III. SZÍN.
Wales, hegyes vidék barlanggal.
Belarius, Guiderius, Arviragus jönnek.
BELARIUS.
Ily szép napot ki töltne hon, kinek
Eresze nem magasb, mint a mienk?
Hajolj meg gyermek: ez ajtó megtanit
Miként imádnotok a mennyet, s meg-
Hajolni készt a regg szent tiszteletére.
Uralkodók kapuira olyan
Bolt hajlik, hogy rajt’ óriások járnak
Kevély föveggel át, nem is köszöntve
Reggente a napot. Te szép ég, üdv!
Bár sziklában lakunk, de nem vagyunk
Olyan kemények hozzád, mint kinek
Büszkébb hajléka van.
Ily szép napot ki töltne hon, kinek
Eresze nem magasb, mint a mienk?
Hajolj meg gyermek: ez ajtó megtanit
Miként imádnotok a mennyet, s meg-
Hajolni készt a regg szent tiszteletére.
Uralkodók kapuira olyan
Bolt hajlik, hogy rajt’ óriások járnak
Kevély föveggel át, nem is köszöntve
Reggente a napot. Te szép ég, üdv!
Bár sziklában lakunk, de nem vagyunk
Olyan kemények hozzád, mint kinek
Büszkébb hajléka van.
)
GUIDERIUS.
| Ég, üdv! |
ARVIRAGUS.
| Ég, üdv! |
BELARIUS.
Ki most, hegyi vadászatunkra: ott
Ama halomra, ifjú csont; magam
E völgyet járom meg. S ha onnan engem
Csak akkorának láttok, mint egy varjat,
Gondoljátok meg, hogy a tér nagyit
És kicsinyit, s hányjátok meg beszédem’
Udvarról, fejedelmekről s hadi sorról,
Hol a szolgálat nem az, minek teszed,
De a mibe veszik; s így tartva ezt,
Hasznunkra lesz, mit látunk, minden itt
És gyakran vigaszunkra: a csontszárnyu
Bogárt jobban megvédve látjuk a
Gyorstollu sasnál. Ez élet nemesb,
Mint gáncsra lesni; dusabb, mint henyélni
Ingyen kegyért, és büszkébb, mint suhogni
Hozomra vett selyemben. Ilyeneknek,
Ki felczifrázza, süvegel; de a
Számlát nem törli ki. Nincs párja a
Mi életünknek.
Ki most, hegyi vadászatunkra: ott
Ama halomra, ifjú csont; magam
E völgyet járom meg. S ha onnan engem
Csak akkorának láttok, mint egy varjat,
Gondoljátok meg, hogy a tér nagyit
És kicsinyit, s hányjátok meg beszédem’
Udvarról, fejedelmekről s hadi sorról,
Hol a szolgálat nem az, minek teszed,
De a mibe veszik; s így tartva ezt,
Hasznunkra lesz, mit látunk, minden itt
És gyakran vigaszunkra: a csontszárnyu
Bogárt jobban megvédve látjuk a
Gyorstollu sasnál. Ez élet nemesb,
Mint gáncsra lesni; dusabb, mint henyélni
Ingyen kegyért, és büszkébb, mint suhogni
Hozomra vett selyemben. Ilyeneknek,
Ki felczifrázza, süvegel; de a
Számlát nem törli ki. Nincs párja a
Mi életünknek.
GUIDERIUS.
Te tapasztalásból
Beszélsz; de mi, szegénykék, még nem is
Szálltunk túl fészkünk szemkörén: nem tudjuk,
Mi lég van másutt. Legjobb ez lehet,
Ha legjobb a nyugalmas élet, s azzal
Neked még édesb, hogy zordabbat is
Látál, illőt merev korodhoz is.
De ez nekünk csak a tudatlanságnak
Fülkéje, ágyban utazás, adós
Fogháza, hol kiszabva van a járás.
