IV. SZÍN.
Rómában, szoba Philariónál.
Posthumus és Philario jönnek.
POSTHUMUS.
Ne félj, sir; nyerném csak meg a királyt
Oly bizonyost, mint nőm becsületéről
Tudom, hogy megmarad.
Ne félj, sir; nyerném csak meg a királyt
Oly bizonyost, mint nőm becsületéről
Tudom, hogy megmarad.
PHILARIO.
| S mire számolsz a királynál? |
POSTHUMUS.
Én semmire: a változó időre;
Didergek most a télben s melegebb
Napokra várok. E bátortalan
Reménykedéssel olcsón fizetem
Jóságod’, mert csalódva mint adósod
Kellend meghalnom.
Én semmire: a változó időre;
Didergek most a télben s melegebb
Napokra várok. E bátortalan
Reménykedéssel olcsón fizetem
Jóságod’, mert csalódva mint adósod
Kellend meghalnom.
PHILARIO.
Igaz jóságod s társaságod is
Azon, mi tőlem telt, még túlfizet.
Királytok eddig vette nagy Agustus
Hirét; a megbizásnak embere
Lesz Caius, s azt hiszem, meglesz a sarcz
S a hátralék is, vagy a rómaiakkal
Gyűl meg baja, kiknek emléke még
Ujan sajg.
Igaz jóságod s társaságod is
Azon, mi tőlem telt, még túlfizet.
Királytok eddig vette nagy Agustus
Hirét; a megbizásnak embere
Lesz Caius, s azt hiszem, meglesz a sarcz
S a hátralék is, vagy a rómaiakkal
Gyűl meg baja, kiknek emléke még
Ujan sajg.
POSTHUMUS.
Bár politikus nem, és
Annak való is nem vagyok, hiszem,
Hogy ebből harcz lesz, és előbb veszed
Hirét, hogy a bátor Britanniában
Kötöttek ki a gallus legiók,
Mint azt, hogy egy fillérnyi sarczot adtunk.
Jobb rendhez szoktak ott most, mint mikor
Caesar mosolygott félszegségökön,
Bár érdemesnek vélte homlokot
Ránczolni bátorságukon. Fegyelmök
(Vitézséggel vegyest) megmondja majd a
Próbálkozóknak, hogy oly nemzet ez,
Mely tanul a világon.
Jachimo jön.
Bár politikus nem, és
Annak való is nem vagyok, hiszem,
Hogy ebből harcz lesz, és előbb veszed
Hirét, hogy a bátor Britanniában
Kötöttek ki a gallus legiók,
Mint azt, hogy egy fillérnyi sarczot adtunk.
Jobb rendhez szoktak ott most, mint mikor
Caesar mosolygott félszegségökön,
Bár érdemesnek vélte homlokot
Ránczolni bátorságukon. Fegyelmök
(Vitézséggel vegyest) megmondja majd a
Próbálkozóknak, hogy oly nemzet ez,
Mely tanul a világon.
Jachimo jön.
PHILARIO.
| Nézd, Jachimo. |
POSTHUMUS.
A legfürgébb rén szolgált szárazon,
S vitorlád’ minden zug szele csókolta,
Hogy gyorsitsa hajód’.
A legfürgébb rén szolgált szárazon,
S vitorlád’ minden zug szele csókolta,
Hogy gyorsitsa hajód’.
PHILARIO.
| Uram, légy üdvöz. |
POSTHUMUS.
Reménylem, a nyert kurta felelet
Sietteté megtérted’.
Reménylem, a nyert kurta felelet
Sietteté megtérted’.
JACHIMO.
Legszebb, kit láttam valaha.
| Hölgyed a |
POSTHUMUS.
Jobb; és ha nem, horgászszon ablakon
Át inkább szépsége csalárd szivekre
S legyen velök csalárd.
| S a leg- |
Át inkább szépsége csalárd szivekre
S legyen velök csalárd.
JACHIMO.
| Im levelek. |
POSTHUMUS.
