A közmondások különböző elnevezései.
A közmondások különböző elnevezései.
A magyar nyelv nincs tisztában a közmondás-féle mondások elnevezésével. Faludi pusztán »közmondások«-at irt s utána Dugonics »Példabeszédek és jeles mondások«-at, Kovács Pál »Példa- és Közmondások«-at, Szvorényi »közmondásokat és példabeszédeket« együtt, Ballagi főleg »példabeszédek«-et, Baróti Szabó D: pedig »köz- és erkölcsi mondások«-at rakott be a »Magyarság virágai« közé. Erdélyi a »közmondás« szó mellett kardoskodik, – s részünkről is ezt tartjuk legmegfelelőbb elnevezésnek.
Tehát a mennyi gyüjtő, csaknem annyi elnevezés.
Első, melyben főtekintet, hogy a közmondás országosan beszéltetik, megfelel a görög paroemia szónak. Ugy hisszük, leghelyesebb a latin proverbium elnevezés s ez legtöbbet nyom a mi értelmezésünk helyes voltára is.
»Proverbium« alatt »szó helyett szó« vagy »szóért szó« (verbum pro verbo; verba pro verbis) értendő, miként Rómában a hivatalok fokainak elnevezésénél: consul pro consul s mindez annak helyettese, képviselője: igy a proverbium is helyettese a »verbum« vagy »verbium«-nak, mely utóbbi már több szó összetételét, azaz mondatot jelent.
Más nemzeteknél divatos, képes elnevezései a közmondásoknak – ezeknek természetére még bővebb világot árasztand.
A keleti népeknél nyelv virág-inak mondatnak, mely képes kifejezéssel a közmondásoknak a többi nyelvkincshez való viszonyuk van kiemelve. Inkább hasznos oldalukat emelik ki a nyugati népeknél divatos elnevezések. Igy a spanyol lélekorvosság-nak mondja; mert az igazság, a mi a közmondásokban rejlik, mint a gyógyszer: gyakran keserü, csipős lehet izre s mégis jótékony, a léleknek felbomlott egészségét helyreállitó hatással. Nem kevésbé szerencsés tapintattal az olasz: népiskolá-nak nevezte el a közmondások gyüjteményét, mert a mi a népéletnek kifolyása, uj életet ébresztőleg hat ismét a népre. A németeknél: »Die Weisheit auf der Gasse. Sprachschatz,« – s általában a közmondás gyüjteményeken épen nem szokatlan czimek: »Bölcsek emlékmondatai,« »Népbölcsészet« stb.
A magyar »közmondás« szó inkább a német »Sprichwort« és a görögös paroemiara ütött, a mennyiben általános, országos érvénynyel biró mondatot jelent, vevén a köz-szót úgy, mint ebben: közhivatalnok. E szóban tehát a fő a gyakorlat, a szokás. A »példa-beszéd« szó, mely a közmondásnak legerősebb vetélytársa – erről később bővebben lesz szó – szorosan véve ugyanegy a példázat-tal (parabola), legalább a szentirás forditói egyiránt »példabeszéd«-nek irták bölcs Salamon intelmeit s Jézus parabolás előadásait, minők a »szoros kapu és széles ut,« a »gyümölcs és fa«. (Máté VII. 13–20.) és magvető (Máté XIII. 3–13.) példázatai. De nyelvszokásilag is példabeszéd, példálózás, példázat nem lehet egyéb, mint az a beszéd, vagy előadási mód, mikor nem egyenesen, hanem körülirva, nagy feneket keritve mondjuk ki gondolatainkat s czélzásokat ejtünk, hogy elértessék akaratunk. Ez értelemmel a »proverbium« gyakran homlokegyenest ellenkező, mert rövidebb mindennél, épen mint az egyenes vonal a mathematikában egyéb vonalak közt s a helyett, hogy nagy feneket keritene valaminek, rajtunk üt és kimondja a bökkenőjét. Tehát proverbium és példabeszéd között, noha mindkettő szót mond szó helyett, mégis az a különbség, hogy emez hosszú, amaz rövid; emezt a mente ujjából rázhatni ki, amarra országos gyakorlat kell; és viszont, amennyiben a proverbiumok közt igen sok van, mely főleg hasonlitáson fordul meg a »mint« összekötő szócskával, (Czifra, mint a rácz oltár), hol a fölhozott kép ugyanannyi példa: jogosan cselekszünk a »példabeszéd« szóval, ha meghagyván példázatnak a parabolát, a proverbiumok egy részét, mely példák és hasonlitások által ölt alakot, úgy nevezzük el, mert az ilyet: »Embernél munka, Istennel áldás« »Ki vagyok, én vagyok« – példabeszédnek soha sem foghatjuk jogosan keresztelni, ellenben a három fölhozott, de különböző alkatu és szellemü proverbium megfér az általános elnevezés alatt: közmondás. Igy hát paroemia, Sprichwort és közmondás teljesen egyértéküek. De megegyezik jelentésükkel bölcs Salamon leirása is, mondván: »Az igaz fő bölcseség kinn szerülszerte kiált és az utczákon zengedezteti az ő szavát. A nép között legmagasabb helyen prédikál, a kapuknak bemenetelin minden városban az ő beszédit szólja.« (Péld. 20, 21. v.)
Ezen okoknál fogva leghelyesebbnek találtuk a közmondás szót használni, mint nemet, megjegyezvén azonban, hogy irodalmon kivül az életben nem egyszer hallunk ily elnevezéseket is: közbeszéd, példaszó stb. Míg Pázmánynál aggszó, alapul vevén a közmondások hagyományos életét és régiségét. Nem egyszer hallani, midőn valaki éppen közmondást akar idézni, az efféle bevezetést: »Jól mondták a régiek,« »mindig hallottam,« »igaza van a közbeszédnek,« »jól mondja a példabeszéd« stb. ugyanannyi ünnepélyes figyelmeztetés a léleknek illó készületre, hogy tisztelettel fogadja a szót, mely az ősök akaratja és végrendelete, épen mintha személyesen jelennék meg közülök valaki.
