V. SZÍN.
Inverness, szoba Macbeth kastélyában.
Lady Macbeth jő, levelet olvasva.
LADY MACBETH.
„A győzelem napján találkoztam velök; s a legbiztosb adatokat nyerém, hogy több mint emberi tudással birnak. Midőn vágytól égve tovább akartam kérdezni: léggé oszoltak, s eltűntek. – Még bámulattól elragadva álltam, midőn követek jövének a királytól, kik „Cawdor thánjául” üdvüzöltek, a mely czímmel épen a sorsterstvérek is köszöntének vala; még magasb jövőre utalva, emígy: „Üdv, leendő nagy király!” Jónak véltem ezt tudatni veled, nagyságom édes osztályosa, nehogy az örömből tégedet illető résztől perczig is megfosztva légy, nem tudva: mily nagyság van igérve neked. Zárd ezt szívedre, s Isten veled!”
– Glamis vagy már, s Cawdor; s meglészsz az is,
Mi még igérve van. – Természeted
Aggaszt csak: – abban több a szeretet
Édes teje, mintsem a rövid útat
Választanád. Vágynál nagy lenni, van
Becsvágy szívedben: oh de nincs vele
Kellő gonoszság. Mit szívből akarsz:
Szentűl akarnád; csalva játsz’ni nem,
S hamisan nyerni mégis. – Nagy Glamis!
Az kellene, mi néked így kiáltson:
„Tedd ezt – s tied!” s a mit megtenni inkább
Félsz, mint óhajtod, hogy nem-téve légyen!
Csak jőj! hadd öntsem bátorságomat
Füledbe; nyelvem űzze mind tova,
Mi az arany percztől messze tart még,
Mit sors, s varázs hatalmak szinte-szinte
Fejedre tettek? –
Hírnök jő.
„A győzelem napján találkoztam velök; s a legbiztosb adatokat nyerém, hogy több mint emberi tudással birnak. Midőn vágytól égve tovább akartam kérdezni: léggé oszoltak, s eltűntek. – Még bámulattól elragadva álltam, midőn követek jövének a királytól, kik „Cawdor thánjául” üdvüzöltek, a mely czímmel épen a sorsterstvérek is köszöntének vala; még magasb jövőre utalva, emígy: „Üdv, leendő nagy király!” Jónak véltem ezt tudatni veled, nagyságom édes osztályosa, nehogy az örömből tégedet illető résztől perczig is megfosztva légy, nem tudva: mily nagyság van igérve neked. Zárd ezt szívedre, s Isten veled!”
– Glamis vagy már, s Cawdor; s meglészsz az is,
Mi még igérve van. – Természeted
Aggaszt csak: – abban több a szeretet
Édes teje, mintsem a rövid útat
Választanád. Vágynál nagy lenni, van
Becsvágy szívedben: oh de nincs vele
Kellő gonoszság. Mit szívből akarsz:
Szentűl akarnád; csalva játsz’ni nem,
S hamisan nyerni mégis. – Nagy Glamis!
Az kellene, mi néked így kiáltson:
„Tedd ezt – s tied!” s a mit megtenni inkább
Félsz, mint óhajtod, hogy nem-téve légyen!
Csak jőj! hadd öntsem bátorságomat
Füledbe; nyelvem űzze mind tova,
Mi az arany percztől messze tart még,
Mit sors, s varázs hatalmak szinte-szinte
Fejedre tettek? –
Hírnök jő.
| Nos mi hírt hozasz? |
HÍRNÖK.
Ma éjre itt lesz a király.
Ma éjre itt lesz a király.
LADY MACBETH.
Nincs-é urad vele? s nem adna-e,
Hogy készülhessek, hírt?
| Bolond vagy? |
Hogy készülhessek, hírt?
HÍRNÖK.
Thánunk jön is már; egy pajtásomat
Küldé sietve; az, félholtan, alig
Birá a hírt kinyögni.
| Úgy is van, és |
Küldé sietve; az, félholtan, alig
Birá a hírt kinyögni.
LADY MACBETH.
