V. SZÍN.

Teljes szövegű keresés

Rómában, Philario lakásán szoba.
Philario, Jachimo, egy Franczia, egy Hollandi s egy Spanyol jönnek.
JACHIMO.
Hidd el, uram, láttam Britanniában: híre akkor növekedőben volt; már akkor várták tőle, hogy lesz belőle annyi ember, a milyen nevet azóta szerzett; de én akkor is a szeme közé tudtam volna nézni nagy álmélkodás nélkül, ha képességeinek lajstromát akasztották volna is melléje, hogy itemekkel olvassam végig.
PHILARIO.
Te oly időből beszélsz róla, a mikor még azzal patkolatlanabb volt, a mi azóta külsejét és belsejét kiteszi.
A FRANCZIA.
Én Francziaországban láttam: voltunk mi többen is, a kik csak úgy bele tudtunk nézni a napba, mint ő.
JACHIMO.
Az a házassági ügy királya leányával (miben inkább a lány, mint az ő értéke szerint kell őt megbecsülnünk) kétségkívül jókora részét adja hírének.
A FRANCZIA.
Aztán számüzetése.
JACHIMO.
Az, és azok helyeslése, a kik a lány pártján siránkoznak e siralmas váláson: mind ez igen csodálatosan nagyítja őt, s ha csak azért is, hogy a nőt megerősítsék elhatározásában, melyet különben megdönthetne egy igen könnyű roham, minthogy egy minden kiválóbb tulajdonság nélküli koldushoz ment nőűl. De honnan van, hogy hozzád száll? Honnan ered ismeretségtek?
PHILARIO.
Együtt katonáskodtunk atyjával, ki gyakran nem kevesebbel, mint életemmel tett adósává.
Posthumus jön.
Itt jön a brit. Bánjatok vele úgy, a hogy hozzátok hasonló műveltségű férfiakhoz az ő fajtája idegenekkel szemben illik. Kérlek mindnyájatokat, ismerkedjetek meg közelebbről ez úrral, kit ajánlok, mint nemes barátomat. Hogy mennyire érdemes erre, azt kimutatni inkább későbbre hagyom, semhogy füle hallatára dicsérjem.
A FRANCZIA.
Uram, mi ismertük egymást Orleansban.
POSTHUMUS.
S azóta én udvariasságodért adósod vagyok, mit sohasem fogok leróhatni, ha folyvást fizetem is.
A FRANCZIA.
Túlbecsülöd, uram, csekély szívességemet. Örültem, hogy kibékíthettem földimet veled. Kár lett volna oly gyilkos szándékkal, minő benneteket akkor hajtott, oly csekély és közönséges ok miatt egymásra rohannotok.
POSTHUMUS.
Bocsánat, sir, én akkor fiatal útazó voltam, inkább kerültem az után indúlni, mit másoktól hallottam, mintsem követtem minden tettemben mások tapasztalatait; egyébiránt érettebb ítéletem szerint is (ha sértés nélkül van, midőn érettnek mondom), vitám nem volt épen olyan jelentéktelen.
A FRANCZIA.
Biz Isten az volt arra, hogy kard által döntessék el, s még hozzá két oly emberé által, kiknek egyike, minden valószínűség szerint, vagy keresztűl ment volna a másikon, vagy elesett volna mind a kettő.
JACHIMO.
Szabad tisztelettel kérdezni, miben állt a vita?
A FRANCZIA.
Bizonynyal, azt hiszem. Nyilvános összekoczczanás volt, mely minden ellenmondás nélkül megtűri, hogy elmondjam. Sokban hasonlított múlt esti vitánkhoz, melyben mindegyikünk a saját hazájabeli nőket dicsérte: ez az úr akkoriban azt állítá (s vérével volt kész állítását bizonyítani), hogy hölgye szebb, erényesebb, elmésebb, szűziesebb, állhatatosabb, különb és hozzáférhetetlenebb, mint a legkiválóbb hölgy Francziaországban.
JACHIMO.
E hölgy többé nem él, vagy ezen úr véleménye azóta elkopott.
POSTHUMUS.
A nő erényét tartja, én meg tartom hitemet.
JACHIMO.
Nem kell oly igen olasz hölgyeink fölé emelned őt.
POSTHUMUS.
Oly kihívással szemben, mint Frankhonban, semmit sem engednék le, jóllehet imádójának s nem barátjának vallom magamat.
JACHIMO.
Oly szép s oly jó (egy neme a karöltve járó hasonlatoknak) kissé igenis szép és igenis jó lett volna bármely brit nőnek. Ha túl tesz némelyeken, kiket láttam, valamint ezen gyémánt túlragyog sokat, mely szemem elé kerűlt, akkor se hihetnék egyebet, mint hogy soknál többet ér; de sem én nem láttam még a legértékesebb gyémántot, sem te nem a legkülönb hölgyet.
POSTHUMUS.
Annyira dicsértem, a mennyire becsültem: így vagyok kövemmel is.
JACHIMO.
S mennyire becsülöd?
POSTHUMUS.
Többre, mint mennyiben a világ bírja.
JACHIMO.
Akkor páratlan hölgyed vagy meghalt, vagy kibecsüli őt egy kis apróság.
POSTHUMUS.
Csalódol: az egyik eladó, vagy elajándékozható, akár hogy lenne annyi kincs, melyből ára kitelik, akár elég érdem az ajándékra; a másik nem adás-vevésre szánt dolog, hanem egyedül az istenek ajándéka.
JACHIMO.
Melyet az istenek neked adtak?
POSTHUMUS.
S melyet kegyelmökből meg is fogok tartani.
JACHIMO.
