektette volt bele.
A könyv az általános és a szervetlen kémiát tárgyalja. Az általános kémiai részben a teljesen korszerű fizikai-kémiai magyarázat minden elismerésre méltó. Hiszen Ostwald Allgemeine Chemie-jén kívül más hasonló szellemben megírt könyv 1895-ben még nem volt a világon. Ostwald tömörebb könyvében azonban helyenként szinte eltűnik az a tény, hogy a kémia anyagokkal, elemekkel és vegyületekkel, nem pedig csupán tételekkel foglalkozik. Thannál a tételek mindig csak a kísérleti jelenségek magyarázására szolgálnak. Than mindig anyagközelben maradt fejtegetéseiben, s mégis adni tudta az akkor legmodernebb elméleteket. Kísérlet és elmélet, anyagok és tételek egységét azóta sem tudta véleményem szerint senki ennyire megvalósítani.
Könyve Általános energetikával kezdődik s csak a termodinamika főtételeinek ismertetése után tért rá a súlyviszonyok megbeszélésére. Ezután következett a Testek hőállapotának értelmezése c. fejezet a gázok s oldatok törvényeivel. Külön fejezetet szentelt a termokémiának és az elektrokémiának. A kémiai kinetikában a reakciósebesség, a tömeghatás törvénye, a reakciórendek megbeszélése szerepel. Tárgyalta a galvánelemek Nernst féle elméletét és az abból levonható következtetéseket, amiben meghaladta Ostwaldot. Az első kötetben az elemek, a másodikban a vegyületek tárgyalása szerepel. De ez utóbbi során is ki-kitér fizikai-kémiai magyarázatokra. Itt tárgyalta pl. a fázisszabályt vagy a Bugarsiky féle endoterm galvánelemet és a szabad energiaváltozásra evvel kapcsolatban levonható következtetéseket. A könyv beosztása ugyan nagyjában a periódusos rendszert követte, de egyéni nézeteinek is teret engedett az általa már régebben alkalmazott „egyenlő összetételű és egyenlő chemiai sajátságú vegyületek” szerinti csoportosításnál. Analógiákra alapozott tárgyalásmódjával az emlékezet munkáját igyekezett megkönnyíteni.
A szervetlen kémiai rész valóban páratlanul adatgazdag a könyv nagyságához képest; s olyan megbízható, hogy adatok ekintetében sokszor máig is bízvást fordulhatunk hozzá felvilágosításért:
Than világosságra törekvő, és kísérletekkel igazolható tényekhez ragaszkodó, de előremutató hipotéziseknek is igen óvatosan helyet engedő stílusának bemutatására idézem azt a részt az első kötetből; melyben a periódusos rendszer lehetséges okán gondolkodott el. 1895-ben, tehát akkor, amikor radioaktivitás és atomszerkezet még ismeretlen volt, így írt:
„Mindez valószínűleg onnét van, hogy a periódusos rendszer, noha kétségtelenül egészséges elven nyugszik, mai alakjában csak egy magasabb törvénynek töredéke; a melyet teljességében még nem ismerünk…
Egyes búvárok azt tartják, hogy a periódusos rendszer azzal a hypothesissel magyarázható, mely felteszi, hogy csak egyféle ősanyag van és hogy ennek különféle módon történt megsűrűsödéséből keletkeztek az egyes chemiai elemek. Ha feltesszük, hogy maga az ősanyag csak egyféle atomokból áll és hogy ezek különféle számban és különféle, de törvényszerű csoportosulás szerint sűrűsödtek össze chemiai atomokká; ékkör a periódusos rendszer okát csakugyan megérthetjük: Ilynemű okoskodások; azonban a tudománynak mostani fejlettségében mindenesetre koraiak és meddők is…”
1895-ben a Magyar Chemiai Folyóirat évi mellékleteként jelent meg A qualitatív chemiai analysis elemei című munkája. Ez a könyv is kitűnik azzal, hogy tekintetbe vette a legkorszerűbb fizikaikémiai eredményeket. A lecsapást pl. a reakciósebesség, és tömeghatás törvényével magyarázta: „A világosabb megértés kedvéért képzeljük el, hogy ezüstnitrát-oldathoz éppen egyenértékű sósavat adunk, amikor ezüstkloridból álló fehér csapadékot kapunk. Ez a csapadék bár igen nehezen, de azért nem egészen oldhatatlan vízben, a csapadék felett álló folyadékban tehát egy kevés ezüstchlorid van feloldva. Ennek a csekély mennyiségnek aránylag nagyobb része chlor ionra és ezüst ionra van felbomolva, a kisebb része pedig mint bomlatlan ezüstchlorid van az oldatban. A tömeghatás törvénye szerint egyensúlykor tehát: a chlor ion concentrátiója × az ezüst ion concentrátiójával = K.x ezüstchlorid concentrátiójával.”
