III. SZÍN.
Lőrincz barát czellája
Lőrincz jő kosárral.
LŐRINCZ.
Kékszemű reg mosolyg a barna éjre,
Fény-csíktól tarkul a felhők szegélye.
Mint részeg, tántorog a foltos setét,
Kerülve a nap fénylő kerekét.
Most, míg a nap áthevitné a tájt
S fölinná az éj nedves harmatát:
Addig e házi kosarunkat meg kell
Szednem gyógyító, balzsamos füvekkel.
Tenyészet anyja, sírja is a föld:
Mindent benyel, mikép szülé előbb.
S szülötte, sarja ezerféle im,
Zsendülve, csüggve gazdag emlein.
Soknak milyen sokféle haszna van,
Különböző mind, egy se hasztalan.
Oh mennyi kincs, milyen titkos bűbáj van
Elrejtve mélyen, kőben, fűben, fában!
Mi csak a földön él, a legsilányabb,
Valami hasznot ad a földanyának;
S viszont a legjobb, a leghasznosabb,
Kárt tesz, ha félre, tiltott útra csap.
Erény is bűn lesz, rosszúl alkalmazva,
S helyén a bűnnek is van néha haszna.
E kis virágcsa zsenge levele
Ölő mérget rejt, s balzsamot vele:
Szagold, s gyönyör hat minden ízet ált’;
Izeld, s szived verése is megállt.
Két ellenhatalom így táboroz
Emberbe’, mint fűben: a jó s a rossz.
S ha jó fölött a rossz túlsúlylyal áll:
Az örlő féreg ott van – a halál!
Romeo jő.
Kékszemű reg mosolyg a barna éjre,
Fény-csíktól tarkul a felhők szegélye.
Mint részeg, tántorog a foltos setét,
Kerülve a nap fénylő kerekét.
Most, míg a nap áthevitné a tájt
S fölinná az éj nedves harmatát:
Addig e házi kosarunkat meg kell
Szednem gyógyító, balzsamos füvekkel.
Tenyészet anyja, sírja is a föld:
Mindent benyel, mikép szülé előbb.
S szülötte, sarja ezerféle im,
Zsendülve, csüggve gazdag emlein.
Soknak milyen sokféle haszna van,
Különböző mind, egy se hasztalan.
Oh mennyi kincs, milyen titkos bűbáj van
Elrejtve mélyen, kőben, fűben, fában!
Mi csak a földön él, a legsilányabb,
Valami hasznot ad a földanyának;
S viszont a legjobb, a leghasznosabb,
Kárt tesz, ha félre, tiltott útra csap.
Erény is bűn lesz, rosszúl alkalmazva,
S helyén a bűnnek is van néha haszna.
E kis virágcsa zsenge levele
Ölő mérget rejt, s balzsamot vele:
Szagold, s gyönyör hat minden ízet ált’;
Izeld, s szived verése is megállt.
Két ellenhatalom így táboroz
Emberbe’, mint fűben: a jó s a rossz.
S ha jó fölött a rossz túlsúlylyal áll:
Az örlő féreg ott van – a halál!
Romeo jő.
)
ROMEO.
Jó reggelt, atyám!
Jó reggelt, atyám!
LŐRINCZ.
Mely kora nyelv vidám üdvözlete?
Fiam, fiam, rendetlen vért mutat,
Ilyen korán elhagyni ágyadat.
Aggok szemében fenviraszt a gond,
S hol gond tanyáz: álom hogy lelne hont?
Hol ép ifjúság fekszik gondtalan,
Arany álomnak ott uralma van.
Korán kelésed így hát arra jel,
Hogy megzavart kedélyed kelte fel.
Ha nem: fogadnék, Romeo tehát
Ágyon kívül tölté az éjszakát.
| Benedicite! |
Fiam, fiam, rendetlen vért mutat,
Ilyen korán elhagyni ágyadat.
Aggok szemében fenviraszt a gond,
S hol gond tanyáz: álom hogy lelne hont?
Hol ép ifjúság fekszik gondtalan,
Arany álomnak ott uralma van.
Korán kelésed így hát arra jel,
Hogy megzavart kedélyed kelte fel.
Ha nem: fogadnék, Romeo tehát
Ágyon kívül tölté az éjszakát.
ROMEO.
Találtad! Annál édesben pihentem.
Találtad! Annál édesben pihentem.
LŐRINCZ.
Uram bocsá! Tán Róza volt öledben?
Uram bocsá! Tán Róza volt öledben?
ROMEO.
Nem! Róza, szent atyám, feledve van;
E név s keserve már temetve van!
Nem! Róza, szent atyám, feledve van;
E név s keserve már temetve van!
LŐRINCZ.
Ez jó, fiam! – de hol voltál? beszélj.
Ez jó, fiam! – de hol voltál? beszélj.
ROMEO.
Elmondom, míg másodszor kérdenél.