Reménylem, jók.
Reménylem, jók.
JACHIMO.
| Nagyon valószinű. |
PHILARIO.
Ott volt-e Caius a brit udvaron,
Míg ott valál?
Ott volt-e Caius a brit udvaron,
Míg ott valál?
JACHIMO.
Csak várták, de nem ért
Volt még oda.
Csak várták, de nem ért
Volt még oda.
POSTHUMUS.
Még minden jó vagyon.
Megvan e kőnek régi fénye? vagy
Homályos arra, hogy viseld?
Még minden jó vagyon.
Megvan e kőnek régi fénye? vagy
Homályos arra, hogy viseld?
JACHIMO.
Aranyban kelle vesztnem értekét;
De még egy oly éj kurta kéjeért?
Minőt brit földön nyertem, kétszer ily
Utat bejárok: mert gyürüd enyim.
| Ha vesztém, |
De még egy oly éj kurta kéjeért?
Minőt brit földön nyertem, kétszer ily
Utat bejárok: mert gyürüd enyim.
POSTHUMUS.
Nehéz e kőhöz jutni.
Nehéz e kőhöz jutni.
JACHIMO.
Hölgyedhez könnyü.
| Mért? mikor |
POSTHUMUS.
Sir, károdon. Ezentúl, hisz tudod,
Barátok nem lehetünk.
| Kedvedet ne töltsd, |
Barátok nem lehetünk.
JACHIMO.
Jó sir, ha állsz szavadnak. Ha haza
Jövök, hogy hölgyed’ meg nem ismerém,
Még lett voln’ egymáshoz szavunk; de én
Erénye és gyürüd nyerőjeül
Vallom magam’ és nem sértőtökül,
Mivel csak kettőtök akarata
Szerint tevék.
| Azok leszünk, |
Jövök, hogy hölgyed’ meg nem ismerém,
Még lett voln’ egymáshoz szavunk; de én
Erénye és gyürüd nyerőjeül
Vallom magam’ és nem sértőtökül,
Mivel csak kettőtök akarata
Szerint tevék.
POSTHUMUS.
Itt a kezem s gyürüm,
Ha kitünik, hogy ágyban érintetted;
De ha nem, úgy rossz véleményed tiszta
Erényiről elveszti vagy nyeri
Együnknek kardját, vagy azé marad
Gazdátlan mindenik, ki megleli.
Itt a kezem s gyürüm,
Ha kitünik, hogy ágyban érintetted;
De ha nem, úgy rossz véleményed tiszta
Erényiről elveszti vagy nyeri
Együnknek kardját, vagy azé marad
Gazdátlan mindenik, ki megleli.
JACHIMO.
Adatom mind úgy a valót érinti,
Hogy rögtön hinni készt; de hittel is
Tetézem erejét, mit, nem is kétlem,
Elengedsz, látván, hogy rá sem szorúl.
Adatom mind úgy a valót érinti,
Hogy rögtön hinni készt; de hittel is
Tetézem erejét, mit, nem is kétlem,
Elengedsz, látván, hogy rá sem szorúl.
POSTHUMUS.
Beszélj.
Beszélj.
JACHIMO.
Igaz, nem alvám, ámde esküszöm,
Volt mért virraszszak) függönyözve volt
Selyem s ezüst szőnyeggel. Rá himezve
Kleopatra és a római találkozása,
S a Cydnus, vagy a sok hajó sulyától,
Vagy büszkeségtől, medriből kikelve:
Derék egy munka, s oly dús, hogy az érték
S müvészet versenyzének benne, s én
Csodáltam, hogy oly ritka és finom
Műben az élet oly hű.
| Először: hálóterme (hol |
Volt mért virraszszak) függönyözve volt
Selyem s ezüst szőnyeggel. Rá himezve
Kleopatra és a római találkozása,
S a Cydnus, vagy a sok hajó sulyától,
Vagy büszkeségtől, medriből kikelve:
Derék egy munka, s oly dús, hogy az érték
S müvészet versenyzének benne, s én
Csodáltam, hogy oly ritka és finom
Műben az élet oly hű.
