IV. SZÍN.
Ugyanott. Terem a kastélyban.
Terített asztal. Macbeth, Lady Macbeth, Rosse, Lenon, Lordok, Kiséret jönnek.
MACBETH.
Mindenki tudja rangját. Üljetek le,
S üdvözlek egyszer mindenkorra.
Mindenki tudja rangját. Üljetek le,
S üdvözlek egyszer mindenkorra.
LORDOK.
Köszönjük.
| Felség, |
MACBETH.
És a társaság közé
Vegyülök én is, szíves gazdaként.
Nőm trónhelyén ül, ám de tőle is
Nyerünk, reménylem, egy üdvözletet.
És a társaság közé
Vegyülök én is, szíves gazdaként.
Nőm trónhelyén ül, ám de tőle is
Nyerünk, reménylem, egy üdvözletet.
LADY MACBETH.
Add át helyettem híveinknek azt.
Szivem szerint köszöntöm őket én is.
1. Gyilkos jő hátul.
Add át helyettem híveinknek azt.
Szivem szerint köszöntöm őket én is.
1. Gyilkos jő hátul.
MACBETH.
Mint köszönik, nézd, köszöntésedet,
– Az asztal telve mind két oldalon,
Itt foglalok középen én helyet.
Vígan legyünk. – Mindjárt! – Járjon körül
Ez a pohár. – Te, vér van arczodon.
Mint köszönik, nézd, köszöntésedet,
– Az asztal telve mind két oldalon,
Itt foglalok középen én helyet.
Vígan legyünk. – Mindjárt! – Járjon körül
Ez a pohár. – Te, vér van arczodon.
1. GYILKOS.
Ha van: Banquoé.
Ha van: Banquoé.
MACBETH.
Kívül terajtad – mintsem benne, benn.
Elbántatok vele?
| Jobb, hogy így legyen, |
Elbántatok vele?
1. GYILKOS.
Metszém el.
| Nyakát magam |
MACBETH.
Jó nyakvágó vagy; de jó
Az is, ki Fleance-szel szintúgy teve,
S ha az is te voltál, nincs párod sehol.
Jó nyakvágó vagy; de jó
Az is, ki Fleance-szel szintúgy teve,
S ha az is te voltál, nincs párod sehol.
1. GYILKOS.
Felséges őr, – Fleance megmenekült.
Felséges őr, – Fleance megmenekült.
MACBETH.
Bajom kiújul. Ép volnék különben,
Ép mint a márvány, sziklaként szilárd,
S szabad, mint a mindent körülfogó
Levegő. De most, bezárva, börtönözve,
Fékezve, gúzsba kötve görnyedek
Gond s félelem közt. – Banquo legalább
Biztos –?
Bajom kiújul. Ép volnék különben,
Ép mint a márvány, sziklaként szilárd,
S szabad, mint a mindent körülfogó
Levegő. De most, bezárva, börtönözve,
Fékezve, gúzsba kötve görnyedek
Gond s félelem közt. – Banquo legalább
Biztos –?
1. GYILKOS.
Biz ő biztos helyen van, egy
Árok-fenéken; – s húsz sebszáj fején;
Halál a legkisebb is.
Biz ő biztos helyen van, egy
Árok-fenéken; – s húsz sebszáj fején;
Halál a legkisebb is.
MACBETH.
A nagy kigyó itt fekszik. A kicsiny
Féreg, mely elsikult, mérgesre nőhet,
De még fogatlan. Menj, holnap megint
| Köszönöm. |
Féreg, mely elsikult, mérgesre nőhet,
De még fogatlan. Menj, holnap megint
| Találkozunk. | (Első Gyilkos el.) |
LADY MACBETH.
Király-uram, nem adsz
Példát a kedvre. Oly ebéd pedig,
Melynél a gazda nem kinálkozó
S nyájas, csak olyan, mintha pénzen adnák.
Jóllakni legjobb otthon; idegen
Helyen szivesség szolgál fűszerül
S nélküle mit sem ér a lakoma.
Király-uram, nem adsz
Példát a kedvre. Oly ebéd pedig,
Melynél a gazda nem kinálkozó
S nyájas, csak olyan, mintha pénzen adnák.