Te tapasztalásból
Beszélsz; de mi, szegénykék, még nem is
Szálltunk túl fészkünk szemkörén: nem tudjuk,
Mi lég van másutt. Legjobb ez lehet,
Ha legjobb a nyugalmas élet, s azzal
Neked még édesb, hogy zordabbat is
Látál, illőt merev korodhoz is.
De ez nekünk csak a tudatlanságnak
Fülkéje, ágyban utazás, adós
Fogháza, hol kiszabva van a járás.
ARVIRAGUS.
Miről beszéljünk, ha oly öregek
Leszünk, mint te? ha szél s eső veri
A zord deczembert, e csipős barlangban
Mint tartsuk szóval a fagyos időt?
Még mit se láttunk, állatok vagyunk:
Prédára, mint a róka, ravaszak,
És hősök, mint a farkas, élelemre;
Bátorságunk üldözni azt, mi fut,
Kaliczkánk kórussá lesz mint fogoly
Madáré, s lánczainkban szabadon
Éneklünk.
Miről beszéljünk, ha oly öregek
Leszünk, mint te? ha szél s eső veri
A zord deczembert, e csipős barlangban
Mint tartsuk szóval a fagyos időt?
Még mit se láttunk, állatok vagyunk:
Prédára, mint a róka, ravaszak,
És hősök, mint a farkas, élelemre;
Bátorságunk üldözni azt, mi fut,
Kaliczkánk kórussá lesz mint fogoly
Madáré, s lánczainkban szabadon
Éneklünk.
BELARIUS.
Mily beszéd! Csak ismernétek
S éreztétek voln’, mit kiván a város:
Az udvari élet, mit elhagyni oly
Nehéz, miként követni, és csucsát
Megmászni bizonyos bukás, vagy oly
Síkos, hogy oly rossz félni tőle,
Mint a bukás maga; a harczi munka,
Mely csak veszélyt keresni látszik a
Hir s becsület nevében, s abba hal,
S gyakran rágalmazó sirverse van
Szép tettekért, sőt néha még
Jó tettért jár rosszul; s mi több, a gáncsnak
Bókolni kénytelen. Olvassa e
Mesét le rólam a világ! A testem
Olasz kardoktól sebhelyes, s hirem a
Legjobbakéval egy volt. Cymbeline
Kedvelt, s ha katonákról volt a szó,
Nevem közel volt: akkor törzs valék,
Gyümölcs-rakott galyakkal, mig vihar,
Vagy rablás, bárminek nevezzed, egy
Éjjel lerázta édes terhemet,
Sőt levelem, s pőrén bizott a vészre.
Mily beszéd! Csak ismernétek
S éreztétek voln’, mit kiván a város:
Az udvari élet, mit elhagyni oly
Nehéz, miként követni, és csucsát
Megmászni bizonyos bukás, vagy oly
Síkos, hogy oly rossz félni tőle,
Mint a bukás maga; a harczi munka,
Mely csak veszélyt keresni látszik a
Hir s becsület nevében, s abba hal,
S gyakran rágalmazó sirverse van
Szép tettekért, sőt néha még
Jó tettért jár rosszul; s mi több, a gáncsnak
Bókolni kénytelen. Olvassa e
Mesét le rólam a világ! A testem
Olasz kardoktól sebhelyes, s hirem a
Legjobbakéval egy volt. Cymbeline
Kedvelt, s ha katonákról volt a szó,
Nevem közel volt: akkor törzs valék,
Gyümölcs-rakott galyakkal, mig vihar,
Vagy rablás, bárminek nevezzed, egy
Éjjel lerázta édes terhemet,
Sőt levelem, s pőrén bizott a vészre.
GUIDERIUS.
Bizonytalan kegy!
Bizonytalan kegy!
BELARIUS.
Beszéltem) csak az volt, hogy két czudar,
Kinek hamis esküje többet ért,
Mint jó hirem, megesküdt Cymbeline-nek,
Hogy én a rómaiakkal czimboráltam.