POSTHUMUS.
De ezt ő tőle s tőlem s mástul is
Hallhattad.
| Ez igaz; |
Hallhattad.
JACHIMO.
Igazolja még több részlet
Tudásomat.
Igazolja még több részlet
Tudásomat.
POSTHUMUS.
Igen, vagy meggyalázza becsűleted’.
Igen, vagy meggyalázza becsűleted’.
JACHIMO.
Szobája déli részén
A kályha van; a kép rajt szűz Diána
Fürdőben: még nem láttam ily beszélő
Alakokat; egy néma, második
Természet volt a szobrász; sőt levonva
A mozgást, nyelvet, több is.
Szobája déli részén
A kályha van; a kép rajt szűz Diána
Fürdőben: még nem láttam ily beszélő
Alakokat; egy néma, második
Természet volt a szobrász; sőt levonva
A mozgást, nyelvet, több is.
POSTHUMUS.
Mit szintén hirből szedhetél, mivel
Sokat beszélnek róla.
| Oly dolog, |
Sokat beszélnek róla.
JACHIMO.
Padlásán vert aranyból cherubok;
A tűztartó (mit feledék) két alvó
Kupido, fél-fél lábon állva
S szendén fáklyára dülve.
| A szoba |
A tűztartó (mit feledék) két alvó
Kupido, fél-fél lábon állva
S szendén fáklyára dülve.
POSTHUMUS.
S ha mindezt mindjárt láttad (és dicsérem
Emlékedet), azért nem menti meg
Szobája butorának leirása
A fogadási tételt.
| Ez erénye! |
Emlékedet), azért nem menti meg
Szobája butorának leirása
A fogadási tételt.
JACHIMO.
Sápadni, csak e drágakőt veszem
Ki: nézd; s most újra benn van: gyémántoddal
Kell összeházasitnom: mind a kettőt
Megtartom.
| Nos, ha tudsz |
| (Kiveszi a karpereczet.) |
Kell összeházasitnom: mind a kettőt
Megtartom.
)
POSTHUMUS.
Zeus! hadd lám még egyszer. Ezt
Én tőlem kapta!
Zeus! hadd lám még egyszer. Ezt
Én tőlem kapta!
JACHIMO.
Karárul oldta le; szinte látom őt:
Kecses mozdulata ajándokán
Tultett s tetézte mégis. Oda adta,
Mondván: egykor becsülte.
| Hála néki! Ezt! |
Kecses mozdulata ajándokán
Tultett s tetézte mégis. Oda adta,
Mondván: egykor becsülte.
POSTHUMUS.
Hogy nékem küldje.
| Tán levette, |
JACHIMO.
| Írja ezt neked? |
POSTHUMUS.
Szememnek baziliszk: megöl, ha nézem.
Becsület ne legyen, a hol szépség van;
Hűség, hol látszat; szerelem, a hol
Két férfi van; s nő-esküben ne több
Erő, mint mi erényihez a nőt
Köti, mi semmi. – Oh mi szörnyü csalfa!
| Oh nem, nem, nem; igaz. Ne hát ez is! | (Oda adja a gyűrűt.) |
Becsület ne legyen, a hol szépség van;
Hűség, hol látszat; szerelem, a hol
Két férfi van; s nő-esküben ne több
Erő, mint mi erényihez a nőt
Köti, mi semmi. – Oh mi szörnyü csalfa!
PHILARIO.
Sir, türelem, s vedd vissza gyűrüdet:
Még nincs megnyerve: kérdés még az is,
Nem úgy veszté-e; vagy ki tudja, hátha
Egyik cselédje, kit megvesztegettek,
Úgy lopta el.
Sir, türelem, s vedd vissza gyűrüdet:
Még nincs megnyerve: kérdés még az is,
Nem úgy veszté-e; vagy ki tudja, hátha
Egyik cselédje, kit megvesztegettek,
Úgy lopta el.
