Tengeri és jéghatári ökoszisztémák
Tengeri és jéghatári ökoszisztémák
A jéghatár és a környező vizek az Északi-sark legtermékenyebb területei. Az olvadó jég elősegíti a fitoplanktonok megmaradását (a fitoplankton-virágzást), amely aktív fotoszintézist tesz lehetővé. A szennyezőanyagok, amelyek a tengeri jég felszínén felhalmozódnak, bekerülnek a tenger felszíni vízrétegébe, amikor a jég elolvad. További olvadás és szennyezőrészecskék vízbe kerülése tapasztalható a határ menti jeges zónákban, ahol a felszíni vizekben nagy a biológiai aktivitás. A jéghatáron élő állatvilág a szennyeződéseket beviszi a táplálékláncba.
Az ózonréteg elvékonyodása. Bár az Északi-sark felett is elvékonyodott az ózonréteg, nem keletkezett a Déli-sark felettihez hasonló ózonlyuk. Mégis, 1995 tavaszán a sztratoszféra ózonkoncentrációja Európa felett 10-12 százalékkal alacsonyabb volt, mint a hetvenes évek közepén. Észak-Amerika felett 5-10 százalékkal volt alacsonyabb. 1995 januárja és márciusa között az ózonréteg 35 százalékkal csökkent Szibéria felett. A sarki tél 1994–95-ben igen kemény volt, és az ózonkoncentráció 20-30 százalékkal a normális szint alá süllyedt. A hideg telek váratlan visszatérése maga is az ózonréteg kumulatív lepusztulásával és az esetleges klímaváltozással hozható összefüggésbe, bármely esetben az északi félteke feletti ózonréteg elvékonyodása súlyosabb lehet, mint várták.
Az ultraviola-B sugárzás intezitása növekedett, 1992–93-ban tapasztalták először az északi félteke sűrűn lakott területei felett mért értékek állandó növekedését. Ez veszélyezteti a planktonok és a kezdetleges növényi formák fejlődését, de veszélyes az emberi egészségre is, bőrrákot és különféle egészségügyi problémákat okozhat.
Vegyi szennyeződés az északi sarkvidéken.
A mérések szerint a perzisztens szerves vegyületek (POP), a nehézfémek, a radionukleidok és a savas gázok eljutnak az északi sarkvidékre, mégpedig a légkör, a folyók, az óceáni áramlatok közvetítésével. A FÁK államai, valamint Európa, Észak-Amerika és Japán e szennyezés fő forrásai. A fejlődő országok, ahol továbbra is használnak DDT-t és más veszélyes kemikáliákat, ugyancsak hozzájárulnak az északi-sarki térség szennyezéséhez.
A mérések szerint a perzisztens szerves vegyületek (POP), a nehézfémek, a radionukleidok és a savas gázok eljutnak az északi sarkvidékre, mégpedig a légkör, a folyók, az óceáni áramlatok közvetítésével. A FÁK államai, valamint Európa, Észak-Amerika és Japán e szennyezés fő forrásai. A fejlődő országok, ahol továbbra is használnak DDT-t és más veszélyes kemikáliákat, ugyancsak hozzájárulnak az északi-sarki térség szennyezéséhez.
Bár a szennyezőanyagok koncentrációja a térségben viszonylag alacsony, vannak jellemző kivételek. Nehézfémek, (például kadmium és higany) mutathatók ki a sarkvidéki tengeri madarak, halak és tengeri emlősök szervezetében. A perszisztens szerves vegyületek (POP) szintje magas a sarki medvében és számos tengeri emlősben. Mivel a halak és a tengeri emlősök a térség lakóinak élelmiszerforrásai, a mérgező szennyeződések az emberi egészséget is veszélyeztetik.
Radioaktív szennyződés. A radioaktív szennyeződés az északi-sarki környzetre leselkedő egyik legsúlyosabb veszély, annak ellenére, hogy jelenleg alacsony a fertőzöttség szintje és a cézium-137 szintje a nyolcvanas évek óta jelentősen visszaesett a Jeges-tengerben és a Barrents-tengerben. A radioaktív szennyeződés fő forrásai a francia La Hague és a brit Sellafield reaktorok, és az ötvenes–hatvanas évek légköri atomrobbantásainak maradandó hatásai. Oroszország is kockázati tényező, a csernobili katasztrófa, illetve a korábbi folyékony és szilárd sugárzó hulladék lerakása, az atomreaktorok kisebb szivárgásai, a sugárzó anyagok nem megfelelő tárolása miatt. A nukleáris szennyező anyagok nem megfelelő kezelése gond Kanada északi részén is, ahol a korábbi szabályozások környezetvédelmi szempontból engedékenyebbek voltak. A katonai lerakatok, a kutatóbázisok és bányák e szennyezőanyagok fő forrásai.
A hidegháború idején a Jeges-tenger a Kelet és a Nyugat közötti konfrontáció egyik határvonalát képezte. A jéggel borított vizekben jó rejtekhelyre találtak a stratégiai nukleáris fegyvereket hordozó tengeralattjárók. Északnyugat-Oroszországban a Kola-félsziget térsége az egyetlen jégmentes kikötőhely az Atlanti-óceán felől, még jelenleg is ott található a világon a legtöbb nukleáris tengeralattjáró- és atomfegyver. A hidegháború végét követően nem álltak rendelkezésre a szükséges anyagi források e térség veszélyes eszközeinek megfelelő kezelésére. A radioaktív anyagok szivárgás vagy balesetek következtében bekerültek a talajba innen, de délebbről, Tomszk és Majak környékéről is. A Kara-tenger sekély vizében lerakott toxikus hulladékkal együtt az Északi-sark környezetére, lakóira és halállományára egyaránt súlyosan veszélyesek.
Az olaj- és a gázkitermelés. A tengeri és szárazföldi kutakból esetleg kikerülő olaj és földgáz ugyancsak környezetszennyezési veszélyforrás. Az elavult technológiák tovább súlyosbítják a veszélyt. Szibéria hatalmas szárazföldi és tengeri olajtartalékai a nyugati és az orosz társaságokat egyaránt vonzzák. Az Exxon Valdez alaszkai katasztrófája, az oroszországi Komi Köztársaságban történt olajszennyezés mutatja, hogy milyen súlyos következményekkel járnak az olajbalesetek. A szénhidrogének lebomlása lassúbb a sarkvidéki körülmények között, a melegebb éghajlatú térségekkel összehasonlítva. Ez azt jelenti, hogy a veszélyes szennyeződés elterjedésére több az idő, hosszabb ideig rombolhatják a környezetet.