Jóllakni legjobb otthon; idegen
Helyen szivesség szolgál fűszerül
S nélküle mit sem ér a lakoma.
MACBETH.
Te édes intőm! – Jó étvágytokat
Kövesse jó emésztés s mind a kettőt
Legjobb egészség!
Te édes intőm! – Jó étvágytokat
Kövesse jó emésztés s mind a kettőt
Legjobb egészség!
LENOX.
Felséged is lelülni?
| Nem méltóztatik |
MACBETH.
Volnának országunk előkelői,
Csak még kegyeltünk Banquo volna itt,
Banquo szelleme megjelenik s a Macbethnek fenhagyott üres helyre ül.
Kit jobb szeretnék szeretetlenségről
Vádolni, mintsem baleset miatt
Sajnálni.
| Mind együtt |
Csak még kegyeltünk Banquo volna itt,
Banquo szelleme megjelenik s a Macbethnek fenhagyott üres helyre ül.
Kit jobb szeretnék szeretetlenségről
Vádolni, mintsem baleset miatt
Sajnálni.
ROSSE.
Távolléte, Sir, saját
Igéretére vád. – Felség, kegyeskedj’
Közénk leülni. –
Távolléte, Sir, saját
Igéretére vád. – Felség, kegyeskedj’
Közénk leülni. –
MACBETH.
| Nincs üres hely. |
LENOX.
Fölségedé fentartva van.
| Itt |
MACBETH.
| Hol? |
LENOX.
Kegyelmes úr! – De mért riad meg úgy
Felséged?
| Itt, |
Felséged?
MACBETH.
Ezt melyiktek tette?
Ezt melyiktek tette?
LORDOK.
Felséges úr?
| Mit, |
)
MACBETH.
(a Szellemhez.) Nem mondhatod, hogy én
Tevém! Ne rázd rám véres fürtidet!
(a Szellemhez.) Nem mondhatod, hogy én
Tevém! Ne rázd rám véres fürtidet!
ROSSE.
Urak, keljünk fel, a király rosszul lett.
Urak, keljünk fel, a király rosszul lett.
LADY MACBETH.
Maradjatok, barátim. A király
Gyakran van így, s volt ifjúsága óta.
Foglaljatok helyet, csak pillanatnyi
Lesz a roham. Jobban lesz ő azonnal.
Ha ráfigyeltek: az csak sérti őt
S baját növelné. Rá se hajtsatok,
Csak egyetek. – Hah! férfi vagy? –
Maradjatok, barátim. A király
Gyakran van így, s volt ifjúsága óta.
Foglaljatok helyet, csak pillanatnyi
Lesz a roham. Jobban lesz ő azonnal.
Ha ráfigyeltek: az csak sérti őt
S baját növelné. Rá se hajtsatok,
Csak egyetek. – Hah! férfi vagy? –
MACBETH.
Merész, ki szembe nézi azt, mitől
Az ördög elsápadna.
| S pedig |
Az ördög elsápadna.
LADY MACBETH.
Ejh, bolondság!
Félelmed rajzolatja csak; megint
A légi tőr, mi Duncanhoz vezérle
Mint mondtad. – Oh, e vonaglások, e
Riadozás, – valódi félelem’
E majmolói, – illenének ám
Asszony-meséhez, télben a suton,
Mit nagymámi bizonygat. Szégyeneld!
Mily arczokat vágsz! Hisz, ha végre van
Már hajtva: puszta szék csak, a mit ott látsz.
Ejh, bolondság!
Félelmed rajzolatja csak; megint
A légi tőr, mi Duncanhoz vezérle
Mint mondtad. – Oh, e vonaglások, e
Riadozás, – valódi félelem’
E majmolói, – illenének ám
Asszony-meséhez, télben a suton,
Mit nagymámi bizonygat. Szégyeneld!
Mily arczokat vágsz! Hisz, ha végre van
Már hajtva: puszta szék csak, a mit ott látsz.
MACBETH.
Nézz oda csak! Nézd, nézd! Mit szólsz ahhoz!
– Hah! integetsz? mit bánom? szólj, ha tudsz!
Ha czinterem s a csontház visszaküldik
Kit eltemettünk: jobb, hogy temetőnk
Az ölyvek gyomra légyen. – (A szellem eltűnik.)
