V. SZÍN.
Szoba Cymbeline palotájában.
Cymbeline, a Királyné, Cloten, Lucius és Urak jönnek.
CYMBELINE.
Ennyit; s most ég veled.
Ennyit; s most ég veled.
LUCIUS.
Császárom irt: távoznom kell, s nagyon
Sajnálom, hogy ellenséges hired’
Kell néki vinnem.
| Sir, köszönöm. |
Sajnálom, hogy ellenséges hired’
Kell néki vinnem.
CYMBELINE.
Jármát el nem türik; s nagyon nem volna
Királyi, ha magunk kevesb fenséget
Mutatnánk, mint ők.
| Sir, alattvalóink |
Királyi, ha magunk kevesb fenséget
Mutatnánk, mint ők.
LUCIUS.
A Milford-révig adj kiséretet.
Kegyedre, úrnőm, minden jót, s reátok!
| Sir, igaz. De kérlek, |
Kegyedre, úrnőm, minden jót, s reátok!
CYMBELINE.
Urak, e tisztre titeket jelöllek!
Hiányt a tisztesség miben se lásson.
És most Isten veled.
Urak, e tisztre titeket jelöllek!
Hiányt a tisztesség miben se lásson.
És most Isten veled.
LUCIUS.
| Uram, kezed’. |
CLOTEN.
Fogadd barátilag; de mától fogva
Mint ellen viselem.
Fogadd barátilag; de mától fogva
Mint ellen viselem.
LUCIUS.
Sir, a nyerőt
Majd a siker mutatja. Ég veled.
Sir, a nyerőt
Majd a siker mutatja. Ég veled.
CYMBELINE.
Urak, ne hagyjátok el Luciust.
Mig nincs Severnen túl. S így sok szerencsét.
Urak, ne hagyjátok el Luciust.
Mig nincs Severnen túl. S így sok szerencsét.
| (Lucius s az Urak el.) |
KIRÁLYNÉ.
Redős homlokkal megy; de becsület
Nekünk, hogy az okot mi adtuk.
Redős homlokkal megy; de becsület
Nekünk, hogy az okot mi adtuk.
CLOTEN.
S jó britjeidnek kedve is telik ben’.
| Jobb így; |
CYMBELINE.
A császárnak már irt is Lucius,
Hogy állunk itt; jó lesz, ha jó korán
Kész lesz minden szekér s lovas: a had-
Erőt, mi Galliában van már, gyorsan
Oda vonhatja, honnan a hadat
Inditni készűl.
A császárnak már irt is Lucius,
Hogy állunk itt; jó lesz, ha jó korán
Kész lesz minden szekér s lovas: a had-
Erőt, mi Galliában van már, gyorsan
Oda vonhatja, honnan a hadat
Inditni készűl.
KIRÁLYNÉ.
Ez nem álmos ügy,
Erélylyel kell utána látni s gyorsan.
Ez nem álmos ügy,
Erélylyel kell utána látni s gyorsan.
CYMBELINE.
Előrelátásunk, hogy így leszen,
Előnyt adott nekünk. De, szép királyném,
Hol van leányunk? Sem a római
Előtt meg nem jelent, sem a napi
Tiszteletet nekünk nem adta meg.
Gonoszságból inkább mint tiszteletből
Látszik teremtve ő: ezt láttuk. Jöjjön
Elénk. Nagyon elnézők voltunk.
Előrelátásunk, hogy így leszen,
Előnyt adott nekünk. De, szép királyném,
Hol van leányunk? Sem a római
Előtt meg nem jelent, sem a napi
Tiszteletet nekünk nem adta meg.
Gonoszságból inkább mint tiszteletből
Látszik teremtve ő: ezt láttuk. Jöjjön
Elénk. Nagyon elnézők voltunk.
| (A kiséretből valaki el.) |
KIRÁLYNÉ.
Nagyon visszavonult Posthumus
Számüzetése óta: ideje,
Uram, már erről tenni. Kérlek, fenség,
Kiméld keményebb szótól: asszony ő,
Oly gyenge gáncsra, hogy a szó verés,
S verés halál neki.
