1897.
1897.
4. Január 3., 1. szám: Két dal, I–II. Yda
Sötét diákpesszimizmus: “Égő pokol és kárhozat Az én egész életem!” Reviczkyes sorok: “Gyönyörű vagy most is, De meg nem igéztél”. (“Járása, hangja még a régi, Csakhogy már nem tud megigézni” Reviczky.)
5. Február 14., 7. szám: A jégpályán. Aláírása: Yda
Könnyen kínálkozó “poénes” refrénnel: “jégre vittél engemet”, s közben is: “Fel fog zokogni jégszíved”.
(Jegyzet: Február 28., 9. szám: Szerkesztői üzenet Ydá-nak: “Egy kis türelmet kérek.”)
6. Március 21., 12. szám: Árnyak (Rajz.) Aláírása: Yda.
Első nyomtatásban megjelent prózája. Három rövid tárcahasáb. A bálteremben kezdődik, a jégpályán folytatódik s a zongora hangja mellett fejeződik be Molnár Józsi s az “angyalarcu” Irénke egymásra találása. “Rózsás kis kéz”, “epedő szempár” s minden ilyen egyéb rekvizítum bőségesen felvonul.
7. Április 4., 14. szám: Ha… Aláírása: Yda. Keltezve: Debreczen, 1897. márc. 20.
Reviczky-reminiszcenciák (“Ha látnál vidám cimborák közt” s effélék utánérzése).
8. Május 9., 19. szám: Üdvözlet. Aláírása: Yda.
Hazagondoló vers (Debrecenből, bár keltezés nélkül) a “tündéri, szép hely”-re s a “szép, barna lány”-ra.
9. Május 16., 20. szám: Könnycseppek. I–III. Aláírása: Yda.
Természetesen: a csalódás könnycseppjei, s a vigasztalódás? Íme:
III.
Ne félj kis lány, nem irok már
Bús-szerelmes verseket,
Már ezután csak a borról,
A mámorról verselek.
Bús-szerelmes verseket,
Már ezután csak a borról,
A mámorról verselek.
Mióta kijózanodtam,
Megszerettem én a bort,
Adieu hát, gyermek-szerelem,
Üljük meg reá a tort!
Megszerettem én a bort,
Adieu hát, gyermek-szerelem,
Üljük meg reá a tort!
(Jegyzet: július 4., 27. szám: Ydá-nak.)
10. Július 11. 28. szám: Hajh, gyerekek!… Aláírása: Adieu Bandi.
Magában poharazva emlékezik az elhagyott cimborákra:
– “Szegény Bandi” – mondjátok majd –
“Vajjon merre van az árva?”
– Fújjátok el majd a nótám:
“Meghalok én nemsokára…”
“Vajjon merre van az árva?”
– Fújjátok el majd a nótám:
“Meghalok én nemsokára…”
11. Július 25., 30. szám: Dal a rózsáról. Aláírása: Yda.
A barna lány emlékbeadott rózsája. “Én kaptam annak a kis lánynak az első, tiszta, szűzi csókját.”
12. Augusztus 1., 31. szám: Az én tragédiám. Aláírása: Adieu Bandi.
Öt hasábos tárcanovella. Hőse a vidéki költő, ki szerelmes verseit nem tudja megjelentetni, s ezért egy március 15-iki ünnepi versébe szövi be szerelmi vallomását Lizikéhez. A mama átlát a szitán s a Lizikéhez juttatott vers következő helyéhez: “Hogy viszont többé sohse lássalak” odajegyzi: “Ez a mi óhajtásunk is”. Divatjamúlt “monológ”-okra emlékeztető előadásmód.
13. Szeptember 26., 40. szám: Gretchen. Aláírása: Adieu Bandi.
Próza, de merő lira. Egészen cselekménytelen fellengés egy kékszemű szőkéhez.
14. Október 10., 42. szám: Dalok. I–III. Aláírása: Adieu Bandi.
Népdal ízű sorokkal.
(Jegyzet. Október 31., 45. szám. Szerkesztői üzenet Ady Endrének.)
15. November 21., 48. szám: Milyen az ősz? Aláírása: Ady Endre.
Első költeménye, mely névaláírásával jelent meg.
Itt ködös ősz van, lehullott már
Az első hideg, őszi dér;
------------------------------------
– Milyen az ősz maguknál, édes?
Óh írja meg, óh írja meg!
Az első hideg, őszi dér;
------------------------------------
– Milyen az ősz maguknál, édes?