Nézz oda csak! Nézd, nézd! Mit szólsz ahhoz!
– Hah! integetsz? mit bánom? szólj, ha tudsz!
Ha czinterem s a csontház visszaküldik
Kit eltemettünk: jobb, hogy temetőnk
Az ölyvek gyomra légyen. – (A szellem eltűnik.)
LADY MACBETH.
Megbénított az őrjöngés?
| Hát egészen |
MACBETH.
Igaz, hogy itt állok: úgy láttam őt.
| A mily |
LADY MACBETH.
Pih! szégyeneld.
Pih! szégyeneld.
MACBETH.
Omolt, mikor törvény nem álla őrt,
S azóta is volt gyilkolás elég,
Szörnyű a fülnek: ám akkor, ha szét
Locscsant az agy: meghalt az ember, és
Addig van... Oh, most fölkel s visszajő,
Bősz mély, halálos sebbel a fején,
S székünkről ellök. – Oh, ez iszonyúbb, mint
A gyilkolás maga!
| Hiszen vér hajdan is |
S azóta is volt gyilkolás elég,
Szörnyű a fülnek: ám akkor, ha szét
Locscsant az agy: meghalt az ember, és
Addig van... Oh, most fölkel s visszajő,
Bősz mély, halálos sebbel a fején,
S székünkről ellök. – Oh, ez iszonyúbb, mint
A gyilkolás maga!
LADY MACBETH.
Királyom, ím
Várnak barátid.
Királyom, ím
Várnak barátid.
MACBETH.
Nemes barátim, meg ne ütődjetek,
Csodás baj ez rajtam, de semmiség
Annak, ki ösmer. Egy pohárt elé!
Hadd iszom értetek! Szinültig, így!
Üdv és kegyünk midnyájatokra! Üdv
Kedves barátunk – hű Banquonkra, kit
Fáj nélkülöznünk. Vajha volna itt!
Érette s értetek s mindannyiért
Iszom!
| Elfeledkezém. |
Csodás baj ez rajtam, de semmiség
Annak, ki ösmer. Egy pohárt elé!
Hadd iszom értetek! Szinültig, így!
Üdv és kegyünk midnyájatokra! Üdv
| (Banquo szelleme visszatér.) |
Fáj nélkülöznünk. Vajha volna itt!
Érette s értetek s mindannyiért
Iszom!
LORDOK.
Köszönjük, s viszonyozzuk ím.
Köszönjük, s viszonyozzuk ím.
MACBETH.
El! El szememből! Bújj a föld alá!
Csontod velőtlen, a véred hideg,
S nincs láterő e szemben, melylyel úgy
Reám meredsz!
El! El szememből! Bújj a föld alá!
Csontod velőtlen, a véred hideg,
S nincs láterő e szemben, melylyel úgy
Reám meredsz!
LADY MACBETH.
Vegyétek ezt, urak,
Szokott dolognak, úgy se’ több. Csak az baj,
Hogy asztalunk vigalmát rontja meg.
Vegyétek ezt, urak,
Szokott dolognak, úgy se’ több. Csak az baj,
Hogy asztalunk vigalmát rontja meg.
MACBETH.
Mit ember merhet, azt én is merem.
Támadj reám, bősz sarki medveként,
Jőj mint egyszarvú, vagy hyrkáni tigris,
Ölts bármi képet, oh, csak ezt ne! – és
Nem rezdül bennem egy ideg! vagy éledj
Föl, és pusztába egyszál-kardra hivj:
S ha félve búvok tőled el, nevezz
Fattyú porontynak. El, borzalmas árny!
Mégysz: férfi lettem. – Kérlek, üljetek
Nyugton.
Mit ember merhet, azt én is merem.
Támadj reám, bősz sarki medveként,
Jőj mint egyszarvú, vagy hyrkáni tigris,
Ölts bármi képet, oh, csak ezt ne! – és
Nem rezdül bennem egy ideg! vagy éledj
Föl, és pusztába egyszál-kardra hivj:
S ha félve búvok tőled el, nevezz
Fattyú porontynak. El, borzalmas árny!
| Üres káprázat, el! | (A szelem eltűnik.) |
| Így, így. Mihelyt |
Nyugton.
