ERDÉLY RÉGI CSALÁDAI.
ERDÉLY RÉGI CSALÁDAI.
(A Zéchéniek, Gerébek s még némely velök egy törzsü család.)
(Első közlemény.)
Csaknem másfél évtizedes tartozásomat rovom le a Turul azon t. olvasói irányában, kik szives figyelmükkel szokták megtisztelni ott megjelenő czikkeimet. Már 1897-ben, a Vizaknaiakról irva, megigértem a Vingárdi Geréb családról áttanulmányozott adatok ismertetését. Hogy ezt mindezideig elhalasztottam, leginkább az okozta, hogy a Gerébekkel már akkor is azonegy törzsünek tartott néhány más, többnyire kihalt, erdélyi családról reméltem kutatásaim folytán bővebb adatokhoz juthatni, részint hovátartozóságuk tüzetesebb bizonyitására, 92részint nemzedékrendük összeállitására vagy teljesebbé tételére. Olykor-olykor sikerült is ez irányban valami ujat találnom, habár nem sokat, s most már nem halasztom tovább az eredmény ismertetését, ha nem is oly messze menő az, milyennek szerettem volna.
Nem kivánok ismétlésekbe esni, s ezért a Geréb név eredetére s jelentésére, valamint a régibb genealogusokat megtévesztő azon összezavarására nézve a Vingárdi Geréb és Vizaknai családoknak, – mely e családok genealogiáját egészen elferditette, érthetlenné s ellenmondóvá tette, – az ez utóbbi családról a Turul 1897. évf. 1 füzetében megjelent munkálatomra utalok.
Ebben már ki mertem mondani, mi az áttanulmányozott okleveles kutfők alapján kétségtelenül állott előttem, hogy a Vingárdi Geréb-család a Kacsics (máskép Kathyz) nemből származott; s utóbb, midőn dr. Karácsonyi János kiváló tudósunk nagybecsü munkája a «Magyar Nemzetségek»-ről megjelent, nagy megnyugvásomra szolgált, hogy ő is ugyanazon alapokon ugyanazon eredményhez jutot. Állitásomat oly tekintélyes és nagy kritikával dolgozó tudósunk által megerősitve látni, rendkivüli örömömre szolgált.
Ugyanezen jeles munka meghozta a «Farkas-Tamások» kérdésének helyes megoldását is, épen úgy miként erről az én meggyőződésem is ki volt alakulva; s nem sajnálom, hogy mialatt egymástól távol s egymással nem érintkezve egy nyomon haladtunk, dr. Karácsonyi János az eredmény publikálásával e kérdésben engem megelőzött, mert igy már kompetens szaktekintély által eldöntve találom e régi kontroverz kérdést, melyben boldogult Nagy Iván mesterünk oly magas sella curulis-ról nézett le néhai jó Kővárinkra;* pedig láthatjuk most, midőn az ujabban keletkezett oklevéltárakban számos, a régibb kutatók előtt ismeretlen adat tárult fel előttünk, hogy az igazság abból áll, miszerint a Harinai Farkasok mégis csak egy bizonyos Tamástól származtak, ki ugyan nem a hires erdélyi vajda, hanem ennek törzséből, egy közeli rokona volt.
L. N. Iván Magyarorsz. Csal. V. 53. lap jegyzetét s III. 363. jegyzetét.
Ezekből láthatólag jelen tanulmányom a Kacsics nemnek az erdélyi részekre átterjedt ágazatával kiván foglalkozni. Csak azért nem tettem ezt cziméül, mert a Turulban megjelent régibb tanulmányaimmal való kapcsolatot fenn kivántam tartani.
Hatalmas egyéneket látunk e nemzetség erdélyi férfiai között; jelentékenyen befolytak hazánk történelmi eseményeire, némelyik nagy polczokat ért el, óriási vagyont halmozott öszsze, s e tanulmány folytán is példáira fogunk találni annak, hogy a Kacsics nem czimere, a kiemelkedő oroszlán, hiven jelképezi vérbeli sajátságaikat: a bátorságot, erőt és – olykor-olykor a ragadozást is.
Legelőször találjuk közülök erdélyi birtokok uraként Simon bánt, a Mihály testvérét.
Ezen Simon bán a német befolyás és asszonyuralom ellen támadt s 1213-ban királynégyilkossággal végződött összeesküvésnek volt részese, mely vétkeért II. András király Széplak és Gyeke Kolozsmegyéhez tartozott s a szomszédolásból is láthatólag nagy kiterjedésü birtokait 1228-ban tőle elvette s Dénesfia Dénes tárnokmesternek a Losonczi Bánffy család egyik ősének adományozta.*
Urkundenbuch zur Geschichte der Deutschen in Siebenbürgen I. 11., 12. – Ez oklevélgyüjteményt még sokszor fogom e munka folytán idézni; rövidség okáért többnyire csak «Urkb.» jelzet alatt.
Hogy ezen Simon bánnak az erről szóló 1228-iki oklevélben Mihály bán név alatt emlitett testvére szerepelt-e valaha Erdélyben, annak nyomaira nem akadtam; ha csak nem veszszük ezt egynek az 1211-ben a Németrend barczasági megadományozásánál emlitett* Mihály erdélyi vajdával; minthogy nincs kizárva, hogy ez 1228-ig valamelyik báni tisztségbe is juthatott. A keresztnév azonosságán és a chronologiai összevágáson kivül azonban semmi pozitiv érv sem hozható fel e feltevés igazolására.
1378-iki hiteles átiratban a Bánffy család levéltárában, s legujabban kiadva a Losonczi Bánffy csal Oklevéltára I. 3–6. lapjain.