Óh írja meg, óh írja meg!
16. Február 13., 7. szám. Egy szép leányhoz. Aláírása: Adieu Bandi.
Hangban egytestvér a megelőzővel, befejezése patétikus:
A férfinak nemes szerelme
Legyen az égi, tiszta út,
Amelyen az asszonyi szépség
Fönséges öntudatra jut!
Legyen az égi, tiszta út,
Amelyen az asszonyi szépség
Fönséges öntudatra jut!
17. Március 13., 11. szám: Falun. Aláírása: Ady Endre.
Első, saját nevével szignált prózai írása. “Csevegés” a disznótoros, kártyás, pipás falusi télről. A Dreyfus-ügy hullámai oda is eljutnak: egy “intelligens” katonaviselt ember azt állítja, hogy Zolával együtt szolgált a huszároknál Galíciában és hogy Zola neki kenyeres pajtása volt. Allúziók Csokonaira.
18. Április 3., 14. szám: A tárcatárgyakról. Aláírása: Ady Endre.
Az első irodalmi tanulmány. Kiinduló pontja: “idealismus nélkül nincsen poesis”. Ennek megfelelően megtagad minden közösséget “a modern írók ruganyos erkölcstaná”-val. “Én – írja – részletezés helyett gondolkozni szoktam a tárgyról, ez pedig nagy hiba annál, ki modern író akarna lenni. Szerencse, hogy nem akarok!”
(Jegyzet. Május 1., 18. szám. “Egy tárca tárgyáról” címmel “Bandi” álnevű író – Somogyi Endre – rendkívül hosszú, tizenkét magas kolumnára terjedő tárcacikkben polémizál Ady föntebb említett tanulmányával. Bőbeszédű apológiája Zolának, Hauptmannak, Dumasnak s egynémely magyar “modern”-nek. Kezdő sorai Adyról szólnak: “Van nekem egy kedves collegám ott lenn a vidéken. Egy csupasz képű, borzas poéta-fiú, akiből ha ő is úgy akarja – egyéb szükségesek megvannak – nagy poéta-ember leszen egyszer.”)
19. Május 8., 19. szám: Nem élek én tovább. Aláírása: Adieu Bandi.
Vers. Legerősebb sorai:
“Reám száll a bánat,
Feketén, komoran,
Mintha a világnak
Végzetszerű átkát
Csakis én érezném.”
Feketén, komoran,
Mintha a világnak
Végzetszerű átkát
Csakis én érezném.”
20. Június 12., 24. szám: Mi köt ide? Aláírása: Ady Endre.
Az imént említett vers hangján és formájában.
21. Június 26., 26. szám: Temetés. Aláírása: Yda.
A megelőzőeknél kezdetlegesebb, talán korábbi időből való. Refrénje: “Szól a harang búsan, végsőt üt az óra.”
22. Július 17., 29. szám: Epilógok. Írta Ady Endre. (Csillag alatt: A szerző közelebb megjelenő kötetéből.) I–III.
A Reviczkyre mutató versekből valók: “Majd, ha a “Hymen” rovatában olvasni fogom a neved” és így tovább.
(Jegyzet. Ugyan-e számban szerkesztői üzenet Ydának.)
23. Július 24., 30. szám: Nyári estén. Írta Ady Endre.
Áradozás prózában; a nyári estében a szép asszonynak, a “világ rabjá”-nak “örökös színésznő”-nek beszél Reviczkyről és Nirvánáról. A halott költővel testvérnek érzi magát az asszonyok gúnyájában.
(Jegyzet. Október 9., 41. számban a “Különfélék” rovatában: “Értesítés. Ady Endre értesíti azokat, kik verskötetére előfizettek, hogy a kötet eddig a szerző elfoglaltsága s magán halaszthatatlan ügyei miatt nem jelenhetett meg. Amennyiben azonban most már a kötet kiadására nézve megállapodásra jutott egyik debreczeni vállalattal, az mielébb meg fog jelenni és szétküldetni. Addig is kéri előfizetőinek szíves elnézését.”)
24. Október 23., 43. szám: A Rákóczi vén harangja. Aláírása: Ady Endre.
25. December 18., 51. szám: Kávéházban. Aláírása: Ady Endre.
E két utóbbi költemény Ady első verseskötetéből (Versek, Debreczen, 1899.) mutatóba került a “Szilágy”-ba. A könyv egészének hangját és formanyelvét elég jól is reprezentálják.