LADY MACBETH.
Magad zavartad a vidám
kedvet meg, ily csodálatos magad-
Viseletével.
Magad zavartad a vidám
kedvet meg, ily csodálatos magad-
Viseletével.
MACBETH.
Oh, lehetne-é
Ily képeket csak nyár felhőiként
Hagynunk csak át vonúlni, s nem csodálnunk!
En-létemről hoz kétségbe, hogy
Te végig nézhetsz ilyes látományt,
S arczod szokott szinét megtartja, míg
Engem fehérré tész a félelem.
Oh, lehetne-é
Ily képeket csak nyár felhőiként
Hagynunk csak át vonúlni, s nem csodálnunk!
En-létemről hoz kétségbe, hogy
Te végig nézhetsz ilyes látományt,
S arczod szokott szinét megtartja, míg
Engem fehérré tész a félelem.
ROSSE.
Mily látományt, uram –?
Mily látományt, uram –?
LADY MACBETH.
A baj súlyosbúl, s kérdezősködés
Ingerli még. – Azért jó éjszakát.
Ne tartsatok rangsort, menőbe’; mind
Egyszerre menjetek.
| Kérlek, ne szólj. |
Ingerli még. – Azért jó éjszakát.
Ne tartsatok rangsort, menőbe’; mind
Egyszerre menjetek.
LENOX.
S jobblétet ő felséginek.
| Jó éjszakát |
LADY MACBETH.
Mindnyájatoknak csöndes éjszakát.
| Köszönjük; |
| (Lordok s Kiséret el.) |
MACBETH.
Ha! vért kiván, mondják; vér vért kiván!
Volt, hogy fa megszólalt, mozdult a kő,
Augúrok, titkot értve, varjú, szarka,
Vagy csóka által fölfedék az éj-
Rejtette gyilkolást. – Hogy áll az éj?
Ha! vért kiván, mondják; vér vért kiván!
Volt, hogy fa megszólalt, mozdult a kő,
Augúrok, titkot értve, varjú, szarka,
Vagy csóka által fölfedék az éj-
Rejtette gyilkolást. – Hogy áll az éj?
LADY MACBETH.
Birtokba’ már a nappal: mely’k a másik?
Birtokba’ már a nappal: mely’k a másik?
MACBETH.
Mit szólsz ahhoz, hogy Macduff nem jön el,
Hívtunkra?
Mit szólsz ahhoz, hogy Macduff nem jön el,
Hívtunkra?
LADY MACBETH.
Küldtél érte, Sir?
Küldtél érte, Sir?
MACBETH.
Fülhegyre hallám, küldök érte majd.
Nincs köztük egy is, kinél fizetett
Szolgám ne volna. Holnap, jó korán
Megyek a jós-banyákhoz: mondjanak
Többet nekem! most kész vagyok, habár
A legrosszabbat kell, s a legrosszabb
Úton kitudnom! – En-jobbvoltomért
Mindent letiprok. Úgy is már a vért
Oly mélyen gázlom: hogy talán bajosb
Az átkelésnél – megfordúlni most.
Agyamban annyi dúl, mi tettre készt:
Hogy kéz előzze meg a lassú észt.
| Csak úgy, |
Nincs köztük egy is, kinél fizetett
Szolgám ne volna. Holnap, jó korán
Megyek a jós-banyákhoz: mondjanak
Többet nekem! most kész vagyok, habár
A legrosszabbat kell, s a legrosszabb
Úton kitudnom! – En-jobbvoltomért
Mindent letiprok. Úgy is már a vért
Oly mélyen gázlom: hogy talán bajosb
Az átkelésnél – megfordúlni most.
Agyamban annyi dúl, mi tettre készt:
Hogy kéz előzze meg a lassú észt.
LADY MACBETH.
Csak létüdítő álom íre kell,
Mitől megújulj.
Csak létüdítő álom íre kell,
Mitől megújulj.
MACBETH.
– Ez öncsalódás, a mi megcsúfolt:
Csak a szokatlan újoncz félsze volt,
| Hát, alunni el! |
Csak a szokatlan újoncz félsze volt,
| Gyöngék vagyunk a tettre még! | (Mindketten el.) |