E két testvértől, a fenmaradt oklevelek alapján, alig néhány egyénre terjedő nemzedéket lehet levezetni, kik Wertner és Karácsonyi müveiben láthatók; s ezen néhány egyénről sincs adat, hogy Erdélyben szerepeltek vagy birtokosok lettek volna; – mert a tőlük származó 94Salgai család is, nem az Erdély mai szebenmegyei részében feküdt Salgó várától, mely, miként látni fogjuk, utóbb szintén a Kacsics nem egy nevezetes ivadékának birtokába került, hanem a Tarján melletti Salgó várától vette nevét; igy tehát a mai nógrádmegyei Salgótarjánnál romjaiban most is látható vártól. Másfelől pedig találunk ugyan XIV. századbeli oklevelekben és az erdélyi genealogiai táblákban Simon bántól származó erdélyi családokat, – melyeket talán még lesz valaha alkalmam megismertetni; – de ez a Simon bán egészen más s nem is a Kacsics, hanem a Szalók nemből származott. – Mindazáltal a Kacsics-nembeli Simon bán s testvére Mihály utódairól szóló oklevelek tartalma nem olyan, hogy kizárná ama lehetőséget, miszerint az e levelekben megemlitett, s azok alapján fennevezett iróinknak munkáiban a táblákra felvett személyeken kivül más leszármazottjaik ne lehettek volna; sőt okunk van feltenni, hogy amaz 1213-iki pártütő Simon bán vagy ő és fivére Mihály, a Kacsics nemzetség ha nem is összes, de legalább is több különböző ágazatainak őse volt; mert egy 1277-ben kelt oklevél* II. András király nejének e gyilkosait (igy többes számban emlitve) a Kacsics nemzetség két egészen különböző ágazatához tartozó egyéneknek u. m. Folkus fia Farkasnak s Leusták fia Miklósnak s véreiknek elődei (antecessores) gyanánt emliti, sőt egy 1280 aug. 9-iki másik oklevél* ugyane királynégyilkosokat egyenesen a Leusták fia Miklós őseinek (progenitores) mondja.
Losonczi Bánffy cs. oklevélt. I. 16–18. az eszterg kápt. 1338-iki transzumptuma alapján.
U. o. 19–20, a Bánffy levéltárban meglevő eredeti alapján.
A Kacsics nembeli családok, melyeknek Erdélyben szereplésökről tudomásunk van, valamennyien ezen Folkus vagy Falkos ágazatához tartoznak; s hogy kiágazásaik áttekinthetők legyenek, előrebocsátom az eme törzstől az egyes családok elágazásáig való nemzedékrendet, melyre nézve az itt közlött terjedelemben Wertner és Karácsonyi majdnem mindenütt megegyeznek s mely mindkettőnél bő okleveles forrásból van meritve. Kiegészitésükre, egyes tovább folytatott ágaknál felhasználtam még a Kellemesi Melczer család oklevéltárát is.*
Táblámon és tovább a szövegben is Tamás vajda családját mindenütt a régi irásmód szerint Zéchéni-nek nevezem, megkülönböztetésül a gr. Széchényi családtól. Különben a táblák szerkesztésénél az egyes generatiókban testvérekül előforduló személyek sorrendjében leginkább azon rendhez alkalmazkodtam, a melyben őket az oklevelek elősorolják; minthogy ez, ha nem is mindig, de legalább többnyire az életkornak felelt meg.
I. TÁBLA; Folkus 1255; Mihály 1271–1301 Solymosi várnagy* 1301-ben Comes (Kékkövi N. a Mikó leánya); Farkas 1271–1301 A Zéchéni és a Harinnai Farkas családok őse; Szalócz 1271; Miklós 1299; János 1299; Márk 1301; János 1299; Tamás 1299–1354 Erdélyi vajda, majd tárnokmester, országbiró (a) N. N.), (b) oswiecimi Anna herczegnő 1332–1354) L. továbbá a II. táblán és a Zéchéni családnál; Mihály 1229; Miklós 1299; Péter 1299–1333; István 1299; Leusták 1299; Balázs 1299; István 1333–1355; Domokos 1333; Tamás 1333–1351, 1355, 1397*; Farkas 1351–1355 A Harinnai Farkas család őse; Simon 1281–1322 A királyné kanczellárja, azután a székelyek ispánja. E tisztségeinél fogva már 1301-ben magister*. A Palásthi vagy Libercsei Radó család őse; Tompos nevezetű Tamás 1291–1309. 1301 magist. A Libercsei Tompos család őse; Cseh nevezetű Péter 1291–1324, 1301 magist. (Talmácsi Katalin a Konrád leánya) A Vingárdi Geréb és Bogáthi családok őse. L. tovább a III. táblán s az illető családoknál; N. leány (Kökényes Renold nembeli Renold); Tamás mester dictus Farkas 1404, 1410, 1411 de Zezárma 1411-ben Harinnát szerzi meg 1414 de Monyorós; Radó 1372–1373 de Palásth, 1377 de Egyházaslibercse, de Nagyliberce; Folkus 1366–1377; János 1377–1391?; Anich 1355 (a) Somosy György) (b) Panni Demeter); Miklós 1372–1373; Mihály; Simon 1420 † 1445 előtt.
Urkb. III. 582.
Az előbb idézett oklevél 1373, illetőleg 1397 és 1420-iki átirásai. Melczer oklt. 12.
1301 május 18-iki oklevél a Drai Tamás comestől megcserélt Pöstyén nógrádmegyei birtokról, melybe Fulkusfia Mihály comes és fiai beiktattattak, a Kellemesi Melczer család levéltárában. Melczer oklt. 9–12.
95Lássuk mindenekelőtt a leghatalmasabb s Erdélyben legelőször nagyra emelkedő ágat, a Tamás vajdáét.
