III. SZÍN. | William Shakespeare összes művei

Előszoba Imogen lakosztályán.

Cloten és Nemesek jönnek.

1. NEMES.
Nagyságod a legtürelmesebb vesztő, a leghidegebb vérű, a ki csak valaha vágott ki disznót.

CLOTEN.
Akárkit is lehűtene a vesztés.

1. NEMES.
De nem mindenki venné oly türelmesen, nagyságod előkelő modorában. Te akkor vagy leghevesebb, legdühösebb, ha nyersz.

CLOTEN.
A nyerés mindenkibe bátorságot önt. Ha elnyerhetném Imogent, lenne aranyam elég. Már közel a reggel, úgy-e?

1. NEMES.
A nappal is, mylord.

CLOTEN.
Csak jönne már a zene. Szándékom neki éjjeli zenét rendezni; azt mondják, ez penetrálni fogja. (Zenészek jönnek.) Jertek, hangoljatok; ha penetrálni fogjátok billegtetésekkel, megpróbáljuk nyelvünkkel is: ha nem használ, hadd maradjon de már akkor én többé nem vesződöm vele. Először is valami kitűnő jól gondolt dolgot; aztán egy csodálatos édes áriát, bámulatos szóbőséggel; aztán hadd gondoljon rá egyet.
Dal.
Halld, halld! pacsirta zeng az égen;

Apolló útra kel,

Lovát itatni a kis éren,

Mit rejt virágkehely;

Arany szemét a gyöngyvirág már

Bólintva nyitja fel:

Mindennel, a mi bájt lehel,

Szép hölgy, serkenve kelj!

Serkenve kelj!

Így, most pusztuljatok. Ha penetrálja, akkor annál jobban fogok zenétekről megemlékezni; ha pedig nem, akkor a fülében van a hiba, melyet sem lószőr, sem juhbél, sem tökéletlen eunuch-hang nem képes meggyógyitani.

(Zenészek el.)

Cymbeline és a Királyné jönnek.

2. NEMES.
Itt jön a király.

CLOTEN.
Szeretem, hogy ily sokáig fönmaradtam, mert ez az oka, hogy most ily korán fön vagyok. Nem veheti e tisztelgésemet csak atyailag. Jó reggelt, felség, s neked is, kegyes anyám.

CYMBELINE.
Makacs leányunk ajtaját lesed?
S nem jő ki?

CLOTEN.
Zenefélékkel igyekeztem megközeliteni, de nem méltóztatott rám figyelni.

CYMBELINE.
Nagyon új még szerelme számüzése:
Még nem feledte; több idő kitörli
Emlékének nyomát, s tied lesz ő.

KIRÁLYNÉ.
Sokat köszönhetsz a királynak: ő
El nem szalaszt előnyt, a mely hasznodra
Lehet lányánál. Készülj rendszeres
Ostromra magad is; a kedvező
Idővel köss frigyet; a tilalom
Fokozza csak buzgalmad’, s mit teszel,
Tedd ihletés sugallta tiszt gyanánt;
Mindenben szót fogadj, kivéve azt,
Ha távozásra szól parancsa: ebben
Süket leszel.

CLOTEN.
Dehogy leszek süket.
Követ jön.

KÖVET.
Bocsánat, sir: követség jött Rómából,
Köztük van Cajus Lucius.

CYMBELINE.

Derék vitéz,

Bár mostan kényes ügyben jár; de ez
Nem az ő vétke: fogadnunk illik őt
Küldőjének becsülete szerint,
S figyelmünk illeti irántunk vallott
Régibb jóságaért. Kedves fiank,
Kövess bennünk’, ha jó reggelt mondottál
Hölgyednek: szükségünk leszen reád
E római ügyében. Jer, királynénk.
(Királyné, Cymbeline, Nemesek s a Követ elmennek.)

CLOTEN.
Ha fölkelt, úgy szólok vele; ha nem,
Hadd feküdjék s álmodjék. Kérlek, he!

(Kopogtat.)

Körülte vannak hölgei, tudom.
Megtömjem markukat? Arany nyit ajtót,
S nem ritkán úgy eltántoritja még
Diána vadászit is, hogy a vadat
Orzónak terelik; arany igazt
Megöl és tolvajt megment, s néha ép
Akasztófára visz tolvajt s igazt.
Mit nem tehet s törülhet az! Cselédi
Közül egyet ügyészemmé teszek:
Mert még magam nem értek a dologhoz.

Bocsánat!

(Kopogtat.)

