Tóth Árpád: A GYŰLÖLET HORDÓJA
Melybe a vad Bosszu rőtszínü, szörnyü két
Karral dönti, hogy a vak mélységet kitöltsék,
Nagy vödrökkel a vért s könnyet, a holtakét...
S gyorsan foly ezer év izzadt munkája szét,
Bár minden áldozat mégegyszer, újra élne,
S csurranna ébredőn ezer test újra vért.
Vad szomja az ital kortyától csak vadabb,
És torka sokszoros, mint a lernai szörnynek.
De jaj, a Gyűlölet nem iszik, csak siralmat,
Mert az asztal alatt elnyúlva sohsem alhat!