POSTHUMUS.
Igaz; s hiszem, hogy így
Jutott hozzája. – Vissza gyűrümet. –
Mondj más jegyet, a testiről, s különb
Legyen ezeknél, mert ez lopva van.
Igaz; s hiszem, hogy így
Jutott hozzája. – Vissza gyűrümet. –
Mondj más jegyet, a testiről, s különb
Legyen ezeknél, mert ez lopva van.
JACHIMO.
Karáról vettem, Jupiterre!
Karáról vettem, Jupiterre!
POSTHUMUS.
Ő esküszik: Zeusra esküszik.
Igaz; vidd e gyűrüt; igaz, tudom,
Nem hagyta volna el: cselédei
Mind meghiteltek s becsületesek: velök
Lopassa el! s egy idegen! Nem, ő
Élvezte: ez falánksága ismérve.
Ily drágán vette a rima-nevet.
Ne, díjad, s a poklok minden lakója
Osztozzék rajtatok.
| Hallod, |
Igaz; vidd e gyűrüt; igaz, tudom,
Nem hagyta volna el: cselédei
Mind meghiteltek s becsületesek: velök
Lopassa el! s egy idegen! Nem, ő
Élvezte: ez falánksága ismérve.
Ily drágán vette a rima-nevet.
Ne, díjad, s a poklok minden lakója
Osztozzék rajtatok.
PHILARIO.
Ez nem elég bizonyság arra, hogy
Elhigye az, ki bizonyos…
| Sir, türelem. |
Elhigye az, ki bizonyos…
POSTHUMUS.
Meghágta.
| Ne bántsd! |
JACHIMO.
Hogyha több bizonylatot
Keressz még: ölelésre termett mellén,
Méltán büszkén e kényes lakra, van
Egy jegy: éltemre, megcsókoltam, és
Étvágyra kelte, hogy – jóllakva bár –
Izleljem újra. Nem emlékezel
E foltra?
Hogyha több bizonylatot
Keressz még: ölelésre termett mellén,
Méltán büszkén e kényes lakra, van
Egy jegy: éltemre, megcsókoltam, és
Étvágyra kelte, hogy – jóllakva bár –
Izleljem újra. Nem emlékezel
E foltra?
POSTHUMUS.
Hogyne! S ez egy másik foltról
Tesz vallomást, olyanról, mely maga
Megtölti a pokolt.
Hogyne! S ez egy másik foltról
Tesz vallomást, olyanról, mely maga
Megtölti a pokolt.
JACHIMO.
| Kivánsz még többet? |
POSTHUMUS.
Hagyd számolásod’: soh’se mondd, hány izben,
Egyszer vagy milliomszor!
Hagyd számolásod’: soh’se mondd, hány izben,
Egyszer vagy milliomszor!
JACHIMO.
| Esküszöm – |
POSTHUMUS.
Ne esküdjél: ha esküszöl, hogy nem tőd,
Hazudsz; ha tagadod, hogy vaksivá
Tevél, megöllek.
Ne esküdjél: ha esküszöl, hogy nem tőd,
Hazudsz; ha tagadod, hogy vaksivá
Tevél, megöllek.
JACHIMO.
| Mitsem tagadok. |
POSTHUMUS.
Bár volna itt, hogy izrül izre tépném!
Megyek, s ott tépem el, az udvaron,
Bár volna itt, hogy izrül izre tépném!
Megyek, s ott tépem el, az udvaron,
| Atyja előtt. Olyat teszek… | (Elmegy.) |
PHILARIO.
Kikelt egészen! – Te nyerél. Gyerünk,
Kövessük őt s fordítsuk el dühét,
Melyet magára zudit.
| Sodrából |
Kövessük őt s fordítsuk el dühét,
Melyet magára zudit.
JACHIMO.
| Szivesen. | (Elmennek.) |