Hiszen név szerint a tied lehet; de tudod, a rideg baromfi könnyen kerűl a szomszéd udvarába; gyűrűdet el is lophatják: e szerint a te megbecsülhetetlen tiszteleted két tárgyának egyike törékeny, másika a véletlentől függ; kitanúlt tolvaj, vagy egy effélékben tökéletes udvaroncz meg merné koczkáztatni mindkettőnek elnyerését, az elsőét úgy mint a másodikét.
POSTHUMUS.
Itáliátokban nincs udvaroncz, tökéletes legyőzni hölgyem becsületét, ha ennek megőrzését vagy elvesztését nevezed törékenységének. Nem kétlem, el vagytok látva tolvajokkal; de azért nem féltem gyűrűmet.
PHILARIO.
Hagyjuk abba, uraim.
POSTHUMUS.
Tiszta szívemből, uram. Ez érdemes signior – köszönöm is neki – nem tekint idegennek: bizalmasak vagyunk első látásra.
JACHIMO.
Ötször ennyi szóváltással nyernék szép hölgyednél annyi tért, hogy hátrálásra bírjam egész a megadásig, ha bejuthatnék hozzá s barátom lenne az alkalom.
POSTHUMUS.
Nem, nem.
JACHIMO.
Gyűrűd ellen merek fogadni fele vagyonomba, pedig azt hiszem, kissé többet ér. Hanem fogadásom inkább bizalmad ellen szól, mint hölgyed jó hírneve ellen; és, hogy minden sértést kizárjak belőle, meg merem kisérteni bármely nő ellen a világon.
POSTHUMUS.
Nagyon merészen bíztatod magad’ s ép akkorát fogsz csalódni: nem is kétlem, hogy eltűrnöd kellend, a mit kisérleteddel megérdemelsz.
JACHIMO.
Mi az?
POSTHUMUS.
Vereség; bár kisérleted, mivel annak nevezed, többet, büntetést is érdemel.
PHILARIO.
Nemes urak, elég ebből ennyi; el van hamarkodva a dolog; haljon meg, a mint született; ismerkedjetek meg csak, kérlek, jobban.
JACHIMO.
Bár tettem volna vagyonomat s szomszédomét is rá, hogy bebizonyítom, a mit mondtam.
POSTHUMUS.
S minő hölgyet választanál az ostromra?
JACHIMO.
A tiedet, a kit állhatatosság dolgában oly hozzáférhetetlennek vélsz. Ha ajálsz az udvarnak, a hol hölgyed van, nem több előnynyel, mint két alkalmas találkozással: tíz ezer aranyat teszek gyűrűd ellen, hogy elhozom onnan a becsületet, melyet te oly biztosítottnak képzelsz.
POSTHUMUS.
Arany ellen aranyat fogadok: gyűrűm oly drága nekem, mint újjam, melyhez tartozik.
JACHIMO.
Kedvese, s annyiban óvatosabb is vagy. Ha már úgy veszed a nők húsát, habár egy-egy millión is drachmáját, akkor a rothadástól sem tudod megóvni. De látom, van benned bizonyos vallásos érzület, melyet féltesz.
POSTHUMUS.
Ez csak szóbeszéd; reménylem, szándékod komolyabb.
JACHIMO.
Szavamnak úra vagyok, s esküszöm, a mit mondok, annak állok is.
POSTHUMUS.
Állasz? Itt van gyémántom, de csak kölcsönbe, míg visszatérsz. Csináljuk meg az egyezséget. Hölgyem erénye különb méltatlan gondolkozásod mérhetetlenséginél: erre merek fogadni. Itt a gyűrűm.
PHILARIO.
Semmi fogadás!
JACHIMO.
Az istenekre, az! Ha nem hozok elégséges bizonyítékot arról, hogy hölgyed testének legdrágább részét élvezém, akkor tíz ezer aranyam a tied, s tied hozzá gyémántod is, ha visszatérve oly becsületben hagyom őt, a milyenben te hiszed, akkor ő, a te drágaköved, ez a te drágaköved, s aranyam a tied – föltéve, hogy ajánlatod megszerzi nekem a legszabadabb járást-kelést.
POSTHUMUS.
Elfogadom e feltételeket; állapítsuk meg a pontozatokat kölcsönösen. Csupán annyiban fogsz felelni. Ha megtetted próba-útadat, s közvetlenűl meggyőzesz, hogy sikerűlt, akkor ő nem érdemes arra, hogy vitázzunk miatta; ha azonban a kisértést kiállja (te nem mutatván ki az ellenkezőt), akkor rossz véleményedért, melyet tisztasága ellen intéztél, kardoddal fogsz nekem felelni.
JACHIMO.
Kezet rá, áll. A bíróság előtt mindezt írásba teszszük, aztán el, egyenest Britanniába, nehogy az alkú kihüljön s oda veszszen. Sietek pénzemért s írásba tétetem kölcsönös téteinket.
POSTHUMUS.
Helyes.
(Posthumus és Jachimo elmennek.)
A FRANCZIA.
Gondolod, hogy lesz belőle valami?
PHILARIO.
Signior Jachimo nem fog tágítani
Kérlek, kövessük őket.

 

 

Arcanum Újságok
Arcanum Újságok

Kíváncsi, mit írtak az újságok erről a temáról az elmúlt 250 évben?

Megnézem

Arcanum logo

Az Arcanum Adatbázis Kiadó Magyarország vezető tartalomszolgáltatója, 1989. január elsején kezdte meg működését. A cég kulturális tartalmak nagy tömegű digitalizálásával, adatbázisokba rendezésével és publikálásával foglalkozik.

Rólunk Kapcsolat Sajtószoba

Languages







Arcanum Újságok

Arcanum Újságok
Kíváncsi, mit írtak az újságok erről a temáról az elmúlt 250 évben?

Megnézem