Tengeri és part menti környezet
Tengeri és part menti környezet
Az európai tengerek és part menti területek kulcsfontosságú környezeti problémái:
– a part menti zóna szennyezettsége;
– az eutrofizáció,
– az erőforrások túlzott kihasználása;
– az éghajlatváltozás hosszú távú hatásai;
– a tengerszint emelkedése;
– a vadon élő állatok élőhelyeinek további pusztulása.
A tengerek károsodása. E régió jellemzője a szárazföld által félig határolt vagy teljesen körülhatárolt tenger. Az emberi tevékenység által legveszélyeztetettebb tengerek: a Kaszpi-tenger, a Fekete-tenger és az Azovi-tenger. A Földközi-tenger partvidéke népességnövekedésének és gazdasági fejlődésének egyenetlenségei, valamint az északi és déli partok egyenetlen szennyezettsége ugyancsak aggodalomra ad okot. A káros hatások legkevésbé az Atlanti-óceán déli részét, a Norvég-tengert, valamint a Barents-tengert sújtják.
Az Uráltól nyugatra a lakosság közel 30 százaléka a part menti vizek mintegy 50 km-es zónáján belül lakik. A régiónak ebben a részében a part menti ökorendszerek 86 százaléka minősül erősen vagy mérsékelten veszélyeztetettnek a fejlesztések miatt. A volt Szovjetunióban a part menti területek 62 százaléka tartozik ugyanebbe a veszélyeztetettségi kategóriába.
A part menti övezet legfőbb szennyezőanyagai:
– a szintetikus szerves vegyületek;
– a mikrobás szervezetek;
– az olaj;
– a tápanyagok;
– a szemét
– (kisebb mértékben) a nehézfémek és a radioaktív szennyezőanyagok.
Ezek az anyagok a tenger vízgyűjtő területének legkülönfélébb szárazföldi forrásaiból és az ott folytatott emberi tevékenységekből eredhetnek. A szennyezés eredhet a tengerhajózásból, illetve az egyéb, tengeren folytatott tevékenységből. E szennyezőanyagok, típusuktól függően, előidézhetik a tengerben élő szervezetek fizikai károsodását vagy toxikusságát.
A régióban a legnagyobb vízgyűjtő területe a Fekete-tengernek és az Azovi-tengernek van. A Földközi-tengerrel, a Balti-tengerrel és az Északi-tengerrel együtt e tengerek fogadják a legnagyobb mennyiségben a szárazföldi eredetű szennyezőanyagokat. Ez a szennyezés a Fehér-tengert, a Barents-tengert és a Norvég-tengert érintő terhelés tíz-százszorosa is lehet.
Az eutrofizáció jelentős probléma a Balti-tengeren, a Fekete-tengeren, az Északi-tengeren, a Földközi-tengeren és a Kaszpi-tengeren. A part menti vizek eutrofizációja az Adriai-tengeren, a Fekete-tengeren, a Balti-tengeren, Svédország nyugati partjai mentén, valamint Dánia partvidékén sokkal gyakrabban és súlyosabb mértékben tapasztalható, mint korábban.
A halállomány túlzott halászata. Míg több ország a nyolcvanas évek eleje óta növelte tengeri halkitermelését, a hal, rák és kagylóállomány fenntarthatatlan kiaknázása számos halászati hely hanyatlásához és pusztulásához vezetett az európai tengereken. Az Északi-tengerből például az 1960-ban kifogott halmennyiség körülbelül 2 millió tonna volt; a hetvenes évek elején ezt a mennyiséget megkettőzve, 4 millió tonnát fogtak ki, de az elmúlt években ez a mennyiség visszaesett mintegy 2,5 millióra. A túlhalászat és a romboló halászati technikák alkalmazása kedvezőtlen hatással van a nem halászott halfajokra is, például a mélytengeri szervezetekre és egyes cetfélékre.
A Kaszpi-tenger pusztulása. Tengerszint-emelkedés a régióban. A Kaszpi-tenger a világ legnagyobb, szárazföld által körülzárt sós víztömege, ökológiai és gazdasági szempontból nagy jelentőségű a benne rejlő nagy mennyiségű olaj- és gázkészletek, valamint a vándormadár és halpopulációk miatt. Az 1970-es évek vége óta a Kaszpi-tenger szintje a természetes rezgéseknek köszönhetően mintegy 2,5 méterrel megemelkedett. A tenger környezetében lévő öt országot a települések, utak eláradása veszélyezteti. Különösen veszélyeztetettek az azerbajdzsáni és kazahsztáni olajmezők, termőföldek. A hulladéklerakók elárasztása vízszennyezési problémát okoz.
Az egész régióra jellemző a globális felmelegedésből adódó potenciális tengerszint-emelkedés. A part menti szakaszok elárasztásával szembeni védelem költségei várhatóan messze meghaladják a nagyobb mezőgazdasági hozamból és a turizmusból származó hasznot.
