III. SZÍN.
Ki mondta, hogy mihozzánk csatlakozz’?
Macbeth.
Gyanúra nincs ok; tudja már |
Minden teendőt illetőleg.
Úgy |
Fény-csíkja ég a napnak. Most az el-
Késett utas lovát sarkantyuba
Veszi, hogy jókor éjtanyára érjen;
Az is közelget, a kit mink lesünk.
Ha! – lódobaj –
Hé! egy fáklyát ide! |
Ez ő; – a többi vendég mind a várban
Van már együtt.
A lovaik nagyot kerülnek.
Majd egy mértföldet. De ő
– S mindenki, – innen a kastély kapúig
Gyalog szokott bemenni.
Banquo jő. Előtte Fleance fáklyával.
Hé! világot! |
Ő az!
Vigyázz. |
Az éjjel esni fog. |
Csak le vele! (Leszúrja Banquot.)
Hah! árulás! – Fleance, |
(Meghal. Fleance menekül.) |
Ki verte a szövétneket le?
Hát |
Csak egyik hulla el;
A fiú elszaladt.
Jobbik felét
Munkánknak elveszítők.
Már hiába! |
Menjünk s jelentsük a mennyit tevénk. | (Mind el.) |