Egy Hölgy jön.

HÖLGY.
Ki kopog?

CLOTEN.

Nemes!

HÖLGY.

Csak az?

CLOTEN.
Igen s egy nemes hölgy fia.

HÖLGY.

Ez több,

Mint mennyivel sok más dicsekhetik,
Ki náladnál nem tart olcsóbb szabót.
Mi tetszik?

CLOTEN.
Asszonyod már kész –?

HÖLGY.

Igen:

Szobájában maradni.

CLOTEN.
Nesze neked arany: adj érte jó hirt.

HÖLGY.
Mit, jó hirem’? Vagy hogy én költsem a
Te jó hired’? – A herczegnő.
Imogen jön.

CLOTEN.
Jó reggelt, édes. Szép kezed’, hugom.

IMOGEN.
Jó reggelt, sir. Sok gondodon te csak
Bajt szerzesz: én köszönetül megvallom,
Hogy köszönetben jó szegény vagyok,
S alig hogy van már.

CLOTEN.

Ez nem válasz.

IMOGEN.
Nem szólnék, csak ne vennéd megadásnak,
Ha hallgatok. Kimélj meg, kérlek: mert
Oly duvaságot kellene mutatnom,
Mely nyers nyájasságodnak megfelel.
Ki ily sokat tud, ennyi szó után
Érthetne s tágithatna.

CLOTEN.

Nem teszem:

Bün voln’ ez őrülten itt hagynalak.

IMOGEN.
Eszét csak a bolond nem vesztheti.

CLOTEN.
Bolondnak mondasz engemet?

IMOGEN.
Bolondnak: hisz őrült vagyok; de ha
Békén maradsz, őrült én sem leszek:
Ez kettőnkön segit. Uram, sajnálom,
Hogy nőszokást felejteni, s ily nyiltan
Beszélni késztesz: tudd meg most s örökre,
Hogy én, ki ismerem szivem,’ igaz
Szivemre mondom, nem törődöm véled;
Szeretetem a tönkhöz oly közel van,
Hogy (vádolván magam’) gyülöllek, s bárha
Éreznéd s ne kérkedtetnél vele.

CLOTEN.
A gyermeki hűség ellen vétkezel.
Hisz a kötés, mit e rossz czenkkel szinlesz
(Kit alamizsna táplált s udvaron
Szedett hideg falat), nem is kötés;
S habár az aljasb nép közt járja is
(S ki aljasb mint ő!), hogy önalkotott
Kötés a lelket kösse (s ebben is
A koldus-lét s poronty csak a kapocs):
De téged e tulságtól visszatart
A krona, melynek diszét te meg
Nem ronthatod egy ily silány kölyökkel,
Ki egy uracs inas-mezébe, ki
Csak kuktának, de annak sem való.

IMOGEN.
Káromló ficzkó! Volnál Jupiter
Fia és hozzá nem több, mint mi vagy,
Eléggé volnál ünnepelve, sőt
Irigylendő is még, ezt véve fel
Érdemitek mértékeül, ha másod
Bakó lehetnél országában és
Gyülölnének e nagy kitüntetésért.

CLOTEN.
A döghalál rothaszsza el!

IMOGEN.
Nem érheti nagyobb baj, mint ha te
Nevét kimondod: legrosszabb ruhája,
Mely valaha takarta testét, drágább
Előttem, mint minden hajad, s ha olyan
Ember voln’ minden szála, mint te vagy.
Pisanio!
Pisanio jön.

CLOTEN.
Ruhája? Ej, az ördög –

IMOGEN.
Keresd föl gyorsan hölgyemet, Dorottyát.

CLOTEN.
Ruhája?

IMOGEN.

Egy bolond kisért körültem;

Ijeszt s boszant. – Kérd hölgyemet,
Keressen meg egy ékszert, mely karomról
Nagyon is véletlen veszett le; gazdád
Jószága volt; kárhozzam el, ha bármely
Királyság jövedelmeért od’ adnám.
Úgy vélem, láttam reggel; de tudom,
Az éjjel még viseltem, s csókolám.
Nem hinném, hogy panaszra ment uramhoz,
Hogy mást is csókolék.

PISANIO.

Csak nem veszett el?

IMOGEN.
Reménylem, nem: eredj, keresd.

(Pisanio elmegy.)

CLOTEN.

Te meg-

Gyaláztál. Legrosszabb ruhája?

IMOGEN.

Az;

Úgy mondtam, sir: ha pert akarsz, akár
Szólits tanút rá.