A holló is rekedt, a mely lakomba
Duncan király balvégzetes beléptét
Károgja. – Jőjetek, halálos eszmék
Őrlelkei, forgassatok ki most
Nememből, s töltsetek tetőtől talpig,
Csordúltig, ádáz indulattal engem!
Vérem tegyétek sűrűvé, – a gyáva
Kétség utját zárjátok el; nehogy
A természet sugalma megtalálja
Rendítni bősz határzatom – s egyensúlyt
Tartson közötte és a kivitel közt.
Nő-emlőimre jertek, s szívjatok
Epét tejemből, gyilkos szellemek,
Láthatatlanul bárhol leskődtök a
Bűn-alkalomra! Jöszte, sűrü éj,
Burkold magad pokol füstjébe, hogy
Késem ne lássa a sebet, mit üt,
S a vak sötétség kárpitán az ég
Se lásson át, hogy rám kiáltson: „Állj meg!”
Macbeth jő.
Üdv Glamis! üdv Cawdor! a harmadik
Üdvözlet által még nagyobb, dicsőbb!
Leveled túlemelt e vak jelen
Körén, s e perczben az egész jövőt
Érzem!
| Viseljetek jó |
| Gondot reá. Nagy újságot hozott. | (Hírnök el.) |
Duncan király balvégzetes beléptét
Károgja. – Jőjetek, halálos eszmék
Őrlelkei, forgassatok ki most
Nememből, s töltsetek tetőtől talpig,
Csordúltig, ádáz indulattal engem!
Vérem tegyétek sűrűvé, – a gyáva
Kétség utját zárjátok el; nehogy
A természet sugalma megtalálja
Rendítni bősz határzatom – s egyensúlyt
Tartson közötte és a kivitel közt.
Nő-emlőimre jertek, s szívjatok
Epét tejemből, gyilkos szellemek,
Láthatatlanul bárhol leskődtök a
Bűn-alkalomra! Jöszte, sűrü éj,
Burkold magad pokol füstjébe, hogy
Késem ne lássa a sebet, mit üt,
S a vak sötétség kárpitán az ég
Se lásson át, hogy rám kiáltson: „Állj meg!”
Macbeth jő.
Üdv Glamis! üdv Cawdor! a harmadik
Üdvözlet által még nagyobb, dicsőbb!
Leveled túlemelt e vak jelen
Körén, s e perczben az egész jövőt
Érzem!
MACBETH.
Szerelmem, Duncan éjszakára
Eljő.
Szerelmem, Duncan éjszakára
Eljő.
LADY MACBETH.
Oh ne lássa meg soha
Nap azt a reggelt! Arczod, thánom, egy
Könyv, melyből, a ki rá néz, különöst
Olvashat. A világot csalni: mutass
Hozzá hasonló arczot; üdvözöld
Szemed-, kezed-, nyelveddel; látszatod
Legyen: minő az ártatlan virág,
S valód: kigyó alatta! Jól fogadd
Az érkezőt; s az én dolgom legyen
Ez éj nagy műve, mely birnunk adand
Minden jövő éj- s napjainkon át
Királyi főhatalmat s koronát!
Oh ne lássa meg soha
Nap azt a reggelt! Arczod, thánom, egy
Könyv, melyből, a ki rá néz, különöst
Olvashat. A világot csalni: mutass
Hozzá hasonló arczot; üdvözöld
Szemed-, kezed-, nyelveddel; látszatod
Legyen: minő az ártatlan virág,
S valód: kigyó alatta! Jól fogadd
Az érkezőt; s az én dolgom legyen
Ez éj nagy műve, mely birnunk adand
Minden jövő éj- s napjainkon át
Királyi főhatalmat s koronát!
MACBETH.
Majd megbeszéljük –
Majd megbeszéljük –
LADY MACBETH.
Csak nézz s szólj nyugodtan!
A változott arcz gyanút költ legottan.
Bízd rám a többit.
Csak nézz s szólj nyugodtan!
A változott arcz gyanút költ legottan.
Bízd rám a többit.
| (Mindketten el.) |