Ez tulajdonképpen az oldhatósági szorzat fogalmának kifejtése. Nem ő alkotta meg. Than e könyvben is Wilhelm Ostwald nyomaiban járt, aki az analitikai kémia jelenségeit fizikai-kémiai alapokon magyarázta. Többek közt ő vezette be az oldhatósági szorzat fogalmát. Mindezt Die wissenschaftlichen Grundlagen der analytischen Chemie c. 1894-ben megjelent könyvében tette meg, amely az elméleti analitikai kémia megszületését jelentette. Than ismerte ezt a könyvet, hivatkozott is rá. Alig egy esztendő múltán már saját könyvében hasznosította ezeket az eredményeket. Ez is mutatja, amit már többször hangsúlyoztam, hogy mennyire „ŕ jour”-ban volt Than mindig kora kémiájának történéseivel, bárhol a világban is történtek azok. Az ő analitika könyve Ostwaldé után az első a világirodalomban, amelyik elméleti jellegű, amelyik a jelenségeket megokolja, s nem elégszik meg a puszta leírással. Könyve további részében a szokásos ionreakciókat ismertette, Fresenius rendszere alapján. Figyelemreméltó, hogy a szokásos analitikai könyveken túlmenően a színképelemzéssel való azonosításra is kitért és a fontosabb elemek színképtábláit is adta. Ezenkívül egyes elemeknél mikroszkópos mikrokémiai reakciókat is ismertetett. Ez pedig megint egy új terület gyors adaptálása volt, hiszen a mikroszkópos analízis első könyvét Haushoffer 1885-ben jelentette meg, s annak szisztematikus összefoglalása csak Th. Behrens 1894–95-ben megjelent Anleitung zur mikrochemischen Analyse c. könyvében történt meg.
1888-ban jelent meg Thannak Feladatok a chemiai gyakorlatokhoz kezdők részére c. munkája gyógyszerészhallgatók számára. A minőségi és mennyiségi analízis tömör ismertetésén kívül a mérgekről és azok felismeréséről továbbá egyszerűbb gyógyszerkészítmények készítésmódjáról szólt.
Kimagasló érdemei voltak Than Károlynak a Magyar Gyógyszerkönyv létrehozásában. Magyarországon 1834-ben vezettek be kötelezően gyógyszerkönyvet, mégpedig az akkori osztrák gyógyszerkönyvet. A Helytartótanács már 1832-ben kezdeményezte ugyan az egyetem orvosi karánál magyar gyógyszerkönyv összeállítását, ez azonban még harminc évig váratott magára. 1868-ban alakult meg a Közegészségügyi Tanács s ez hozta létre az első magyar gyógyszerkönyv szerkesztő bizottságát. A bizottság elnöke Than Károly volt. Háromévi munka után 1871-ben jelent meg az első Pharmacopoea Hungarica magyar és latin nyelven, mely 581 oldalon 510 gyógyszert szabályozott. 1888-ban ugyancsak Than Károly szerkesztő-bizottsági elnöksége mellett jelent meg a második magyar Pharmacopoea, most már 716 oldal terjedelemben. Than Károlyt tehát ezen a téren is úttörő érdem illeti.
1904-ben jelent meg Az elméleti chemia újabb haladásáról címet viselő könyve, mely a „Markusovszky féle sorozatban” tartott előadásait tartalmazta. 1896-ban létesítette a budapesti egyetem orvostudományi kara „a Markusovszky féle egyetemi jubiláris alapot” azzal a céllal, hogy az orvos- és a vele kapcsolatos természettudományok egy neves képviselőjét előadássorozat tartására kérje fel. 1903-ban kérték fel a kémia legújabb eredményeinek ismertetésére Than Károlyt, „aki mint ismeretes egyik legelső az úttörők közül, akik egyetemünkön szakuk tanítását a mai kor színvonala értelmében bevezették és meghonosították”. Than 17 kísérletes előadásban számolt be a kémia fejlődéséről 1880–1900 között. Az előadások a könyv tanúsága szerint, és a Thannál megszokott módon korszerűen, és rendkívül világosan ismertették lényegében a klasszikus fizikai-kémia tárgykörét.