A megvetést mint menti?
| Élte |
Számüzetése óta: ideje,
Uram, már erről tenni. Kérlek, fenség,
Kiméld keményebb szótól: asszony ő,
Oly gyenge gáncsra, hogy a szó verés,
S verés halál neki.
| (A kiséretből való visszatér.) |
| Nos, hol van és |
A KISÉRETÉBŐL VALÓ.
Szobái zárvák, s választ nem nyerénk
A hangos zajra, mit üténk.
| Sir, bocsánat, |
A hangos zajra, mit üténk.
KIRÁLYNÉ.
Midőn utolszor voltam nála, kért,
Elzárkozását mentsem ki, s hogy őt
A tisztelgés alól, melyet naponkint
Leróni tartozik, fölmentsed: ezt
Tudtodra adnom kért; de a nagy udvar
Emlékemben zavart.
| Uram, |
Elzárkozását mentsem ki, s hogy őt
A tisztelgés alól, melyet naponkint
Leróni tartozik, fölmentsed: ezt
Tudtodra adnom kért; de a nagy udvar
Emlékemben zavart.
CYMBELINE.
S régen nem látták? Isten óvj, nehogy
| Ajtója zárva? |
| Félelmem teljesüljön. | (El.) |
KIRÁLYNÉ.
| Menj utána! |
CLOTEN.
Vén szolgáját, Pisaniot, két napja
Nem láttam.
Vén szolgáját, Pisaniot, két napja
Nem láttam.
KIRÁLYNÉ
Nézz utána, menj, fiam! (Cloten el.)
Pisanio, ki úgy állt Posthumus mellett,
Egy kis üvegcsém’ birja; vajh azért
Voln’ távol, hogy elnyelte: mert becsesnek
Hiszi; de ő, hová lett Imogen?
Tán a kétségbesés ragadta el.
Vagy hő szerelme szárnyán menekült
Kedves Posthumusához. Vagy halálba
Vagy szégyenébe ment; és mind a kettő
Jól szolgál czéljaimhoz: őt levertem
S vele az angol koronát megnyertem.
Nos, nos, fiam!
Nézz utána, menj, fiam! (Cloten el.)
Pisanio, ki úgy állt Posthumus mellett,
Egy kis üvegcsém’ birja; vajh azért
Voln’ távol, hogy elnyelte: mert becsesnek
Hiszi; de ő, hová lett Imogen?
Tán a kétségbesés ragadta el.
Vagy hő szerelme szárnyán menekült
Kedves Posthumusához. Vagy halálba
Vagy szégyenébe ment; és mind a kettő
Jól szolgál czéljaimhoz: őt levertem
S vele az angol koronát megnyertem.
| (Cloten visszajön.) |
CLOTEN.
Menj, békitsd a királyt: ő őrjöng, s nem mer
Hozzá közelitni senki.
| Világos, megszökött. |
Hozzá közelitni senki.
KIRÁLYNÉ.
| Jól van így! |
| Ez éjből lássa, milyen lesz a holnap. | (Elmegy.) |
CLOTEN.
Imádom s gyülölöm: mert szép s királyi,
S mert kedvesebb mindenben, mint egyéb
Nők s asszonyok; mindegyikéből birja
A legjavát, s mindannyiból levén,
Mindannyin tultesz: ezért szeretem.
De megvet és e hitvány Posthumust
Tetézi kegygyel: ez izlésén csorba,
S mi másként ritka, így silány: azért
Gyülölni elhatározom; csupán,
Hogy bosszut álljak: mert mikor bolondok –
Pisanio jön.
Ki az? Mit! Cselt szősz, ficzkó? – Jer ide.
Nos, drága Pandarus! Hol asszonyod,
Kölyök? Egy szóba’ mondd, különben tisztán
Az ellenséggel tartasz.
Imádom s gyülölöm: mert szép s királyi,
S mert kedvesebb mindenben, mint egyéb
Nők s asszonyok; mindegyikéből birja
A legjavát, s mindannyiból levén,
Mindannyin tultesz: ezért szeretem.