Az ellenségnél voltam víg estélyen,
Hol szivemen váratlan sebze mélyen,
Kit én viszont sebzék. Bajunkra, lásd,
Kezedtől kérünk szent irt s gyógyulást.
Nézd, gyűlölet sincs szivem rejtekin,
Irt ellenségemnek is kérek im!
Elmondom, míg másodszor kérdenél.
Az ellenségnél voltam víg estélyen,
Hol szivemen váratlan sebze mélyen,
Kit én viszont sebzék. Bajunkra, lásd,
Kezedtől kérünk szent irt s gyógyulást.
Nézd, gyűlölet sincs szivem rejtekin,
Irt ellenségemnek is kérek im!
LŐRINCZ.
Légy nyilt fiam, s nyugodtabban beszélj.
Gyónásod oly burkolt: rá felelet
Csak szintoly burkolt föloldás lehet.
Légy nyilt fiam, s nyugodtabban beszélj.
Gyónásod oly burkolt: rá felelet
Csak szintoly burkolt föloldás lehet.
ROMEO.
Hát nyiltan szólok. Szivem hő szerelme
Capulet lányát tartja átölelve.
S mint őt enyém, úgy engem az övé.
Frigyet köténk; de köss te együvé
A szent áldással. Hol, mikor, miként
Találkozánk, szeretkezénk, köténk
Frigyet: mentünkbe’ mindezt elbeszélem;
Csak arra kérlek: add ma össze vélem.
Hát nyiltan szólok. Szivem hő szerelme
Capulet lányát tartja átölelve.
S mint őt enyém, úgy engem az övé.
Frigyet köténk; de köss te együvé
A szent áldással. Hol, mikor, miként
Találkozánk, szeretkezénk, köténk
Frigyet: mentünkbe’ mindezt elbeszélem;
Csak arra kérlek: add ma össze vélem.
LŐRINCZ.
Oh szent Ferencz! Hát szived ily ledér?
És Róza, kit oly forrón szeretél,
Feledve már? Ifjak szerelme nem
Szivökbe’ van, csak szemök fényiben.
Oh Jézus Mária! E Róza végett
A sós vizek mily árja mosta képed’!
Szerelmedet, e gazdag öntözéssel
Nagygyá növelted: s most ízlelni késel!
Sohajfelhődtől ködös még a nap,
Még panaszid fülemben zsonganak,
Nézd, hosszan látom itt, orczádon át
Vonulni régi könyed friss nyomát;
Ha te valál az s tied volt e bánat:
Te s bánatid, mind Rózáért valának.
Megváltozál? Ám! hogy ne volna lenge
A nő, mikor a férfi szív ily gyenge
Oh szent Ferencz! Hát szived ily ledér?
És Róza, kit oly forrón szeretél,
Feledve már? Ifjak szerelme nem
Szivökbe’ van, csak szemök fényiben.
Oh Jézus Mária! E Róza végett
A sós vizek mily árja mosta képed’!
Szerelmedet, e gazdag öntözéssel
Nagygyá növelted: s most ízlelni késel!
Sohajfelhődtől ködös még a nap,
Még panaszid fülemben zsonganak,
Nézd, hosszan látom itt, orczádon át
Vonulni régi könyed friss nyomát;
Ha te valál az s tied volt e bánat:
Te s bánatid, mind Rózáért valának.
Megváltozál? Ám! hogy ne volna lenge
A nő, mikor a férfi szív ily gyenge
ROMEO.
Mindig szidál, hogy Rózát szeretém.
Mindig szidál, hogy Rózát szeretém.
LŐRINCZ.
Csak, mert imádtad, feddettelek én.
Csak, mert imádtad, feddettelek én.
ROMEO.
S mondád, temessem el szerelmemet.
S mondád, temessem el szerelmemet.
LŐRINCZ.
Nem úgy, hogy mást támaszsz föl a helyett.
Nem úgy, hogy mást támaszsz föl a helyett.
ROMEO.
Kérlek, ne szidj: kit most szeret szivem,
Szerelmemért szerelmet ad hiven.
Amaz nem tette.
Kérlek, ne szidj: kit most szeret szivem,
Szerelmemért szerelmet ad hiven.
Amaz nem tette.
LŐRINCZ.
Hogy üres hang volt, mely nem tart soká.
De jöszte, ifjú szélpál, jer velem;
Rábír egy ok, hogy ügyed’ fölvegyem:
Tán így szerelemre fordíthatjuk át
Családotok megrögzött haragát.
| Oh, mert jól tudá, |
De jöszte, ifjú szélpál, jer velem;
Rábír egy ok, hogy ügyed’ fölvegyem:
Tán így szerelemre fordíthatjuk át
Családotok megrögzött haragát.
ROMEO.
Jerünk hamar, a föld ég talpam alatt.
Jerünk hamar, a föld ég talpam alatt.
LŐRINCZ.
Lassan siess; megbotlik, a ki szalad!
Lassan siess; megbotlik, a ki szalad!
| (Mindketten el.) |
