A társasági törvény gazdaságpolitikai célkitűzései, várható főbb következményei és közgazdasági feltételrendszere
A társasági törvény gazdaságpolitikai célkitűzései, várható főbb következményei és közgazdasági feltételrendszere
Egy korszerű társasági joghoz elengedhetetlenül szükséges a tulajdon régimódi politikai gazdaságtani, ill. jogi értelmezésének megszüntetése. A hagyományos tulajdonfelfogás jelentős gátját képezi ugyanis a társulásokon keresztül történő tőkeáramoltatásnak. Bár a társasági törvény önmagában a tulajdonviszonyok alkotmányos szabályozása terén közvetlen változtatást nem igényel, a Polgári Törvénykönyvben és más alacsonyabb szintű jogszabályokban meg kell szüntetni azokat a rendelkezéseket, amelyek túlzottan szélesen mondják ki egyes állami vagyontárgyak forgalomképtelenségét, átruházhatatlanságát.
Alapvető jelentőségű, hogy a lakosság a népgazdaságilag hasznos termelő és szolgáltató tevékenységbe fektesse be „szabad” pénzeszközeit, és a külföldi működő tőke ne csak az e célból alapított vegyesvállalatokba, hanem közvetlenül magukba a magyar vállalkozásokba kerüljön.
A törvény alapvető gazdaságpolitikai célkitűzései a fentiek alapján a következők:
a) a gazdaság strukturális megújulásának alátámasztására nőjön a dinamikus társas vállalkozásoknak a gazdaságban betöltött szerepe, ennek révén korszerűsödjön a termékszerkezet, fokozódjon a népgazdaság jövedelemtermelő képessége;
b) a piaci igényekhez rugalmasabban alkalmazkodó társaságok révén gyarapodjon a piaci szereplők száma;
c) a társaságok létrejöttével, a gazdálkodó szervezetek együttműködésére épülő közvetlen tőkeáramlási csatornák bővülésével és fejlődésével csökkenjen a költségvetés és a bankrendszer kockázata;
d) jöjjenek létre az állampolgári kisvállalkozások működésének biztonságát erősítő olyan társasági formák, amelyek megkönnyítik a kisvállalkozások szerves beépülését a népgazdaságba;
e) a vállalatok és az állampolgárok közötti, együttműködés akadályainak megszüntetésével váljék lehetővé az egyéni megtakarítások közösségi hasznosulása legális keretek között;
f) alakuljon ki a különböző gazdálkodó szervezetek –vállalkozások – piachoz alkalmazkodó természetes önmozgásának, egymásba való átalakulásának jogilag szabályozott rugalmas rendszere;
g) erősödjön a külföldi működő tőke közvetlen megjelenése a magyar népgazdaságban.
Ha a társadalmi – állami vagy szövetkezeti – tulajdon és az állampolgári tulajdon a társaságokban intézményes kapcsolatba kerül, ez általában a társadalmi tulajdon fölénye alapján történik. Épp ezért egyértelműen szocialista társadalmi tulajdonnak kell tekinteni a jogi személyek társulását, és az olyan társaságokat is, amikor állami vagy szövetkezeti tulajdon állampolgári tulajdonnal vegyül az előbbiek elsődlegessége alapján.
A társasági törvény megfelelő funkcionálásához emellett bizonyos mértékben vegyes tulajdonú vállalatok működésének lehetővé tétele is indokolt lehet, amennyiben beépülnek a magyar gazdaságirányítás szervezeti rendjébe, ill. jogrendjébe.
Az új társasági törvény következő hatása valószínűsíthetők:
a) A közkereseti társaság alformájaként jelentkező gazdasági munkaközösségek, valamint a magánszemélyek részvételével működő korlátolt felelősségű társaságok száma növekedni fog egyes iparágakban szerepük jelentős lehet. Ugyanakkor irreális feltételezés, hogy néhány éven belül nagy magánvállalatok jönnek majd létre. A magánvállalatok méreteinek növekedésével, a befektetések nagyságával szemben a jogi szabályozásba kellő korlátok építhetők be.
b) A jövőben az állampolgárok jövedelmi viszonyai között még erőteljesebbek lesznek a különbségek, hiszen az eredményes vállalkozások eredményeképpen nagyobb differenciálódás mehet végbe.
