IV. SZÍN.
Oly gyászos fordulat jött ránk, uram,
Hogy gyermekünkkel nem beszélheténk még.
Bátyját, Tybáltot úgy szerette ő,
S én is; de mindegy, köz sors a halál!
Késő idő van, már ma nem jövend le.
Hidd el, csupán csak társaságodért,
Hogy rég le nem feküdtem.
Szent igaz, |
Ajálj leányodnak. Jó éjszakát.
Reggel beszélek mindjárt vele. Most
A bú kalitkájába zárkozott.
Gróf úr, kezeskedem leányomért
S szerelmeért; remélem, apai
Szavamra hajt; sőt arról felelek.
Nőm, menj be hozzá lefekvés előtt,
Tudasd vele Paris fiunk szerelmét,
S mondd meg, figyelj rám, hogy szerdán… Megállj,
Mi van ma?
Hétfő, jó uram.
Igen, |
Legyen csütörtök. Úgy, csütörtökön
Fog a nemes gróf nője lenni, mondd meg.
Készen leszesz? helyesled e napot?
Nagy dolgot nem csapunk: egy-két barát
S rokon: mivel, lásd, most halt meg Tybált,
S azt mondanák, nem gondolunk vele,
Bár rokonunk, ha nagy vigalmat adnánk.
Egy féltuczat jó ismerőst hivunk,
S megvan. Mit szólasz, jó lesz-e csütörtök?
Bár csak csütörtök holnap volna már.
Jól van, jerünk. Csütörtök, áll tehát.
Te Juliával szólj fekvés előtt
S készítsd elő a nász napjára, nőm.
Isten veled, gróf! Hé, gyertyát nekem!
Előre vidd. Oly késő óra van,
Már majdnem azt mondhatjuk, hogy kora!
Jó éjszakát! | (Mind el.) |