De megvet és e hitvány Posthumust
Tetézi kegygyel: ez izlésén csorba,
S mi másként ritka, így silány: azért
Gyülölni elhatározom; csupán,
Hogy bosszut álljak: mert mikor bolondok –
Pisanio jön.
Ki az? Mit! Cselt szősz, ficzkó? – Jer ide.
Nos, drága Pandarus! Hol asszonyod,
Kölyök? Egy szóba’ mondd, különben tisztán
Az ellenséggel tartasz.
PISANIO.
| Jó uram – |
CLOTEN.
Hol asszonyod, vagy Jupiterre, többet
Nem kérdem. Zárkozott kölyök, e titkot
Kivágom szívedből, vagy hogy kitépem
Szived’, hogy megtaláljam. Posthumusnál?
Kinek szemernyi érdeme nem nyomja
Le aljasságai sulyát.
Hol asszonyod, vagy Jupiterre, többet
Nem kérdem. Zárkozott kölyök, e titkot
Kivágom szívedből, vagy hogy kitépem
Szived’, hogy megtaláljam. Posthumusnál?
Kinek szemernyi érdeme nem nyomja
Le aljasságai sulyát.
PISANIO.
Hogy lenne nála? Hát mikor tünt el?
Hisz az Rómába’ van.
| Ó jaj, |
Hisz az Rómába’ van.
CLOTEN.
Idébb jer s ne mekegj: mi lett belőle?
Tüstént megnyugtatsz.
| De hol a nő? |
Tüstént megnyugtatsz.
PISANIO.
Oh jaj, nemes uram!
Oh jaj, nemes uram!
CLOTEN.
Fedezd fel, hol van úrnőd, izibe,
Első szavaddal! Mit, nemes uram!
Szólj, vagy hogy hallgatásod e nyomon
Itéleted s halálod is lesz.
| Nemes gazember! |
Első szavaddal! Mit, nemes uram!
Szólj, vagy hogy hallgatásod e nyomon
Itéleted s halálod is lesz.
PISANIO.
Sir, e papir itt mindaz, mit tudok
Szökésiről.
| Úgy |
Szökésiről.
)
CLOTEN.
Hadd lám. Én üldözöm
Augustus trónjaig.
Hadd lám. Én üldözöm
Augustus trónjaig.
PISANIO (magában).
Vagy ezt, vagy halni.
Ő messze van; s mit ebből megtud, az
Lehet út ennek, nem veszély neki.
Vagy ezt, vagy halni.
Ő messze van; s mit ebből megtud, az
Lehet út ennek, nem veszély neki.
CLOTEN.
| Puh! |
PISANIO (magában).
Uramnak megirom, hogy meghalt. Úrnőm,
Szerencsével járj, s azzal térj haza!
Uramnak megirom, hogy meghalt. Úrnőm,
Szerencsével járj, s azzal térj haza!
CLOTEN.
Ficzkó, ez a levél nem csalfaság?
Ficzkó, ez a levél nem csalfaság?
PISANIO.
Úgy gondolom, uram, hogy nem az.
Úgy gondolom, uram, hogy nem az.
CLOTEN.
Posthumus kezeírása: ísmerem. – Ficzkó, ha nem lennél gazember, hanem engem híven szolgálnál, vállalkoznál a megbízásra, miben lenne okom hasznodat venni, komoly buzgalommal, azaz megtennéd himezés nélkül és híven, bármi czudarságot parancsolnék is rád: becsületes embernek tartanálak, és sem könnyebbségedre segítségemet nem nélkülöznéd, sem előléptetésedre szavamat.
Posthumus kezeírása: ísmerem. – Ficzkó, ha nem lennél gazember, hanem engem híven szolgálnál, vállalkoznál a megbízásra, miben lenne okom hasznodat venni, komoly buzgalommal, azaz megtennéd himezés nélkül és híven, bármi czudarságot parancsolnék is rád: becsületes embernek tartanálak, és sem könnyebbségedre segítségemet nem nélkülöznéd, sem előléptetésedre szavamat.
PISANIO.
Jól van, jó uram.
Jól van, jó uram.
CLOTEN.