c) A szövetkezeti hagyományok folytán a szövetkezetek szabályozása nem vonható a társasági törvény hatálya alá. Kérdéses volt, hogy szövetkezetek egyáltalán átalakulhatnak-e gazdasági társasággá, pl. rt.-vé vagy kft.-vé. Ezt jelenleg a szövetkezeti törvény nem teszi lehetővé, és a szövetkezeti érdekképviseletek részéről súlyos aggályok merültek fel a lehetőség jövőre való intézményesítésével szemben. A társasági törvény lehetővé teszi az átalakulást, ennek konkrét módszerei azonban még nem ismeretesek. Arra azonban annál inkább számítani lehet, hogy a szövetkezetek egymással, ill. állami vállalatokkal gazdasági társaságok, elsősorban kft.-k és rt.-k alapításában aktívan részt vesznek.
d) Állami vállalati rt.-vé való átalakulása elsősorban a következő területeken jöhet számba: – névlegesen már ma is kereskedelmi társasági formában működő állami vállalatoknál, ahol az elnevezés ellenére a részvénytársasági struktúra ténylegesen nem vagy csak kismértékben létezik;
– a pénzintézeti, ill. biztosítási szektorban,
– a külkereskedelmi vállalatok körében;
– a fizetőképtelenség megelőzése, rendezése, avagy szanálási eljárás eredményeként;
– az államigazgatási irányítás alatt álló nagyvállalatoknál, ill. trösztöknél, vagy a vállalati tanács irányítása alatt álló több gyáregységes nagyvállalatoknál.
e) A korlátolt felelősségű társasággá való átalakulás elsősorban a leányvállalatok esetében jöhet számításba. A társasági törvény lehetővé teszi a jogi személyek számára az ún. egyszemélyes korlátolt felelősségű társaság alapítását, ami a leányvállalati forma jelentős továbbfejlesztéséhez vezethet.
A társasági törvény a közgazdasági feltételekre nézve az alábbi követelményeket támasztja:
a) A verseny- és szervezetsemlegesség érdekében a közgazdasági szabályozásnál a tevékenységi elv következetes érvényesítésére van szükség. A társaságba történő befektetés a szabályozás szempontjából ne legyen hátrányosabb a saját meglévő szervezetbe történő befektetésnél.
b) A gazdasági társaságok egységes szabályozása hosszabb távon nem teszi lehetővé a vállalati, ill. a vállalkozói adó egymás mellett történő érvényesítését. Ezért a társasági törvénnyel egyidejűleg valamennyi gazdálkodóra nézve egységes, új adótörvény kerül bevezetésre. Az egységes adótörvény lehetővé teszi a társadalombiztosítási járulék egységesítését is.
c) Az elkülönült keresetszabályozás megszüntetésének folyamatában a társaságoknál jelentős előrelépésre van szükség a bérgazdálkodásban. A vállalati kategorizálás és az ehhez kapcsolódó adminisztratív korlátozások többsége megszüntetendő.
d) A gazdasági társaságok hatékony működése feltételezi, hogy a társaságok vagyonát, ill. az általuk kibocsátott értékpapírokat a gazdaság, a piac reálisan, a működés hatékonyságát is kifejezve értékelje. Ki kell alakítani a vagyonértékelés új módszereit – a nemzetközi gyakorlatot is figyelembe véve –, arra is tekintettel, hogy a gazdasági társaságok működése feltételezi a fokozott nyilvánosságot, a vagyonmérleg cégbírósági kontrollját. Ez a terület jelenleg még meglehetősen tisztázatlan, mégpedig enélkül az állami vállalatok egy részének rt.-vé való átalakítása, ill. egy teljes értékű részvényjogi szabályozás aligha lehetséges.
e) A társasági törvény megalkotása az értékpapírpiac fejlődését jelentős mértékben segíti, de egyben feltételezi i annak fejlesztését. A részvénytársaságok terjedése nyomán megnövekedett értékpapír-felügyelet továbbfejlesztését és az ún. tőzsdejog alapjainak lefektetését igényli – a társasági törvény hatálybalépésétől függetlenül, de előreláthatólag még 1989 folyamán.
f) Ugyancsak indokolt, hogy a hitelezés szempontjából a jogi személy, ill. jogi személyiséggel nem rendelkező társaságok közötti különbségek mielőbb megszűnjenek és a szervezeti, ill. tulajdonformáktól függetlenül egységes betét-, valamint hitelkondíciók érvényesüljenek.
