Víz
Víz
Nyugat-Ázsia térségének vízkészlete a fiziográfiai (kőzettani) és hidrogeológiai tényezők függvénye. Iraknak, Szíriának és Libanonnak jórészt megbízható vízkészlee van, folyók és források révén. Ezt a vízkínálatot Jordániában, Szíriában, Libanonban és Palesztinában a föld alatti víztározók készletének kiaknázásával egészítik ki. Jordániában a víz iránti kereslet meghaladja a kínálatot. Palesztinának, amely korlátozott felszíni és föld alatti vízkészlettel rendelkezik, ugyancsak gondjai vannak a vízellátással, mivel kiegyensúlyozatlanul gazdálkodik vízkészleteivel. Irakban és Szíriában a Tigris és az Eufrátesz, Jordániában és Szíriában az Orient és Latani folyók, Jordániában a Jordán-folyó alsó folyása adják a fő vízforrásokat, amelyek a háztartási, ipari és mezőgazdasági szükségletek kielégítésére szolgálnak ezekben az országokban.
Ezzel ellentétben, az Öböl-államok és Jemen területe sivatagos, nincsenek folyóik és tavaik. A vízkészletek korlátozott mennyiségben állnak rendelkezésre, jórészt talajvizek, alluviális vízfolyások és üledékes kőzetben található tározók formájában. Néhány ország olyan, nem konvencionális vízforrásokra is támaszkodik, mint a sótalanított tengervíz, édesvízzel kevert tengervíz vagy a visszaforgatott szennyvíz. Bahrein, Katar, Kuvait, Omán, Szaúd-Arábia, az emirátusok és Jemen egyetlen megújuló vízforrását a talajvizek adják.
A vízigény kielégítésének problémái. Irakban mindenféle vízigényt a folyók vizéből elégítenek ki, Jordániában, Libanonban, Szíriában és Palesztinában a talajvizekre támaszkodnak. A megújítható vízforrások kezelésében az a fő gond, hogy több országon húzódnak keresztül. A vízmegosztási megállapodás hiánya például az Eufrátesz esetében akadályozza a folyó hatékony hasznosítását. A probléma a talajvízi tartalékok esetében is jelentkezik, például a palesztin területeken képtelenség hozzájutni valamennyi megújítható vízforráshoz.
A mezőgazdasági, ipari és háztartási célokat szolgáló összes vízigény mintegy 82 milliárd köbméter volt 1990-ben. A mezőgazdaság igényli a víz többségét, ezt követi az ipari szektor. A mezőgazdaság mintegy 68 milliárd köbméter vizet használ fel, míg az ipari tevékenységre 6 milliárd köbmétert. A háztartási vízigény 7,7 milliárd köbméter volt.
Az egy főre jutó vízfogyasztás a térségben nagyon magas, napi 300 és 1500 liter között ingadozik. Egyes országokban a gyorsan növekvő jövedelmek, az életszínvonal emelkedése és a hálózati vízveszteség az egy főre jutó vízfogyasztás emelkedéséhez vezetett. A sivatagi körülmények közötti intenzív mezőgazdasági termelés is hatalmas vízmennyiséget követel.
A jelenlegi irányzatokat alapul véve a vízhiány várhatóan nő a megnövekedett keresletnek és a megújítható vízkészletek szűkösségének együttes hatása következtében. A száraz éghajlati területen fekvő, közepes fejlettségű országok korábbi tapasztalataira alapozva úgy értékelik: ahol az évi egy főre eső megújuló vízkészlet 1000 köbméter alá esik, ott krónikus vízhiányra lehet számítani. E mértékkel mérve Nyugat-Ázsia legtöbb országában szűkös a vízkészlet, Bahreiné 18 százalékkal van a minimumszint alatt. Jordánia, Kuvait, Katar, Szaúd-Arábia, az emirátusok és Jemen vízkészlete sem éri el az egy főre eső 1000 köbmétert.
A szennyvíz problémája. A szennyvíztisztító kapacitások egyre nehezebben birkóznak meg a magasabb fogyasztás és az urbanizáció hatásaival. A szennyvíz a fő nagyvárosi központokban fertőzi az alluviális tározókat és a parti vizeket. Az ivóvíz minősége és a higiéniai berendezések színvonala szegényes a legtöbb nyugat-afrikai országban, noha történtek erőfeszítések a vízminőség javítására.
A csatornázás hiánya, a higiéniai, közegészségügyi berendezések alacsony színvonala komolyan veszélyezteti a szűkös vízkészleteket. Az egészséges ivóvíz és a higiéniai szolgáltatások színvonala viszonylag jobb a térség városaiban. Ugyanakkor csupán a szennyvíz 20 százalékát tisztítják. A koncentrált ipari termelés egyes térségekben a felszíni és a talajvizet is szennyezi.
Öntözés. Egyes térségekben az öntözés szikesedéshez és a talajok minőségének romlásához vezet. A talajvízkészletek kizsákmányolása a térségben az egyik fő ok az aggodalomra, csökken a talajvíz szintje és romlik a vízminőség.
A víz sótartalmának emelkedése. A talajvíz túlzott kitermelése sok helyütt azzal jár, hogy sós tengervíz áramlik a helyére, különösen komoly gond ez Bahreinben, Ománban és az emirátusokban. A talajvízben feloldott sótartalom az Emirátusokban egyes helyeken meghaladta a 10-20 ezer milligramm/liter értéket.
A térségre tehát a magas egy főre jutó fogyasztás és a korlátozott vízkészletek közötti anomália a jellemző. A térség vízkészleteire növekvő nyomás nehezedik mind mennyiségi, mind minőségi tekintetben, s ez a kereslet megnövekedésével együtt komoly vízhiány veszélyét vetíti előre a jövőben.