Számüztek aztán, s e húsz év alatt
Világom e jószág s e szikla volt,
Hol tisztes szabadságban éltem, és
Az égnek több szent tartozást leróttam,
Mint addig. – De a bérczre most! Ez nem
Vadász-beszéd. Ki első ejt vadat,
Az úr legyen ez ünnepen, s a másik
Kettő szolgáljon föl neki. Nem félünk
A méregtől itt, mely fényesb helyen
Lappang. – A völgységben találkozunk.
A természet tüzét mi nehéz titkolni!
Nem tudják ők, hogy atyjok a király;
Sem Cymbeline nem álmodja, hogy élnek.
Azt vélik, hogy enyéim, s bár szegényen
Neveltem e barlangban, hol hajolva
Járdalnak, lelkök mégis paloták
Boltjáig ér, s a természet tanitja
Királyin tenniök aljas dolgot is,
S különben, mint mások teszik. E Polydor,
Britannia s Cymbeline örököse,
Kit ő Guideriusnak nevezett,
Ha háromlábu székemen ülök
S beszélek harczi tettimről, egek!
Mesémbe száll a lelke: „Így esik,
Úgymond, el ellenségem s lábamat
Nyakára így teszem!” s fejdelmi vére
Arczába fút, és izzad, s ifiú
Izmát feszitve, oly állásba áll,
Mely megfelel mesémnek. S épen így
Az öcscse Cadwal (egykor Arviragus)
Szavamnak éltet ád, saját eszét
Mutatva ben. De, járja már a hajtás.
Oh Cymbeline, lelkismeretem s az ég
Tudják, hogy méltatlanul számüzél:
Azért lopám el két és három éves
Korukban fiaid, hogy tégedet
Utódidtól megfoszszalak, miként
Te jószágimtól engem. Euriphile,
Dajkájok voltál; ők anyjoknak véltek.
És tisztelik mindennap sirodat;
Engem Belariust, Morgant egykoron,
Atyjoknak tartanak. – Áll már a hajtás.
| És hibám (mint gyakran |
Kinek hamis esküje többet ért,
Mint jó hirem, megesküdt Cymbeline-nek,
Hogy én a rómaiakkal czimboráltam.
Számüztek aztán, s e húsz év alatt
Világom e jószág s e szikla volt,
Hol tisztes szabadságban éltem, és
Az égnek több szent tartozást leróttam,
Mint addig. – De a bérczre most! Ez nem
Vadász-beszéd. Ki első ejt vadat,
Az úr legyen ez ünnepen, s a másik
Kettő szolgáljon föl neki. Nem félünk
A méregtől itt, mely fényesb helyen
Lappang. – A völgységben találkozunk.
| (Guiderius és Arviragus elmennek.) |
Nem tudják ők, hogy atyjok a király;
Sem Cymbeline nem álmodja, hogy élnek.
Azt vélik, hogy enyéim, s bár szegényen
Neveltem e barlangban, hol hajolva
Járdalnak, lelkök mégis paloták
Boltjáig ér, s a természet tanitja
Királyin tenniök aljas dolgot is,
S különben, mint mások teszik. E Polydor,
Britannia s Cymbeline örököse,
Kit ő Guideriusnak nevezett,
Ha háromlábu székemen ülök
S beszélek harczi tettimről, egek!
Mesémbe száll a lelke: „Így esik,
Úgymond, el ellenségem s lábamat
Nyakára így teszem!” s fejdelmi vére
Arczába fút, és izzad, s ifiú
Izmát feszitve, oly állásba áll,
Mely megfelel mesémnek. S épen így
Az öcscse Cadwal (egykor Arviragus)
Szavamnak éltet ád, saját eszét
Mutatva ben. De, járja már a hajtás.
Oh Cymbeline, lelkismeretem s az ég
Tudják, hogy méltatlanul számüzél:
Azért lopám el két és három éves
Korukban fiaid, hogy tégedet
Utódidtól megfoszszalak, miként
Te jószágimtól engem. Euriphile,
Dajkájok voltál; ők anyjoknak véltek.
És tisztelik mindennap sirodat;
Engem Belariust, Morgant egykoron,
Atyjoknak tartanak. – Áll már a hajtás.
| (Elmegy.) |