Akarsz engem szolgálni? Mert mióta türelmesen és állandóan annak a koldús Posthumusnak pőre szerencséjéhez kötötted magadat, azóta nem juthatsz kegyelembe, hacsak buzgó szolgámmá nem lészsz. Akarsz-e hát szolgálni?
Akarsz engem szolgálni? Mert mióta türelmesen és állandóan annak a koldús Posthumusnak pőre szerencséjéhez kötötted magadat, azóta nem juthatsz kegyelembe, hacsak buzgó szolgámmá nem lészsz. Akarsz-e hát szolgálni?
PISANIO.
Uram, akarlak.
Uram, akarlak.
CLOTEN.
Add ide a kezedet: itt van erszényem. Van-e birtokodban valamit volt gazdád ruháiból?
Add ide a kezedet: itt van erszényem. Van-e birtokodban valamit volt gazdád ruháiból?
PISANIO.
Van, uram, a lakásomon, ugyan az az öltözet, melyet viselt, midőn úrnőmtől és asszonyomtól elbúcsúzott.
Van, uram, a lakásomon, ugyan az az öltözet, melyet viselt, midőn úrnőmtől és asszonyomtól elbúcsúzott.
CLOTEN.
Az első szolgálat, melyet nekem teljesítesz, az, hogy ide hozd nekem ez öltözet ruhát: ez legyen első szolgálatod; eredj.
Az első szolgálat, melyet nekem teljesítesz, az, hogy ide hozd nekem ez öltözet ruhát: ez legyen első szolgálatod; eredj.
PISANIO.
| Elhozom, uram. | (Elmegy.) |
CLOTEN.
Ez az a ruha?
| Találkozunk a milfordi kikötőben. – Elfelejtettem valamire kérni; mindjárt eszembe fog jutni. – Ugyanott foglak én téged megölni, bitang Posthumus. Bár itt volna már a ruha. Egy ízben mondta (a keserűséget most kiköhögöm szívemből), hogy Posthumusnak csak a ruháit is többre becsüli, mint az én nemes és saját személyemet tulajdonságaimnak minden ékességeivel együtt. Ebben a ruhában hátamon fogom őt elragadni: előbb megölöm Posthumust, még pedig szeme láttára; ott lássa erőmet, mely megvetésének gyötrelem lesz. Őt a földre, diadalmi beszédem’ holt testén tartván, és ha vágyam jóllakott (mit, mint mondom, hogy kínozzam a lányt, az annyira magasztalt ruhában fogok végezni) vissza fogok vele kopogtatni az udvarban, vissza haza csalom őt. Gyönyörrel vetett meg engem ő, nekem majd bosszúmban teljék a kedvem. | (Pisanio visszatér a ruhával.) |
PISANIO.
Igen, nemes uram.
Igen, nemes uram.
CLOTEN.
Mennyi ideje lehet, hogy Imogen Milford-rébe ért?
Mennyi ideje lehet, hogy Imogen Milford-rébe ért?
PISANIO.
Alig hogy ott lehet még.
Alig hogy ott lehet még.
CLOTEN.
| Vidd ezt a ruhát szobámba: ez a második parancsom; s a harmadik az, hogy önkéntes némaként szolgáld czéljaimat. Légy hűséges, és az emelkedés magától fog hozzád szegődni. – Bosszúm most Milford-révbe’ van: bár volna szárnyam, hogy követhetném. Gyere, és légy hű. | (Elmegy.) |
PISANIO.
Te vesztem’ rendeléd: hozzád hiven
A leghivebbhez volnék hűtelen,
Mi nem leszek. Eredj csak Milford-révbe,
S ne leld, kit üldesz. Szállj úrnőm fejére,
Oh égi áldás! Legyen lomhasága
E bamba gátja, s díja fáradsága.
Te vesztem’ rendeléd: hozzád hiven
A leghivebbhez volnék hűtelen,
Mi nem leszek. Eredj csak Milford-révbe,
S ne leld, kit üldesz. Szállj úrnőm fejére,
Oh égi áldás! Legyen lomhasága
E bamba gátja, s díja fáradsága.
